A józanész Trianonja – Parajd Drakula-parkot akar

Az emberi minőséget nem a szavak, a származás vagy bőrszín határozza meg, hanem a cselekedetek, a megnyilatkozások. Most a parajdiak vizsgáztak – rosszul! Meg lehet ugyan magyarázni az elkeseredettségből fakadó ostobaságot, hiszen euró és lej-milliókat lehetett összeharácsolni nyaranta a Sóbánya előtti standokon, lehetett csillagászati összegeket kérni a dorongfánkért, és svájci árakon kínálni a szállást az idelátogatóknak. A jólét megbabonázta a parajdiakat, s ma már mindent megadnának és eladnának, hogy az a bizonyos megélhetés megmaradjon.

Bizonyára nem ismerik falujuk másik nagy lehetőségét, a Rabsonné várát és annak legendáját, így a magyarokat is eláruló, Drakula neve csillant meg előttük, mint új kereseti lehetőség. Legyen Drakula vidámpark! – követelték a csíkszeredai beruházás áthelyezését Parajdra. A világnak lassan, Erdélyt emlegetve más sem jut eszébe, mint Drakula. Még Borboly Csaba is felháborodott azon, amikor Bergoglio pápa úr meghallva Erdély nevét, azonnal Drakulát emlegette… (Persze Borboly egy héttel később letagadta a felháborodást és viccelődésnek nevezte a pápa úr tájékozatlanságát.) Nem is csoda, hogy mindenki Drakulázik Erdélyt illetően, hiszen van ott már több Drakula-kastély, Drakula vendéglő, Drakula nyomába szegődő turista-ajánlat…

A parajdi, pénzüket vesztett követelőzők azonban jobban tennék, ha tanulmányoznák báró Orbán Balázs Székelyföld című könyvét, majd a sóbányai harácsból összeadnának egy nagyobb összeget, és felépítenék Rapsonné csodás várát a falu másik oldalán, a hegyoldalban – ahol eredetileg volt. Aztán ott is lehet dodzsem, dorongfánk, légyjárta cukorka, házi csoki és villogós Jézuska-kép… minden, ami szem, s szájnak ingere.

No, és persze árulhatnának egy kis füzetkét is, amely bemutatná a Székelyföl látnivalóit a Farkas utcai templomtól a brassói Feketetemplomig, Csíksomlyótól az Apor-lányok feredőjéig. S ha majd megnyitják a strandot a sóbánya helyén, akkor építhetnek oda is újra bodegákat, ahol árulhatják az értéktelen souvenirjeiket.

Addig azonban nem kellene magukra haragítaniuk a csíkiakat, s nem kellene kapaszkodniuk egy nem odavaló – némelyik parajdi bodegás árukészletéhez hasonló – elképzeléshez, a Drakula-parkhoz. Szégyenkezzék miatta Csíkszereda…

(Meg kell jegyeznem, hogy a sóbánya előtt is létezett Parajd, éltek ott emberek és nem követeltek Dracula vagy Janó Ábrahám vidámparkot…)

Stoffán György

***

ps: Rapsonné vára – Rapsonné régi erdélyi mondák tündér-boszorkányféle alakja. A Kis-Küküllő vidékén, Parajd közelében, magas hegy csúcsán mutogatják várának kincseket rejtő maradványait. Mesélik, hogy a Firtos és Tartód várát építő tündérasszonyok is testvérei voltak és a három várban esténként egyszerre gyújtották meg a gyertyát. A várához szükséges építőanyagot két ördöngös segítőtársa, egy koldus és egy macska segítségével hordatta fel a hegyre. A tudós kocsis, táltos lovaival olyan gyorsan vágtatott, hogy mikor Tordán – más változat szerint Kolozsváron – elsőt harangoztak, ő még várában volt, beharangozáskor már Tordán. Máskor kocsisa lehajlanék a leejtett kalapjáért, de mire felvenné öt óra járásnyira vannak tőle. Furfangos feje az ördög eszén is túljárt: utat építtetett vele Tordáról – más változat szerint Kolozsvárról – a várához, s az ostoba ördög egy hegy aranyért, egy völgy ezüstért vállalta a munkát; Rapsonné aztán ujja hegyére egy aranyat, tenyere mélyébe egy ezüst tallért tett– ez volt a fizetség; az ördög bosszúból szét is rombolta az utat. Más földtöltéseket, árkokat is neveznek ezen a tájon Rapsonné útjának, amelyek talán a Kakas-borozdával, Óriások árkával, Tündérek útjával, Ördög útjával együtt útrendszert alkotnak, a Görgényi havasokhoz vezetnek s a  Csörsz-árkához hasonló ősi művelődéstörténeti emlékek.

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!