A hír szent, a vélemény szabad! – Szabad ország, szabad sajtó!

A hírek és tények „dialektikája”

Gondolom, mindenki játszotta óvodás, vagy kisiskolás korában azt a játékot, hogy sorba álltunk, majd az óvó néni, vagy a tanító néni súgott valamit a legelső gyerek fülébe, aki azt tovább súgta a szomszédjának, az szintén, és a végén nagyokat kacagtunk azon, hogy mi érkezett meg az utolsóhoz az eredeti mondat helyett.

Látván a „nagypolitika” eseményeit, az embernek az jut az eszébe, hogy akik irányítják, szellemileg az idézet gyermekek szintjén állnak. Esetleg minket néznek olyannak? Vagy a „szabad és független sajtó” és a „vélemény szabadsága” azt jelenti, hogy mindkettő „szabad és független” a tényektől?

Mire alapozom? Például: Irak kivérzett egy tízéves Irán elleni állóháborúban. Utána az első öböl-háborúban –  melynek során a támadó „nemzetközi közösségnek” („international community” – ez a fedőneve az új gyarmatosítóknak) egyetlen repülőgépét sem tudta lelőni – a hadfelszerelésének a 90%-át elpusztították. A maradék tizet, beleértve még az elvileg robbanóanyag gyártásra átállítható műtrágyagyárakat is, az ENSZ fegyverzetellenőrei szerelték le. Egyetlen atomerőművét az izraeli légierő lebombázta, majd a 12 évig tartó embargóval kiéheztették, a vízművei szétbombázásával, a gyengített urániumfertőzéssel és a gyógyszerembargóval egészségileg is tönkretették. Miután az ENSZ fegyverzet ellenőrei megállapították, hogy Iraknak nemhogy fegyvere, de már jártányi ereje sincs, az Amerikai Egyesült Államok elnöke egy bátor kovboj (magyarul: marhafiú) kihívó testtartásában és hanghordozásával bejelentette, hogy Irak tömegpusztító fegyverei és harcias külpolitikája hallatlan veszélyt jelent a világbékére és a „szabad világra” (ez olyasmit jelent, mint hajdan a „haladó emberiség”), elsősorban persze a „világ legszabadabb és legdemokratikusabb országára”, és bátran, a szövetségesek egyetértése nélkül megtámadta Irakot. Ismerve az USA-nak és „hivatásos” – ez ma a zsoldos fedőneve – hadseregének a vitézségét, maga az a tény, hogy meg merte támadni, bizonyította, hogy szó sem lehetett tömegpusztító fegyverekről. Amerika hivatalos háborús irányelveinek (doktrínájának) része, hogy csak ellenállásra képtelen, vagy annak hitt ellenséget támad meg. Ha kicsit is erősebbről van szó, másokat, terroristákat bérel fel a támadásra. (Lásd kontrák, Pinochet, stb.) A hős Amerika a 2. Világháborúba is csak akkor merészkedett belépni, amikor a szovjetek Sztálingrádnál és a Kurszknál már véglegesen megverték a németeket, és a német hadsereg 80%-át már lekötötte a keleti front. Ezt a szépséghibát kellett feledtetni az idén a „normandiai partraszállásnak” nevezett vásári csetepaténak és ezzel a saját mesés – ez ma a mesebeli fedőneve – dicsőségüknek a zajos megünneplésével.

Visszatérve a bevezetéshez: az ENSZ iraki fegyverzetellenőrei azt súgták az ENSZ fülébe, hogy Irak még mutat ugyan életjeleket, de már mozdulni is alig tud, a terroristákat pedig másutt keresse. Mire azonban a hír Bush fülébe jutott, már állítólag úgy hangzott, hogy a tömegpusztító fegyverekkel állig fölfegyverzett gyáva terrorista fészek, Irak, alattomosan megtámadni készül a szabad, demokratikus, békeszerető és jóságos Egyesült Államokat.

Hol az agymosottság határa?

A döbbenetes az, hogy ezt a korlátolt mesét az amerikai nép nagyobb része elhitte. Noam Chomski örökítette meg, hogy egy, az ország belsejében lévő egyetemi (!) város lakossága saját pénzen felfegyverkezett és felkészült Szaddam támadásának a fogadására. Vajon melyik magyar kabaré szerzőnek van elegendő fantáziája ahhoz, hogy valami ehhez fogható tébolyultságot kitaláljon? Még döbbenetesebb, hogy a mi négy pártba tömörült nagy vezetőink, noha ők annyira nem korlátoltak, hogy ilyesmit elhiggyenek, mégis egyhangúan jónak látták úgy tenni, mintha elhinnék, és inkább szembemeneteltek az igazságot a jelen esetben képviselő „EU nemzettársakkal”, Franciaországgal és Németországgal. Még katonákat is képesek voltak Irakba küldeni ennek a szemérmetlen hazugságnak a fegyveres megtámogatására. Sőt, egyesek még most is bizonygatják, hogy ez helyes volt. Félelmetesen nagy az Isten állatkertje!

Egy „alkalmas” hír karrierje

A közelmúltban a Vanderbilt Egyetemnek (USA) egy Charles Turnbull nevű joghallgatója, tehát egy diák, írt egy újságcikket valami helyi lapocskába Kubáról, amelyben a következőket állította: „A Szovjetunió összeomlása után fellendült a prostitúció a Karib tengeri népnél. … Castro, aki törvényen kívül helyezte a prostitúciót, amikor 1959-ban hatalomra került, kezdetben csekély lehetőséggel rendelkezett, hogy harcoljon ellene. 1996-tól a kubai hatóságok már elkezdték letörni a tevékenységet.… Noha ma is létezik, sokkal kevésbé látható, és igaztalan volna azt mondani, hogy a kormányzat elősegíti.”

Nos, a Fehér Ház egyik al-alsajtófigyelője gyorsolvasással elolvasta az első mondatot, megtetszett neki, és jelentette a fő-alsajtófigyelőnek. Az továbbjelentette al-fősajtófigyelőnek, míg végül a hír a szolgálati úton megérkezett a Legfelső Bush-Beszédíró Főbizottság Legfelső Tanácsa Elnöksége Hírértékelő Csoportjához (LBBFLTEHÉCs), ahol ezt az értékes és időszerű információt mindjárt be is építették Bush egy szónoklatába. A fényesarcú Bush elvtárs, a „Jó” földi képviselője, akinek – állítása szerint – maga az Isten a személyes politikai tanácsadója, később hivatalosan beismerten kizárólag ennek a fontos és megbízható forrásnak az alapján a „Gonosz” elleni permanens és hosszú háborúja részeként a következőket mennydörögte Floridában egy konferencián:

Ahogy az AFP francia hírügynökség tudósított róla:

„Bush elnök éles támadást intézet Kuba ellen, amikor a szexturizmus fő célállomásának nevezte és kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak különleges kötelessége, hogy a kényszermunka és a szexuális célú emberkereskedelem elleni világméretű harcot vezesse.”

„Kuba az egyike annak a tíz államnak, amelyek az amerikai külügyminisztérium minősítése szerint megengedik az emberkereskedelmet, vagy elmulasztják a harcot ellene.”

„Fidel Castro uralma Kubát a szexturizmus jelentős célpontjává tette, amely az amerikai és kanadai pedofilek és szextúristák számára felváltja Délkelet-Ázsiát – állítja Bush.”

„A floridai Tampa-ban tartott gyűlésen úgy utalt Kubára, mint a terület egyik legbűnösebb országára.”

„A szexturizmus a keményvaluta létfontosságú forrása, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ez a romlott kormány fennmaradjon – állította”

„Bush azt mondta, hogy külpolitikájának fontos része lesz, hogy véget vessen az emberkereskedelemnek.”

”Országunk számára az emberi lényekkel való kereskedelem szégyent és szenvedést jelent, ezért vezetni fogjuk a harcot ellene – ígérte.”

„Önök harcban állnak a Gonosszal, az amerikai nép pedig hálás az önök elkötelezettségéért és tetteiért – mondta a konferencia résztvevőinek.”

„Az emberi élet a Teremtőnk adománya, ezért sosem eladó.”

Az EFE spanyol hírügynökség tudósítása:

„A partjainktól mindössze 90 mérföldre is szembesülnünk kell egy problémával, mondta Bush Floridában.”

„Idézett egy tanulmányt, amely szerint Kuba foglalta el Délkelet-Ázsia helyét, mint a pedofilek és szexturisták célpontja.”

„Mihelyt a kubai utazások korlátozását a 90-es években enyhítették, a tanulmány megállapítása szerint a beözönlő amerikai és kanadai turisták miatt meredeken nőtt Kubában a gyermek prostitúció.”

„Kormányom fáradozik azon, hogy kielégítően megoldja ezt a problémát: a demokráciára való gyors és békés átmenetet Kubában.”

„Életbe kell léptetnünk a stratégiánkat annak érdekében, hogy egyetlen kubai gyermeket se zsákmányoljanak ki a célból, hogy egy elhibázott forradalmat pénzeljenek és, hogy minden kubai polgár szabadon éljen.”

„Bush azt mondta, hogy az emberi élet a mi Teremtőnk ajándéka és az sosem lehet eladó.”

„Egészen különleges romlottság, amikor a társadalom legsebezhetőbb tagjait zsákmányolják ki és bántalmazzák. Az emberkereskedők megfosztják a gyermekeket az ártatlanságuktól. Annak teszik ki őket, ami az életben a legrosszabb, mielőtt még valamit láthattak volna az életből. Az emberkereskedők szétszaggatják a családokat. Úgy kezelik az áldozataikat, mint a legjobb árat kínálónak eladandó árúkat és fogyasztási cikkeket.”

Az angol Reuters beszámolója:

„Pénteken az USA elnöke azzal vádolta a kubai elnököt, hogy az ő Karib tengeri szigetét a szexturizmus célpontjává fejlesztette és támogatja az emberkereskedelem világméretű üzletét.”

Az ANSA olasz hírügynökség szerint:

„A havannai hatalom bővíti bűnei körét: szívesen látja a szexturizmust – mondta Bush, aki még egy feltételezhetően Castrotól származó idézetet is megismételt, mely szerint Kubában vannak a világ legműveltebb és legtisztább prostituáltjai.”

Remélem, most, miután látták, hogy a Fehér Ház által elismerten mi volt az első súgás, és mi lett belőle, szívből kikacagták magukat, mert – ugye – „ekkora marhaságot, hahaha, még Farkasházy sem tudna kitalálni, hahahaha, hahahaha”. Farkasházy mentségére legyen mondva, neki a „marhaságok” kitalálásában nem segítenek sem agytrösztök, sem „think tank”-ok, azaz „gondolat tartályok”, szebben esetleg „ötlettárak”, szakmai műhelyek, de pontos és helyes magyarsággal: hazugsággyárak. Farkasházy, szegény, egyedül kénytelen a „marhaságait” kitalálni. Csoda, hogy Bush túltesz rajta?

Az amerikai értékek és erkölcsi felsőbbrendűség

A szocializmusra lehet nosztalgiázva és gyűlölettel is emlékezni, de azt nem lehet állítani róla, hogy támogatta, pártolta volna a prostitúciót. Az idősebbek még emlékeznek a „közveszélyes munkakerülés” fogalmára. A prostitúciót a szocializmusnak mindkét történelmileg megvalósult formája, tehát a nemzeti és a nemzetközi (másképp internacionalista, vagy szovjet típusú), egyaránt elítélte. A 60-as években kiadott Idegen Szavak Szótárában a prostitúciót úgy határozták meg, hogy az „a kapitalista országokban tapasztalható szégyenletes jelenség, …” Lehet ezt képmutatásnak minősíteni, de az sem változtat a tényen, hogy nyílt prostitúció nem volt. A pornó lapok is az intézményesített prostitúció, a szexipar hazájából, a „szabad világból” érkeztek Magyarországra, de ha a vámos megtalálta, elkobozta. Amerikában és Angliában viszont – ahogy a múltkor a BBC-n egy emberjogi szervezet filmjéből megtudtam – nem kis számban használnak, főként keleti származású, gyakorlatilag bebörtönözve tartott, háztartási és szexrabszolgákat. A Magyarországon látható falragaszok sem attól óvják a fiatal nőket, hogy nehogy hamis állásajánlatokkal Kubába vigyék őket prostituáltnak. Az egész globalizált világrend „trendje”, mondhatjuk, hogy gazdasági kényszere a rabszolgamunka terjedése: az ADIDAS, a NIKE és más amerikai vállalatok termékeit dél- és kelet-ázsiai rabszolgamunkások állítják elő. Az USA által a szabadkereskedelmi megállapodások és a Világbank útján kikényszerített, erőltetett export és árverseny miatt az angol és amerikai piacra kerülő keleti szőnyegek nagy részét fogságban tartott gyermekrabszolgák készítik. Amerikában a hivatalos adatok szerint 30 millió ember az éhezési küszöb alatt, a new yorki gyerekek 40%-a pedig a szegénységi küszöb alatt él. Az USA-ban egymilliónál több gyermek érintett az évi egymilliárdos profitot bezsebelő gyermekpornográfiai „iparban”. Egy amerikai orvos szerző szerint Amerikában több öt éven aluli gyermek hal meg a saját szülei kezétől, mint betegségektől. A gyermekek öngyilkossága Amerikában az első öt halálok között van, a gyermekkori öngyilkosságok gyakoriságát tekintve pedig az USA a második a világon. Nem folytatom: ez az a háttér, amely előtt Bush az idézett álszent hazugságait elmondta. Nyilván ezeket az állapotokat, ezeket a „demokratikus és amerikai értékeket” akarja Kubában meghonosítani.

A „lényegi” igazság

A témát a sajtó is felkapta. Ugyan nem az igazság vagy Castro védelmében, inkább azért, mert Bush állításai sértették azt a nagyszámú, jobbára nyugdíjas amerikait és kanadait is, akik a kedvező árak, a kellemes környezet (Medgyessy is odament „fincsi” koktélokat inni!), és nem utolsó sorban az otthoninál sokkal nagyobb biztonság és jobb, emberibb kiszolgálás miatt mentek Kubába üdülni, és meglepetten értesültek róla, hogy az amerikai elnök pedofileknek és szexturistáknak minősítette őket. Amikor kiderült, hogy a vádak teljesen megalapozatlanok, akkor sem kért senki elnézést, mert – ahogy a Fehér Ház szóvivője mondta – Bush szavai „a Kuba körüli lényegi igazságot fejezték ki”. Ugye, érthető? Szerintük a légből kapott rágalmak és hazugságok a „lényegi igazságot fejezik ki”. Nem ez történt nálunk is, amikor az egyik neokonzervatív, vagy inkább neoprimitív nagykövetük, valami Brinkerné, ha jól emlékszem, felszólított minket erőszakos és antidemokratikus múltunk föladására. Egy olyan ország nagykövete, amely a 2. Világháborúban fajilag megosztott hadsereggel harcolt a rasszizmus ellen, ahol formailag csak 200 éve szűnt meg a rabszolgaság, és ahol a feketék által nem látogatható éttermeket csak az 1960-as évek második felében szüntették meg! Ennek ellenére ennek az orcátlan és tanulatlan libának volt bőr a képén, hogy minket oktasson emberi jogokra! Mert mi „lényegileg” vagyunk rosszak, ők meg „lényegileg” jók. Ezt a Magyar(?) Tudományos(?) Akadémián mondta el, és a sok magyar(?) tudós(?) közt egyetlen egy sem akadt, aki tudományosan elküldte volna őt az … . Elnézést! Elragadott az indulat az USA                nagykövetének az arcátlansága és a magyar(?) tudósok(?) bátor kiállása láttán.

Amikor az iraki tömegpusztító fegyverek szélhámossága napvilágra került, mi volt Bush reakciója? Hogy noha minden háborús indoka hazugság volt, mégis helyesen tette, amit tett. Sőt még ennél is tovább ment. Az izraeli Haaretz riportja szerint kijelentette: „Az Isten mondta nekem, hogy sújtsak le az al-Qaidára, és én lesújtottam rá. Utána arra utasított, hogy sújtsak le Szaddamra, és megtettem.”

Ha valaki komolyan venné ezeket az egyértelműen elmebaj-gyanús kijelentéseket, megkérdezhetné, hogy milyen istenről beszél? Nem valószínű, hogy a kereszténység Istenéről, mert akkor tudná, hogy elfogatásakor Jézus azt parancsolta Péter apostolnak, aki mesterének a védelmére kelve, egy „megelőző (kard)csapással” levágta a főpap szolgájának a fülét, hogy „tedd vissza hüvelyébe kardodat, mert aki kardot fog, kard által vész el”. Ráadásul még a „sértettet” is meggyógyította isteni hatalmával.  Ennek ismeretében nehéz elképzelni, hogy tőle kapott volna parancsot az Irak elleni „megelőző csapásra”. Esetleg a zsidók bosszúálló Adonájával, vagy Jahvéjával konzultált, akinek a parancsára a Biblia szerint Józsué az elfoglalt városokban minden embert (palesztint!) egy szálig kiirtott, férfiakat, asszonyokat és gyerekeket egyaránt? Vagy esetleg egy, az amerikai vallásgyárakban újonnan kreált, testre szabott (custom made) istenre? Nem véletlenül tanácsolta neki Fidel Castro egy beszédében, hogyha az istene esetleg Kuba megtámadására utasítaná, jól tenné, ha előbb tanácsot kérne a pápától, vagy a keresztény egyházak más tekintélyes méltóságaitól és teológusaitól.

Pályaalkalmasság, avagy „megfelelő embert a megfelelő helyre”

Közismert, hogyha valaki tehergépkocsit vagy autóbuszt akar vezetni, a munkakörrel járó felelősség miatt meglehetősen szigorú pályaalkalmassági vizsgálaton kell keresztülmennie. Ebbe beletartozik a mentális egészség és jó néhány szellemi, fizikai és idegi adottság megfelelő fejlettsége. Nem valószínű, hogy átengednek a vizsgán valakit, aki azt várja, hogy az Isten, vagy valami belső hang súgja meg neki, hogy mit tegyen, amikor pirosan villog a lámpa a vasúti kereszteződés előtt. Az „amerikai értékek” szerint háborút kezdeni már szabad ezen az alapon. Érdekes, hogy minél feljebb megyünk a ranglétrán, az alkalmasság feltételei egyre kevésbé szigorúak. Egy-két éve módom volt néhány rendőrkapitányság vezetőjével tárgyalni: emlékeim szerint többségük neve előtt ott volt a „dr.” betűjel annak jelzésére, hogy legalább jogi végzettséggel rendelkeznek, de mellette egészen biztosan részesültek valamilyen különleges, rendőri képzésben is. Viszont amikor távozó miniszterelnökünk kinevezte az új országos főkapitányt és kiderült, hogy valami altiszti végzettséggel rendelkezik, a miniszterelnök úr bejelentette, hogy kezdeményezni fogja a vonatkozó törvény megváltoztatását. Igazi jogállami megoldás: a törvényt nem alkalmazzuk, hanem „testre szabjuk”. Új főnök, új törvény! Új vádlott, megint új törvény! Ez az igazi rugalmasság. Eme előnyök mellett azért nem árt arra is gondolni, hogy mennyire fog az új főkapitány imponálni a nála sokkal tanultabb beosztottjainak, és hogy ez a kezdeményezés milyen mértékben fogja növelni a rendőrök között a tanultság értékelését: tanulj tinó, még ökör is lehet belőled, de ha nem tanulsz, akár országos főkapitány is. Ugye, óriási?

A miniszterelnök úr álláspontja egyébként teljesen „korszerű”, pontosabban „Amerika konform”. Nem véletlenül tett nagyon jó benyomást George W. Bush elnökre, amikor találkoztak. Megérezte benne a rokonlelket. A legfelső szinteken ott sem elvárt a képesítés vagy valamilyen legalsó IQ szint. Ennek szemléltetésére az alábbiakban egy sajtófogadás néhány mondatát idézzük és kérem az olvasókat, döntsék el magukban, hogy az illetőt az IQ-ja alkalmassá teszi-e arra, hogy egy csoport gyereket elvigyen az állatkertbe.

„És így haladunk előre. Ez lassú, de biztos előrelépés tétel abban, hogy az igazságszolgáltatás elé vigyük az … öö … azokat, akik rémületben tartják a polgártársaikat, és előrelépés tétel abban, hogy meggyőzzük az iraki népet arról, hogy a szabadság valódi. És ha ők jobban meg lesznek győzve arról, hogy a szabadság valódi, akkor elkezdenek majd több felelősséget magukra vállalni, ami kívánatos egy szabad társadalomban…

A fenyegetés pedig valódi fenyegetés. Ez fenyegetés, hogy valahol …öö … nyilvánvaló, hogy nincsenek részletes adataink, mi nem tudjuk mikor, merre, mi. De tudunk jó néhány dolgot …öö … nyilvánvaló, hogy tárgyalunk külföldi kormányokkal és külföldi légitársaságokkal, hogy jelezzük számukra a fenyegetés valódiságát…

Nem tudom, milyen közel vagyunk Szaddam Husszein elfogásához. Tudják …öö … közelebb, mint tegnap, gondolom. Csak annyit tudok, hogy a vadászat folyik. Ez egészen olyan, mintha közvetlenül azelőtt, hogy elfogtuk a fiait, megkérdezték volna, hogy milyen közel vagyunk ahhoz, hogy elfogjuk a fiait. Azt mondom, nem tudom, de folytatjuk a vadászatot.

Nos, mindenek előtt, a terror elleni háború folytatódik, ahogy én arra folytatólagosan emlékeztetem a népet. … A fenyegetés, amelyről ön kérdezett, Steve, arra emlékeztet minket, hogy rajta kell lennünk a vadászaton, mert a terror elleni háború folyamatban van …

Épp most vázoltam önnek, hogy az Egyesült Államok a fenyegetettség állapotában van. A fejemben semmi kétely sincs e tekintetben, Campbell, hogy Szaddam Husszein fenyegetést jelentett az Egyesült Államok biztonságára és fenyegetést a térség békéjére …

Szaddam Husszein maga volt a fenyegetés. Az Egyesült Nemzetek is fenyegetésnek tekintette őt. Ezért fogadtak el tizenkét határozatot. Az elődeim is úgy tekinteték őt, mint fenyegetést. Nagyon sok felderítési adatot gyűjtöttünk. A felderítés, amelynek alapján döntést hoztam jó, megbízható felderítés volt …”

Mit szólnak hozzá? Melyik magyar általános iskola nem szégyellné, ha a ballagáskor a búcsúbeszédeket elmondó nyolcadikos és hetedikes gyerekek így beszélnének? Az Egyesült Államok eme Cicerójának a szónoklatai késztették Michael Moore-t, hogy a Stupid White Men (Ostoba Fehéremberek) c. könyvében megfogalmazza a gyanúját, hogy Bush nem tud olvasni. Egy, az elnökhöz írt nyílt levelében így teszi föl a kérdést:

„George, képes vagy te egy felnőtt ember szintjén írni és olvasni? Sajnálatos, de nekem és sokaknak úgy tűnik, hogy valószínűleg funkcionális írástudatlan vagy. Ezt nem kell szégyellned… Amerikaiak milliói nem képesek a negyedik osztályos szintnél jobban olvasni. … Az olvasástudatlanság minden tünete megvan, de még szemlátomást senki sem kérte ezt számon tőled. Az első nyom az volt, amikor megnevezted gyermekkorod kedvenc könyvét, „A falánk hernyót”. Sajnálatos, hogy ezt a könyvet legelőször akkor adták ki, amikor te már befejezted a főiskolát. … Egyvalami világos mindenki számára: te nem vagy képes angolul olyan mondatokat mondani, amelyeket mi megértünk. Ha te leszel a főparancsnok, akkor képesnek kell lenned a parancsaid közlésére. Mi lesz, ha ezek a kis ballépések folytatódnak? Tudod, hogy egy kis elnézésből milyen könnyen válhat nemzetbiztonsági rémálom? … A munkatársaid mondják, hogy te nem szoktad (nem tudod?) a jelentéseiket elolvasni, hanem megkéred őket, hogy olvassák föl a számodra. Kérlek, ezt semmiképp se vállald személyesen. Talán tanulási képtelenségről van szó. Valami 60 millió amerikai szenved tanulási képtelenségben.”

Ami a háttérben van

A fentieket láttán joggal kétségbe esve a világ várható végzete miatt, elkerülhetetlen a kérdés: mi a magyarázata annak, hogy ilyen szélsőséges kontraszelekció eredményeként kerül kiválasztásra a világ sorsára látszólag a legnagyobb befolyást gyakorló politikai személyiség. Könyvtárakra rúgnak az ezzel, illetőleg ami ezzel szorosan összefügg, a globalizációval, az új világrenddel kapcsolatos elemzések. Ezek helyett a jobbára társadalomelméleti és közgazdasági magyarázatok helyett most egy bizonyos John Chuckmannak, egy amerikai újságírónak nagyon ironikus, de egyáltalán nem alaptalan nézetét ismertetjük.

A Journal of Medical Association-ben („Az Orvosi Egyesület Lapja”) megjelent tanulmány szerint – írja – az amerikai társadalom 26,4%-ánál találhatók orvosi kezelést indokló elmekórtani tünetek, szemben például Olaszországgal, ahol ez az arány mindössze 8,2%. A világot tehát egy olyan ország vezeti, ahol a lakosság negyede valós mentális (agyi, értelmi) problémákkal szenved. (Meggyőzően rímelnek erre a már idézett adatok: „Amerikaiak milliói nem képesek a negyedik osztályos szintnél jobban olvasni.” Továbbá: „Valami 60 millió amerikai szenved tanulási képtelenségben.”)

A továbbiakban szó szerint idézem Chuckmannt:

„Ez (a megállapítás) megnyugtató, mert segít megérteni, hogy miért támogatnak az amerikaiak egy olyan embert, aki valahányszor kinyitotta a száját, sosem mondott igazat. Egy olyan embert, aki a stabilizálás jelszavával földrészeket destabilizált. Egy olyan embert, aki egészséges üzleti elveket hirdet, de a pénzügyi hiány szabadesésébe vetette az Egyesült Államokat. Egy olyan embert, aki gyanakvást és félelmet kelt mindenütt a földkerekségen.

Azért is megnyugtató a tanulmány, mert segít megmagyarázni egy olyan ellenjelölt létét, mint John Kerry. Azt, hogy miképp képesek a liberálisok lelkesedni egy jelöltért, aki olyan, mint egy megsavanyodott, légyjárta bodag.”

A továbbiakban terjedelmesen foglalkozik azzal, hogy így megmagyarázható, hogy miért hisznek az amerikaiak abban a sajtóban, amely mind politikai, mind emberjogi kérdésekben következetesen hazugnak bizonyul, és miért hisznek abban, hogy léteznek egyáltalán „amerikai értékek”.

Azt hiszem, ideillik egy Christopher Reed nevű amerikai újságíró gúnyos megállapítása is: „Ahhoz képest, hogy népirtással és rabszolgatartással alapították Amerikát, az amerikaiak hite meglepően tartós a saját folyamatos jogállamiságukban”.

„De ez a megállapítás” – folytatja Chuckman – „nagyon nyugtalanító is. Még sok előttünk álló esztendőben fogja Amerika uralni a világ ügyeit. A világot úgy fogják kezelni, mintha az a Bushoknak, Cheneyeknek, Rumsfeldeknek, Liebermanoknak, Kerryknek, Albrightoknak és az amerikai rendszer más kivételezett, önző és nem különösen jól tájékozott tagjainak a kertvégi homokozója volna.

Én az amerikai őrültséget azzal a génkészlettel magyarázom, amelyet elszennyeztek a korai puritán bevándorlók, akik elmeháborodott fanatikusok voltak, ha hihetünk a rájuk vonatkozó európai történelmi feljegyzéseknek. Ehhez társult még a szigorúan szociáldarvinista elvek alapján működtetett társadalomnak a súlyos nyomása. Ma a kapzsiság határtalan csodálata uralkodik az amerikai kultúrában. Igen, Adam Smith „láthatatlan keze” valóban magába foglalta az önérdeket, de menjünk vissza és olvassuk el ezt a mélyen gondolkodó és együtt érző filozófust, és hasonlítsuk össze azzal a csimpánzüvöltéssel, amit Amerikából hallani. Ami az amerikai társadalom stresszét illeti, az nem csak az egyéneknek a túlélésért folytatott harcára vonatkozik, hanem arra is, hogy Amerika egész története a szűnni nem akaró agresszió története. …”

Emiatt nem csoda – mondja -, hogy Amerika, vagy Brinkerné esetére gondolva hozzátehetjük, hogy az amerikaiak „tettei a világban gyakran emlékeztetnek arra a részegre, aki betolakszik a nappaliba és végighányja a szőnyeget.

Ennek Irak az iskolapéldája. Az iraki támadás tiszta hozadéka egy destabilizált ország, tele olyan emberekkel, akik Amerikát az állatiassága és arcátlansága miatt elutasítják, ahol pedig valaha a távolból sokan álmodozva csodálták. Szaudi Arábia szintén bizonytalanná vált, amire sokan figyelmeztették Busht, hogy bekövetkezik, mielőtt még a keresztes hada megindul. Sok régi barátot, mint Franciaországot és Kanadát ostobán leócsároltunk, mert józan tanácsot adtak, és kitértek a pokolba menetelés elől. Tony Blair szétrongyolódott kormánya cafatokban lóg, miután a brit nép világos akarata ellenére cselekedett, és Blair megtapasztalhatta, hogy a véleményét, amelyről úgy gondolta, hogy a meghallgatását a haditanácsban kiérdemelte, Bush és elvakult társai pimaszul figyelmen kívül hagyták. Izrael állami terrorja rémálom szintjére emelkedett, és ha arra gondolnak, hogy ez nincs kapcsolatban a világban lévő Amerika ellenes gyűlölettel, akkor önök vagy ostobák, vagy Amerikának abba több mint egynegyedébe tartoznak, akiknek szakszerű ápolásra volna szükségük.”

„Őrült beszéd, de van benne rendszer.” – Avagy: mire megy ki a játék?

Lehet, hogy ezt a keserűen gúnyos szöveget többen komolytalannak gondolják. De kérem, gondoljanak vissza Bush szavaira, és akkor lehervad az arcukról a mosoly: „Kormányom fáradozik azon, hogy kielégítően megoldja ezt a problémát: a demokráciára való gyors és békés átmenetet Kubában.” Igen, nincs más módszer: a nem létező kubai szexturizmus és pedofilia csak a „demokráciára való átmenettel” számolható fel! Ezt az „áldozatot” Amerikának föl kell vállalnia! Az „értékei” kötelezik erre. Nem olyan ez a gyógymód, mint a Svejkben a katonaorvos módszere? Ha valami deréktól fölfele fáj, hashajtó, ha lefelé, akkor beöntés? Bush – valószínűleg IQ okokból – túl bonyolultnak találta még ezt a gyakorlatot is. Számára minden baj ellen – akár hasmenés, akár székrekedés – egyetlen csodaszer létezik: a „demokrácia” bevezetése. Pontosan úgy, mint annak idején nálunk is minden baj orvoslását a szocializmus világméretű, teljes és maradéktalan felépítésében látták. Lehet, hogy ezért érti meg a mi, un. baloldalunk annyira Busht és szélsőjobboldali társait? (Mert nem nyelvbotlás volt, amikor Csintalan Sándor a Hír TV-ben az MSZP-vel kapcsolatban megkérdezte, hogy: „Mondják már, mitől baloldali ez a párt?” Még hozzátehette volna, hogy „amelyik ilyen szélsőjobboldali politikát folytat”.) Hogy a társadalmi bajok eme nagyszerű gyógyszere Amerikában sem működik? Ugyan már! Kit érdekel ez az apróság? A szocializmus sem működött, de azért úgy tettünk, mintha … Ezt a „haladó hagyományt”, a „mintha” társadalom  építését, miért ne folytatnánk az új, sárgacsillagos, kék lobogó alatt.

Tehát erről van szó, nem pedig a szegény kubai gyermekekről! Ezt az orvosságot ajánlották Afganisztánnak és Iraknak is. Az eredmény mindenki számára látható. Korábban elhangzott már Iránnal és Észak-Koreával kapcsolatban is. Most Kuba is rákerült a halállistára. Ez háborút, öldöklést, pusztulást és nyomorúságot ígér gyereknek és felnőttnek egyaránt. De ez nem számít, mert ez csak „collateral loss”, azaz velejáró veszteség. A jó ügy diadalra vitelének elkerülhetetlen vesztesége. Ami fontos, az a „demokráciára való átmenet”.

Több mint 100 éve az anarchista Emma Goldman leírta a nemzeti közhangulatot a spanyol-amerikai háború kezdetén: „Amerika hadat üzent Spanyolországnak. A hír nem volt váratlan. A megelőző hónapok folyamán a sajtó és a szószékek hangosak voltak a harci felhívásoktól a spanyol embertelenségek kubai áldozatainak a védelmében. Nem kellet túl nagy politikai bölcsesség ahhoz, hogy az ember belássa, hogy Amerika érdeklődése a cukorral állt kapcsolatban, és semmi köze sem volt az emberbaráti érzelmekhez. Természetesen volt egy csomó hiszékeny ember, mégpedig nem csak általában az országban, de liberális körökben is, akik hittek az amerikai jogcímben.”

Nem ismerős? A 24%-ban elmekórtani kezelésre szoruló lakosság megdolgozása (tudatformálása?) után megtámadták Kubát, és a felszabadítás jelszavával maffiagyarmattá tették. A cukor pedig most is édes. A Kubaiak ugyan Castro vezetésével megszabadultak az Amerikaiaktól, de évtizedek óta szenvednek a CIA terroristáitól és az USA embargójától. Castro ellen több mint tíz merényletet szervezett a CIA. Volt olyan terrorcselekményük, amelynek során gyárcsarnokot robbantottak fel munkaidő alatt és 600 munkás lelte halálát a romok alatt. Most ezek a terroristák forgatják felháborodva a szemüket szept. 11. miatt! Miután a világ vonakodva bár, de felismerte a kényszerűséget, hogy az ő módszereikkel kell harcolni ellenük, vérig vannak sértve. Arról nem volt szó, hogy valaki esetleg vissza fog ütni! Micsoda orcátlanság! Hogyhogy a terrorizmus már nem az USA kizárólagos kiváltsága? Hogy merészelt a terrorizmus „demokratizálódni” és az amerikai állam kiváltságából a „tömegek” hadviselési módszerévé válni? Hát ez az, ami nem fér össze az „amerikai értékekkel”! Ezt nem bírják földolgozni és elviselni. Hogy jön az ökör ahhoz, hogy Jupiter módszereit kezdje alkalmazni? Ráadásul Jupiter ellen! Vérlázító! – Nem véletlenül mondta Noam Chomsky: „Terrorizmus az, amit ellenünk (amerikaiak ellen) tesznek.”

Israel Shamir írta, hogy mindenki, aki nem ért egyet Bush és társai politikájával, az antiszemita. Ezért a félreértések elkerülése végett gyorsan elhatárolódom a fentiektől: az nem az én véleményem, hanem csak azt kívántam bemutatni, hogy az amerikai rendszer belső ellenségei, köztük természetesen az amerikai horthysta kulákok is, milyen képtelen rágalmakat képesek megfogalmazni a „Jó Birodalmáról”. Én ehelyett vezetőink mögé felsorakozva azt mondom, hogy:

Magyarok! Honfitársaim!

Az észak-atlanti nemzetközi közösség és az Európai Unió megbízható tagjaként és örökös, jó adósaként teljes nemzetközi egységben fel a terrorizmus elleni világméretű harcra! Ne engedjük meg, hogy a terrorizmus keze betegye a lábát! Követeljük, hogy még több magyar zsoldos menjen a mi költségünkön Irakba és Afganisztánba! Jövőre Venezuelába és Kubába is! Nemzetközi kötelességünk, hogy megvédjük a jóságos és becsületes, demokratikus és szabad, a Gonosz által fenyegetett védtelen és kis Amerika igazságos és jogos érdekeit mind az öt földrészen! Még a földönkívüliek ellen is! Ez egyben legszentebb nemzeti ügyünk az EU-ban. Miért a drága, sok dollárba kerülő, értékes amerikai vér folyjék, mikor a magyar „János” sokkal kisebb zsoldért hajlandó ölni és elpusztulni? Szívleljük meg Ady szavait: „Lódulj János, rohanj János, Bajban van az olajszomjas messzi város!” Lóduljunk tehát, és az EU zászlót fennen lobogtatva „érctorkok harsogva zúgják a szélnek”, hogy: „Éljen a testvéri amerikai és magyar nép megbonthatatlan és örök barátsága!”

A kétpólusú politikai rendszer mielőbbi megvalósításán teljes egyetértésben munkálkodó négypárti élcsapatunk vezetésével „száz válságon (kormányválságon) át” előre a jóléti rendszerváltást a gazdaság felpezsdítésével valóra váltó, dicsőségesen kormányzó liberobalos koalícióba tömörült nagy vezéreink és tanítóink által kijelölt úton a világméretű globalizmus teljes és maradéktalan, végső felépítéséért!

Éljen az észak-atlanti „nemzetközi közösség” által a „korszerű, liberális, európai demokráciát építő népünk” részvételével a „világméretű terrorizmus” ellen vívott „hosszú békeharc”! (Megj.: A terrorizmus elleni harcot nevezte Bush egy beszédében „békeharcnak”!)

A tőzsdén spekuláló népért, a globalizációért! – Kunczelvtárssal előre!

A „jóléti rendszerváltásért” – Gyurcsánnyal előre!

Mert: „Magyarország nem rés, hanem erős bástya a globalizmus frontján” – és a maastrichti határon!

Remélem, hogy ezzel a befejező hitvallással sikerült oda hatnom, hogy kissé „európaibbá, demokratikusabbá és balliberálisabbá” váljék a tisztelt olvasóknak az elmaradott, közmucsai tudata itt, a nagy magyar ugaron, és ezzel hathatósan segítettem Önöket abban, hogy végre valahára európai polgárrá váljanak, kielégítve egyúttal a hajdani szabad május elsejék után nosztalgiázók jelszavak iránti igényét is. Ez nagyon fontos, mert, noha éppen hogy csak „beleléptünk az Európába”, máris nyakig vagyunk benne.

A tőzsdén spekuláló nagytőkés elitet szolgálom!

Európay Magyar János

Nemzeti InternetFigyelő