Bella Árpád: A hitelesség a legfontosabb, a hazugság a parlamenti pártok velejárója


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Fotó: Oskar
Fotó: Oskar

Szeptember 26-án volt négy esztendeje annak, hogy Románia a magyar (-nak nevezett) országgyűlés jóvoltából is csatlakozhatott az EU-hoz. Ha lett volna magyar vétó, vagyis ez a több pártinak titulált, valójában egypárti parlament nem szavazza meg a – máig is, a Tisza vonaláig terjeszkedni szándékozó – románok EU-klubba való felvételét, akkor most teljesen más alapokra helyezve beszélhetnénk Székelyország és az erdélyi magyarság helyzetéről. Sajnos akkor nem ez történt.

2005. szeptember 26-án valamennyi parlamenti párt jóváhagyta a románok csatlakozási szándékát, kihajítva az ablakon azt a történelmi lehetőséget, amely Trianon óta nem adatott meg a magyarság történelmében, vagyis kényszeríthettük volna a románokat az erélyi magyarság helyzetében történő pozitív irányú változásokra, illetve Székelyföld autonómiájának megteremtésére. Nagyon sokan bíztak a Fidesz vétójában, hiszen egy évvel korábban Tusnádfürdőn Orbán Viktor így nyilatkozott:

“Ami az autonómiát illeti, meggyőződésem szerint ez lesz a romániai demokrácia igazi fokmérője. Ha egy országban az ott élő közösség autonómiát akar, de ezt megtagadják tőle, ez az állam nem épített ki olyan minőségű demokráciát, amely az Európai Unióban egyébként a tagság előfeltétele. Szeretném nagyon egyértelműen megfogalmazni a véleményemet: ha megtagadják az Erdélyben élő magyaroktól az autonómiát, akkor Románia szerintem nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba, és ez a vélemény valószínűleg nem csak magyar vélemény, hanem minden olyan ország véleménye lesz, ahol egyébként természetesnek veszik az autonómiát. Ezért arra kérek mindenkit, hogy mélyen érezzük át annak a történelmi felelősségét, hogy a következő tizenöt-húsz évben valószínűleg nem jön vissza olyan kedvező nemzetközi csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata. Most lehet kellő súllyal, most lehet kellő nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most nem az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitűzések középpontjába, az valószínűleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, amely nem tér vissza. Nem tudjuk, hogy így van-e, de valószínű, hogy nem tévedünk nagyot”.

(Tusnádfürdő, 2004. 07. 24.)

A Fidesz parlamenti képviselői, beleértve Orbán Viktort is ezek szerint szándékosan „történelmi hibát”, vétettek és csípőből megszavazták Románia EU-s tagságát. Magyarázni a magyarázhatatlant, na ehhez kell ám nagy „zsenialitás”. A Fidesz különböző rendű és rangú vezetőiben azonban nagyon is benne van ez a fajta magasztos tudás, hiszen nem sokkal a galád nemzetárulásuk után Németh Zsolt így indokolta pártjának tettét:

„Nem értettünk egyet a ratifikáció időzítésével, de igennel szavaztunk, mert úgy látjuk, Románia uniós csatlakozása közelebb visz a magyar nemzeti célokhoz… Románia csatlakozása után új feltételek között, megújult erővel lehet fellépni az autonómia ügyében… az esetleges tartózkodás is gyenge nemnek számított volna, mely mind belpolitikai, mind külpolitikai síkon hátrányos lett volna. Ráadásul a Fidesz semmiképpen sem tudta volna befolyásolni a szavazás végkimenetelét.”

Forrás: Helyilapok.hu

Az lehet, hogy a szavazás végkimenetelét nem tudta volna befolyásolni a Fidesz, de legalább a szavazói előtt bizonyíthatta volna gerincességét. Nem tette, amivel óriási csalódást okozott a gúnyhatáron túl élő magyarságnak is. Persze joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mi motiválta a valóságban az álellenzéki pártot, az igen szavazat mellett? Németh Zsolt akkori magyarázkodása nagyon gyenge és mindenképpen szánalmas is. A valóságban inkább az EU-nak történő ismételt megfelelés, a szalonképesség bizonyítása Brüsszel részére lehetett az ok, illetve még az, hogy az EU urai csak biztosra akarnak menni, vagyis a keleti piacok bővítésének megvalósítását, a tartományok csatlakoztatását, az új gyarmatosítás véghezvitelét száz százalékosan bebiztosítva kívánták realizálni A parancs a Fidesz-nek is szólt, tehát nekik is igennel kellett szavazniuk.

Hogy mennyire nem elképzelhetetlen ez a variáció, arra nagyon jó példa a Lisszaboni Szerződés esete. Gondoljunk csak bele, hogy a Lisszaboni Szerződés csakis azért jött létre, mert az európai uniót irányító globalista-cionista szervezet rájött arra, hogy amennyiben Európa nemzetei – élve demokratikus jogaikkal -, népszavazás útján nem fogadják el az európai nemzetállamok önállóságát, önrendelkezését megszüntető európai alkotmányt, akkor a globális gazdasági és később katonai monopóliumok megszerzése Európa nemzetei fölött nem lesz kivitelezhető. Miután Franciaországban és Hollandiában is megbukott az EU. alkotmány elfogadtatása a népszavazásokon, az államok bűnszövetkezetbe tömörült vezetői már úgy gondolták, jobb, ha ebből a nemzeteket kihagyják, hiszen azok úgysem „érthetik”, miért is „lesz nekik majd jó” az Európai Unió. A Lisszaboni Szerződés tehát kiváltja az Európai alkotmányt, de lényegében megegyezik azzal. Egy szerződést pedig Európa legtöbb tagállamában már nem kell népszavazásra bocsátani. Így azt a szerződő felek, jelen esetben a tagállamok kormányai majd szépen aláírják, miután a parlamentjükben megszavazták. Ez történt hazánkban is, olvasatlanul.

Még meg sem száradt a tinta a Lisszaboni Szerződés okmányán, amit 2007. december 13-án írtak alá, a magyar (-nak nevezett) országgyűlés december 18-án, mindenkit megelőzve az európai tagállamok közül, látatlanban, olvasatlanul 318 igen, 5 nem szavazattal és 20 tartózkodással megszavazta ezt a gazemberséget. Igen, a Fidesz is.

Nagyon sokszor hallottuk a fideszes vezetőktől a határok légiesítéséről és a kisebbségek helyzetének javításáról szóló megnyilvánulásaikat, amikor az európai unió hasznosságát méltatták, tekintettel arra, hogy pontosan a magyarság az a nemzet, melynek jelenlegi, trianoni határain kívül a legtöbb nemzettársa él. A legutóbbi felvidéki, kárpátaljai és erdélyi események, ahol a magyar kisebbség kárára történnek atrocitások, hátrányos megkülönböztetések, eltávolítások, törvénykezések – azt bizonyítják, hogy a Fidesz megközelítése nem helytálló. További bizonyíték az is, hogy az utóbbi években, pl. Romániában, annak csatlakozása után esett neki a magyarságnak a román hatalom (magyar nemzetiségű vezetők tömeges leváltása felelős tisztségekről). Tette ezt azért, mert jelenleg is azt látja és érzékeli, hogy semmilyen retorzió nem fenyegeti a román államot az EU. részéről még ilyen intézkedések kapcsán sem. Az Európai Uniónak tehát nagyon úgy tűnik, hogy teljesen mindegy, mi történik keleti tartományaiban, hogy például a kisebbségi jogok ott hogyan érvényesülnek, hiszen önmaga számára legfontosabb feladatát teljesítette, vagyis bekebelezte a keleti államokat, új piacokat szerzett, ami tökéletesen megfelel az európai központi államoknak és cionista-globalista vezetőinek.

Ha a magyar parlament valóban a magyar társadalmat és annak elementáris érdekeit képviselné, ilyen gyalázat a magyar országgyűlésben, elképzelhetetlen lett volna. Az az érvelés, hogy hazánknak nincs sok lehetősége és mindent feladva az európai unióval együtt kell menetelnie, nem helytálló, hiszen a csatlakozási tárgyalások eseményei is bizonyították 2002. előtt, hogy igenis az önfeladásos tárgyalás helyett, az önérvényesítő tárgyalási stratégia, még kisebb területű és lélekszámú országok esetében is eredményre vezettek. Azonban az elmúlt 20 évben valódi, a nemzeti érdekeket képviselő pártok nincsenek jelen az országgyűlésben. Valamennyi parlamenti párt egygyökerű, mind az MSZMP-re, vagy annak szatellit-szervezetére a KISZ-re mutat vissza. Tehát még egyszer: valódi nemzeti képviselet nincs a parlamentben, viszont minden más igen.

Az MSZP az MSZMP-t lerabolva egy kozmopolita, valódi kapitalista kizsákmányoló párttá vált. Az SZDSZ a cionizmus magyarországi helytartója, az MDF lényegében 1990-től halálra volt ítélve, hiszen tagjai között már az alakulás pillanatában benne voltak azok a kommunista kádereket, akik a piszkos munkát lassan, folyamatosan, de biztosan el is végezték. Majd Dávid Ibolya és bandája a hatalomtól megrészegülve magukat az alapítókat távolította el a pártból, aminek így lényegében az ideológiai alapja is megszűnt. Az ezt követő, MSZP-hez való dörgölőzés részükről a menekülési útvonal keresése a parlamentben történő bennmaradás érdekében. A KDNP-nek sosem volt igazi tömegbázisa, ma sincs, tagsága gyakorlatilag elhanyagolható. Ha a Fidesz nem lenne, a KDNP sem lenne jelen a parlamentben. A Fidesznek viszont fontos a KDNP, hogy a kereszténydemokrácia hangzatos, de valójában realizálhatatlan jelképe mögött megjelenve hitelesíthesse önmagát, az egyébként többségi keresztény magyar szavazók szemében, miközben azt az izraeli cionista LIKUD pártot tartja testvérpártjának, melynek számos vezetője közönséges terrorista, s mely párt maga is felelős ártatlan palesztin civilek, nők, gyermekek, idős emberek lemészárlásáért a múltban s a jelenben egyaránt.

Ezek a tények ma, a parlamenti pártokat illetően, melyek nem túl kecsegtetőek. Mindenkinek szembesülnie kell ugyanakkor a valósággal, amennyiben felelősen akar szavazni majd akkor, amikor itt lesz ennek az ideje. Nagyon sokan tanácstalanok, mert a média olyan zavart kelt a fejekben, amely feldolgozhatatlanná teszi ezeknek az embereknek a történések folyamát. A média hatása pedig óriási. Ma már nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a média az első számú hatalmi ággá nőtte ki magát, hiszen a tudatmanipuláció szavazásokat, életeket, sorsokat, határoz meg. Magának a magyar nemzetnek a sorsát is meghatározza, ezért fontos, hogy a média egyszer valóban a cionista kezekből visszakerüljön a magyar nemzet kezébe.

Nem mindegy, milyen módon beszélünk, és hogyan cselekszünk. A hitelesség a legfontosabb a józanul gondolkodók számára. Lehet még egy darabig kósza, megtévesztő, ígérgető szövegekkel szimpátiát kiváltani emberekből, akik szeretnek reményteli hírekről hallani. A lényeg azonban mindig a tetteken van, ez a legbeszédesebb és legárulkodóbb. A hazugság az egygyökerű parlamenti pártok mindegyikének velejárója, mondhatni genetikai eredetű. Erre ékes bizonyíték az elmúlt lassan nyolc esztendő a parlamentben a nemzet pénzén élősködő kormánypártokkal és a szalonellenzékkel egyetemben. Ennek az ámokfutásnak mihamarabb véget kell vetni, mert nem csak a jelenlegi generáció, de dédunokáink élete is erre fog rámenni.

Ezt akarjuk? Mert ha igen, csak továbbra is szavazzunk erre a változatlan parlamenti társaságra, mely a markába röhög és lenézi a hétköznapi embert. Azt a szavazót, aki odaküldte őket, hogy képviseljék érdekét, mert egy szebb jövőt álmodik magának, gyermekének, unokájának. A szebb jövő velük sosem jön el. A megoldást máshol kell keresni, egy új erőben, ami valóban a nemzetből gyökeredzik, tiszta, érintetlen, és nem szövik át hatalmi érdekek. Azok, akik ábrándokat kergetnek a Fidesz leendő esetleges kormányzása kapcsán, nagyon könnyen csalódhatnak majd. A kijózanodás pedig keserves lesz, és lehet, hogy kései, mely legalább akkora veszteséget okoz a nemzet számára, mint a mohácsi tragédia.

2005. szeptember 26-a egyfajta figyelmeztetés volt a nemzet számára. Az emlékezetet pedig ébren kell tartani, mert sajnos hajlamosak vagyunk könnyen felejteni és a napi szép szólamokat elhinni. Hát jó lesz, ha végre erről leszokunk, és mérleget vonnunk az ígérgetések és a beváltott ígéretek között. Ebben valamennyi jelenlegi parlamenti párt rosszul áll. Kellenek ők még nekünk? Cipelnünk kell még őket tovább a hátunkon?

Az elmúlt húsz évben bemutatták, mit tudnak, most ezt érezzük a bőrünkön, a mindennapjainkban. Ide juttatták az országot, nyomorba döntötték a nemzetet, mindannyian felelősek, mert a hatalmat együtt gyakorolták kormányzó pártok és ellenzék egyaránt. Mi pedig szenvedünk valamennyien, hétköznapi emberek, polgárok, a többség együtt. Elég volt belőlük, itt az ideje a valódi változásnak, mely a magyarság érdekeit szolgálja. Ha akarjuk, megvalósíthatjuk, csak rajtunk múlik!

Bella Árpád

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

3 hozzászólás a(z) “Bella Árpád: A hitelesség a legfontosabb, a hazugság a parlamenti pártok velejárója” bejegyzéshez

  1. “A demokrácia álarca, csak addig kell a burzsoáziának, míg az, az ő melle előtt pajzs” Lenin “Az általános választójog, nem oszt, nemX, viszont kielégíti, a legaktívabb tömegeket!” Leo Tolsztoj 1902! T i még ma is meg kajálátok

  2. Felháborító, hogy Orbán úgy bűvészkedik a szavakkal, mint Rodolfó tette anno a kártyákkal. Csak az ártalmatlan volt, ez pedig kívül-belül (határainkat értve ezalatt) rombol. Megdöbbentő, milyen flegmán kezelik a bizalmat. Mert az bizalom kérdése, hogy őszinte – sokunk rokoni szálait is feszítve – érzéseinket gyakorlatilag semmibe veszik, s ócska politikai dumájukkal csak a maguk bőrét védik.
    A hazugság súlyos bűn, mert a bizalmat elveszteni nem nehéz, de visszanyerni emberfeletti küzdelem.
    (Tiborc, a nemzet pillére)

  3. 1etlen paragrafus kéne: “Aki nyilvánosan, félrevezetési céllal hazudik, és azt rábizonyítják, az állásától, orsz.gyűlési képviselőségétől megfosztandó, állami állásban 10 évig nem foglalkoztatható!” TöbbX javasoltam, levélben, csak nem hülye, maga ellen törvényt hozni!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Stoffán György: Jogos és fontos volt-e a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele?
Csath Magdolna: Bajnaiék égig érő cinizmusa
Dohán Mihály: Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és a többiek (12. rész)
Close