A debreceni JOBBIK Trianoni megemlékezésének beszéde

Kedves Megemlékezők! Nemzettestvéreink!

Szeretettel köszöntöm Önöket a Jobbik Magyarországért Mozgalom Debreceni Alapszervezetének megemlékezésén!

Engedjék meg, hogy egy személyes időutazással kezdjem.

66 évvel ezelőtt, 1944. június 2.-án pénteken, 19 éves édesanyám 9 óra után valamivel, fiatalos életigenléssel a lelkében, nyugodtan kerékpározott a Szép utcán hazafelé, gyönyörű, verőfényes napsütésben. Hallotta a szirénákat, de akkoriban szinte mindennaposak voltak a légiriadók, ezért különösképpen nem aggódott.

Aztán leszakadt az ég, és amikor magához tért, egy utcával arrébb találta magát  és összetört kerékpárját, porral, törmelékkel befedve. A láncos bomba több mint tíz méterre repítette. Ekkor sérült meg a gerince, amelyre mind a mai napig panaszkodik. A légvédelem nélkül hagyott Debrecenben több mint 1200, javarészt civil ember lelte halálát ezen a gyászos napon. Az akkori Petőfi-parkban lévő óvóhely telitalálatot kapott, ugyanígy a közkedvelt Kispipa vendéglő előtti óvóhely, itt több mint száz asszony és gyermek halt szörnyet, egy pillanat alatt. A 200 ellenséges repülőgép három hullámban több mint 600 romboló,  és 40 gyújtóbombát dobott le 7000 méter magasságból hihetetlen vakmerőséggel! A terrorbombázás során Debrecen 83 utcáját és 3 terét  érte találat. A Nagyállomás előtt álló kórházvonatot géppuskával lőtték, itt 56 sebesült halt meg. Az amerikaiak először Sztálintól kértek tanácsot, mit szólnának a jelentős hadiiparral rendelkező Mielecz és Riga bombázásához, de az oroszok azt tanácsolták, inkább közép európai városokat bombázzanak. És őket ünnepeltették velünk népünk gyilkosai „felszabadítókként”!

300 tonnányi bomba hullott az égből, majd néhány gép 200 méterre ereszkedve géppuskával lőtte a menekülő túlélőket. A bombázókat Liberatornak nevezték el, hihetetlen cinizmussal utalva a szabadságra. Vagyis a Liberator bombázók így hozták el Debrecen népének a szabadságot.

Amerika manapság is szívesen exportálja a liberális szabadságot, szerte a világban.

Afganisztán  és Irak népei szintén megtapasztalhatták, hogy Amerika láncos bombákkal, szárnyas rakétákkal, lézerfegyverekkel, uránnal szennyezett „piszkos” bombákkal hozza el az általuk oly hőn óhajtott szabadságot és demokráciát. Majd miután rettenetesen bátran porig bombáznak mindent, az amerikai letelepedés ígéretével toborzott zsoldosok bemerészkednek a romok közé, és gondolkodás nélkül lőnek újságírókra, sofőrökre, civilekre, asszonyokra, gyerekekre.

Így köszönt be a liberális demokrácia. Valamint a globális pénzmániások, a mammon-hívők, és a világuralomra törő kiválasztottak uralma. És a háttérben valahogy mindig ott settenkedik az utolsó olajtartalékait élő Amerika kielégíthetetlen kőolaj-éhsége, és a fegyver-gyártók mohósága is.

Ha valahol olaj, vagy gáz van a föld alatt, ott valamiért mindig okot talál a világdemokrácia legfőbb őrzője, Amerika, hogy megöljön néhány ezer, tízezer, vagy millió embert, a szabadság szent nevében!

És ha valahogy még sincs indok egy olajban gazdag ország lerohanására, lerombolására és kifosztására, akkor némi titkosszolgálati segítséggel le lehet rombolni két elavult gazdaságuralmi tornyot, több ezer amerikai életét kioltva.

És lehet azon gondolkodni, hogy vajon miért biztosította hirtelen a támadás előtt néhány hónappal a tulajdonos több milliárd dollárra ezeket az épületeket, miért nem ment aznap dolgozni szinte senki, és egyáltalán, hogyan omolhattak össze ezek az épületek a tetejüket ért találat következtében.

A szabadságjogokat ezután közép amerikai szintre süllyesztették, bárkit lehallgathatnak, letartóztathatnak, Guantanámóra száműzhetnek a szabadság  és demokrácia legfőbb őrzőinek szedett-vedett államában!

Hiszen gondoljunk bele!

Cristobal Kolombo évekkel később botlott bele Amerikába, miután az erős, gazdag és büszke Magyarország talán legnagyobb királya Corvin Mátyás meghalt!

Azt is bizton kijelenthetjük, hogy a Jobbik programja újra Nemzetünk reneszánszát jelentené. Ha legkésőbb négy év múlva, az Önök támogatásával a Jobbik alakíthat kormányt, akkor újra erős, gazdag és boldog országot fogunk teremteni!

Amerika alig múlt 500 éves, míg a magyarság történelme évezredekre, talán év-tízezredekre tekinthet vissza! Mi, Magyarok itt hazát, országot építettünk, őriztük a Föld szívét, és az Isten által ránk bízott Kárpát-medencét. Békét, boldogságot, gazdagságot, megértést, baráti befogadást adtunk Európának.

Eközben Amerikában lemészároltak, kiirtottak egy büszke, bátor, tiszta népet. Földért, aranyért, vagy csak puszta szórakozásból. Később a lusta és erőszakos megszállók rabszolgák verejtékén zsírosodtak, építettek egy hazug és hamis, erőszakos és nagyképű, ugyanakkor végtelenül buta országot.

Bizonyára valamennyien hallottak már történeteket az amerikai emberek hihetetlen butaságáról. Egyet én is elmondanék.

Joe vásárolt egy pazar lakóautót, mindenféle luxussal felszerelve. Pökhendin száguldott az autópályán, amikor úgy gondolta, hogy hátramegy a szuper-konyhába, készít magának egy kávét. Lelkesen benyomta a tempomatot és hátrament. Az autó természetesen lerohant az útról és rommá tört. Joe beperelte az autógyártót, és nyert is egy nagy halom pénzt, mivel senki sem mondta meg idióta hősünknek, hogy a tempomat az nem robotpilóta.

És ha már Mátyás királyunkról esett szó, feltétlenül eszükbe kell jusson Mátyás bús hada, a Fekete Sereg.

És innen már csak egy lépés, hogy eljussunk a Magyar Gárdához. Ahhoz a Magyar Gárdához, melynek tagjai – Jobbikosokkal együtt, több mint ezren – most, ezekben a pillanatokban is hősiesen kitartanak a gátakon, a helyiekkel, olykor cigány emberekkel karöltve rakják, hordják a homokzsákokat, védik a magyar ember és a cigány ember házát, a templomot, a könyvtárat, mentik az értékeket.

Önzetlenül, saját erejükből, a Szent Koronára tett esküjükhöz mindhalálig hűen!

A hatalom üldözi, zaklatja őket. Ruhájukat gúnyolják, viselőit büntetik. De ők rendíthetetlenül teszik a dolgukat, mert azt nem földi törvények igazgatják, hanem belülről, szívből ered, és szent feladatukat a Magyarok Istene bízta rájuk.

És amíg erről mélyen hallgat a média, addig mi csakis a legnagyobb tisztelettel mondhatunk köszönetet.

Köszönjük! Köszönjük Magyar Gárda, köszönjük gárdista bajtársaink!

És ha a Magyar Gárdáról beszélünk, akkor eszünkbe ötlik két pofon is. Nos, kedves Orbán Viktor! Ha már mindenképpen pofozkodni támad kedve, akkor legyen szíves kettőt kiosztani Bányai Gábor képviselőtársának, aki a be nem kapcsolt mikrofon fedezékéből halált megvető bátorsággal szól oda Zagyva Gyula Jobbikos képviselőnek, hogy „Kussolj el, te hülye gyerek!”.

Persze napokig arról beszélt a honi média, hogy Zagyva Gyula azt találta válaszolni, hogy ezt akkor majd esetleg a folyosón meg lehet beszélni, és hogy ez megengedhetetlen skandalum. És ebben nem a Bányai nevezetű Fideszes képviselő beszólása a végtelenül szomorú. Sokkal inkább az, hogy mindezt a Trianoni emléknapról tartott vitában bírta mondani Bányai képviselő „honatya”.

És eszünkbe jut az is, hogy ha a Jobbik évek óta makacsul nem tart ki a Trianoni békediktátum felülvizsgálata mellett, akkor most valószínűleg nincs kettős állampolgárság, és nincs Trianon-emléknap sem!

És ilyenkor bármilyen türelmesek is vagyunk a Fidesz-szel kapcsolatban, az is eszünkbe jut, amikor a rendszerváltás hajnalán, az akkori Antall-kormány által a Parlamentben kezdeményezett egy perces Trianon megemlékezésről ezen Fideszesek többsége szégyenletesen kivonult. Az viszont biztató, hogy most, húsz évvel később végül is ők terjesztették be az erről szóló törvényt, valamint egészen dicséretes módon tartják magukat a Jobbik programjához!

Viszont semmiképpen ne feledkezzünk meg az igazi magyarellenesekről: az MSZP nem vesz részt a trianoni emlékülésen.

Ezért arra biztatunk minden debrecenit, hogy az őszi önkormányzati választások alkalmával együtt, közösen takarítsuk ki a közéletből nemzetünk ellenségeit! Hajtsuk végre a valódi rendszerváltást! Ültessünk minden MSZP-s helyére Jobbikost!

És ha már eljutottunk Trianonig, mielőtt átvonulnánk a 90 évvel ezelőtti gyalázatos békediktátumról való megemlékezésünk színhelyére, a Bem térre, engedjék meg, hogy egy csipetnyi humorral oldjam a mai nap komorságát:

Tudják, mi jelentené a megoldást a magyar-szlovák konfliktusban?

A közös magyar-lengyel határ!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, Isten áldja Önöket, Isten áldja Nemzetünket, és adjon igazságot Magyarországnak!

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

(Közreadta: Nemzeti InternetFigyelő)