A civilek felhívásáról, avagy légy előbb MAGYAR

Olvastam a minap a CÖF a KÉSZ az MPEE és a Munkástanácsok közös felhívását, melyben – egyébként teljes joggal és nagyon helyesen – kiállnak a Magyar Kormány mellett.

A felhívás megfogalmazói valóban csupa igazságot mondanak ki, ugyanakkor úgy tesznek, mintha teljesen elfelejtették volna mennyivel másabb lett a szerepkörük a Fidesz kétharmados hatalomra kerülése óta, mint azt megelőzően. A CÖF például a Fidesz teljes támogatását élvezte mindaddig, amíg tömegmozgató és szervező képességére szüksége volt a kétharmadra törő, majd azt a sajátságos hazai választási rendszer következményeként elérő Fidesznek.

Győzelme után a Fidesz első dolga volt, hogy Fricz Tamást „lapátra” tegye, ezzel elejét vegye egy későbbi esetleges általa szervezendő megmozdulásnak. A Fidesz tehát óvatos volt, a CÖF pedig nem tanult. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az lenne az elvárható, ha Fricz-ék nekimennének korábbi támogatójuknak. Erről szó sincs, hiszen jelen esetben nem csupán a Magyar Kormányt támadják a belső árulók, külföldi hasonszőrű gondolkodóik és elvbarátaik, – azoknak valamennyi politikai és gazdasági tőkéjének segítségével -, hanem magát a Nemzetet, a Magyarságot is. Ebben az esetben pedig felül kell emelkedni mindenféle belső pártpolitikai vagy egyéni érdeken és közösen kell hangot adnunk felháborodásunknak. Azonban ez is kevés, hiszen a jelenlegi Magyar Kormánynak tudnia kell, hogy kik azok a „szereplők”, akik Hazánk ellen tudatosan gerjesztik a feszültséget. Tehát a konzekvenciát levonva meg kell tennie a szükséges lépéseket. Amennyiben nem így cselekszik, ugyanúgy jár majd, mint 2002-ben. Erőtlen lesz és kiszolgáltatott.

Nézzük, hogyan is fogalmaznak Fricz Tamásék a felhívásban:

„Azok az emberek – köztük politikusok, közéleti emberek, újságírók, értelmiségiek – próbálják most országunk ellen fordítani a világot, akik két cikluson át maguk is közreműködtek abban, vagy tétlenül nézték, hogy országunk a korrupció és a szabadrablás terepévé váljon. Látszólag azok féltik most leghangosabban a demokráciát, akik kiszolgálói voltak a Magyarországot 8 év alatt csőd közeli helyzetbe juttató kormányoknak, miközben kiépült egy soha nem látott gazdasági hatalmat központosító, és az országunk ellen indított jelenlegi kampány sikerében legfőképpen érdekelt új magyar oligarchia.”

Ez mind igaz, csak egyet nem szabad elfelednünk: a magyar nemzeti érdekeket 1944. március 19, vagyis a történelmi alkotmányunk felfüggesztése, Hazánknak a Harmadik Birodalom általi megszállása óta, egyetlen magyarnak nevezett kormány sem képviselte. És azt sem szabad elfelednünk, hogy azóta egyetlen kormány sem volt törvényes Magyarország élén. Miért is vártuk volna el a 2002-ben visszatért, kapitalistává átvedlett posztkommunista rezsimtől, hogy hazája és nemzete elvárásainak megfelelően cselekedjen. Aki így vélekedett és ezt hitte (sokan voltak ilyenek), szörnyű naivitásról tett tanúbizonyságot. Sajnos Kádár népe nem tanult a múltból, hiszen eddig már háromszor szavazta vissza saját hóhérait.

Folytassuk a sort egy további idézettel:

„Ez a hatalomból törvényesen, demokratikus úton eltávolított réteg nem veszi tudomásul a választások eredményét, és tevékenységével nem csak Magyarországot, de rajta keresztül az Európai Uniót, magát a demokráciát is gyengíti.”

Kedves Megfogalmazók és Aláírók! Jó lenne, ha végre nem az Európai Unió miatt fájna a fejük. Az EU vezetése pontosan ugyanolyan korrupt társaság, mint amilyen az elmúlt nyolc évben ránk telepedett. Az EU egy életképtelen, erkölcsiséget, emberséget, keresztényi tudatot nélkülöző, kizárólag a gazdasági nyerészkedést fő céljának tartó, a nemzetállamok megszüntetésén mesterkedő, bábeli zűrzavarban érdekelt, központosított, diktatórikus rendszer kialakítását megvalósítani szándékozó, a háttérhatalmak által erőszakkal létrehozott mesterséges képződmény. No, és ezt nevezzük ma is „demokratikus nyugatnak”?

Meg kellene tanulnunk végre, hogy az úgynevezett „demokratikus nyugattól” nem várhatunk semmit, ami hazánk érdekeit, nemzetünk javát szolgálná. Ezt már bizonyította a történelem, de már bizonyította az elmúlt hat év is, amelyet ebben a mesterséges katyvaszban kényszerült tölteni Hazánk, hihetetlen károkat elszenvedve. Nekünk az európai uniós tagságunk egy kész sorscsapás, melyet – ne feledjük! – a jelenlegi kétharmad is támogatott.

Az EU pedig válságban van, mely válság nagyobb, mint azt egyesek gondolják. A hihetetlen mértékű gazdasági és egyre inkább etnikai problémákról a gondosan felügyelt európai média – melynek része a magyarországi „szalonképesnek elfogadott” médiarendszer is – nem tájékoztat, vagy éppen félre tájékoztat. A technikája továbbra is a jól bevált elhallgatás, illetve a tömegek manipulálása, butítása.

Közben a válság egyre csak súlyosbodik az EU-n belül. Az Euró, mint pénz igencsak rozzant lábakon áll. Görögország, Portugália, Spanyolország mind az euró zónához tartozik, gazdaságuk éles mélyrepülésben, államadósságuk az egekben, miközben az Európai Uniónak nincs igazán tartaléka. Amennyiben ezek az államok bedőlnek, magukkal rántják a többieket is. Természetesen ez az EU bürokratáinak nem érdekük, mesterséges tákolmányukat bármilyen áron életben fogják tartani. Ha kell, akkor a fedezet nélküli eurók vagy kötvények kibocsátásával.

Újabb idézet, melyre Fritz Tamásék mintha nem tudnák a választ, pedig nagyon is tudják:

„A világ és az EU tagországai ne feledjék az elmúlt nyolc év legmegrázóbb magyar politikai nyilatkozatát: 2006-ban került nyilvánosságra az akkori magyar miniszterelnök beszéde, melyben szó szerint kijelentette, hogy a kormány a választások előtt „éjjel és nappal” hazudott a választópolgároknak. És nem szabad feledni, hogy e beszéd nyilvánosságra kerülése után, 2006 őszén tíz- és százezrek tüntettek a politikai hazugság ellen Budapesten és más városokban az új szabad választásokért, ám erre a Gyurcsány Ferenc által vezetett hatalom a demonstrálók brutális megveretésével, az emberek bizonyítékok nélküli bebörtönzésével válaszolt, amelynek során lábbal tiporták az emberi jogokat, a szólás- és gyülekezési szabadságot.

Azt kérdezzük mi, civil állampolgárok 2010-ben: miért hallgatott akkor Európa, az Európai Unió, a világsajtó, a világ közvéleménye? S miért hangos most, amikor még egyetlen tárgyi bizonyíték sincs arra, hogy a jelenlegi kormány korlátozni kívánná az állampolgári jogokat, a sajtószabadságot, vagy hogy meg akarná szüntetni a demokráciát?”

Mert az Európai Unió fütyül a demokráciára, illetve sajátos elképzelése van róla. Gondoljunk csak a Benes-dekrétumokra, a szlovák nyelvtörvényre, arra, hogy nekünk magyaroknak, székelyeknek, nincs jogunk autonómiára. Szóval amolyan cionista-fajta ez a demokrácia, mely leginkább eltörölne bennünket Európa térképéről. Sőt, mondják, vannak olyan térképek, ahol hazánknak már más neve van. Ugye most kíváncsiak lettek arra, vajon mi lehet az? Nem írhatom le, mert abban a pillanatban antiszemita, szélsőséges, nacionalista (na, ez pedig egyáltalán nem rossz) és persze holokauszt tagadó leszek, függetlenül attól, hogy ez utóbbi témát szóba se hoztam.

A korábban a keleti blokkot kiszolgáló pártállami „elit” ragyogó munkát végzett az EU számára. Nem dumált vissza, nem járt külön utakon (egy picit sem), forgatókönyvszerűen elvégezte a rá kirótt feladatokat. Ez az Orbán-fajta már nem teljesen ilyen. Néha önjáró, pedig igazából ő sem tud, vagy akar elszakadni a „nyugati köteléktől”, amely megfogalmazás (nyugati kötelék) így teljesen nem is igaz. Mindenesetre más pályán kell mozognia ahhoz, hogy hazai támogatottságát rövid időn belül ne veszítse el. Márpedig veszít folyamatosan a támogatóiból annak ellenére is, hogy a közvélemény-kutatók ezt próbálják bagatellizálni. Pedig a Fideszre szavazók táborára a fekete levest majd csak a következő hónapokban öntik rá igazából, hiszen a pénztárcákban, a fizetésekben ekkor fog csak realizálódni az egykulcsos adósáv és a nagy tömegek részére érvényesíthetetlen családi adókedvezmények hatása. A folyamatosan emelkedő élelmiszer és üzemanyag árakról már ne is beszéljünk. Az emberek tehát majd csak ezután fognak tételesen szembesülni a „laposabb a pénztárcám” effektussal. Ja, kérem! Már megint át lettünk verve? Nem utoljára! Sajnos.

Folytatás a felhívásból:

„Mi, a magyar civil társadalom képviselői ismerjük a magyar valóságot, s Európa és a világ meg kell, hogy ismerje tényeken alapuló véleményünket. Európa nem engedheti meg magának, hogy néhány előítéletes és velejéig elfogult szerző írásai alapján alakítsa ki álláspontját hazánkról. Gondoljon mindenki arra, hogy a sajtóban megjelenő, ilyen típusú megalapozatlan támadások nemcsak Magyarország legitim vezetése, de az Európai Unió intézményrendszere ellen is bármikor megindulhatnak.

Éppen ebből kiindulva elvárjuk és követeljük, hogy minden országot, így Magyarországot is csak és kizárólag hiteles tények és a vélemények egyenrangú ütköztetése alapján ítélje meg Európa és a világ közvéleménye!”

Az EU intézményrendszerei ellen ilyen támadások nem indulnak meg, hiszen a róka nem szeret a saját farkába harapni. Meg egyébként is nem más országról van szó, hanem hazánkról, melynek megszállása ma már nyilvánvaló tény. Elég volt a finomkodásokból és a maszatolás gyanús megfogalmazásokból. A felhívásokban szigorúan csak saját érdekeink, céljaink megjelenítése tükröződhet. Minden más a gyengeség jele, amit nem engedhetünk meg magunknak. Igen, határozottnak és következetesnek kell lennünk. Ja, hogy nem ezt szokták meg tőlünk a brüsszeli üvegpalotában, meg hogy ki leszünk ebrudalva az Európai Unióból? Hú, de nagyon megijedtem. Kérem szépen, nem lehetne ezt mielőbb elintézni?

Magyarország nem független állam, ezt leszögezhetjük. Önálló hadügy, külügy, pénzügy. Ezek az alapfeltételei egy állam függetlenségének, ezért harcoltak ’48-as hőseink, ezért vállalták a bitót Aradon. Mi most hogyan néznénk a szemükbe? A realitás az, hogy szemben állunk a belső és külső ellenséggel, egy aljas, ordas falkával, mely nemzetünkre tör ma is csakúgy, mint tette azt évszázadokon át. Ellenségeink itt vannak körülöttünk, itt vannak benn a házainkban, a lakásainkban, gondolatainkban, no és persze a gazdasági és politikai rendszerünkben, sőt közigazgatási szféránkban, és azon ténykednek, hogy mielőbb megszabadítsanak bennünket maradék tulajdonunktól, szellemi és fizikai szabadságunktól. Ez a céljuk, amely már régen világossá kellett volna, hogy váljon mindenki számára, azonban ez még sincs így. Ebben pedig óriási felelőssége van annak a kétharmadnak is, amely engedte nyolc éven át garázdálkodni az ámokfutókat, a nemzetrontókat. Most pedig csodálkozik, hogy pontosan az elmúlt nyolc év kegyeltjeitől kapja a legnagyobb pofonokat külföldről.

A csodálkozás időszakának véget kell vetni, és rendet kellene teremteni abban a darázsfészekben is, amibe nem szívesen nyúlkál bele kormányunk. Ameddig azonban ez nem történik meg, amíg nagyobb ellensége ennek a kormánynak a Gárda, mint a Hazánkat külföldön becsmérlő, nemzetünk ellen törő tolerancialovagok csoportosulása, bizony így fog járni. Csodálkozni pedig ne tessék, mert mindenki azt kapja, amit megérdemel, függetlenül attól, hogy a „fagyinak” melyik oldalát nyalja, ugyanis a „fagyi” csak úgy szimplán, mindenhol hideg, és könnyen torokgyulladás a hosszú nyalás vége.

Bella Árpád

Nemzeti InternetFigyelő

——————————————————————-
FELHÍVÁS

Civilként, magyarként és az Európai Unió polgáraiként felhívjuk a világ országainak és médiumainak figyelmét, ne hagyják, hogy hazánkban a 2010-es parlamenti választásokon súlyos vereséget szenvedett, a kormányzati hatalomból kikerült politikusok és pártok képviselői igazságtalan, megalapozatlan véleményeikkel egyoldalúan befolyásolják az Európai Unió soros elnöke, a Magyar Köztársaság megítélését, és ezzel tönkretegyék nemcsak Magyarország, de közvetetten az Európai Unió politikai és gazdasági jó hírét is.

Azok az emberek – köztük politikusok, közéleti emberek, újságírók, értelmiségiek – próbálják most országunk ellen fordítani a világot, akik két cikluson át maguk is közreműködtek abban, vagy tétlenül nézték, hogy országunk a korrupció és a szabadrablás terepévé váljon. Látszólag azok féltik most leghangosabban a demokráciát, akik kiszolgálói voltak a Magyarországot 8 év alatt csőd közeli helyzetbe juttató kormányoknak, miközben kiépült egy soha nem látott gazdasági hatalmat központosító, és az országunk ellen indított jelenlegi kampány sikerében legfőképpen érdekelt új magyar oligarchia. Ez a hatalomból törvényesen, demokratikus úton eltávolított réteg nem veszi tudomásul a választások eredményét, és tevékenységével nem csak Magyarországot, de rajta keresztül az Európai Uniót, magát a demokráciát is gyengíti.

A világ és az EU tagországai ne feledjék az elmúlt nyolc év legmegrázóbb magyar politikai nyilatkozatát: 2006-ban került nyilvánosságra az akkori magyar miniszterelnök beszéde, melyben szó szerint kijelentette, hogy a kormány a választások előtt „éjjel és nappal” hazudott a választópolgároknak. És nem szabad feledni, hogy e beszéd nyilvánosságra kerülése után, 2006 őszén tíz- és százezrek tüntettek a politikai hazugság ellen Budapesten és más városokban az új szabad választásokért, ám erre a Gyurcsány Ferenc által vezetett hatalom a demonstrálók brutális megveretésével, az emberek bizonyítékok nélküli bebörtönzésével válaszolt, amelynek során lábbal tiporták az emberi jogokat, a szólás- és gyülekezési szabadságot.

Azt kérdezzük mi, civil állampolgárok 2010-ben: miért hallgatott akkor Európa, az Európai Unió, a világsajtó, a világ közvéleménye? S miért hangos most, amikor még egyetlen tárgyi bizonyíték sincs arra, hogy a jelenlegi kormány korlátozni kívánná az állampolgári jogokat, a sajtószabadságot, vagy hogy meg akarná szüntetni a demokráciát?
A 2010-ben demokratikusan lebonyolított országgyűlési választások eredménye világosan kifejezte a magyarok véleményét, amikor kétharmados többséggel mondtak nemet az Európára is veszélyes, jogtipró és illegitim hazugságkormányzás folytatására.

Felelős, európai és egyben magyar patriótaként, civilként kijelentjük, hogy támogatjuk a demokratikusan és nagy többséggel megválasztott kormányunk intézkedéseit. A magyar Parlament által meghozott döntések indokoltak, országunk gazdasági és erkölcsi talpra állását szolgálják. A Kormány azt teszi, ami a feladata: az európai erkölcsi és jogi normák megtartása mellett végrehajtja a választóknak tett ígéretét.

Egyben kijelentjük, hogy teljes mértékben elkötelezettek vagyunk az európai erkölcsi értékek és a közösségi jogszabályok tiszteletben tartása mellett. 2011. január 1. óta már Magyarországon is törvény biztosítja a civil társadalom részvételét a jogalkotásban. Ezt a demokrácia fontos vívmányának tekintjük. Mint európai polgárok, magunk is állítjuk, hogy a szabad véleménynyilvánítás lehetősége megkérdőjelezhetetlen alapjog, mellyel tilos visszaélni gazdasági, politikai vagy személyes önérdekből. Ám visszaélés a véleménynyilvánítás jogával az is, ha valaki személyes sértettségből a saját hazáját rágalmazza, és a világot a tényeket illetően félrevezeti.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szabad véleménynyilvánítás joga nemcsak a magyar kormány intézkedéseinek ellenzőit, hanem a civil társadalom kormányt támogató többségét is megilleti a nemzetközi médiumokban.
Ez is része az európai szintű sajtószabadságnak, ezért szólaltunk meg a világ közvéleménye előtt!
Mi, a magyar civil társadalom képviselői ismerjük a magyar valóságot, s Európa és a világ meg kell, hogy ismerje tényeken alapuló véleményünket. Európa nem engedheti meg magának, hogy néhány előítéletes és velejéig elfogult szerző írásai alapján alakítsa ki álláspontját hazánkról. Gondoljon mindenki arra, hogy a sajtóban megjelenő, ilyen típusú megalapozatlan támadások nemcsak Magyarország legitim vezetése, de az Európai Unió intézményrendszere ellen is bármikor megindulhatnak.

Éppen ebből kiindulva elvárjuk és követeljük, hogy minden országot, így Magyarországot is csak és kizárólag hiteles tények és a vélemények egyenrangú ütköztetése alapján ítélje meg Európa és a világ közvéleménye!

Budapest, 2011. január 6.

Dr. Bencze Izabella, Dr. Csizmadia László, Dr. Fricz Tamás, Dr. Schulek Ágoston CÖF alapító szóvivők
Dr. Osztie Zoltán, KÉSZ elnök
Mészáros László, Magyar Polgári Együttműködés Egyesület ügyvezető elnök
Palkovics Imre, Munkástanácsok elnöke