Levédia krónikása: Áruló lett-e Prigozsin? – Mi az én véleményem róla?
Számomra is óriási csalódás volt Prigozsin. Harsány demagógiája megtévesztő volt. Főként az orosz hadsereg kezdeti szerencsétlenkedésének fényében.
A nehézkességéről hírhedt orosz bürokrácia alapja, hogy az önállótlan emberek hagyományosan rettegnek az önálló döntések meghozatalától, a felelősség vállalásásától. Így volt ez a hadjárat kezdeti szakaszának kritikus helyzetekben is, amikor pedig a gyors, operatív döntéseknek lett volna itt az ideje. Prigozsin csapata, a Wagner ebben üde kivétel volt. Ott nagyra értékelték az önálló, merész döntéseket.
(…)
A WAGNERT ÉN NEM A ZSOLDOSHADSEREG, HANEM A SZABADCSAPATOK KATEGÓRIÁJÁBA SOROLNÁM. Legalábbis az ukrajnai fronton. A szabadcsapatok minden erényével és bűnével együtt. Ami vonzó volt a nehézkes, bürokratikus, Putyinhoz kötődő oligarchák által uralt Oroszországban. Akik ez utóbbival elégedetlenek voltak, azok áramlottak a Wagnerbe. Senkinek sem tűnt föl, hogy Prigozsin maga is oligarcha. Ki tudja, milyen személyes törekvésekkel, ambíciókkal. Személyes magatartásával el tudta hitetni, hogy ő jó hazafi. Aki – ellentétben a többi oligarchával – mindig ott van az első vonalakban, kiemelkedően jó fizetésekkel gondoskodik harcosairól. (Az persze, kiderült, hogy az orosz állam bőkezűen támogatta a Wagnert. Pénzzel, fegyverekkel. Prigozsin tehát nemcsak a magáéból osztogatott.)
Oroszországnak továbbra is szüksége van a Wagnerre. De nem Ukrajnában. Hanem Afrikában. Ott a Wagner csakugyan zsoldoshadsereg. Azok a honfitársaink tehát, akik továbbra is a Wagner soraiban kívánnának harcolni, azok már nem hazánkért Ukrajnában küzdő önkéntesek, hanem számunkra idegen célokért Afrikában harcoló zsoldosok lesznek. Prigozsin árulása azzal a kompromisszummal végződött, hogy a Wagner Ukrajnában nem, de Afrikában tovább harcolhat. Amennyire tudom, ez a rendelkezés életbe is lépett.
ÁRULÓ-E PRIGOZSIN? Személyes ambíciói arra az útra terelték. A hírek szerint Bahmut átadásáért cserébe fontos adatokat adott át az ukránoknak az orosz hadseregről. Majd csapataival elfoglalta az orosz hadsereg déli erőinek Don-Rosztovban lévő parancsnokságát – illetve Moszkva ellen indult.
Az én értékítéletem ebben szigorú és könyörtelen. Ha valaki hazafi – vagy annak tartja magát -, azt nem érheti olyan sérelem, hogy saját hazájára fegyvert emeljen. Én például inkább halnék máglyahalált, keresztre feszítve, semhogy egy szóval is ártsak hazámnak. Prigozsin ambíciói között viszont nemcsak az volt, hogy az ukránok mihamarabb átadják neki Bahmutot. De szemet vetett Oroszország elnökének posztjára is. Önmaga fényezését szolgáló rámenős, tolakodó propagandája során rendszeresen tudakolta orruknál fogva vezetett olvasótáborának véleményét ezzel kapcsolatban.
Különböző források emlegetik, hogy közvetlenül a Prigozsin lázadása előtti napokban Kijevben járt William Burns, a CIA vezérigazgatója. Ami akkor is figyelemre méltó, ha amúgy ő ott törzsvendég. Lévén, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az SZBU, a CIA kijevi fiókvállalkozásának számít. Számos közös akciójuk volt már. Nálunk is. De a Wagner ellen is.
Néhány éve Oroszországot két koncepciós kirakatperrel akarták lejáratni, a nemzetközi közösségből kiátkoztatni. Az egyik: a 2014. július 17-én, a Donbassz fölött lelőtt maláj utasszállító gép, a másik: a Wagner által a Donbasszban elkövetett háborús bűntettek ügye. Ez utóbbi koncepciós perre aztán már nem is volt szükségük. De készültek rá. Három éve, venezuelai munkalehetőség ígéretével lépre csalt orosz fegyveres vagyonőrök első 33 fős csoportját akarták útközben Kijevbe téríteni és ott kínzásokkal kicsikarni belőlük, hogy ők a Wagner harcosaiként elkövetették ezeket a bűnöket.
Erre a koncepciós perre készülve rabolták el a Luganszki Népköztársaság tűzszüneti ellenőrző bizottságának megfigyelő tisztjét is. Andrej Koszjakot a megfigyelő posztján támadták meg és hurcolták magukkal ukrán diverzánsok. Ki tudja, miken ment keresztül. Bajtársai szabadították ki ukrajnai börtönéből az adott település elfoglalása után.
Egy, az ukránok által kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján fogták el a cseh hatóságok a prágai repülőtéren, a hazafelé induló Alekszandr Francsetti orosz állampolgárt. Őt is a Wagner ügyében tartandó koncepciós perre „készítették” volna föl. Szerencsére a cseh főügyészség jogilag nem találta elég megalapozottnak az ukrán fél kiadatási kérelmét.
És ezekkel állt volna össze Prigozsin, becsvágyától fűtve? Nohát!
Hacsak… Vlagyimir Putyin a cselvetések, az ellenség kártyái összekeverésének felülmúlhatatlan mestere. És ezzel a trükkel csempészte volna Belorussziába a Wagnert. 100 km-re északra Kijevtől…
Az „Isten hozta, kis kalózom” története ismétlődött volna meg? E pillanatban ezt még mindig nem tudni.
Én magam vegyes érzelmekkel voltam, mindig is, Prigozsin, a Wagner iránt. Mint említettem, propagandája hamis, erőszakos, tolakodó volt. Félrevezető címekkel tereli rá olvasóit egy-egy írás megnyitására. Wagner-harcosok tucatjainak Telegram-csatornaival bombázzák az olvasókat, csaknem ugyanolyan egyenszövegű ígéretekkel.
Meglátásom szerint: aki ilyen hamis eszközökhöz folyamodik, annak nem igazán tiszták a szándékai.
De még egy dolog taszított bennük: brutális leszámolásaik az elfogott, kétségtelenül kegyetlen ellenségeikkel. Jó pár tudósítás szólt arról, mit tesznek a kezeik közé került, vitán felül szadista nőstény ördögökkel. Ezek a szörnyeteg nőszemélyek kéjelegve kínozták, csonkították, gyilkolták az orosz hadifoglyokat. Voltak, akiket kiheréltek, másoknak a szemeit szúrták ki. Mindezt kéjes gyönyörűséggel vették videóra, küldték el áldozataik szüleinek, hozzátartozóinak. Az ilyen szörnyetegek csakugyan minden halált megérdemelnek.
De mégis. Az ilyeneket el kell ítélni, nyilvánosan agyon kell lőni, fel kell akasztani. De hogy nekik essenek, hosszú percekig gyötörjék őket, majd, mint az állatok, sorra végigmenjenek rajtuk… Mi ehhez nem vagyunk hozzászokva! Mi történne azzal a honfitársunkkal, aki mindezt szóvá teszi? Aki kijelentené: ő erre nem hajlandó?
Úgyhogy: Prigozsin-árulás ide, vagy oda; csakugyan árulóvá lett, vagy ez az egész csupán egy zseniális hadicsel – én már annak előtte sem tudtam volna jó szívvel ajánlani a Wagnert. Bármennyire is, amúgy csodálatra, követésre méltó, odaadó, hős hazafiak. Olyanok, akik mifelénk már ritkák, mint a fehér holló. Talán ezért is voltak nálunk is, sokak körében, népszerűek.
Írta: Levédia krónikása
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Az író sajnos elég tájékozatlan a Prigozsin ügyben! Mi előtt írunk egy témáról, tájékozódunk több oldalról is megvizsgálva a témát!
Prigozsin emberei a Wagner csoport vette be Bakhmutot! Több hónapos, több ezer áldozat árán! Nem az orosz állami sereg mely nem ment egy tapodtat se előre a kezdésnél. Prigozsint a hivatalos honvédelmi tárca szívatta kegyetlenűl, nem kaptak sokszor légi támogatást, a lőszer hiány pedig rendszeressé vált. Ezek az anomáliák Prigozsin szerint Sojghu védelmi miniszter keze volt az akadályozásukban, aki már régebb óta szerette volna jó kis kommunista módszer szerint állami kézbe venni a Wágnert, Prigozsint félre állítani.
A lázadás ezután tört ki és semmi köze nem volt Putyin leváltásához! Sojghu miniszter és Geraszímov öskövületek távozását követelték, mint az ukrajnai akció fő nehezékeit!
Putyin széke azért sem volt veszélyben mert Prigozsin Putyin barátjaként lett az aki.
De a legfőbb ok amiért lázadt az az hogy július 1. től minden szabadcsapatot, az orosz hadügy az állami hadvezetés ala rendelt!! Vagyis Prigozsintól elvették volna a Wagnert, amely így beintegrálva az állami seregbe megszünt volna Wágnernek lenni. Ezt Prigozsin és emberei se szerették volna. Az meg, hogy nem lett komolyabb szankció a Wagner ellen abból ered, hogy bíznak Geraszimovék, hogy minnél több wagneres aláír náluk. Mivel nagyon jól képzett katonák, az orosz katonai elitbe tartozhatnának! Íg, 3 választásuk volt: 1. Leszerelnek 2. Aláírnak a hadseregbe. 3. Prigozsinnal Beloruszba vonulnak nehézfegyverzet leadása után.
Nos Prigozsin és csapata a Wágner a Bakhmuti és az Azovsztali győzők most Beloruszban várják merre mehetnek folytatni Hazájuk megbízásából a harcot. Bár a napokban Prigozsin újra színre lépett és kijelentette visszatérnek a frontra! Csak az a kérdés melyikre? Afrikába, vagy újra nekiugranak hősies küzdelemmel az ukrán náciknak!?
Igen, Levédia krónikása régebben írhatta a cikkét, és néhány tényt nem vett figyelembe. Én úgy értelmeztem, Prigozsin az UKRÁN frontra tér vissza – ha valóban hazaáruló lenne, ezt nem tenné, nem tehetné. Várjuk ki a végét! még bármi kiderülhet…