Volner János: Néhány gondolat a baloldal szénné égő üstököse, Márki-Zay Péter „rendkívüli beszédéről”
Tegnapi napon nagy várakozásokat keltő beharangozás után megszólalt Márki-Zay Péter. Sokan a sejtelmes előkészítést követően jóval nagyobb durranásra számítottak, ezzel szemben kaptak egy közhelyektől hemzsegő általános helyzetértékelést, csupa olyan panellel, amiket már mindenki ezerszer hallott a baloldaltól az elmúlt években.
Az „illiberális állam” ostorozása, a kormánypártok orosz érdekekkel való azonosítása, a „szabad sajtó felszámolása” az „oligarchák” gazdagodása, a „hintapolitika kudarca” és a teljes nyugati integráció melletti kiállás voltak ennek a beszédnek a fő fókuszpontjai.
Van egy mondás, mely szerint az őrület definíciója az, ha valaki újra és újra ugyanezt teszi, aztán mégis mindig más eredményre számít. A baloldali összefogás és Márki-Zay Péterre ez teljes mértékben igaz.
Súgunk valamit: azokon a témákon, amiket papagájként szajkóznak a baloldali politikusok hosszú évek óta, már arasznyi a por, pestiesen szólva lejárt lemez. Márki-Zay beszédét bármelyik baloldali politikus elmondhatta volna 2012-ben, 2016-ban, vagy 2018-ban is, mert a világon semmi újdonságot, semmi víziót nem tartalmazott, csak azt, amiket már több, mint egy évtizede hallunk tőlünk.
És el kell árulnunk egy komoly műhelytitkot is. A politika művészete abban rejlik, hogy az adott politikus tud-e olvasni a társadalom többségének gondolataiban, reálisan képes-e felmérni, mi zajlik a közhangulatban. A baloldal érzékelhetően nagyon nem tud. Nem 2003-at, vagy 2005-öt írunk már, amikor csak ki kell mondani a varázsszavakat, hogy „nyugat” vagy „Európai Unió” és tömegek várják könnyekbe lábadt szemmel, hogy majd valami varázsütésre mások, a „szent Nyugat intézményrendszere” megoldja minden nyűgünket helyettünk.
A magyar emberek az elmúlt évtizedekben pontosan látták az Európai Unió multi-uralomra törő érzéketlen érdekpolitikáját, Amerika „demokrácia exportnak” hazudott hódító háborúit, így már senki sem hiszi el azt a buta mesét, hogy van a „jó nyugat” és a „rossz kelet.”
A röhej az egészben, hogy még azok sem, akik mesélik. A magyar társadalom jelenleg ott tart, hogy kezdi reálisan látni a nemzetközi helyzetet. Megértik, hogy nincsenek abszolút jók és abszolút rosszak, a termonukleáris szuperhatalmaknak csak érdekeik vannak. Ebben a helyzetben pedig csak lavírozni lehet. Magyar érdekek mentén. A magyar érdek pedig az, hogy amennyire csak lehet, a lehetőségek legfelső fokáig maradjunk ki a háborúból. Ezt várják most a magyar emberek minden politikustól, oldaltól függetlenül. Ezt nem megérteni egyszerre hatalmas amatőrség és nemzetellenes bűn.
Volner János
Mementó 2006 emlékmű
