Dr. Bene Gábor S.: A megfelelési kényszer

A 89 éves Horváth János korelnök az alakuló ülés – „köztársasági elnök” általi – megnyitása után arról beszélt, hogy az újonnan választott alsóház olyan dolgokat kíván tenni, amivel eddig még adósak maradtak.

Megjegyezni kívánom, hogy a korelnök úr volt az egyetlen, aki 2006 szeptemberében az országgyűlés épületéből kisétált hozzánk a Kossuth térre és idős kora ellenére felküzdötte magát a színpadra, majd bocsánatot kért a néptől, az addig mutatott politikusi érzéketlenség miatt. Igaz, azt követően már nem jött többet, de a gesztus szép volt.

Most azonban Ő volt a korelnöke az alsóháznak és ígéretet tett az „adósságok” teljesítésére.

Ez is egy szép gesztus, s mi egyszerű magyar emberek nagyra értékelnénk, ha valóra is válna. A hatalomba kerülő miniszterelnök is szépen beszélt: „tudom mit vár az ország. Meg is fogom tenni, véghez fogom vinni, amit várnak tőlem.” A gesztus ismét szép, bár nem egyértelmű. Mert az ország mentális állapota, az agymosással birkózó lakosság túlnyomó részénél sajnos, katasztrofális. A tudatunkért folyó háborúban – amely nagyon régóta zajlik -, sokan vesztettük el a józan, elemző gondolkodás képességét, s akiknek megmaradt, azok is gondban vannak az információhoz jutás minősége tekintetében. A monetáris világkép, az aranyborjú tisztelete ugyanis általános betegségé vált, megfertőzött minket a „kufárság vírusa” amely minden csatornán ömlik ránk, s a reklámok őrületében szinte el sem gondolkodunk azon állításon, hogy: „amíg ön alszik, a pénze dolgozik ön helyett”! Nos, a pénz nem dolgozik, nem állít elő értéket, sőt nem is mosogat el helyettünk! A pénz sajnos maga a vírus, s ez a kufárság vírus a magánpénzrendszer csapdáin keresztül dolgozik, de ellenünk. A pénzünk sajnos már régen nem a Kossuth által kibocsátott „közpénz”, hanem a monetáris diktatúra által ránk rakott béklyó, az adósság csapda nagyon körmönfontan kialakított, de mégis átláthatóan működő rendszere.

Vajon erre is gondolt-e az új miniszterelnök és a rövid ideig regnáló korelnök? Vajon tudnak-e arról, hogy mindezt megváltoztatni, s a közpénzrendszer visszaállításához nem 2/3-os többség szükségeltetik, hanem – feles törvény lévén – csak bátorság és jó politikai megérzés kell? Én biztos vagyok abban, hogy tudják ezt, hiszen ez csak a társadalom 95 százalékát képező és „alattvalóvá” züllesztett társadalom nem tudhat róla, s nem értheti meg mindezt a szükséges információk hiányában. Ilyenkor mindig belém hasít egy gondolat, hogy mindez csak a megfelelési kényszer megnyilvánulása, vagy talán mégis a lelkiismeret hangja lenne?

A leköszönő Bajnai viszont egyértelműen a megfelelési kényszer hatása alatt magyarázkodott, s be is jelentette, hogy feljelenti Vona Gábort, mert ilyen mellényt viselni (sic!) tilos, ez törvény! Magyarországon tehát a törvény nem a bűnözők megfékezésére, a gazdaság rablólovagjainak, a politikai maffia és a korrupció megfékezésére, hanem a mellény viselés szabályainak pontosítására alkalmas csupán. Mindannyian tudjuk – vagy ha nem, akkor ezért történhet meg mindez –, hogy a jelenlegi állam legitimációja erősen megkérdőjelezhető, ám ez nem zavarja azt az embert, akinek a lelkén szárad több öngyilkos libatenyésztő halála. Aki a jelenlegi adósságcsapda fedelét rá is csavarozta a magyar államra, nehogy képesek legyünk belőle kitörni. De neki most búcsúképpen ez a legfontosabb: „ilyen mellényt viselni tilos, ez törvény! Vajon kinek akar még most is megfelelni Bajnai Gordonka?

Megjegyzem, hogy e-közben a rendőrségen már elhatározták Hagyó Miklós szocialista alpolgármester és társainak letartóztatását, aki szükségtelen szerződéskötésekre kényszeríttette a BKV vezetését, s ezzel a „törvényes” eszközzel tolhatták ki talicskán a közpénzt a cégtől. Vajon akkoriban merre járhatott a ”törvény” ily kemény őre: Bajnai elvtárs?

Szerintem már a rendőrség is érzi, hogy új szelek fognak fújni, s az új megfelelési kényszer legyűrte a félelmet az eddigi politikai maffiózóktól, s helyette a hibázók felelősségének megállapításától való félelem és állásféltés érzésének félelme kerítette őket is hatalmába.

A „fortélyos félelem igazgat” váteszi mondata tehát tovább él, de remélhetőleg a „következmények nélküli ország” lassan felszámolódik. Az önszerveződő magyar nemzetnek azonban be kell látnia, hogy a ma „törvénynek” kikiáltott papír halom helyett, nem új papír halomra, hanem a szokásjogi alapon jól működő magyar alkotmányosságra van szüksége. Az idegen jogrendet és „törvényeket” pedig vigyék vissza oda, ahonnan származik, s nekünk jó lesz a régi bevált jogelvekre épülő magyar történeti alkotmány. Az országnak ugyanis leginkább ezzel maradtak adósak, s leginkább ezt várja el az ország, még akkor is, ha kevesen tudják ezt így megfogalmazni, de minden ember érzi, hogy az igazságosságra van leginkább szükség, azt pedig, a szerves jogfejlődés tudná leginkább szolgálni. A magyar közjogi gondolkodás ugyanis alkotmányon a működő jogrendet is értette, a törvényt is, amit mindenkinek be kell tartania, de csak akkor, ha az a bevett (beváltnak is mondható) szokások szerint is „törvénynek” minősül. Tisztázni kellene végre, hogy van jó és rossz, s a kettő közül szabadon választhat mindenki, ám a választásának – törvényes – következményei lesznek!

Ne a mellényeseket üldözze már végre az állam, hanem a bűnözőket!
Szeged, 2010-05-16
Dr. Bene Gábor S.
Nemzeti InternetFigyelő