Dr. Bene Gábor S.: Az MSZ szájából kiénekelt sajt

Valószínűleg sokan ismerik azt a mesét, ahol a róka addig ravaszkodik, amíg a hiú holló énekelni kezd, s ezzel kiesik a szájából a sajt. A Civil Összefogás Fórum és a Magyarok Szövetsége azért nem teljesen így járt egymással, bár írásom hangzatos címéből erre következtethetne az olvasó. A hazai politikai porondon szereplő szervezetekről azonban azt kell tudnunk, hogy vannak olyanok: amelyeket a pártpolitika mozgat és vannak: amelyeket az önszerveződő nemzetpolitika hív életre.

Nem kívánok sommás ítéletet hozni, de remélem minden olvasó el is tudja majd dönteni azt, hogy miért fontos ezek megkülönböztetése. A CÖF néven elhíresült csoport láthatóan komoly pénzügyi támogatással jött létre és a média is látványosan megjelenítette minden dobását. A Magyarok Szövetségének viszont minden megmozdulása agyon lett hallgatva és szerény eszközeit, csak az önkéntesek munkája és fillérjei fejleszthették, akár Bösztörpusztán, ahol negyed millió ember jelent meg, akár a Köztársasági elnök palotája előtt, ahol csak 2-3 ezer. A Hősök terén tartott MSZ zászlóbontást a lakájmédia egy része agyonhallgatta, más része erősen félrevezetően tájékoztatott. A CÖF gyűlését viszont ugyanott: korrekt módon kommentálta. De éppen így tett a közmédia a CÖF, Alkotmány utcai tömegdemonstrációjával is. Bár ez utóbbi esetben voltak anomáliák, hiszen a Kossuth téri tüntetők szervezetével – a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 nevű mozgalommal -nem sikerült nekik szót érteni, bár azok jelentették be oda előbb a demonstráció tervét. Ám mindez, ma már nem is érdekes. Sőt az sem kifejezetten fontos, hogy a Hősök terén az 1956-os Nagybudapesti Munkástanács vezetőjével – Rácz Sándorral – történt a CÖF rendezvényén egy kis baki (lecsavarták a mikrofonját), az Alkotmány utcai rendezvénynél pedig, a Jobbik elnökével – Vona Gáborral volt konfliktus. Az idő persze elsimítja ezeknek az emlékét, s éppen ezért lepődtem meg a minap, amikor hallom, hogy: társadalmi kerekasztalt alakított a CÖF tavaly, sőt megjelentettek egy TÁRSADALMI SZERZŐDÉS című kötetet is.

A kötetben – nagyon dicséretesen – 30 szerző fejti ki álláspontját és a következő kormánynak szóló: nemzetstratégiai ajánlását. A számomra nagyon is szimpatikus névsorban, ott szerepel távoli rokonom Bene Éva, s nemzeti ügyet képviselő közgazdászok: Csath Magdolna és Bencze Izabella, de szerepel a Munkástanácsok elnöke Palkovics Imre, valamint szerepel történész és jogász is a csapatban. A kötet tehát első hallásra a Nemzetstratégia című komoly kiadvány újabb kötete is lehetne, de nem ezt a címet választották, hanem a „Társadalmi Szerződés”-t.

Nem akadékoskodni akarok, csak eszembe jut az, hogy mekkora hajcihő volt akkor, amikor a Magyarok Szövetsége Társadalmi Szerződés megkötésére hívta fel a pártokat az EU parlamenti választások előtt. Az MSZ szinte minden Internetes címére érkezett a figyelmeztetés, hogy ezt a címet az SZDSZ már lefoglalta a rendszerváltásnak nevezett átverés hajnalán. A Magyarok Szövetsége hallgatott is a tanácsokra és szűkítette a kidolgozott anyagot, sőt később csak a képviselői visszahívhatóság önkéntes vállalását, azaz egyoldalú képviselőjelölti nyilatkozatot tárt a pártok elé és a Társadalmi Szerződés helyett pedig, kidolgozta a Nemzeti Érdek Programját. Természetesen a jelentős túlhatalommal rendelkező pártok a fülük botját sem mozdították az ügyben. Bezzeg a CÖF kezdeményezése megtalálta a médiát, már is erről értekeznek a népbutító televíziók megmondóemberei és „közéleti” műsorai.

Lássuk a medvét! Vizsgáljuk meg tehát, a CÖF Társadalmi Szerződésének 12 pontjának szövegét. A kommentárjaimat kék színnel fogom írni, hogy könnyen meg lehessen különböztetni az alapszövegtől.

A Társadalmi Szerződés pontjai:

1. Új alkotmány kidolgozása a történelmi hagyományainkat követve, a népfelség elvét helyreállítva, az állampolgárok és a civil társadalom képviselőinek széleskörű bevonásával, végül népszavazáson történő megerősítésével. Nekünk nem új alkotmány kell, hanem a régi. Az, amely évszázadokon át megtartotta a magyarságot, még a hódoltság idején is. Akár török, akár Habsburg uralom alatt éltünk megvédett! Szabadságharcaink az alkotmányosságért folytak, miért is feledkeznénk meg saját bevált jogrendünkről? Miért adnánk fel őseink hitét, akaratát?

2. A kormányzati-, kormánypárti politikusok, és közhivatalnokok, teljeskörű elszámoltatása, a nemzeti vagyon eltékozlásáért, az ország társadalmi és gazdasági csődjéért felelős személyek erkölcsi-, és jogi felelősségre vonása. Ezzel egyet is értek, de a nemrégen megnehezített titkosítás feloldása bizony ezt akadályozni fogja, ha nem térünk vissza a saját jogrendünkhöz. A mai jogrend ugyanis számtalan kibúvót biztosít!

3. A nemzetünk megmaradásához, jövőjéhez elengedhetetlen – még állami tulajdonban lévő – vagyonunk megtartása, a már eladott javak törvényes visszaszerzése. A köz- és magántulajdon, továbbá a nemzeti vagyon alkotmányos védelme. Az ősiség törvénye kell vissza és a sajátos nemzeti közbirtokosság – ami a Szent Korona tulajdonlásával – nagyon leegyszerűsíti a problémát. Tulajdont szerezni ugyanis, csak tulajdonostól lehet, s ezt is csak az ősi magyar alkotmányosság biztosítja!

4. Termőföldünk magyar kézben tartása, a külföldieket földtulajdonhoz juttató zsebszerződések megsemmisítése, az édesvízkészleteink, ásvány- és termálvizeink magyar köztulajdonban tartása, hasznosítása. Ha meglenne a társadalom alkotmányos jogtudata, akkor nem is tűrték volna egy percig sem, hogy a Szent Korona (a közösség) jogát bárki csorbítsa. A termőföld és annak méhe pedig, a jövő generációjának a megélhetése, amit őseink jogtechikailag biztosítottak!

5. A közbiztonság helyreállítása, az élet-, és vagyonvédelem területén az állam kiemelt felelősségének megteremtése. A rendőrség szakmai, erkölcsi megerősítése a szabályok betartatása, és a bűnüldözés érdekében. Az államot azért hozta létre a nemzet, hogy képviselje érdekeit a jelenlegi azonban, eredeti feladatával ellentétes feladatot lát el. A jó állam: a közjót szolgálja, a rossz állam pedig: a globalista bűnözőket!

6. Emberközpontú, egészségkultúránkat fejlesztő, közcélú egészségpolitika, az ezt megalapozó, átlátható és ellenőrizhető társadalmi egészségbiztosítással, annak intézményrendszerével. Az érintettek méltányossági, és döntési jogával. A társadalombiztosítást már jó régen kitalálták és jól is működött addig, amíg a rossz állam rá nem tette a kezét. A bevált rendszer álljon vissza, s a szolidaritást erősítsük!

7. A nemzetfogyás, a népesség összetételének további, a magyarságot katasztrófába sodró változásainak megakadályozása, a családok feltételekhez kötött kiemelt állami támogatása, a családsegítő adózás bevezetése és a fiatalok itthon tartása. A jó állam egyúttal jó tulajdonos is, tehát minden összefügg mindennel. Ha a családsegítő adózás rendszere kidolgozottan működne, akkor a felelősségteljes állampolgároknak lenne sok gyermeke, s így neki lenne sok jövedelme is. A támogatás alapú gondolkodást kellene törölni, hiszen ma a dolgozó réteg teljesítménye tartja el a heréket! Nem támogatás kell, hanem munkalehetőség! Mert a munkást nem szükséges támogatni, csupán az elvonást csökkenteni a gyermekek függvényében, mert így az igazságos!

8. A magyar vidék, a falvak életképességének megteremtése, iskoláik, orvosaik, templomaik, boltjaik, postáik megtartása, a termelők szövetkezéseinek, termékeik piacra juttatásának támogatása és segítése. Még a szocializmusnak csúfolt államkapitalista kizsákmányolás idején is életképes volt a magyar vidék. Pedig akkor a hozzá nem értés uralkodott a szövetkezetekben. Mi lett volna ha nem elvtárs, csak jó gazda az elnök?

9. A munkavállalók zömét foglalkoztató kis- és középvállalkozások védelme, megerősítése, megújulásuk segítése. A fenntartható fejlődésüket, munkahelyteremtésüket, zöldipari beruházásaikat középpontba állító gazdaságpolitika. Csak az élőmunka közterheit kell radikálisan csökkenteni, s máris csodát fog tenni a magyar kreativitás! 1920 után,Trianon és világválság ellenére tett gazdasági csodát a nemzet!

10. A nemzettudat felébresztése, építése történelmünk és keresztény hagyományaink alapján. Minőségi köz-, és felsőoktatás, tantervek, valamint pedagógusképzés. Az alapiskolákban az erkölcs- és hittan tanulásának kötelező választhatósága. Magyarságtudományi kutatás, nyelvünk, ősi írásunk,s történelmünk értékeinek felmutatása és Európa első vallásbékét teremtő országának apostoli hagyományait óvni.

11. A Magyar Köztársaság határain kívül az Európai Unióban, vagy a közösségen kívül élő magyarok állampolgárságának visszaadása. A szülőföldön maradás érdekében, területi- és kulturális önállósági törekvéseik támogatása. Mindenki, aki az államalapító és államalkotó nemzetek jogkövető tagja, egyúttal a Szent Korona tagja is itt, a Kárpát-medencében. A háromszintű autonómiát a korona védőernyője alatt kell létrehozni, hogy ne az ellenségesség erősödjön, hanem a megbecsülés.

12. Nemzetépítő, értékőrző, nyelvünket ápoló és védő, törvényben szabályozott, mértékadó közszolgálati, és kereskedelmi média megteremtése, amely közvetít a politika és a civil szervezetek, a közszereplők és a polgárok között. A globalista világot a média, a hitelezés, az oktatás, az egészségügy, a párt és nemzetpolitika, valamint a gazdasági kizárólagosság területén kell leginkább visszaszorítani, ehhez csak az ősi jogelv, a „jogtalanság jogot nem alapít”, s a magyar alkotmányosság tud segítséget adni.

Követeljük vissza azt az alkotmányt, mely a természetjog alapján, az állam felett álló igazságos és méltányos jogrendet visszaadja, a mai idegen jogrend helyett! Ezért küzdöttek a fejedelmeink, Rákóczi kurucai, Kossuth katonái, 56 hősei!

Szeged, 2010-03-06

Dr. Bene Gábor Sándor

Nemzeti InternetFigyelő