Mégis lehet megoldás!

„Mikor fogja végre megérteni a magyarság, hogy nem pártokat kell  építeni, csak visszatérni a hagyományos társadalomszervezéshez?” – Dr. Bene Gábor

Valaki elgondolkozott azon, hogy miért is van az a nagy bérkülönbség a nyugati és a kelet-európai államok között? A nyugat vajon miért  fejlettebb, miért  gazdagabb  mint mi?

Ám nem csak a nyugat van előttünk! Az egykor általunk befogadott tótoknál, vagyis a mai szlovákoknál miért magasabbak a bérek, mint nálunk? Lassan már a románok is (!) felülmúlnak bérszínvonalban minket. A GDP is lényegesen magasabb. Talán a nyugati és az ún. utódállamok népe okosabb lehet, mint mi?!   Nem lenne ideje a magyarázkodás,  a siránkozás helyett bátran feltárni a hátteret, a keserű igazságot?

Ha a nyugatimádó menekültjeink még nagyobb kedvezményben részesülnek ott, (a kormányfőnk kérte az angolokat, hogy a BREXIT-tel kapcsolatban a mi emigránsaink nehogy kevesebb kedvezményben részesüljenek, nehogy a mi dolgozóinkat valami hátrány érje) akkor még többen próbálkoznak hazánkon kívül boldogulni ahelyett, hogy itthon igyekeznének érvényesíteni vállalkozói tehetségüket, energiájukat. Így fokozatosan elmagyartalanodhat az országunk! (Vajon kinek/kiknek az érdeke, hogy a társadalmunk színe-javának nagy része hagyja el országunkat?!)

A mi MINDENKORI kormányaink, parlamentünk, tisztviselőink, egy része szakmailag lényegesen alacsonyabb szinten van, mint a nyugati, sőt az utódállamokban is. A becsületesség és a nemzetért való áldozatkészség is nálunk alul marad. Meglehet, hogy nincs is, azaz a túlnyomó részük csak egyszerűen haszonleső vagy nem magyar, idegen irányítás alatt áll, tehát nem a nép érdekeit szolgálja. Nem is várhatjuk el a nem magyaroktól, hogy magyarul dobogjon a szívük. Minden országban vannak ilyenek, de más-más arányban…

A környezetünkben lévő államokban kevésbé korrumpált, és inkább szakkormányok vannak! Vagyis a minisztériumokban, intézményekben megfelelő, magasan szakképzett becsületes személyek többségben vannak, nálunk pedig kifejezetten politikai kormányok váltják egymást, amelyeknek a tagjai elsősorban fegyelmezetten szófogadó pártkatonák… Sajnos társadalmunk túlzottan politizálva van csak pártokban képes gondolkodni, folyik a megosztottság, az ellenségeskedés.

Meggyőződésem, hogy népünk nem szűkölködik sem becsületes, sem okos koponyákban, akik rövid időn belül helyes mederbe tudnák terelni hazánk haladását. mert tevékenységük nem az önzésen alapul. Mintájukkal pedig sokak számára adnak lehetőséget a változásra!

Vannak, akik a viszonylag siralmas helyzetünkben a népünket okolják. Mondván: mit tehetünk – birka nép vagyunk. Ezzel kategorikusan nem értek egyet. Tessék elgondolkozni, a sok rokon nagyobb számú nép közül miért épp a Magyar törzs vállalta a vezérszerepet. Példamutatók voltunk az elnyomók elleni küzdelemben is. Általánosan elfogadott axióma: nincsenek jó, vagy rossz népek, csak másak, egymástól különböző mentalitással, más-más igényekkel. Egy nemzet mentalitása (jellemzői) az évszázadok folyamán – változatlan. Tehát a hiba nem a népben van, hanem az irányítóikban, az uralkodóikban. Pld. háborút vagy csatát nem a közkatonák veszítik vagy nyerik meg, bármilyen hősiesen harcolnak mindkét oldalon, hanem a hadvezérek képessége, tehetsége, akik tervezik, irányítják a hadsereget, az ütközeteket.

Az utóbbi időben, az erős ellenállás és nem kívánt, de elengedhetetlen tetemes anyagi többletkiadások ellenére (a határzár, a határőrség, az ideiglenes bevándorló táborok, stb.), a kormányunk mind több próbálkozásokat (tervezgetéseket, ígérgetéseket) tesz az életszínvonal emelésére. De hathatós sikereket csak úgy lehet elérni, ha az államigazgatást gyökeresen átreformáljuk – pártfüggetlen szakkormányt választ pályázati alapon az Országgyűlés 2/3 többséggel (pártelnök nem pályázhat). Sőt… Talán célszerű lenne áttérni az Elnökigazgatási államformára. Az államelnököt ne a hatalmon levő párt nevezze ki, hanem a nép válassza meg. És ami a legmeghatározóbb – mind a kormányban, mind a parlamentben a Magyarok túlnyomó többségükben legyenek.  Vagyis olyan becsületes személyek, akik elkötelezettek a magyarság tudateszméje mellett. Nyilván a nem magyarokból/idegen származásúakból hiányzik a magyar fajfenntartási ösztön. A pártokra való szavazáskor a pártlista legyen nyílt, feltüntetve a jelöltek neve, előző neve, származása, vallása, végzettsége, jelenlegi és múltbeli foglalkozása. Ily módon elérhetjük, hogy az Országgyűlésbe nem politikusok, hanem többségbe Magyar Honatyák (államférfiak) kerüljenek… („zsákbamacskát ne vásároljunk”)*

Talán célszerű lenne foglalkozási alkalmassági kötelező vizsgálatot kiterjeszteni minden felelős beosztásba jelölt személyre. Hogy ez hogyan valósítható meg, az egy külön téma.

 v. Kövér György
Ungvár – Záhony

* politikusok  –  elsősorban a saját, és a megbízóik érdekeit szolgálják.

államférfiak (honatyák) – a Nemzet, az  ország érdekeit.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)