Az Iszlám, a Hagyomány és a Nyugat, IV. utolsó rész
Interjú Seyyed Hossein Nasr-ral
– Jay Kinney-
„Mindannak a védelmezői vagyunk, ami megmaradt a Tradícióból Ezt sokkal nagyobb intellektuális felkészültséggel tesszük, mint sok környezetvédő, aki intellektuálisan nem is érti, hogy valójában miért védi az erdőket. Nincs meg a kozmológiájuk; nincs meg a tudásuk. Az a mi nagy tragédiánk ma Nyugaton, hogy azok, akik a leginkább konzerválják a vallást, az etikát, az életszentséget, a legjobban támadják a természetet. Azok pedig, akik szeretik a természetet, a keresztény szellemi értékek minden jelenkori maradványával ellenségesek.”
Kérdező: Egy másik téma, amire Guénon és a többi tradicionális szerző kapcsán átváltanék, a modern világot illető felettébb pesszimista ítéletük, s az attól való elidegenülésük. Ön viszont Washington D. C.-ben él, repülőn utazik, és egyebek. Tesz különbséget a modern világ totalitása, illetve ennek bizonyos aspektusai között, amelyeket akár szívesen is alkalmaz’?
Nasr: Ez egy nagyon bonyolult, de fontos kérdés, nagyon örülök, hogy feltette. Először is, szabad legyen leszögeznem, hogy mi nem a modern világot ellenezzük -értve ezen mindazt, ami történetesen 1995-ben létezik -, hanem a modernizmust, ami a földi ember lázadása az isteni ellen, a tradíció ellen: a gyakorlati ész lázadása az intellektus ellen, az individuális lélek lázadása a szellem és összes kísérő jelensége ellen. És e tekintetben semmilyen kompromisszumra nem vagyunk hajlandóak.
Látjuk, hogy a modern világ tévedésre épül, egy sor, a valóság természetével kapcsolatos feltételezésre, amelyek mindegyike helytelen. Ha Guénon még élne, ma is lenne bőven mondanivalója e tekintetben. Ha ilyen rohamléptekben pusztítjuk környezetünket, hamarosan nagyon félelmetes dolgok fognak bekövetkezni. Egy végletesen instabil civilizációban élünk.
Mindazonáltal, megmondatott, Isten választása az, hogy éppen ebben a különleges pillanatban teremtett és küldött a világra minket. Nem a tizenharmadik századi Franciaországban vagy a tizenhetedik századi Japánban születtünk. Mi ebbe a századba születtünk. Nyilvánvalóan ez a sorsunk. Másodszor, a jelenkori világ nem csupán a modern világ. A Tradíció számos eleme maradt fenn. Fennmaradt mindenekelőtt a természet szépsége, amit pontosan azért pusztítunk oly sebesen, mert nem a modern világ része, nem valamiféle termék. A csodálatos vörösfenyőfák Kaliforniában, a gyönyörű tenger nem a modern világ részei. És mi azonosulunk ezekkel, azonosulunk Isten teremtésével.
Másrészt azonosulunk a világ összes megmaradt vallásával. Harmadrészt a tradicionális szakrális művészetek és tradíciók minden megmaradt elemével, kezdve a chartres-i katedrálistól a tradicionális népek ágytakaróiig. Végül negyedszer, azért élünk a modern világban, mert életben maradásunk és továbbélésünk minden vallás szerint eleme és része Isten iránti tiszteletünknek. Ehhez kiválasztjuk azokat a dolgokat, amelyek a legkevésbé veszélyeztetik benső szabadságunkat, s ez teszi lehetővé számunkra, hogy éljük a tradicionális életet.
Mindannak a védelmezői vagyunk, ami megmaradt a Tradícióból Ezt sokkal nagyobb intellektuális felkészültséggel tesszük, mint sok környezetvédő, aki intellektuálisan nem is érti, hogy valójában miért védi az erdőket. Nincs meg a kozmológiájuk; nincs meg a tudásuk. Az a mi nagy tragédiánk ma Nyugaton, hogy azok, akik a leginkább konzerválják a vallást, az etikát, az életszentséget, a legjobban támadják a természetet. Azok pedig, akik szeretik a természetet, a keresztény szellemi értékek minden jelenkori maradványával ellenségesek.
Ez egy alig hihető ellentétpár, ami nagyrészt a keresztény theológusok számlájára írható, akik három évszázadon keresztül elmulasztották felhívni a figyelmet a természet theológiájára. Szövetségben állnak bizonyos politikai és gazdasági erőkkel, amelyek az egyik oldalon konzervatívak, a másikon viszont rombolóak.
Igen, beszállok a repülőgépbe és repülök, mivel nem választhatok a szamár és a repülőgép között. A tradicionális létszemlélet nem olyasmi, ami szerint el kellene menekülni a modern világ elől Tahitire vagy valami távoli szigetre. Még Guénon is Kairóba ment, nem futott el a modern világ elől – mert ez esetben valami kisvárosba költözött volna Alsó-Egyiptomban, vagy valamely hasonló helyen -, hanem a szúfizmus forrásai közelében telepedett meg.
Nos, az egyik oldalon ellenezzük a modern világot; pontosabban nem fogadjuk el azokat a premisszákat, amelyekre a modern civilizáció épül. A másik oldalon, a modem civilizáció létezik. Márpedig semmi sem létezhet, ami pusztán ördögi; ez esetben nem létezhetne. A lét Istentől, a Jótól származik. Egyszóval nagyon határozottan megkülönböztetjük a dolgokat.
Elkerüljük mindazt, ami a modernizmus szellemének közvetlen kifejeződése, beleértve a legtöbb kortárs művészetet, ami nem része az életszükségletnek, hanem a démonit, a romlottat, az ego lázadását és a lélek alantas rétegeit ábrázolja. Még véletlenül sem magasztaljuk a modernizmus hamis “isteneit”, legyen az akár a modem technológia, az iparosodás vagy a tudomány, az isteneket, akik által a modem világ működik.
És nem hiszünk olyasfajta determinizmus létezésében, miszerint semmit sem lehet tenni. Még Guénon is, aki Kali-Yugáról és a mennyiség uralmáról beszélt, nyitva hagyta a redressement lehetőségét, ami egyfajta újjáépülés, a rend visszaállítódása. Az természetesen Isten kezében van, hogy ez meg fog-e történni, vagy sem.
Ugyanakkor teljességgel elvetjük az úgynevezett pszeudo-evolucionista emberszemlélet optimisztikus álmodozásait, miszerint az emberiség egyre magasabb létállapotba fejlődik, és hogy ez a mostani állapotunk mindössze egy kis átmeneti megrázkódtatás valahol az evolúciós folyamat közepén. Theilhard de Chardin nézeteit — és az összes hasonló vélekedést – az igazság száznyolcvan fokos ellentétének tekintjük, és elvetjük.
Kérdező: Mégis belebotlani a szúfizmus olyan jól informált tanulmányozóiba, akik hisznek az emberiség evolúciójában.
Nasr: A szúfizmus szerint a fejlődés egy lehetőség az egyén számára, s nem általában az emberiség kapcsán vetődik fel. Bármelyikünk kiemelkedhet önnön tökéletlenségéből és válhat azzá, akit a szúfizmus Egyetemes Embernek nevez. Ám nincs az a hiteles szúfi, aki valaha is azt gondolta volna, hogy Ön és én mintegy szükségszerűen az iszlám Prófétájává fogunk fejlődni. Nincs en masse evolúció, sem olyasmi, hogy a társadalom valamiféle haladás útján egyre tökéletesedik. Ez végletesen értelmetlen.
A hiteles szúfi tanítás a Próféta emlékezetes mondására vezethető vissza; egyetlen muszlim sem feledkezhet meg róla: “Az én közösségem a muszlimok legjobb generációja”. Az ez után következő generációk tehát fokozatosan degenerálódnak – nem technológiailag, hanem úgymond szellemileg! – az emberi kollektívum eredeti tökéletességéhez képest.
Ez az igazság minden vallásban ismeretes. Ez azonban nem zárja ki egy redressement lehetőségét. Néhány nagy szent fog érkezni, néhány intellektuális óriás, s egy új spirituális áramlat, ami felemeli a dolgokat egy rövid időre, majd lépésről-lépésre újra a nehézkedési erő uralkodik el. Az elmélet azonban, miszerint az emberiség mint egész egyre jobbá és jobbá válik, a tradicionális létszemlélettől teljesen idegen. És ez az, ami miatt a tradicionális szerzők teljes fronton küzdenek az egész darwinista evolúciós elmélet tudományként való tanítása ellen. A darwinista evolúció nem tudomány; egy tizenkilencedik századi filozófia, ideológiai és álvallásos felhangokkal, amelyet hívei vallásosan védelmeznek. Tehát nem tudományosan védik.
Kérdező: Nem feltételezem, hogy Ön e helyütt a kreácionizmust helyezi előtérbe.
Nasr: Valóban nem. Ez egy naiv értelmezés. Az, amit előtérbe helyezek, a szukcesszív megnyilvánulás tradicionális tanítása, amelynek értelmében a fizikai világ a Világszellem fokozatos kristályosodása révén áll elő. Van a teremtésnek egy kronológiai vagy időbeli vetülete. A teremtmények egyik csoportja egy másik csoport után jelenik meg, ezek azonban nem egymásból alakulnak ki. Mindaz, ami megnyilvánul a világban, a Világszellem lehetőségeinek fokozatos kristályosodása révén nyilvánul meg. E beszélgetés során nem merülhetünk bele e témába, ami nagyon mély metafizika. Annyit azonban még hozzátehetünk, hogy egy részleges kozmosz minden megnyilvánulási lehetősége szellemileg mindig benne foglaltatik egy esszenciában, amely — mielőtt materializálódna – a szóban forgó kozmosznak az eredete. És ez fokozatonként nyilvánul meg. De ez nem azt jelenti, hogy az egyik létező a másikból alakul ki.
Ez az, amiért mi mindig látunk törést a paleontológiai bizonyítékokban: valójában ezek nem folytonosak. Az ok, amiért sokan e nem létező folytonosságról beszélnek, hogy végre mellőzzék Isten kezét a teremtésből, ez lévén szerintük az egyetlen mód megpróbálni megmagyarázni a dolgokat. De abszurditása oly nagy, hogy még maguk az igazán nagy tudósok is elismerik, hogy abszurd. Még az egyébként ateista Jean Rostand, a híres francia biológus is azt mondta: “Nincs abszurdabb dolog a világon, mint az evolúció elmélete. Mégis hiszem, mert mi mást tehetnék, mint ezt?”
Ford.: Baranyi Tibor Imre
Forrás: Valóság 98/2
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
A kozmosz egyik törvénye úgy szól, hogy egy dolgot minél több ember képes megérteni, annak a dolognak annál kisebb az igazság tartalma. Ez a négy részes írás hozzá szólások nélkül múlik el. A törvény által megmérettetett és nehéznek találtatott. Ma az abszolút politika korát éljük, mindenki politizál valamilyen formában, mindenre van kapásból válasza, megoldása az embereknek. A törvény által megmérettetett és könnyűnek találtatott.
Akinek van szeme a látásra látja, akinek van füle a hallásra hallja.
Ezt én is sajnálom! De remélem, hogy a geopolitikai ismeretek terjesztésének szándékában mégis, habár lassan, sikerem lesz!
Az Istenek áldása kísérje.
Tisztelt transyadmin . Lassan elköszönök a honlaptól, legalább is az értekezéstől. Még utoljára engedjen meg nekem egy kis elmélkedést. A hozzá szólások zömében a központi téma a magyar, a magyarság. Ha meg tudjuk fogalmazni, hogy ki a magyar, és mit jelent az a szó hogy magyar, talán közelebb jutunk a történések megértésében. Baranyi Tibor Imre urat idézem aki szerint a nemzet tagja a nemzetes, vagyis nemes ember. Gondolom nem kell részleteznem hogy ez nem rango-kat jelöl, hanem minőséget. Az ember belső értékeire utal, mondhatnám életvezetésére. A magyarnak mint szónak a jelentését kis torzulás érte. A Maggar( mag népe) fordítást használják, de ez a nép túl ősi ahhoz hogy mai szóhasználatban meg lehessen érteni. Ilyen változáson ment keresztül Mihály arkangyal. Más nyelven úgy mondják Mihael. Az eredete pedig Ma-ha-él.A Mah nagyot jelent, az él istent. Mah-ni-tu, mondják az indiánok. Gondolom ismerős. Mah-khar, vagy magyar. Mah-nagy, khar-tudóst, tudót jelent. Ha ezeket összeadjuk, az jön ki hogy a magyar egy nagy tudással rendelkező, nemes lelkű ember. Mint már említettem senki senkinek nem tud tudást átadni, megtanítani, csak azokat felébreszteni, hogy utána elindulhasson a kiteljesedés útján, tehát ez mindvégig benne van, ami benne van. Ezért a magyart nem kell félteni, mert ezekkel a tulajdonságokkal az istenekkel is szembe lehet szállni. Aki csak nevében magyar, hát azt bizony sodorja az ár. Nagyon röviden ennyi. A legjobbakat Önnek!
Nagyszerű volt számomra ez a sorozat, sokszor el kell olvasni és elmélkedni az olvasottakon. Le is mentettem. Az világmindenség és a létezés bonyolult , megfoghatatlan titok, és az emberek hatalmas százalékának megemészthetetlen talány, amivel nem is foglalkozik, talán természetes önvédelemből, de ahhoz, hogy egy bonyolult rendszer elemzését megérthessük, bizony szükség van szellemi alapokra, sok olvasásra, önálló gondolkozásra. Emlékszem, hogy volt itt tavaly az év elején egy cikk, a Kárkép, ami idevonzott ehhez az oldalhoz, akkor jártam erre először. nagyon felbosszantott a hozzászólások ostobasága, már elnézést, igazán nem akarok senkit megsérteni, de akik kommentálták, el sem olvasták, nemhogy megértették volna. Pedig jó lett volna, ha legaljább a társadalomról szóló rövid kis közjátékot elolvasták volna. Az az elemzés egy adott politikai helyzetről szólt, de ez a beiktatott gondolatsort, szerintem nagyon is hasznos volna minden időben szem előtt tartani. Nos az csak egy rövid szösszenet volt ehhez a sorozathoz képest mégsem olvasták el, vagy meg sem értették, ha elolvasták.
Nem nagyon várható, hogy ezt a sorozatot sokan végigolvassák, talán az első pár bekezdés után keresnek egy könnyebb olvasmányt.
Szóval igaza van Vince úrnak, manapság valahogy sokak számára túl fekete, túl fehér, a világ, és a gyors jelenlét a „trendi”, hogy én hogy utálom ezt a szót.
Nyilván népszerűbb egy olyan cikk,. ahol lehet zsidózni, cigányozni, Orbánozni, vagy sok egyéb és rengeteg „-nizni” , és jól kiordibálva magukat a billentyűkön, megelégedetten dőlhetnek hátra.
Ez nem a NIF hibája, ilyenek vagyunk emberek, kényes kérdéseket csak kibeszéléssel, nem kiordibálással lehet, ha lehet megoldani.
Én is úgy vélem, hogy ez a lap megpróbál valamiféle szellemi fórumot kialakítani, az olvasókkal karöltve,hogy világosabban láthassuk helyzetünket, de persze itt, az „Internet világának a hátsó udvarán”, nincs nagy forgalom, ami sajnálatos.
Mindkét nivós hozzászólónak csak annyit szeretnék mondani, hogy a „zsidózás” nem célunk. Nem szeretnénk kurucinfo ízű oldalt működtetni, és ehhez pénzünk/időnk sincs. A kurucinfo hír áradatához legalább 6 szerkesztő szükséges, akik napi 16 órában ezt a feladatot végzik. Mivel mi a NIF-szerkesztők jelenleg csak 1,5-en vagyunk, és a szerkesztés nem a fő feladatunk, így nem marad más nekünk, mint a mennyiséget megpróbálni minőséggel helyettesíteni.
Nyugateuropában a 2015-ben lezajlott ránkvándorlási válság miatt végre elkezdték emlegetni a kialakult PT-akat, mint nemzetbiztonsági tényezőt hangoztatni.Mivel a PT-ak kialakulása Magyarországot a Kiegyezés után ( 1869, Deák Ferenc)már tetemesen érintette és súlyos nemzetbiztonsági kockázatot is bevezetett, mely meg is valósult, ezért fontosnak tartjuk, hogy a társadalom figyelmét hangsúlyosan felhívjuk erre a jelenségre. A Magyarországon kialakult PT rendkívüli veszélyeket jelent a nemzetbiztonságra továbbra is!