Magyarországot akarunk, erős vidékkel – az FKgP számít a fiatalokra

Nagy hagyományokra és múltra visszatekintő párt az FKgP. 2002 óta azonban a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Pártnak nem sikerült bekerülnie a magyar országgyűlésbe. Ennek okai meglehetősen összetettek, ugyanakkor a kisgazdák nem adják fel. Próbálnak újra építkezni, megújulni. Vajon képesek lesznek-e erre? Mindenesetre elszántak és bizakodóan néznek a jövőbe.

Egyre több fiatal tűnik fel a kisgazdák között tisztségviselőként és aktív tagként egyaránt. Vajon mi lehet ennek az oka? Többek között erről is beszélgettünk Kardos Péterrel, a Független Kisgazdapárt budapesti és ifjúsági szervezetének koordinátorával.

– Mi motiválta Önt arra, hogy egy olyan pártba lépjen, amelyről az úgymond hazai nagypolitikában nagyon sokan már végérvényesen lemondtak?

– Szemlélve a Magyar valósághelyzetet, ahogyan a Magyar Mezőgazdasággal foglalkozó családi-, és kisvállalkozókat ellehetetlenítik, ahogyan a fiatalság kilátástalanul menekül nyugatra, a dolgozó emberek a létfenntartásért küzdenek, nem lehet kérdés, hogy hol az ember helye. Viszont tény, hogy törekedtek arra többen is, hogy lejárassák a pártot és nagyon nehéz az emberek bizalmát újra kiérdemelni.

– 2002-után akkora csapás érte a kisgazdákat, amit kiheverni ez eddigi 13 év is kevés volt, ráadásul új pártok is megjelentek a hazai belpolitikai palettán. Nem lett volna egyszerűbb náluk szerencsét próbálni?

– Ha magát a Független Kisgazda Párt történelmét nézem és azt, hogy miért jött létre anno, akkor jó érzés önti el a szívem.  Hiszek abban, amiért ez a párt 107 évvel ezelőtt létrejött. A vidékért, a városi polgárságért fogunk dolgozni, valamint azért, hogy a fiatalok jövőt láthassanak hazájukban. Szörnyű látni, hogy kiürülnek a falvak, ahogy a klasszikus értelembe vett parasztságból éhbérért robotoló közmunkások lesznek, a városban élők pedig az otthonukért és a létfenntartásért dolgoznak.

– Sokan mondják, hogy az FKgP az öregek pártja, akikkel már nem lehet felmutatható erőt produkálni. Ráadásul olyan nevek, mint Torgyán József vagy Túri-Kovács Béla, sokak emlékezetében negatív képként jelennek meg. Ezt Önök hogyan látják?

– Már előbb is említettem, hogy a pártnak nagy kárt okoztak önös érdekek, pénzéhes emberek. Ez pedig nagyon is nehézzé teszi a munkát, az újjászervezést. Azt viszont nem gondolnám, hogy csak az öregek pártja, hiszen a földeken is egyre több a fiatalgazda és örvendetes tény, hogy a pártban is egyre több a fiatal tisztséget betöltő személy. Van egy fiatal csapatunk, amely épül, és ahova várjuk azokat, akik szeretnének ebben a munkában részt venni, valamint hamarosan megalakítjuk az ifjúsági szervezetünket is. Torgyán József munkáját nem tisztem méltatni, nem tagja a pártnak. Úgy tudom, nyugdíjas éveit tölti, innen is jó egészséget kívánunk neki. Ami Túri-Kovács Bélát illeti, ő a Fidesz politikusa, a kisgazda bázisnak nincs parlamenti képviselete, mint ahogyan az úgynevezett kispolgároknak sincs.

– Úgy gondolják, hogy a fiatalokkal mozgósítani lehet majd a magyar társadalmat az FKgP céljainak irányába? Hiszen egyre több a politikából kiábrándult ember és a biztosan szavazók a média hatására megszokott pártjuk mellett teszik le a voksot. Ráadásul ismerve a hazai médiaviszonyokat, a kisgazdák igencsak ki vannak szorítva erről a területről. Média és médiaszereplés nélkül pedig nagyon nehéz építkezni.

– Igen a média és a Független Kisgazdapárt viszonya számomra is furcsa, nehezen kerülünk be a médiába. Pedig sok akcióval próbáltunk segíteni az elmúlt időszakban a Hajdu-Bihari gazdáknak, de csak most kezdenek ránk felfigyelni. Ezzel persze azoknak az embereknek is megpecsételődik a sorsa, akik bajban vannak. Bízom abban, hogy ez a viszony változik, és a média rájön arra, hogy egy újjászervezett pártról van szó, amellyel számolni kell a jövőben a politikai- és belföldi életben.

– Miképpen jelenhet meg a párt a vidéken és Budapesten? De ezt még tovább is lehetne fokozni, hiszen másként kell megszólítani a városi és a falusi embereket. Ez egy rendkívül nehéz feladat.

– Erről a régi szlogen jut eszembe: „vidék nélkül nincs város”. Kampány alatt jártam úgy, hogy egy hölgy mondta, itt a városban minek kampányolunk, itt nincsenek is kisgazdák, még ő sem ismer egyet sem. Nos, ugyan ez a hölgy nem sokkal rá teli kosárral jött ki az egyik vásárcsarnokból és utána esett le neki, hogy még is ismeri a gazdákat.  Igen a feladat nehéz, hiszen a városi ember furcsán van „összerakva”, ők akkor veszik észre, hogy baj van, ha nem a megszokott áron, hanem sokkal drágábban kapják meg a portékát a piacon. Valahogy egy szociológiai mélyponton vagyunk, ahol csak a magunk problémája a fontos és nem vesszük észre azt, hogy csak együtt, közösen tudjuk megvalósítani a céljainkat. Óriási lehetőség van az adottságainknak  köszönhetően a mezőgazdaságban és az erre épülő iparban többek között, de az FKgP nem kizárólag a vidék pártja, a becsülettel dolgozó polgároké, és a „láthatatlan” elfeledett embereké is, Gondoljunk arra, hogy mindenki egyetért jogosan az orvosokkal, az ápolókkal a bérekkel kapcsolatban. Ugyanakkor a többi keményen dolgozó nélkülözhetetlen ember is megérdemli, hogy gyarapodjék.

Terveinkben szerepel az alap élelmiszerárak ÁFA tartalmának 5%-ra csökkentése, ahogy ezt már a 2014-es kampányban is ígértük. Továbbá tanköteles korig ingyenessé tennénk a tömegközlekedést és ingyenes WiFi-vel is kiegészítenénk. A fiatal vidéki és városi kisvállalkozóknak pedig – szakmai szervezetekkel egyeztetve – az induláshoz adómentességet biztosítanánk két évre. Élni és élni hagyni – ez hiányzik.

– Beszéljünk egy kicsit a kül- és belpolitikai helyzetről. Ahogy mondani szokták, „benne vagyunk az EU-ban”, ami tény, de ez hogyan hatott a gazdák életére? Az elmúlt 11 év távlatából úgy gondolom, már bőven lehet konzekvenciát levonni.

– Sok pofont kaptak a gazdák és pont a mostani földmutyi is az EU-s támogatások megcsapolására szolgál. Nehéz dolguk van a gazdáknak. Ha a nyugati gazdákat nézzük, akkor el is vannak maradva, a megbecsülés terén mindenképpen.  Jobban ki kellene használnunk a lehetőségeket, ellenőrizni a támogatások felhasználását, az asztal fölé tenni a pénzeket, átláthatóan. El kell érnünk továbbá hogy a béreket az EU-s szinthez közelítsék. Ehhez azonban komolyabb fellépés kell az EU-ban. Mi ezt a célt tűztük ki, valamint azt, hogy minden áron magyar kézben tartjuk termőföldjeinket. Egy valódi erős polgári Magyarországot akarunk erős vidékkel, nem pedig arrogáns oligarchákat. Olyan országot, ahol a politikusok megélnek a fizetésükből, és nem kapnak mindenért pótlékokat, milliós utazást közpénzből.

– Nagy visszhangot váltott ki az elmúlt időszakban a kétharmad által elfogadott földtörvény. A kormányzat azt hangoztatta, hogy ezzel biztonságban tudhatjuk a magyar földet. Persze vannak joggal kétkedők. Mi erről az Önök álláspontja?

– Az, hogy ez kihatással van a Natura 2000-es besorolású földekre, akkor veszélyben van a Magyarföld és pont a kormányzattól van súlyos veszélyben. Azok a területek, melyek mindig is legelésre szolgáltak eladósorba kerülnek a trafik- és földmutyi után. Nem kérdés, hogy kik kapják ezeket. Vidéken járva sok a szóbeszéd, de egy biztos, hogy akik szívvel, lélekkel művelnék, attól elvették, a zsebszerződésekről nem is beszélve. Nagy a baj az egyszer biztos.  Több garancia kell a földtörvényhez, emiatt már többször fordultunk az illetékesekhez, választ nem kaptunk, mint ahogyan a legelőiket elvesztő juhászok sem.

– Aztán itt vannak a földbérletpályázatok. Nagyon érdekes történések húzódnak a háttérben. A kisgazdák felháborodásuknak adtak hangot. Meddig mehet még ez így önök szerint, meg lehet-e állítani ezt a folyamatot? Önök mit tennének, illetve tesznek azért, hogy az egyszerű gazdaemberek biztonságban, nyugodtan élhessenek és dolgozhassanak?

– Megállítani ezt a folyamatot csak tömeges, nagy felháborodással lehet ebben az országban. Tény, hogy nem nyerhet mindenki, de az felháborító, hogy olyanok nyernek, akiknek közük sincs a földhöz, míg más családoknak az élete munkája ment tönkre. Szigorú ellenőrzéseket akarunk bevezetni adott esetben, ha lehetőségünk lesz rá, illetve létrehoznánk egy olyan szervezetet, amelynek a földek megművelésének és kihasználásának ellenőrzése lenne a feladata. Visszamenőlegesen is felülvizsgálnánk valamennyi szerződést!

– A jövő?

– Építkezünk, igyekszünk eljutni az emberekhez és a véleményükkel együtt részletes programot alkotunk. A magyar ember becsületesen dolgozik, méltó, európai színvonalú életet érdemel. Ki kell tűzni egy nemzeti minimumot, amelytől nem szabad tágítani.

Sz. Á.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)