Közeledik a Székely Szabadság Napja

A Székely Szabadság Napja elnevezésű megemlékezést és nemzeti seregszemlét az 1852-es Habsburg-ellenes székely szervezkedés 1854. március 10-én kivégzett három vezetője – Török János, Gálfi Mihály és Horváth Károly – marosvásárhelyi emlékoszlopánál szervezi meg évente a Székely Nemzeti Tanács.

Székely zászlómmal tavaly és tavalyelőtt is ott voltam a Székely Szabadság Napján tartott felvonuláson Marosvásárhelyt. Ám idén a város román polgármestere – Dorin Florea – betiltotta a felvonulást, s csak a virág elhelyezésére van lehetőség az emlékműnél. A „román nemzetállam” az erdélyi őstelepes székely-magyarsággal már évek óta huzakodik. Hol a székelyek zászlaja, nyelvhasználata, hol a himnusz éneklése, s számtalan más – többnyire koncepciós indok – kapcsán. Csak az nem látja, hogy mire megy ez ki, aki nagyon nem akarja.

A román „nemzetállam” ugyanis nem most kezdte el az etnikai tisztogatást, de ezért a művelt nyugat soha nem rótta meg. Vagy ha ki is mondott egy kis ejnye-bejnyét valaki, de soha, komolyan nem szankcionálta azt senki. Nem is értem, hogy miért ragaszkodnak a médiamanipuláció által magasba emelt vezetőink annyira az EU vízfejéhez, s annak láthatóan kifosztó rendszeréhez, hiszen nem kaptunk mi tőlük még soha semmi jót! Az „uniós támogatások” című mese is megérne egy misét, de most hagyjuk! Az ENSZ önrendelkezési jogról szóló elveivel, s az ún. „Európai Uniós normákkal” való szerb, szlovák, ukrán szembeszállás magyarellenessége is kb. annyi negatívumot jelent csak számukra, mit a cseheknek a ragaszkodása a Benes féle dekrétumokhoz. Pontosabban azoknak a szélsőséges, rasszista, megkülönböztető, sőt egyenesen kollektív bűnösséget tartalmazó elveihez. A délvidékre beözönlött rácok 1944-es népirtásáról, valamint mai viselkedéséről ne is beszéljünk.

Vegyük észre, hogy egyedül maradtunk a Kárpát-medencében olyanok, akik befogadtunk a múltban minden kopogtatót, nem a bőrszínt, vallást, nyelvet, kultúrát néztük, hanem a hozzánk dörzsölődők szándékait. Csakhogy az utódok már nem voltak annyira hálásak, sőt követelődzni kezdtek. Sajnos nem vagyunk mi sem hibanélküliek. Viszont átkozottul naivak, azok bizony vagyunk! Mert egyre jobban erősödik a kérdés bennem, hogy ha az EU csatlakozáshoz kellett a magyar szavazat, akkor annak miért nem kértük meg az árát?

Legalább Románia és Szerbia esetében, ahol ezek az „ősi nemzetállamok” egyre durvább jogtiprással, egyre hazugabb külpolitikával manipulálnak ellenünk. Mert fel kellene végre a kormányainknak ismerni, hogy a székelyek is mi vagyunk! Így ha beléjük rúgnak, vagy a délvidéki magyarok közé költöztetik be százezrével a Koszovóból elmenekült szerbeket, (akik az elveszett „szülőhaza” miatti dühükben keresnek valakit, akin ki lehet tölteni a bosszújukat) azok az áldozatok is mi vagyunk. S ha így folytatódik, meg is maradunk baleknak az idők végezetéig, vagy a kipusztításunkig.

Mert ne higgye azt senki, hogy véletlenül szaladnak el a csonka hazából is fiataljaink, értelmiségünk és vállalkozó szellemű testvéreink. Higgyék el nekem, semmi sem véletlen, s ez miért is lenne az? Valakinek fel kellene már tennie a kérdést azoknak a vezetőinknek, akiknek a lelkén szárad, hogy nem kértünk szinte semmit a román és szerb csatlakozási szerződés megszavazásáért, hogy miért is kellett ezt tenniük? Kinek az érdeke volt ez? S akkor még a magyarsághoz oly hűséges ruszinokról és az ottani véreinkről nem is írtam panaszáradatot, pedig lenne mit írnom. Ám őket, most fogják majd, szép lassan ledarálni a liberális demokrácia és az ottani nemzeti szocializmus jegyében! Az EU pedig csak nézni fogja!

Ha nem fog a magyar kormány – s ezzel az állam is – védhatalmi státuszt elfoglalni, s bebizonyítani ennek a vak és süket Európának, hogy Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken, Felvidéken, stb. folyamatos a magyarok jogfosztottsága, akkor bizony tovább fog csökkeni a belső Magyarország tekintélye, sőt a hazugságokkal elcsatolt peremterületeken élő magyarság ereje is.

Ezt pedig nem lehet csak adományokkal, iskolai alapítványokkal, szóvirágokkal rendezni! Azt a számunkra nagyon hátrányos régiós átalakítási tervet, amelyet Bukarest még most sem vetett el teljesen, előbb-utóbb be fogja vezetni. Most csak kivár, s az Európai Uniós követelményekre hivatkozva hazudozik össze-vissza. Mi azonban tudjuk jól, hogy a szórványban élő magyarságot, s az egy tömbben élő székelységet más-más eszközökkel ugyan, de folyamatosan próbálja meg szétforgácsolni, vagy ellehetetleníteni.

Kedves Kormány!

Önöknek is az a véleménye, mint a román politikai elitnek, hogy a székelységnek a gyülekezési joga nem sérült e betiltással? Mert ha igen, akkor gondoljanak Tamási Áron soraira: „Aki embernek hitvány az magyarnak alkalmatlan!” Ha viszont önök szerint is sérült az a fránya gyülekezési jog, amit annyira követel most az USA Szaúd-Arábián, akkor valamit tegyenek már az Istenit neki!

 Dr. Bene Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!