Lődörgés

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon ma a harmincnyolc és ötvenkilenc évesek alkotják a lakosság többségét. Utóbbiak között nem kevés számú (rokkant)nyugdíjas, munkanélküli vagy minimálbérből vegetálók találhatók, akik számára a nyugodt, békés öregkor elérhetetlen vágyálommá vált.

Ha egyáltalán elérik az alaposan kitolt nyugdíjkorhatárt, számolhatnak azzal is, hogy az üresedő államkassza újbóli, mind magasabb összeggel való feltöltésének elmaradása esetén, még a ledolgozott évek után járó, alacsony járandóságuk sem lesz biztosítva. Nem valószínű, hogy gyermekeikre, a mai harmincasokra számíthatnának, hiszen többségük szülői segítséggel tanul a végtelenségig és teljesen haszontalanul, mert ebben a korban, tapasztalatok nélkül már sehova sem kellenek.

Ám a Munkaügyi Központokban regisztráltak különböző szakmák elsajátítására való jelentkezésük után eltengődhetnek a kapott juttatásból. Legalábbis amíg el nem végzik a tanfolyamokat, mert elhelyezkedni nem tudnak. Többnyire nincs hova. Viszont a hivatalokban várakozó ücsörgéseik közben felcsipegetett fülesek által ötezerért eljárogathatnak tapsikolni különböző kereskedelmi csatornák show műsoraiba, hogy az általuk teltházas nézőtérrel azt a benyomást keltsék, mily kelendő és nézett a műsor. A próbák persze idegölők és sokszor több órát, egész napot is igénybe vesznek, így az óvatlanoknak oda lesz a zsebből kapott pénz, mert a büfék árui méregdrágák. Aztán a várakozás miatti üres perceket kitöltheti megint az infócsere, így másnap ismerősként köszönthetik egymást az egyik multi áruház száz forintos akciós, egy tál ételért kígyózó hosszú sorában, ahol újabb tippeket csereberélhetnek.

A kereszt- vagy csak beceneves ismerősök így állandóan lótnak-futnak, fel sem tűnik, ha valamelyikük eltűnik közülük súlyos árat fizetve a „könnyű” pénzért. Mint ahogy annak a hölgynek is, aki a város túloldaláról igyekezett eljutni, tapsikolni. Időben indult, de a metró, meghibásodás miatt az alagútban állt negyedóráig, majd az öreg busz robbant le, a villamos pedig baleset miatt nem járt. Így az utolsó utáni pillanatban érkezett a forgatás helyszínére, s a már elsötétített teremben gyenge zseblámpa fényénél kísérték kétlépésnyire a kijelölt helyétől. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a nem látható lépcsők mellé lépve oly szerencsétlenül esett el, hogy kezét-lábát törte. A már elkezdődött hangos „műsor” zajában elveszett a segítséget kérő hangja, később mentőt sem akartak hozzá hívni, viszont taxit igen, saját költségére, hiszen a sötétre hivatkozással az esetet nem látta senki, tanuk nélkül viszont ott törhette magát össze, ahol akarta. Felelős ő maga, máskor nézzen a lába elé és világosban mászkáljon.

Természetesen, mintha mi sem történt volna, a harsány műsor felvétele tovább folytatódott, s többé a statiszták körében sem került szóba az eset, mert liberális szellemben tanították meg nekik, hogy kezeljék és legyenek urai a felmerülő problémáknak. Ami annyit jelent, nem kell foglalkozni a ki- és elhullottakkal. Pörögjön az élet, szóljon sikerről, pénzről, hatalomról bármi áron.

Közben az idő múlik s az állandó hajszában hamar elhasználódottak, megkopottak fel vannak háborodva, hogy senki nem segít rajtuk.

De ki is segíthetne ezen a munkahely nélküli, ide-oda, főleg a megélhetésükért lődörgő tömegen, ha valójában még egymást sem ismerik, és alapos a gyanú, hogy nem is akarják. Ma még úgy-ahogy fenn tudják magukat tartani, aztán a KSH adattárában rövidesen másik kimutatásban szerepelnek…

Hacsak nem történik valami elmozdulás, ami jó irányba tereli az ő, a mi és a ti sorsotokat is.

V.A

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!