Provokáció-e az, ami erkölcsi kötelesség? – Sorsunkat meghatározó történelmi ülés a Parlamentben

Június 21. a nyári napforduló napja, egyben a küzdelem szimbóluma is. A magyar Országgyűlésben is megdöbbentő történések zajlottak ezen a napon.

Ott voltam, nem tudnak félre vezetni sem a sajtó, sem a TV, sem a csúsztatásos tudósítások, sem a megtévesztő nyilatkozatok.

Több törvény végszavazása között a „Földforgalmi” törvény végszavazását tervezték. Sajnálatos módon ez a törvénytervezet mást fogalmaz meg, mint amit a nagyközönséggel elhitettek. Egyetlen ilyen példaként: a „külföldi” kifejezés törvény szerinti értelmezését említem, miszerint külföldinek csak az EU-n kívüli állampolgárok számítanak. Ez ellentétes a magyar nyelv értelmében a külföldi szó jelentésével, ami az ország határain kívül eső nem magyar állampolgárokat jelenti. A törvény szerint nem számít külföldinek egyetlen EU-s és társult tagállam állampolgára sem.

Sajnálatos, hogy a törvényalkotó a civilekkel sem egyeztetett. Egyetlen ésszerű megoldás lehetett volna, elhalasztani őszre a zárószavazást, és újra, alaposan megvitatni, beemelni, az elutasított módosító javaslatok egy részét, a súlyos, nemzet érdekeivel ellentéteseket pedig kivenni belőle. Nem kívánom Orbán Viktort bántani, de azzal számolnia kell, hogy az „uralkodó” felelőssége, ha rossz tanácsadókra hallgat.

Számomra megdöbbentő volt már az ülésterem látványa is a közepén elhelyezett Horn Gyula képpel, virágcsokorral, ami előtt a képviselők néma főhajtással tisztelegtek. Ennyire tudatlanok lennének vagy feledékenyek a képviselők, hogy nincsenek tisztában azzal, ki volt, és mit tett ez az ember? (1956-ot követő megtorlásokban, miniszterelnöksége alatt a privatizáció tekintetében, majd 1997-ben az ötvenhatosokkal stb.) Vagy ennyire homo inmorális-ok lennének egy megfelelési kényszer hatása alatt?

Váratlan meglepetés volt, ami a „Földforgalmi” törvénytervezet zárószavazása előtt történt. Mint mondják, közel száz éve hasonló nem történt az ülésteremben.

A Jobbik frakció fegyelmezetten kivonult, majd felmentek a pulpitusra. Vona Gábor frakcióvezető tájékoztatta Latorcai levezető elnök urat, majd egy hatalmas transzparenst mutattak fel a következő szöveggel: A magyar föld átjátszása idegeneknek HAZAÁRULÁS. Majd egy másikat: „Az anyaföld nem eladó!”

Felszólítás ellenére sem vonultak ki a teremből, amiért megvonták a frakció szavazati jogát. Döntő alapkérdés, hogy a hatalmon lévő képviselőknek joguk van-e egyáltalán ehhez? Hisz ez egyértelmű erőfölénnyel megvalósuló diktatórikus lépés. Aki másképp gondolkodik, annak kuss!? Latorcai levezető elnök úr részéről felmerült, hogy engedetlenségük miatt, a parlamenti őrséggel távolítsák el őket, de erre nem került sor. Miközben a terem zengett, hogy „hazaárulók” „Csak a nemzet” „Nem, nem, soha.

A média mindenütt botrányként tudósított a Jobbik frakció tiltakozásáról, felcserélve az okot és az okozatot, azzal, ami valójában mindezt kiváltotta.

Elfogadhatatlan, hogy erőfölénnyel akartak átvinni egy olyan törvényt, ami végzetesen határozza meg a magyar lakosság sorsát, nem kellően figyelve a magyar érdekekre és a kisemberek érdekeire.

A radikális frakció képviselői minden más törvényes lehetőséggel hiába próbálkoztak. Módosító indítványaikat leszavazták, meg sem vitatták. A zárószavazás elhalasztása érdekében ez volt az egyetlen és utolsó lehetőségük a magyar föld megvédésére. A törvény megszavazása sajnos az, ami látható és hallható volt az ütemes skandálásból: Mert egyértelmű, hogy a mi hazánk Magyarország és nem az Európai Unió. A szülőföldünk pedig nem lehet árú. A Lisszaboni szerződés olvasatlan, felelőtlen, lihegő megszavazásának itt a súlyos következménye.

A Jobbik gyakorlatilag az Aranybulla ellenállási záradékának szellemében járt el. Lehet, hogy a házszabály szerint nem volt „joguk hozzá” formai okokból, de ez volt a kötelességük. Ha nem ezt teszik szégyellhették volna magukat. Hogy néztek volna a választóik szemébe? Nem tartva be az ígéretüket, hogy megvédik a magyar földet, a szülőföldünket.

Bennem tiszteletet és elismerést váltott ki a radikálisok tiltakozása. Hosszú évtizedek után tanúja lehettem annak, hogy a magyar parlamentben vannak olyan képviselők is, akik nem félnek, és bátran ki mernek állni a magyar érdekekért, vállalva annak minden hátrányos következményét.

Mind e közben az LMP-sek is akcióba léptek, „Földrablás helyett földosztást” táblájukkal.

Az ülést Latorcai elnök úr a tiltakozás ellenére a hangzavarban is tovább vezette. Vitatható módon vezényelte le a végszavazást, névszerinti szavazás helyett gombnyomással, 253 igen, 17 nem szavazat eredménnyel, majd bezárta az ülést. A Fidesz-frakcióból Ángyán József és Bencsik János szavaztak csak nemmel. Wittner Máriában volt annyi tisztesség, hogy kiment, és nem szavazott.

Volt azért még elképesztő furcsaság e szavazáskor. Orbán Viktor miniszterelnök úr nem szavazott ebben a sorsdöntő kérdésben. Nem szavazott Kövér László házelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes sem. A frakciót rávették erre a nemtelen cselekedetre, és a Pilátusok moshatják kezeiket? Mintha Karinthy Frigyes Barabbás című híres novellája játszódott volna le az ülésteremben.

Mi, választópolgárok azért küldjük a parlamentbe a képviselőinket, hogy magyar érdekeket, a választóik érdekeit képviseljék. Ne az idegen érdekeket és a háttérhatalom parancsait. Bármennyire nem tetszik ez a kétharmados tábornak, a magyar érdeket most is a Jobbik frakció képviselte. Ez az Igazság, amit a történelem fog igazolni.

Dr. Áder János köztársasági elnök urat rendkívül nagy felelősség terheli, hogy mit tesz az ilyen körülmények között áterőszakolt törvénnyel.

Dr. Ángyán József professzor a szavazást követően kilépett a Fidesz-frakcióból, majd a törvény megszavazása ellen tüntetők előtt ismertette a törvény súlyos hibáit, amit itt meghallgathatnak:

http://internetfigyelo.wordpress.com

A Jobbik kedden Földvédelmi kerekasztal tárgyalásokat kezd a civil szervezetekkel.

Orbán Éva

Nemzeti InternetFigyelő