Hitbizomány – avagy Úgy tűnik, nemcsak a nép, de a politikai osztály is leválthatatlan!
Nézem a tévét. Az ámerikai pénzen kistafírungozott, Ludas Matyi nevére is árnyékot vető Gordon gyerek nyomul ezerrel. Mindeközben Fodor Gábor pártot alapít. Bokros Lajos is pártot alapít, és Kóka Johny is szivárog vissza a kertek alatt. A rendszerváltozásnak nevezett össznépi átverés gárdája és csatolt részeik. Csak közülük lehet, még pontosabban SZABAD választani az állítólag szabad választások alkalmával!
Ez kérem tisztelettel, a jelek szerint manapság (talán unijós, vagy a nagyvízen túlról jövő) előírás, úgyis mondhatnánk ukáz! Ugyanaz a politikai, de még inkább hatalmi erő, csak most osztódással szaporodik. Az érdekeknek megfelelően némileg átrendezik a helytartóságot. Lényegi változás azonban nem történik, (neo)liberalizmus nélkül egyszerűen nem lehet meg a magyar! Nem engedik! Nehogy véletlenül nemzeti húrok pöngetésibe kezdjen, és ne adj’ Isten magára találjon, mert akkor nagyon könnyen arra a felismerésre juthat, hogy erre, a halál kultúráját istenítő életellenes, a földet, hazát, nemzetet kiszipolyozó, a szó legszorosabb értelmébe véve embertelen létezési módra neki az égadta világon semmi szüksége nincsen.
Pedig nemcsak itthon, de már szerte Európában is elegük van az embereknek a liberalizmusnak csúfolt, kizárólag az egyenlőknél is egyenlőbbek, értsd: a kivételezettek számára fenntartott kirekesztősdiből! Majd mi megmondjuk, hogy a tolerancia jegyében mit lehet, mit kell tolerálni és mit nem! Elvégre a mi szabadságunk tiszteletben tartása a legfontosabb! A helyzet komolyra fordult, maga az egykori NDK-s fő hallja kend, Angela Merkel találta azt mondani a múltkor, hogy elegük van most már a multikultiból.
A Nagyvíz túlsó partján, a messzi Ámerikában már hosszú ideje bebetonozták a két-párti politikai váltógazdálkodásnak csúfolt (vagy hazudott?), szintén a nép feje felett levezényelt véleménydiktatúrát, mely törzsfejlődési szintjén manapság ért el a következő fokozatra, lassan, de biztosan a szemünk előtt született meg a rendőrállam. Efelé haladunk mi is, még pediglen ezerrel!
Most már a netes kommenteknél (hozzászólásoknál) is cizelláltan, óvatosan és körültekintően kell fogalmazni, mert úgy járhatunk, mint az egyszeri önkényes székházfoglaló, gyün a XXI. századi csengőfrász, kettőt sem pislantunk, és már ott van értünk a rendőrautó a ház előtt.
Mégsem választhatunk másból, csak abból a ’89-ben úgy tűnik külföldiek által nyakunkba ültetett csapatból, és a később „C” típusú nemzetbiztonsági vizsgálatnak csúfolt parasztvakítás után hozzájuk csapódó önkéntes mérvadók közül, akik rövid két évtized alatt, szinte végzetes mértékben tönkretették ezt az országot. Nincs más, nem lehet más, nem indulhat más!
A jobbik, mint kivételt erősítő szabály, hibaszázalékként valahogy mégis csak bekerült a Törvényhozás Házának falain belülre, amolyan biztonsági szelep szerepét betöltve. Időnként kicsap a gőz. Amíg ilyen mértékű a támogatottságuk és nem növekszik – márpedig a pártnál a legkisebb jelét sem látjuk annak, hogy törekednének a támogatottság növelésére, sajnos – addig nincs baj. Ha pedig valamilyen baj történne, már arra az esetre is készen áll a vészforgatókönyv, most tesztelték, a miniszterelnök egyszerűen utasítja a rendfenntartó szervek főnökét, a belügyminisztert, tiltaná mán be az adott, neki nem tetsző és mások érzékenységét sértő politikai csoportosulást! Hogy ez a csapat éppen egy parlamenti párt, ugyan kérem, kicsire nem adunk, nagy meg nem számít, ahogy tartja a mondás.
Mielőtt még valaki azt mondaná, hogy ez fantazmagória, annak felhívom a figyelmét, hogy amerikanizálódunk, mégpedig erőteljesen! Igaz, mi még nem tartunk ott, mint a nagyvíz túlsó partján, ahol a hazafias törvény (Patriot Act) értelmében gyakorlatilag az utcáról vihetnek el amolyan „se szó, se beszéd” eljárás keretében terrorizmus címszóra hivatkozva, mindenféle tárgyalás és bíróság nélkül, nálunk, – szigorúan unijós alapon, természetesen – egyelőre még csak a magántulajdon központi szinten történő elvételét vették tervbe.
És nem lehet, ó pardon, NEM SZABAD másból választani, csak az egyszer, többször már levitézlett, az országot el- és kiárusító, a hazát és az embereket szinte végzetesen tönkre tévő bagázsból. Más szóba se jöhet. Jelentkeznek, kérik vissza a labdát, rúgnák tovább a pöttyöst, mintha mi sem történt volna, és különben is, náluk van az a legjobb helyen, elvégre annak idején ők kapták meg, mintegy hitbizományként.
Az ember azért lombozódik le, keseredik el az ilyen helyzetek megképződésekor, és az efféle nyomulás láttán, mert amennyi pénzt, időt, energiát ezek az emberek belefeccöltek egy ország, egy nemzet, egy nép tönkretételébe, ennyi erőből jót is cselekedhettek volna, és akkor nem kellene ilyen csatározásokat vívniuk nap mint nap, hiszen a nép, az istenadta – különösebb urnaforradalom nélkül – önként és dalolva húzná be rájuk az x-et a szavazófülkékben.
Pető Iván ugyan még nem hallat magáról, de gondolom, ami késik, nem múlik. Nem úgy Bauer Tamás, a másik ÁVH-s ivadék. Heller Ágnes társaságában most éppen az osztrák sógoroknál küld le bennünket megalázóba.
Az SZDSZ-szel félelmetes analógiát mutató (emlékeznek még, a párt már gyakorlatilag nem létezett, de a parlamentben még kitartóan nyomogatták a gombokat) ma már gyakorlatilag szintén nem létező LMP vezetőjéről pedig – szigorúan a választások után –, megtudhattuk, hogy Szakasits Árpád dédunokája. És az i-re a pontot kétségtelenül az teszi fel, hogy a mindig győztesek által megírt történelmet is, legyen bármilyen kitűnő és kvalifikált történész, de mégiscsak Kun Béla leszármazottja, Kun Miklós kutatja, magyarázza el és meg nekünk a televízió képernyőjén keresztül. Ezek után mondja valaki, hogy vannak még véletlenek!
Mintha hitbizományként kapták volna örökül ezt az országot a politikai osztály tagjai a felmenőiktől. A vérvonal, ez most már világosan látható, öröklődik. Apuka a körülmények szerencsétlen áldozataként – nem volt más választása, a családja érdekében nem tehetett másként – besúgó volt, sebaj. Hol találjuk később a fiúgyermeket? Egy párt közvetlen vezetésében alelnökként fungálva. BINGÓ! Az imént egyeztünk meg, hogy véletlenek pedig nincsenek. Ezek a leszármazottak valahogy mindig a politika, vagy a hatalom közelében kötnek, kötöttek ki. Mindegy, csak dolgozni, tisztességes munkát végezni ne kelljen!
Más, kívülálló ide be nem kerülhet! Legfeljebb gondos ellenőrzés után, és akkor is csak bizonyos szintig! Te pedig, szerencsétlen adósrabszolga barom, aki velem együtt húzod az igát nap, mint nap, megszívod! Hipp-hopp, ripsz-ropsz módra hirtelen meghozott, mondjuk önkormányzati rendeletek miatt! Hirtelen nem is veszed észre, a rezsicsökkentés örömmámorában, amit az egyik kezükkel adtak, azt a másik kezükkel, még ugyanabban a pillanatban, többszörösen visszaveszik. Azon kapod magad, hogy teszem azt tavaly még nem kellett helyi iparűzési adót fizetned, mert olyan kevés volt a bevételed, hogy nem ütötted meg a minimumszintet, no, de sebaj, rólad sem feledkeztünk ám el, idéntől ilyen már nem lesz, mindenkinek fizetni kell! Teszem azt olyan kicsi (35 nm, garzon méret) lakásban laksz, ami után tavaly még nem kellett építményadót fizetned, mivel méretileg nem ütötted meg a minimumszintet, no, de sebaj, rólad sem feledkeztünk ám el, idéntől ilyen már nem lesz, mindenkinek fizetni kell!
És akkor hajrá Magyarország, meg hajrá magyarok? Na, ne vicceljünk már!
A régi, május elsejei felvonulásokról szóló kabarészám jut hirtelen az eszembe, amikor a riporter, minden második mondatában figyelmezteti Markos Gyurit, hogy „de nem ezt beszéltük meg”. Asszem szólhatna most mán valaki az urbánus frazeológiában (városi szóhasználatban) újabban csak FIZESS-re átkeresztelt egykoron fiatal és egykoron demokrata társulatnak, hogy gyerekek, tényleg nem ezt kértük, tényleg nem ezt beszéltük meg!
Egy a lényeg! Csak azok közül választhatsz, akik már bizonyították… Mit is?
Mégis, csak közülük választhatsz! Csak ők szalonképesek, komilfók és européerek! Új pártnak látszó politikai képződmény is csak az ő érték… ó pardon, érdekrendjüknek megfelelő léphet a média nagy nyilvánossága elé. Az alulról jövő népi kezdeményezéseket általában a jog fegyverével igyekeznek még csírájában, minél előbb és minél nagyobb vehemenciával eltaposni. Erre találták ki a mindenható jogállamot!
Lásd Kásler Árpád esete. El tud képzelni olyan helyzetet egy jogállamban a tisztelt Olvasó, hogy a hivatalos szerv azt írja a feljelentést tevő állampolgárnak, ha még egyszer feljelentést mer tenni, mindenféle vizsgálat nélkül ad acta tesszük az ügyet? Merthogy ez kis hazánkban megképződött. Kíváncsi volnék arra, hogy a polgári törvénykönyvben, vagy a bűntetőben hol találjuk meg azt a passzust, amely korlátozza az egy állampolgár által tehető feljelentések számát? Ha azt meghaladja, akkor a hivatalos szervek nem kötelesek eljárni? Kiskorúnak, avagy hülyének nézik a magyar társadalmat?
Nincs más út! Legalábbis szerintük.
Mindig van másik út! Legalábbis szerintem.
Nem akarok vészmadaraskodni, de könnyen elképzelhető, hogy ez a politikai generáció is csendben, titokban, talán Soros-ösztöndíjjal pénzelt külföldi magániskolák jól védett berkeiben képezteti már a jövő „(m)agyar” országának politikai vezetőrétegét. A diák megmozdulások félreérthetetlen jeleket mutattak arra vonatkozóan, hogy a politika napi ügyintézői szintjeire jelenleg is castingolnak erőteljesen, keresik az utánpótlást.
Egy reményünk azért van. Ez a nemzedék, köszönhetően többek között a felmenők által túlbiztosított kényelemnek és jólétnek, sokkal tehetségtelenebb, mint nagynevű elődeik. Az MSZP-nél érhető ez legjobban tetten, az öregek még rendelkeznek az államszocializmusban gyökerező szakmai rutinnal, már ami egy diktatúra praktikus üzemeltetését illeti, látják, hogy gond lehet a mesterkélt Mesterházyból.
Hallani olyan hangokat is, hogy a Jobbik a következő négyéves ciklust is még a megerősödésre, a parlamenti tapasztalatszerzésre szeretné felhasználni. Egy a gond, nincs újabb négy évünk! Sokkal nehezebb lesz a feladat, hiszen jóval kevesebb képviselő juthat a falakon belülre, mégis mindent meg kell tenni majd azért, hogy olyan eredményt érjenek el a választásokkor, hogy megkerülhetetlen tényezővé váljon a Jobbik! Ez nagyon fontos! Ha ez nem fog megvalósulni, a Jobbik nem lesz képes ezt elérni, fennáll a veszélye annak, hogy az újabb négy esztendős ciklus alatt a Jobbik is át fogja élni számarányaihoz képest ugyanazt a lemorzsolódást, mint most a Fidesz.
A nép közé lövető géppuskalábú ripacs óta azzal a keserű tapasztalással kell együtt élnünk, hogy ez a gátlástalan politikai osztály gyakorlatilag mindent megtehet. A cenzúra immáron napi szintű gyakorlattá vált, lásd Morvai Krisztina esetét a köztelevízióval. De itt nem állnak meg, nem egy vagy két lépéssel, hanem egyenesen utcahosszakkal mennek tovább ezen az úton.
Most éppen a hódmezővásárhelyi illetőségű Lázár János az, aki viszi a prímet. (Hívójele, a prémium kategóriához nélkülözhetetlen közismert autós kiegészítő miatt: Lézer Johhny) A miniszterelnökséget jelenleg vezető államtitkár feljelentett egy internetes hozzászólót. Mit lehet erre mondani?
Próbálom elképzelni, amint bírósági szakba jut a dolog. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az internetes szakzsargonban trollnak nevezett, mondjuk úgy, szerény képességű, az irodalmi szintű kifejezésformákkal kapcsolatosan erőteljes hiányosságokat mutató, általában érzelmi reakciókra építő retorikai megnyilvánulásokat megeresztő állampolgár, aki meri venni magának a bátorságot, hogy hangot adjon sajátos véleményének, nos, befizetett adóforintjaiból ő tartja el a tisztelt bíróságot, és az államtitkár úr javadalmazását is ebből a nagy közös bugyellárisból perkálják ki. Ha más nem is, de legalább a morgás joga hadd illesse már meg ezt a szerencsétlent. A kritikai stíluson kétségkívül lehet vitatkozni, no meg persze azon is, mit, vagy mennyit köteles tűrni egy közszereplő. Gondolom ezúttal is az a bizonyos sokat emlegetett „jó hír” képezi majd a per tárgyát.
Speciel Láráz államtitkár úr esetében megnehezítheti a bíróság dolgát, hogy ez az ember néhányszor már kihúzta a gyufát. Példának okáért nálam személy szerint egy életre eljátszotta a hitelét, amikor olyat talált mondani, hogy az ember annyit ér, amennyije van. Mármint pénze, vagyona. Beszélhetünk-e még jó hírről egy olyan ember esetében, aki szerint mindenki annyit ér csupán, amennyi pénze, vagyona van? Milyen lelkülete van egy ilyen embernek? Van-e egyáltalán lelke?
És ez az a pont, ahol a maga valójában megértjük, miért ezek az emberek kerülnek a hatalomba és a politikai döntéshozói pozíciókba. Mammon világában, egy istentelen köztársaságban, a hit nélküli Európában az élet útján csupán lélektelen ténfergőkként kóválygó, haszonleső hatalomkufárok azok, akik gátlástalanul, lelkiismeret furdalás nélkül képesek gonosznak lenni. Igen, gonoszak ők, mert tudatosan ártanak.
Mindeközben az ámerikai pénzen kistafírungozott, Ludas Matyi nevére is árnyékot vető Gordon gyerek nyomul ezerrel. Fodor Gábor pártot alapít. Bokros Lajos is pártot alapít, és Kóka Johny is szivárog vissza a kertek alatt. Nem veszik észre magukat.
És mi észrevesszük őket?
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Nemzeti InternetFigyelő
Nagyon igaza van a cikk írójának, bizony szivárognak vissza mindazok, akik már egyszer a húsos fazék közelébe kerültek, megszagolták a pénzt, és most is vonzza őket ez az „illat”, amelyért eladnák a lelküket, ha volna nekik lelkük. Nem tudom, hogy mi történik még a választásokig, de elképesztő az a mindenen átgázoló igyekezet, amivel törtetnek a hatalom megszerzése felé, miközben a mostani kormány tíz körömmel kapaszkodik a megszerzett koncba.
Kinek szurkolok? Szerintem egyetlen jó megoldás lenne, hogyha a választok a Jobbiknak adnának lehetőséget a kormányzásra. Ez a párt nagyon részletes programmal állt ki az előző választáskor is, szakértőik vannak minden területen, és fiatalok, akik tudják, hogy az ő feladatuk a jövő megvédése, ehhez eszük és erejük is van. Győzzön a Jobbik!
Egyáltalán nem biztos, hogy a cionista zsidókkal és MSZP-s ügynökökkel teletűzdelt Jobbik lenne a megoldás!!
Nem pártokban kellene már gondolkozni!
Kérem, hozzászólását legközelebb írja alá, mert egyébként kénytelen leszek törölni! Most pótoltam. Utolsó figyelmeztetés, mert már máskor is előfordult, s úgy látom, a helyzet nem változik.
Híradmin!
Híradmin, már Te is?……
🙁
HK
Sajnos, amit leírtam, igaz. Minden pártba beépítették a neobolsik, neoliberálisok az embereiket!
Ami még szomorúbb, a Jobbiknál sem látom a „takarítás” és megtisztulás komoly szándékát. Erről nem én tehetek. Amit írtam, igazolja, hogy a lebukott Szegedi Csanádot is először megpróbálták mentegetni. 🙁 🙁 (H)
Semmit nem igazol, amit írtál. Csak azt látom, hogy a Jobbikot nemcsak a ballibsik és az idegenek akarják gyengíteni, kívülről bomlasztani…..Miféle pártnélküli megoldásban gondolkodsz, az homályos..az eddigi ilyen civil kezdeményezések mind semmissé váltak, azokban a hatalmi harcok, a személyeskedések már induláskor ott voltak. És azokban éppúgy ott voltak a téglák is. Talán ez az oka, hogy megbízásukat vagy szereplési vágyaikat a Jobbik ellen élik ki.
🙁
HK
Tisztelt Híradmin! Az rendben van, hogy nem pártokban kellene gondolkodni, csak van egy probléma. A jelenlegi törvények szerint csak pártként, demokratásan választva szerezhető meg a hatalom. Minden más akció az alkotmányos rend megdöntésének kísérlete, így törvénytelen. Aki benne van, üthető, verhető, lőhető. Nem mondom, hogy bennem nincs kétely a JOBBIK-ot illetően. Nagyon kíváncsi vagyok a kampányukra. Mennyire lesz szókimondó, radikális, mennyire és hogyan akarnak győzni? Megvan az esélye annak is, hogy őket is úgy csinálták, amúgy próbából, él-e még magyar szívű és fejű a medencében és ha igen akkor mennyi? Valahogy úgy érzem, a JOBBIK elindítója lett egy folyamatnak, (bár talán inkább a MIÉP volt az) ami egyre szélesedik, de az igazi fordulatot nem ők fogják meghozni.
eSzeL
A neoliberális maffia demokráciája egy nagy parasztvakítás, mint az is, hogy ma minden „nemzeti”. A hatalom minden hivatala „nemzeti akármi”. Annak idején az egész őszödi cirkusz is előre megtervezett volt. Az első főpróbája annak, hogy mennyire lehet semmibe venni a népet! Mivel sikeresek voltak (mert nem az MSZP tagok voltak beszariak és lusta disznók, hanem a választópolgárok!!), ezt követte a megtiprás, lövetés, meggyalázás! Ez volt a második főpróba! Ez is sikeres volt, mert szövetségesük (Orbán Viktor!!!) hazaparancsolta a híveit, ahelyett, hogy fegyverbe szólította volna őket! (Pedig ezt úgysem fogjuk megúszni!!!) Most jön a harmadik (végső) főpróba, amikor maga Orbán Viktor tiltja meg (abszolút diktatórikus módon) a cionista felvonulás elleni véleménynyilvánítást, ellentüntetést (ami a szólás és véleménynyilvánítás szabadságának alapvető emberjogi formájának lábbal tiprása!!!). Ha ezt is eltűrjük, akkor nyakunkban a kötéllel, magunk rúgjuk ki magunk alól a kisszéket!
Kérdezem én, a cionista bagázs dolgai a mi legnagyobb gondunk? Ezzel kell nekünk állandóan foglalkozni.
Ahogy a cikk szerzője is mondja, a politikai osztály szorosan összezár (mint a zártosztály), s oda csakis ateista (az isteni kiválasztást csak önmaga felsőbbrendűségének igazolására hangoztató, de valójában minden transzcendens hatalmat elutasító!), kozmopolita (magát világpolgárnak tartó, tehát sehova nem kötődő, a hazát és hazaszeretetet semmibe vevő), libertiánus (a szabadelvűség helyett a szabadosságot hangoztató, mindenféle devianciát pártoló), internáci (a nácizmus elveinek megfelelő nemzetköziséget éltető) maffiatagok juthatnak be!
Czakó István
Sajnos kis ország lévén, ezeket a hatalmat bitorló,” pártokat” alapítgató férgeket csak akkor tudjuk eltaposni, ha a többi nemzetállamban is besokall a nép. Amíg a zsidók által irányított nemzetközi szervezetek, paktumok, mint pl. unió, NATO, ENSZ, lisszaboni szerződés, stb. zsidómentesek nem lesznek, esetleg meg nem szűnnek, vagy meg nem tisztulnak, addig nem sok esélyünk van a haszonélvező politikai söpredékkel szemben, hisz még a tengeren túlról is támogatják őket. Ha már a világban egyre fokozódó elégedetlenkedések, lázongások miatt nem élvezik a külföldi hatalmak védelmét, résen kell lennünk, hogy ezek a patkányok, és még az írmagjuk is népharag ítélete szerint, a megfelelő büntetésüket megkapják. Az elszámoltatásnak azonnali hatállyal kell végbemennie, hogy ne ülhessenek ismét a nyakunkra.
oiproks
És ha az istenadta népnek ezek kellenek, mit tud tenni a maroknyi, nemzetéhez hű magyar? Ilyenkor mindig eszembe jut Usztics Mátyás monodrámája, amiben Jézus Krisztus feltámadása után ismét eljött a nép közé. A nép már egyszer a hóhérok kezére adta, amit később talán meg is bántak, belátták, hogy nem Jézust, hanem a gonosztevő, rablógyilkos Barabást kellett volna keresztre feszíttetni. Amikor újból elhangzott a kérdés: ki érdemli a halált, mindenki Barabást üvöltött, ám valahogy a nagy üvöltésből a „Jézus” szót lehetett kivenni.
A népet nem lehet leváltani. A nép saját magát halálra ítélheti. A magyarok most ezt teszik. Ez a természet törvénye, nincs apelláta.
délvidéki
Kedves Délvidéki!
„A népet nem lehet leváltani. A nép saját magát halálra ítélheti. A magyarok most ezt teszik. Ez a természet törvénye, nincs apelláta.”
A nép bizonyára tudatosan, vagy tudattalanul Bonaparte Napóleon elhíresült mondásához tartja magát, miszerint:
„A halál semmiség, de élni legyőzötten és dicstelenül olyan, mint naponta meghalni.”
oiproks