Lengyel Károly: Egy párt, egy tiltás, egy drazsé
Álmot láttam egy rendezvénycsarnokról. Szinte prófétai látomás. Hosszú, csahos nyelvvel pártszeretőket. Valami félelem vibrált körülöttük, de ez mintha csak egy futó érzésként jelent volna meg. Tömött sorokban egy ütemre mondtak valami érthetetlen szöveget. Mintha úgy hangzott volna, hogy: „… gárdát tilt, gárdát tilt…”. Valahogy így. Aztán meg, hogy: „Bal, bal, bal…”. Szűnni nem akaró dörgő vastapssal kísérték a szöveget.
Elmerengtem rajta, miről szólhat a skandálás. Nem maradt időm töprengeni, mert talpra ugrott valamennyi résztvevő. A gyűlés, mert mintha annak tűnt volna, főszónoka lépett az emelvényre. Felszegett tar fején csak úgy áradt kifelé a hangerő. „Egy párt, egy tiltás, egy miniszter!”, hangzott a gyanús összetételű szószerkezet. A tömeg önkívületben, komoly ábrázattal visszhangozta: „Egy párt, egy tiltás, egy miniszter!”.
Az emelvényen peckesen álló kis alak némileg színpadiasan széles mosollyal és lassú fejbólintással jelezte köszönetét. Majd felmutatott egy szegfűt. Egy vörös szegfűt. Itt kitört az eufória.
„Eeegy drazsé! Eeegy drazsé! Eeegy drazsé!”, hallatszott a harsány köszöntés.
Körben a magas zászlórudakon hosszú keskeny narancsszínű lobogók közepén csupán egy szegfű volt látható. Az emelvény előtti zászlósorfal is érdekes látvány volt. A felsorakozottak mind a magas zászlórudakon lengőhöz hasonló zászlót tartottak. Ezeknek a kézi zászlórudaknak a végén egy szegfű volt. Mindnek.
A filmhíradósok buzgón igyekeztek a történelmi pillanatokat rögzíteni az utókornak. Hátulról egy sipító hang hallatszott: „Osztalééék! Fizetééés!”
Hullottak a zászlók, nem tapsolt a tömeg, csak futott kifelé a történelmi csarnokból, csak úgy simán.
Mikor már kongott az üres rendezvényközpont, hangos csattogás kezdett erősödni. Fekete nadrágban, fehér ingben és fekete mellénybe öltözött emberek meneteltek befelé. A tar fejű szónok elsápadt. Ráébredt, hogy egy betiltott jelképért valóban börtön járhat egy igaz országban. Ilyen lehet például egy ártatlan virág is.
Budapest, 2009. július 16.
Lengyel Károly