A Nemzeti Hadseregünk megalakulása évfordulóján – Reiner Péter beszéde
Tisztelt Honfitársaim, Kedves Barátaim és Hallgatóim!
Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a kereki, csókakői és béri közös tisztelgések és főhajtások után Szegedre is meghívást kaptam, és hogy itt megszólalhatok Kormányzónkra Vitéz Nagybányai Horthy Miklósra és életművére emlékezve.
Nagy felelősség ez, különösen az én helyzetemben, mert közismert tény, hogy immár hét éve közszereplővé válva a budai Turul Emlékhely megvédése és a 2006-os bolsevista terrorra történt brüsszeli reagálásom okán, sohasem tagadtam meg származásom!…
Nem is tagadhattam volna meg, mert ezzel megtagadtam volna a szörnyű vészkorszakban elpusztult családtagjaimat, és megtagadtam volna az ártatlanul elpusztult százezrek emlékét.
Ezer és ezer szem figyel tevékenységemre, és a gyűlölet és szeretet hullám ezernyi élménye ér nap mint nap.
Én nem teszek mást, minthogy gyermekkorom óta alapvető igényként felmerülő elemi igazság érzetemnek szeretnék megfelelni évtizedek óta, következetesen feltett kérdéseimmel és folyamatos helyes válaszkereséseimmel.
Én csakis ennek az igényemnek szeretnék megfelelni, és az egyetemes igazságosságnak, semmilyen más, esetleges felém irányuló elvárásoknak, nem!
Még egy fontos dolog van az életemben, ezért is szerencsés embernek érzem magam annak ellenére, hogy magánéletem nem vágyaim szerint alakult.
Magánéletem alakulása okán ugyanis már kora ifjúságomban megalapozódott magyarságunkhoz tartozás csodálatos élménye, amikor szembesültem a trianoni diktátum következtében szétszaggatott Hazánk és Nemzetünk mindennapi életével, rendszeresen találkoztam ennek a szomorú történelmi ténynek napi valóságával.
Ezért aztán nem véletlen, hogy kielégíthetetlen kíváncsiságom és igazság érzetem miatt már korán háborúba kerültem a bolsevista hatalommal, egészen bukásáig itthon és otthon egyaránt.
Szerencsésnek érzem azért is, mert megtanultam a baráti közösség ereje segítségével bölcsen és okosan szeretni Hazámat, és megtanultam, hogy milyen fontos küldetés magyarnak lenni, és ekként élni, folyamatos olthatatlan vágyat érezve Hazám és Nemzetem felemelkedése érdekében.
Az nem véletlen tehát, hogy ott voltam a Kormányzó újratemetésén 1993-ban Kenderesen, és ez a temetés egyik meghatározó élménye volt további életemnek.
Az sem véletlen, hogy az elsők között jelentkeztem a 2007 -ben megalakult Magyar Gárda pártoló tagjai közé, ezzel is üzenve a tudatosan megtervezett politikai félelemkeltés ellen.
Napjainkban sajnos megosztja nemzetünket a Kormányzó életművének megítélése, különösen, mert nem tisztázott közelmúltunk történelme, és mert úgy tűnik, komoly politikai érdekek fűződnek Hazánk és Nemzetünk valódi történelmének továbbra is homályban tartásához.
Ezért nem beszélhetünk jó szívvel rendszerváltásról, nem beszélhetünk valódi demokráciáról.
Amit ma a tankönyvekben történelem címen oktatnak, az nem más, mint tudatos elhallgatások sora, a marxista osztálytörténelem folytatása, a gyűlölet és politikai kettős mérce jegyében!
Igen, a kettős mérce, mely ma uralja a politikai közbeszédet és közgondolkodást jelenlegi hazánkon belül és kívül, és sajnos a gyáva megfelelési kényszer.
Mert ennek a kettős mércének a sokdioptriás szemüvege lóg az orrán a „korrekt polirikának”, ahogy a szörnyű náci vészkorszak utáni még szörnyűbb bolsevista valóságot ítéli meg jelenkorunk hivatalos Magyarországa és Európája!
Így aztán „természetes”, hogy a tudatosan félrevezetett emberek nem tudják helyesen megítélni azt történelmi életművet, amit a Kormányzó tevékenységével a trianoni diktátum következtében megnyomorított Hazánk felemelése és újraegyesítése érdekében tett és ránk hagyományozott.
Éppen származásom okán kell megszólalnom, hogy tisztességes történész honfitársaimat nemzetmentő munkára szólítsam fel, továbbá, hogy hazájuk múltját jól ismerő és jövőjéért felelőséget érző tanárainkat arra bíztassam, csakis a történelmi tényeket és igazságot oktassák a jövő nemzedékének, és Hazánk feltétlen szeretetét oltsák ifjúságunkba, hogy micsoda küldetést jelent magyarnak lenni!
Belátható, hogy múltját nem kíméletlenül pontosan ismerő nemzet jövő nélküli!
Időm rövidre szabatott, ezért csak néhány tényt említek, hogy végképp megszabadítsam korunkat a nemzet egységébe szervesen beletartozó zsidó származású honfitársaink súlyosan hibás baloldali kötöttségéhez kapcsolt téveszméktől.
Mert valóban, tudatosan nem tisztázott a zsidóságnak a bolsevizmus megteremtésében és működtetésében játszott szörnyű felelőssége, mert folyamatosan eltakarni igyekeznek a történelem „pénzmosói” a vészkorszak valódi szörnyűségeivel.
Ki kell jelentünk Simon Wiesenthall nácivadásszal egybe hangzóan és mélységesen egyet értve, hogy nem másként kell megítélnünk az úgynevezett a nemzeti szocializmus jegyében elkövetett bűntetteket, a holocaust háborús bűntetteit, mint a bolsevizmusét!
Ha majd így vizsgálják felül tisztességes történészeink Hazánk újkori történelmét, csakis akkor tudjuk majd helyesen befolyásolni közvéleményünk legszélesebb tömegeit a Kormányzó életművének hiteles bemutatásával.
Itt Szegeden, a Nemzeti Hadsereg születésére emlékezve, kötelező szólni éppen származásom miatt a zsidóság valódi szerepéről és közreműködéséről a bolsevizmus megtörésében, tehát arról, hogy pont annyira nem voltak egységesek, mint többi honfitársaink.
Csak megemlítem Kossuth zászlajai alatt magyarságunk függetlenségéért hősiesen küzdő zsidó ezredeket, tábornokait, a tiszti karát és közlegényeit.
Ugyancsak megemlítem, hogy az első világháborúban a zsidóságunk közel 11 ezer halottat áldozott ezeréves határaink védelmében, báró Hazai Samu vezérezredes honvédelmi miniszter vezényletével.
A bolsevista proletárdiktatúra alatt úgynevezett „ellenforradalmi tevékenységükért” 44 hazáját szerető zsidó származású honfitársunkat végezték ki a vörösök.
A teljesség igénye nélkül említem azon tartalékos tisztek és bátor hazafiak neveit, akik részt vetek a szegedi kaszárnya elfoglalásában 1919-ben:
Bach Arthur fhdgy,Bach Ferenc hdgy., Biedl Jenő fhdgy.,Ceisler Sándor fhdgy.,Fischer Marcell hdgy., Gábor Gyula hdgy., Havas Árpád hdgy., Rózsa Lajos hdgy., Schatz Gyula hdgy.,Szántó Rezső hdgy., Trebits Gyula hdgy.,Bach László alhdgy., Lindelfeld Lajos alhdgy./ forrás. „Ítéljetek” 1939/.
Ki kell emelnem, hogy a 72, Szegeden fellépő és Horthyt segítő, tiszt és tartalékos tiszt közül közül 15 zsidó származású volt. Ez a tény is szervesen beletartozik a Szegedi Gondolatba.
Nem megyek bele történelmi tények ismertetésébe, ezt avatott és értő és Hazáját híven szolgáló tisztességes történészeinkre bízom.
Az tudható és történelmi tény, hogy az Aradról Szegedre érkező Károlyi Gyula kormányának tagja, Gömbös Gyula, az antibolsevista MOVE különítmények vezetője, Horthy Miklós ellentengernagyot kérte fel a Nemzeti Hadsereg megszervezésére.
Az már kevésbé ismert és elhallgatott tény, hogy az 1919 június 16-án hivatalosan felszentelt Nemzeti Hadsereget előzetesen milyen komolyan támogatták megszervezésében akkor a város és környékének zsidó származású tehetősebb polgárai és tartalékos tisztjei.
Sajnos, még kevesebben tudják, hogy milyen komoly szerepet játszottak ezek a tartalékos zsidó származású tisztek később a Horthy fővezérsége alatti Nemzeti Hadsereg megalakulásában és átalakulása után később megalakult Magyar Királyi Honvédségben és a csendőrségben.
Csak néhány nevet említek szigorúan a teljesség igénye nélkül, mert, ahogy említettem, szerepük, jelentőségük bemutatása hívatott és Hazáját szerető történészeink dolga lesz majd!
A diktatúrájuk megbukása után a vörösöktől az országot megtisztító Prónay és Héjas különítményekben is szolgáltak zsidó származású tartalékos tisztek és tiszthelyettesek, néhányan nevüket sajnos még nem tudom jelenleg tényként bemutatni.
Viszont említenem kell Horlay Béla nevét, aki a 2. vkf osztály / katonai hírszerzés és elhárítás/ osztályvezető helyettese majd később Stojakovits Demeter / későbbi ismertebb nevén Sztójay Döme / helyetteseként tölt be igen fontos katonai pozíciót az 1920-as évek legelején!
Ugyancsak említenem kell Sióagárdi Zöld Márton nevét /született Grünhút Mór/, aki már Szegeden a Nemzeti Hadsereg tagja, később vezérőrnagy lett a honvédségben, aki arról volt nevezetes, hogy végig megtartotta tábornoki rangjában izraelita vallását!
Aztán szólni kell Göllei Inselt István vezérőrnagyról, aki az 1920-as évek végén került nyugállományba, és I. világháborús teljesítményéért és hőstetteiért hazája védelmében a katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét érdemelte ki.
Barcsay Ábris/ született Blau Ábrahám/ a híres Novara hajóórvosa volt Horthy Miklós parancsnoksága idején, s a két háború között is folyamatosan szolgált címzetes orvos vezérőrnagyként.
Végül, hogy végképp sokkoljam a történelmet tudatosan elhazudókat, csak két nevet említek a „fasiszta ” csendőrség tagjai közül időhiány miatt, Parádi István csendőr századosét és Sárdy /Spielberger/ Gyula csendőr alezredesét, aki még 1942-ben is szolgált eme rangjában a szombathelyi csendőrkerületi parancsnokságon, és utána került nyugállományba.
Természetesen mindkettőjük nevét zsidó származásuk miatt emeltem ki.
Végképp meg akarom törni tényekkel azt a hamis történelem szemléletet, ami a Nemzetünk szerves egységébe tartozó sok -sok évszázada itt élő zsidóságról terjeng, különösen, ami a vészkorszak után kialakult, álláspontom szerint bolsevista osztálygyűlölettel terhelt eddig tanított és „sakkban tartott” valódi történelmünket illeti.
Szándékaim nem azon szomorú, és sajnos megtörtént legújabb kori történelmünkben már ismert tények kisebbítésére, irányulna, hanem sokkal inkább a hazánkban és Európában tudatosan kialakított kettős mérce hiteles tények bemutatásával történő ellehetetlenítésére.
Mert a megtörtént nemzeti szocializmus pusztításánál, sajnos nagyságrendekkel nagyobb pusztítás történt a megvalósult szocializmus, vagyis a bolsevizmus idején.
Nemzetünk komoly szerepet játszott, és példát mutatott, más nemzeteknek a szabadságáért folytatott küzdelmeiben, és ebben komoly szerepet játszottak a magyarságukra büszke zsidó származású honfitársaink is.
Nem tudom kihagyni a Kormányzóra és életművére történő főhajtásomból az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprása után szuronyok segítségével uralomra került bolsevista hatalom által többségében kivégzett, vagy néhányan a szabadságért folytatott harcokban elesett, zsidó származású hősök és mártírok ma már ismert és nagyrészt még ismeretlenek neveit, függetlenül korábbi politikai elkötelezettségüktől, mert példa értékű hazaszeretetük egyenes folytatása az itt Szegeden megalakult Nemzeti Hadsereg történelmi üzenetének.
Angyal István Tűzoltó utcai parancsnok, kivégezték 1958-ban, Bán Róbert, a Széna tér parancsnok helyettese, kivégezték 1957-ben, Földes Gábor, Győr város mártírja, kivégezték 1958-ban, Gímes Miklós, budapesti mártír újságíró, kivégezték 1958-ban, együtt Maléter Pállal és Nagy Imrével, Gáli József, színházi dramaturg, őt is halálra ítélték 1957-ben a Tóth Ilona perben, de ítéletét életfogytigra változtatták a nemzetközi tiltakozás miatt. Szirmai Ottó, kivégezték 1959-ben, együtt raboskodott Angyal Istvánnal a Kisfogházban, Nickelsburg László, Baross tér parancsnoka, kivégezték 1961-ben, Preisz János, kivégezték 1957-ben, a Szabad Nép székházban harcolt, és a Marosvásárhelyen született mártír, Renner Péter, a Corvin köz egyik parancsnoka, a MUK újraszervezője, kivégezték 1958-ban.
Az elesett hősök névsora, éppen származásuk miatt, tehát még korántsem teljes a mai napig, politikai döntés következtében!
Nem köthető tehát egyértelműen a zsidó származású magyarságunk szerepe a történelmileg végképp önmagát lejárató bolsevista baloldalhoz, és történelmi kötelességünk szerepük pontos megismerése és megismertetése, bármilyen esetleges egyéni vagy csoport érdekeket netán politikai érdekeket is sértünk meg szerepük pontos bemutatásának szándékával.
Az eddig elmaradt igazságtétel pedig szorosan összefügg elhazudott valódi történelmünkkel, és Európának be kell mutatnunk valódi politikai szerepét a bolsevista diktatúrák megteremtésében, működtetésében, és ebben sajnos a hitehagyott zsidóság szerep vállalását is. A mára Európában kialakult politikai kettős mérce megtörése érdekében.
Kijelentem, Nemzetünk és a nemzetek Európája érdekében kezdeményezőként kell fellépnünk a bolsevizmus vádlottak padjára ültetésében, és elévülhetetlen háborús bűneik nemzetközi ítélőszék elé állításában!
Az Isten óvja drága magyar Hazánkat és Nemzetünket, és adjon részére Szebb Jövőt!
Szeged 2012.július 28.
Képgaléria:
[slideshow]
Reiner Péter
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=qzqMlfLMWtY&feature=player_embedded]
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Hát igen, igen!
Reiner úr beszédének szövegét olvasva egyre csak az motoszkált a fejemben. Jó, jó, valóban voltak zsidó áldozatai is a 20. század politikai küzdelmeinek. De akkor miért felejti ki az idézett mondatrészéből: „megtagadtam volna az ártatlanul elpusztult százezrek emlékét”, hogy a zsidó áldozatok mellett bizony voltak magyar áldozatok is legalább milliónyi számban?
De nem is ez a lényeg a Reiner úr törekvéseiben. Hanem az, ha egy idegen népcsoport beköltözik egy másik országba, és ott akarja a jövőjét megalapozni, akkor miért nem adja fel népi, nemzeti és vallási hovatartozását, és helyébe őszintén és maradéktalanul felvenné a befogadó nép ilyetén hagyományait? Egyszerűbben, miért akar a zsidó ember megmaradni zsidó vallásúnak? Miért nem képes felvenni a befogadó nemzet kereszténységét?
Én úgy gondolom, ha példaként Törökországba kellene befogadásomat kérnem üldöztetésem következtében, akkor ott az ország muzulmán vallását kellene előtérbe helyeznem. Ha így gondolkodnának a zsidó emberek is, egycsapásra megoldódna minden ellentét a zsidókkal kapcsolatban.
De nem! A zsidók nem akarnak a befogadó társadalom szolíd tagjaivá válni, ők mindehol uralkodni akarnak a népek felett. Ehhez szükségeltetik a másságuk megtartása és állandó hangoztatása. T. István.
Köszönjük reiner „úr” a sok jót amit tett és bőrhiányos fajtársai tettek MAGYARORSZÁGÉRT, de ha megkérhetem önt és parazita bagázsát takarodjanak oda ahol igényt tartanak a szolgálataikra.
Vigyék magukkal a sábeszgójaikat és putris terror szervezetüket is.
Ismerjük már a parazita jellemüket és hatalom éhségüket.
Érdekes a zsizsik „vezeti” MAGYARORSZÁGOT és az ország kirablásáért küzdő ellenzéket is.
Így a következő választáskor akár ki is kerül hatalomra a parazita zsizsik van kulcs pozícióban.
Gondolom az ön fokozódó MAGYAR öntudata is ezért ébredezik.
Ön mi akar lenni?
eu képviselő, mint szegedi, morvai, gaudi…………….., vagy köztársasági elnök a többi parazita után még egy, vagy netán megelégszik egy képviselői hellyel is a knesszetben ja mit írok a parlamentben.
És még van pofája az orrunk alá dörgölni, hogy Horthy kormányzó úr sem tudott leszámolni azzal a khón féle parazita vörös terrort bandával akiknek köszönhetjük trianont és sok százezer MAGYAR meggyilkolását és gyilkoltatását csak azért mert a kormányzó csapatában is ott voltak a bőrhiányos paraziták.
És azóta is ott vannak mind két oldalt, csak azért, hogy mindig vezető szerepet tudjanak „vállalni” az ország vezetésében.
NEM!!!!
NEM!!!!
ELÉGVOLT !!!!
ELÉGVOLT A PARAZITÁKBÓL!!!!
NEM KÉRÜNK EBBŐL!!!!
TAKARODJANAK AZ ORSZÁGBÓL!!!!
http://www.youtube.com/watch?v=zoyePsU7Nlo&feature=channel&list=UL
E.I.
T.István! Nem a vallásukat kellene feladni, hiszen az országban több vallási felekezet is létezik. Hogy ki, milyen vallási felekezethez kíván tartozni, vagy egyáltalán vallásos akar-e lenni, szíve joga eldönteni, ez szerintem lelkiismereti kérdés. Az azonban már igenis elvárható, hogy minden betelepülő alkalmazkodjon, és fogadja el, vegye tudomásul a befogadó ország törvényeit és szokásait, ne akarjon az ott élő nemzet nyakára ülni, s saját törvényeit és szokásait ráerőltetni.
Ne akarjanak az adott országban uralkodóvá válni, ne akarjanak megkülönböztetett bánásmódban részesülni, az ottani – mondhatni – őslakosokkal szemben.
Ettől függetlenül, mint népcsoport lehetnek sajátos ünnepeik, melyet zárt közösségükben megtarthatnak, mint ezt teszik a svábok, tótok, szerbek stb.
És a lényeg, hogy ne akarják a saját történelmünket, irodalmunkat kisajátítani, s meghatározni, hogy mit olvashatunk, mit tanulhatunk, taníthatunk, különösképpen azért, mert majdnem minden nemzetiségnek van nemzetiségi iskolája az országban, ott pedig azt taníthatnak, amit akarnak, ugyanis tudtommal ebbe a mi oktatásügyünk nem szólhat bele.
Fabula
Értem én Kedves Fabula, amit ön ír. De azért engedtessék meg egy újabb kérdés, bárki válaszolhat rá: ha állítólag egy Mennyország van, akkor abban hogyan férhet el több ISTEN? Mikor tudjuk, hogy Magyarországon már legalább vagy 300 vallási felekezetben majd ugyanannyi Istent imádnak.
EGY ORSZÁG, EGY AZ ISTEN!
Nem mehet másként a haza megmentése. Magyarországon a „magyarságot” tanítsák, és ne az elpusztításunkra szövetkezzenek az idegenek. T. István.
A beszéd szerintem egy libikóka. Akkor igaz, ha a libikókát az ember vizszintben tartja.
Mindazonáltal egy ügyes beszéd ,belekötni sem a baloldal sem a jobboldal nem nagyon tud. Vélem, hogy mind a szemiták mind pedig az „antiszemiták” meg lehetnek elégedve.
Arról viszont meg vagyok győződve, hogy a Kormányzó Úr Őfőméltóságának ereje, személyes varázsa nem a zsidó tiszteken állt vagy bukott.
Mazel tov!
de Loviaguin Alexander
T.Istvánnak. Kérdésére – röviden – nehéz válaszolni. Úgy gondolom, hogy az egyén felekezethez való tartozása, vallása, s az ebből származó hite lelkiismereti kérdés. Senkit nem lehet erőltetni egyik vallás tanításának a követésére. Az ateistákat sem lehet meggyőzni Isten létéről, sőt többségük még értelmes vitára sem alkalmas. Ezért alapvetőnek tartom egymás hitének, vagy világnézetének a tiszteletben tartását. Sajnos ez is azon dolgok közé tartozik, ami szinte megvalósíthatatlan. A történelem évszázadait ismerve a vallásháborúk többször végigsöpörtek a földön. Még ma is nagy méreteket ölt. Sorolhatnánk itt az egyes arab országokat, de Európában az íreket, vagy a kereszténység ellehetetlenítése napjainkban a liberális beállítottságú csoportok által, és ami a borzasztó, hogy mindezt a politika színpadán játszva. Ezért is vallom, hogy az egyének lelkiismeretén múlik, hogy mit választ, hol, s hogyan keresi – ha egyáltalán keresi – Istent. Szerintem Isten nem a földi törvények szerint ítéli meg az embereket, még csak nem is az emberek számára látványos cselekedetek és látszólagos jótétemények alapján. Ezért teljesen mindegy az egyén szempontjából, hogy hány egyháznak nevezett felekezet működik egy országban, mert a felekezetek többsége valamelyik történelmi egyháznak a kiszakadásából származó csoport, vagy azok keveredése. A baj csak az, ha ezt valamely politikai irányzat a saját érdekei megvalósításának céljára – az emberek megtévesztésével – használja.
Hogy miért hivatkozom a lelkiismeretre? Mert minden embernek lehetősége van – az Isten által biztosított szabad akarat alapján – eldönteni, hogy életét hogy rendezi, tetteit cselekedeteit a jó vagy a
rossz irányítja, embertársai iránt a szeretet, vagy a rosszindulat, gyűlölet dolgozik-e benne. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a másik ember akár agyon is üthet, azt is békésen el kell tűrnöm, és hagynom kell hogy akár az életemet is elvegye.
Minden országban a törvény betartása kötelező minden ott élő emberre, melynek betartatása az állam feladata. Az országban élő hagyományok, szokások tiszteletben tartása a betelepülők részéről, – ha az ott élő őslakosokkal békességben akarnak élni – szükséges és elvárandó.
Erről a témáról nem lehet röviden írni, sőt még több kérdést vethet fel, vagy esetleg félreértésre ad lehetőséget a tömörebb megfogalmazás. Minden esetre, ha nem azt a vallást követi valaki, mely egyházhoz én tartozom, de engem, s a hitemet nem sérti, de egyébként becsületes, tisztességes, jóindulatú ember, nincs ellene kifogásom.
Fabula
Azt hiszem, jól megfogták a beszéd legfőbb kérdését… „Szerencsésen” átterelték a kérdést a – megosztó – vallási, egyházi síkra, hogy az alapkérdésről ne beszéljünk. „Egy Isten van, hány Isten van?, mennyország” – csupa „lényegi” felvetés…! Arra jó, hogy indulatokat korbácsoljon egyesek – a jellegzetesen a kádári korban szocializálódott – hittani, theológiai tudatlansága, melyen egy kis tanulással, utánképzéssel és alázattal segíteni lehetne… De nem, „Beszéljük meg!”-et játszunk. Majd „a” nép megszavazza; demokratikusan, népfelségesen, hol lakik a magyarok Istene… Térjünk már magunkhoz!
Sokadszorra is elolvastam Reiner úr beszédét, a FB oldalamra is kitettem (senki sem reflektált rá), de még mindig nem tudom, mit gondoljak róla. Végigolvasva csak egy eseményt hiányolok a kronológiából, miért hogy nem tért ki rá a szónok, vajon Árpád mögött, már a kezdet kezdetén is ott jöttek? – „nevüket sajnos még nem tudom jelenleg tényként bemutatni” –- és azt kiabálták: tollat veszek!?
Mindenesetre így, ebben a rendszerezésben is láthatom, hogy 56-ot is a zsidók csinálták… [Miért pont azt ne a zsidók csinálták volna… már hiányzott is volna, ha véletlenül magyar esemény lett volna.]
Viszont egy dolgot biztosan nem értek: ha ez egy tiszteletteljes gesztus és főhajtás volt a Nemzeti Hadsereg hősei előtt, miért hogy egy kinyúlt pólóban kellett ennek jelét adni? Ha már atillát vagy bocskai nem is vett fel Reiner úr, talán egy kaftán elegendő főhajtás lett volna. Sőt, manapság már gyártanak olyan pólót is, amire egy nyakkendőt meg egy zakót fényképeztek. Ez a baj kérem, a pesti liberális aszfalt magyarok rá szeretnék erőltetni az ízlésüket és a mondanivalójukat a még felöltözni (is) tudókra. Először a gondolat, utána a ruházat, majd a végén azt mondjuk: semmit nem ér, hiszen az emberek nem tisztelik… nézzék meg a ruházatukat!
Fokozatos – ezért észrevételen – rombolás… Mint a béka a fazékban, ami alatt alágyújtanak, és nem veszi észre, hogy élve fő meg.
De még mindig nem tudom, magáról a beszédről mit gondoljak.
Per Spegulo
Per Spegulo „De még mindig nem tudom, magáról a beszédről mit gondoljak.”
Ezt Önnek kell eldöntenie. Igaza van abban, hogy a beszéd tárgyától eltértünk, bár nem vallási vitának szántam. Pusztán arra szerettem volna rávilágítani, hogy az országban élő különböző embercsoportok alkalmazkodási képességét nem a vallási, felekezeti hovatartozásuk határozza meg. Tehát nem a vallásukat kell eldobni és áttérni a keresztény hitre, mert ettől még identitásukban ugyanazok maradnak, akik voltak. Azt viszont minden betelepülőnek tudomásul kellene venni,
hogy a befogadó országban milyen törvények és szokások vannak, s ahhoz kellene alkalmazkodni, illetve azokat tiszteletben tartani.
És akkor itt térek át a beszédre. Reiner Péter megpróbál igazodni az itteni törvényekhez, mint állampolgár, de identitását nem tagadja meg.
Egyetértek de Loviaguin Alexander véleményével.
” Vélem, hogy mind a szemiták mind pedig az “antiszemiták” meg lehetnek elégedve.” Erről szól a beszéd.
Hát ez az a megtévesztés, ami sajnos a probléma, s ami jellemző ennek a „magyar állampolgárságú vallási csoportnak” nevezettek megnyilvánulásaira. Az ilyen és ehhez hasonló beszédekkel tévesztik meg az emberek többségét, s ezért alakul ki róluk az a vélemény, hogy nagyon sokan vannak közöttük jók. Ezzel a magatartással, látszólagos, simulékony megfeleléssel tudnak beférkőzni a legkülönbözőbb honi csoportokba, s kezdik azt bomlasztani, s ha megfelelő pozícióra tesznek szert mutatkozik meg eredeti szándékuk. Véleményem szerint cselekedeteiket nem a vallásosság és Istenben vetett hitük mozgatja, hanem sajátos törvényeik, melyeket vallásos köntösbe bújtatnak, hivatkozva a „kiválasztott nép” privilégiumaira. A beszédet olvasva az jutott eszemben, hogy az ilyen megnyilvánulásokat nem lehet elvonatkoztatni a világban történő eseményektől sem. Nem kívánom részletezni, hogy mire gondolok, mert aki olvassa a különböző portálokat, képet tud alkotni hogy mi zajlik közel, s távol a világban. Ezért igyekeznek megfelelni az adott ország elvárásainak, hiszen nem tudni hogy alakul a helyzet, hol érezhetik magukat biztonságban. Talán rájöttek arra is, hogy az elmúlt időszak nyílt támadásai, egyéb megnyilvánulásaik nem találtak tetszésre a nemzeti érzelmű lakosság körében, sőt ellenérzéseket váltott ki. Ezért aztán kis lépésekben megkezdődik a finomítás. Tartok tőle, hogy a támadásoknak sincs vége. Náluk mindenkinek megvan a maga szerepe ld.: Vámos György ECHO TV, vagy Reiner Péter, mint gárda szimpatizáns, s őket csak látszólag támadják, de bántódásuk nem esik.
A beszédből számomra az is kiderült, – amin meglepődtem, hogy ezt beleszövi beszédébe -:
– Reiner Péter kutatásai szerint – az általuk náci, fasiszta Horthy rendszerben is voltak zsidók akik saját fajtársaikat üldözték?!
„A diktatúrájuk megbukása után a vörösöktől az országot megtisztító Prónay és Héjas különítményekben is szolgáltak zsidó származású tartalékos tisztek és tiszthelyettesek, néhányan nevüket sajnos még nem tudom jelenleg tényként bemutatni.”
Függetlenül attól, hogy ezen különítmény kegyetlenségeihez sokkal kevesebb vér tapad, mint a 1919-es kommunista különítmények tetteihez, s ha jól tudom, pontosan Horthy állította le tevékenységüket, de szerintem
Horthy nagyságát nem a zsidókhoz való viszonya határozza meg, hanem egy tönkretett, idegenek és itthoni kollaboránsok által meggyalázott, megcsonkított ország talpra állítása. A többi történelmi kérdés, amin vitatkozzanak a történészek, de ne a politikusok.
Fabula
Reméltem, hogy valaki ki meri mondani: EGY AZ ORSZÁG, EGY AZ ISTEN!
A többeik pedig szépen menjenek haza, akár Jeruzsálembe is. Mert az idegen vallások verik szét az egységes magyar nemzetet. Immár ezer esztendeje zajlik ez a csendes háború népünk ellen, ami mára teljesedik ki.
Ha hagyjuk a többistenek további tobzódását hazánkban, Magyarország rövidesen megszűnik magyar állam lenni. T. István.
Igen, EGY AZ ISTEN! De nem az, akit a katolikusok kisajátítottak maguknak (és pláne nem Szűz Mária!), hanem az, aki a Bibliában kijelentette magát, s Krisztusként lejött közénk a Földre! Ehhez pedig hit, alázat és bűnvallás kell, hogy valaki megismerje Őt. Nem elég vallásosnak lenni!!!! (Híradmin)
Kedves Híradmin! Nem tudom, hogy mire alapozza ezt a kijelentését:
„EGY AZ ISTEN! De nem az, akit a katolikusok kisajátítottak maguknak (és pláne nem Szűz Mária!)”. Ön nagyon haragudhat a katolikusokra, nem tudom milyen egyéni sérelem érte ezen a területen, de sajnos azt kell mondanom, hogy fenti állítása nem állja meg a helyét, kérem ne is általánosítson.
Lévén én is római katolikus, biztos vagyok abban, hogy téved. Én is ki merem mondani, hogy egy az Isten. T.Istvánnal, viszont abban nem értek egyet, hogy ez bármely országhoz köthető lenne.
Hívő keresztény ember számára valóban egy az Isten. Egyetlen felekezet sem sajátíthatja ki, s ezt a katolikusok sem teszik, nem is tehetik, hiszen pont a katolikus hit szerint Isten mindenek felett áll, s Ő teremtette a világot. Az Ő egyszülött fia Jézus Krisztus, kinek édesanyja Szűz Mária. Téved, ha Ön azt hiszi, hogy a katolikusok Szűz Máriát istennek tartják. A katolikusok nagy tisztelői Szűz Máriának, Jézus anyjának, s hitük szerint közvetítőnek, közbenjárónak kérik fel Istenhez szóló fohászaikban, imádságaikban. Az, hogy az elmúlt években mindenféle vallási felekezetek és irányzatok jöttek létre, s a biblia, vagy a katekizmus felületes ismerete, vagy ezen ismeretek hiánya, sajnos nagyon sok butaság kinyilatkoztatására sarkallta az embereket, különösen az után, hogy a szocializmus éveiben pedig egyáltalán nem foglalkoztak ezen kérdésekkel. Mivel nem volt ildomos, s nyíltan nagyon kevesen merték vállalni hitüket.
Az viszont sajnos igaz, hogy az egyház hazai vezetői, s a papok közül is jó néhányan nem állnak a helyzet magaslatán. Talán ennek köszönhető, hogy nagyon sok hívet el is vesztett a katolikus egyház, s „eltévelyedett bárányok” más felekezetekben keresik az Istenhez vezető utat, ha egyáltalán keresik, s nem fordítottak hátat Istennek, mert az kényelmesebb. A papokkal kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy ők is gyarló emberek, bár elvárható lenne példamutatásuk, ehelyett a megalkuvást, a megfeleli akarást választják. Erről viszont nekik kell számot adni a lelkiismeretük szerint.
Ha az általam írt hozzászólásokat elolvasta, akkor azért némi képet alkotott a keresztényi hozzáállásomról. Természetesen én sem vagyok szent. Minden esetre én alapvetőnek tartom Jézus legfőbb parancsát a szeretetet. Továbbá a jóra való törekvést, még ha közben nagy hibákat követünk is el, de a jó szándék megvan bennünk, s javításra való hajlandóság.
Vallom egy az Isten, ki minden nép és nemzet felett áll. Aki úgy érzi neki külön istene van, az nyilván vállalja ennek ódiumát, lelke rajta.
Fabula
Kedves Fabula!
Nem haragszom a katolikus hívőkre, s nem ért semmiféle sérelem, sőt vannak nagyon kedves katolikus hívő barátaim. Tíz évig együtt szolgáltam egy ilyen testvéremmel (tudós professzor volt, nemrég ment el a minden élők útján), úgy, hogy felváltva tartottunk egy csoportnak bibliaórát, és semmiféle hitvita nem volt közöttünk, mert mindketten csakis az evangéliumról beszéltünk. Haragszom viszont azokra, akik azt hiszik, hogy a vallásuk (legyenek bármilyen felekezet tagjai) üdvözíti őket, szóval kissé mérges vagyok a vallásos (és nem megtért hívő) emberekre, mert nem csak önmagukat csapják be, hanem másokat is megtévesztenek azzal, hogy elhitetik velük, elég vallásosnak lenni, követni egy egyház liturgiáját, szokásait és máris üdvösségre jutnak! Az, aki birtokában van (vagy lehetne) az ismeretnek, de vissza (vagy helytelenül) él vele, súlyosabb ítélet alá fog kerülni. A hívő élet felelősséget is jelent – mások iránt is! Ami pedig Szűz Máriát és a szenteket illeti, a (vallásos, de nem megtért hívő) katolikusok irántuk tanúsított magatartása több, mint egyszerű tisztelet. Úgy imádkoznak hozzájuk, mint ha istenek lennének. Ráadásul a keresztyénségben épp az a csodálatos, hogy a hívő embernek nincs szüksége közbenjáróra ahhoz, hogy Istennel beszéljen, hanem közvetlenül fordulhat hozzá az ember, ill. maga Jézus (mint isteni személy és Isten másik megnyilvánulása – Fiúként) a közbenjáró értünk (erről Ő maga is beszél). Ne nevezzen felületes ismeretűnek, mert nem tudja, hogy milyen tudásom van a Bibliát ill. a teológiát illetően (magam is jártam teológiára és rendszeresen tanulmányozom a Szentírást). Semmi nem igazolja, hogy helyes szentekhez (vagyis emberekhez!) imádkozni, sőt, Isten éppen tiltja. Mit is mond a Tízparancsolat?
Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.(2Móz 20: 2-6)
Már pedig a szentekhez (emberekhez) szóló ima ezek alapján bálványimádás! Tudom, amit most mondtam, Önt felingerli, és sértve érzi magát, de nem az volt a célom, hanem az, hogy gondolkozzon el. Helyes-e a felületes vallásosság vagy valóban megtérésre van-e szükség?
Mindezek mellett igenis vallom, hogy egy az Isten. A többi istenek nem azok, hanem bálványok. Ezt maga az Úr is bebizonyította, többször is. Gondoljon csak az 1Kir 18: 20-39-ben leírt történetre, amikor megítéli az Úr a Baal-papok és Illés áldozatát! A nép maga jelentette ki, amikor látta megégni Illés áldozatát az égből jövő tüzben, hogy:„Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten!” (1Kir 18:39)
Elnézést kérek, nem akartam megsérteni, csak már kezd idegesíteni az emberek felületessége, felelőtlensége és ostobasága (ezt nem Önre értettem).
Üdvözlettel: Híradmin
Akkor pontosítsuk az előző jelmondatomat:
EGY AZ ORSZÁG, EGY AZ ISTEN, A MAGYAROK ISTENE!
Ugyanis T. Admin, ön amit idéz: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából”, ez a mondat már nem a Magyarok Istenétől, hanem Jahve (Elohim) a zsidók istenétől az Ószövetségből ered. T. István.
Kérem, ne nevettessen már! Mi az, hogy MAGYAROK ISTENE? Ezek szerint nemzetenként van egy isten? Akkor az nem lehet a Teremtő Isten, mert Ő minden más istennél nagyobb kell, hogy legyen! Ön sem gondolhatja komolyan azt, amit ír. Mert, ha igen, nagy baj van az ismereteivel! (Híradmin)
Kedves Híradmin!
Sok mindenben egyetértek Önnel, különösen válasza első részével teljes mértékben tudok azonosulni. Ami az ezt megelőző észrevételt,
– T.István hozzászólásánál – illeti kifejezetten a katolikusokat emelte ki, ezen döbbentem meg. Mert, amiről szó van, mint most írja ez bármely felekezet tagjaival előfordulhat.
„Haragszom viszont azokra, akik azt hiszik, hogy a vallásuk (legyenek bármilyen felekezet tagjai) üdvözíti őket, szóval kissé mérges vagyok a vallásos (és nem megtért hívő) emberekre….”, akik szerint „…elég vallásosnak lenni, követni egy egyház liturgiáját, szokásait és máris üdvösségre jutnak!” Ebben teljesen egyet értek, de ez az ő lelkiismeretükön szárad, főleg akkor, ha az ember figyelmezteti őket erre, – mert többet nem tehet – mégsem változtatnak rajta.
Szűz Mária és a szentek tiszteletét, azt hiszem nagyon sokan félre értik még a katolikus hívők között is. Kívülállóknak, – akik csak azt látják, hogy emberek ott állnak a szobor előtt és valamit mormolnak -, úgy tűnhet „bálványt imádnak”. Persze lehet, hogy ebben egyedülálló az én véleményem, de az előzőből nem következik, hogy Máriát istenként tartanák számon. Egyébként nem a szobrot imádják, hanem ez egy képzet, mely talán ahhoz hasonlítható, mikor az ember egy – elvesztett – hozzátartozójára emlékezik, közelebb érzi, ha elővesz egy fényképet. Tehát nem a biblia szerinti aranyborjú imádásához hasonlítható az esemény. Mária tisztelete még abból is adódik, hogy I.István királyunk, – nem lévén általa megjelölt utód – Mária oltalmába ajánlotta a koronát, s az országot. Bár nem tudom, hogy erről hivatalos írásos bizonyíték létezik-e, de a legendák erről szólnak.
Igen, röviddel azelőtt vette fel I. István a kereszténységet, s annak kiterjesztésének mikéntje az akkori országban, már történelmi megítélés kérdése. A szentekkel kapcsolatban hasonló a helyzet. Általában azokat avatták, avatják szentté, akik az ország életében és keresztény hit terjesztésében, megerősítésében élen jártak vagy mártírhalált haltak. Úgy gondolom, hogy a tiszteletet ezért is érdemelték ki. Ez egészen a reformáció idejéig így volt. Addig a tudást birtokló papok voltak, akik hirdették az igét a jórészt írástudatlan népnek, s a biblia is latin nyelven íródott. A reformáció magyarországi elterjedésével magyarul is megjelent a biblia, így az emberek eldönthették, hogy a keresztyénség melyik irányzatához csatlakozzanak. Megkülönböztetésül a katolikusok így lettek keresztények, míg a reformátusok és az evangélikusok pedig keresztyének. Távol áll tőlem, azt hinni, hogy ezekkel nincs tisztában, pusztán csak katolikus szemmel nézve igyekeztem érzékeltetni, hogy miből is adódhat a katolikusok Mária és a szentek tisztelete.
Említeni lehetne még itt a csíksomlyói búcsúval kapcsolatos Babba Mária legendát, mely szintén befolyásoló tényező, de véletlenül sem szeretnék a pogánynak tartott „magyar ősvallás” témájába bonyolódni.
Bálványimádással kapcsolatban idézi a tízparancsolat 1.parancsát.
A katolikusoknál az első parancsolat így szól:
„Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Mondhatni, ezért létezik az un. „bálványimádás” mert nem felel meg teljes szövegezésében a mózesi parancsolatnak.
Nem kívánok vitatkozni, és természetesen tiszteletben tartom a mózesi
parancsolatot, de engedje meg, hogy csak kivonatot idézzek belőle, és mint katolikus értelmezzem.
” Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.”
Előre bocsátom nem gúnyolódni akarok:
Az égben a madarak, a földön különböző csúszó mászó, emlős állatok,a vízben halak és egyéb tengeri élőlények. Úgy gondolom, hogy a tiltás ezekre vonatkozik. S ha az ó-szövetségi időket nézzük, akkor igencsak sokrétű volt a különböző csoportok un. totem állatainak sasok, tehenek(pl. zsidóknál: aranybika), vízi állatoknak az imádata, vagy emberi alaknak megfelelő megformálás pl. házi istenek (többistenhit) imádata. Sőt ez még a mai napig dívik egyes népeknél.
A katolikus vallásban ezekről szó nincs. Ezek ellen a katolikus hit is tiltakozik.
Egyébként nem Önt neveztem felületes ismeretűnek, vagy legalábbis nem Önt értettem ez alatt, ha így volt értelmezhető elnézését kérem. Egyébként ezeket a témákat hosszan lehetne ragozni, erre azonban az itteni terjedelem nem nagyon biztosít lehetőséget különösképpen akkor, ha nem is a konkrét cikkre vonatkozik. Ha irományomat elolvasta köszönöm türelmét, bízom abban, hogy elhiszi a katolikusok is ugyanabban az egy Istenben hisznek, mint a reformátusok, vagy az evangélikusok, vagy a többi egy Istenben hívő, mert egy Isten van.
Üdvözlettel: Fabula
Kedves Fabula! Köszönöm korrekt véleményét, de engedjen meg még néhány gondolatot. Azért egy emberhez imádkozni (aki nem volt isteni személy, mint Jézus!) eléggé kimeríti a bálvány imádást. Aláírom, hogy I. István nagy király volt, de nem gondolom, hogy teológiailag nagyon képzett volt. Ezért is követhette el azt a hibát, hogy országunkat Mária oltalmába ajánlotta. Mit is mondott Jézus a rokoni kapcsolatáról? „Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Mt 12:47-50)
Egyetértek azzal, hogy tisztelni kell a nagy elődöket. Pál apostol is szenteknek nevezi a hívőket! Ezzel semmi bajom, mert maga az Úr tekint bennünket annak (ugyanis ez nem mást jelent, mint Isten számára elkülönítetteket(!), és Jézus váltsága által mi is azok vagyunk). A szent nem jelenti azt, hogy az illető tökéletes és hibátlan, csupán azt, hogy Ő már Isten tulajdona, életét átadta az Úrnak! Azonban ez nem igazolja azt a helytelen gyakorlatot, hogy elhunyt embereket az Atyánál közbenjárónak tekinthetnénk. Aki pedig imáiban ezekhez az emberekhez fordul, az az Urat szégyeníti meg, mint aki hazudta volna, hogy közvetlenül hozzá fordulhatunk imáinkban. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11:28)
A többiben egyetértek Önnel, és köszönöm megtisztelő véleményét. Azt hiszem, mi sokáig el tudnánk beszélgetni ezekről a fontos dolgokról élőben is, s az a véleményem, hogy csak két hívő ember vitázhat így egymással, mert ők értik egymás szavait, gondolatait, és sok mindenben van közös látásuk! Szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert ezekből mindig lehet tanulni.
Amit a „magyar ősvallásról” említett, magam is úgy állok hozzá, mint Ön. Rendkívül károsnak tartom, mert félre vezeti az embereket, mint hogyha többféle keresztyénség is létezne. Éppen ezt teszik azok is, akik állandóan judeo-keresztyénségről beszélnek. Csak egyféle keresztyénség van, éspedig az, ami Jézus Krisztus kereszthalála révén lett a mienk. Sokan képtelenek megemészteni, hogy Jézus igenis zsidó származású volt. Tudom, kellemetlen számukra, hiszen a zsidóság a cionizmussal nagyon ellenszenvessé tette magát, s azzal a gátlástalansággal, amit a cionista pénzoligarcia művel, maga ellen hergelte a világot! Magam is haragszom ezekre a lényegében hitetlen, erőszakos, embertelen cionista rablókra. De Jézus értük is meghalt, csak még nem tudják (épp úgy, mint nem tudták az Őt megfeszítő római katonák sem, bár némelyikük megérzett valamit ebből: „Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27:54)).
A mi feladatunk az, hogy megismertessük velük az igazságot, az evangéliumot. Nagyon nehéz feladat ez, de ezt parancsolta számunkra Jézus Krisztus, hogy tegyünk tanítvánnyá mindenkit. Ehhez kívánok magunknak erőt, hitet és ezért tartom fontosnak, hogy egészséges tanítást hirdessünk.
Felebaráti szeretettel és üdvözlettel: Híradmin
Hogy meghívták az eseményre, a rendezőket minősíti, hogy elmondhatta a leírtakat, a hallgatóságot és a szerkesztői megjegyzés nélküli leközlés a NIF-et.
Van utánpótlás Stoffánokból!
tétlény