Miért?

A Jobbik közéleti szereplésében óriási fordulópontot jelentett, amikor bekerültünk a Parlamentbe és képviselőink kezdték meg munkájukat az önkormányzatokban. Sokan – nyilván az elmúlt 20 év keserű tapasztalatai miatt – nem vették komolyan azt az ígéretünket, hogy minden olyan dolgot támogatni fogunk, amely a magyarság sorsát, boldogulását előbbre viszi, míg mindent el fogunk utasítani, amely ezzel ellentétes.

Amikor megkezdtük a munkánkat és hűnek mutatkoztunk ezen ígéretünkhöz, sokan ezt valamiféle felpuhulásként értékelték; számtalan vád ért minket, hogy beálltunk a Fidesz mellé, megvettek minket. Nehéz védekezni ezen vádak ellen, különösen úgy, hogy a véleményünket rendre nem mondhatjuk el, azok a média korrektségének köszönhetően nem jutnak el az egyre növekvő táborunkhoz. Jelen írásom emiatt hiánypótlónak tekinthető, bár most éppen egy olyan döntésről számolok be, amelyet teljes erőnkkel elutasítottunk.

A tavalyi év egyik legnagyobb vitája bontakozott ki a megyei közgyűlésben a megyei intézmények és a hozzájuk kapcsolódó ingatlanvagyon államosításával kapcsolatban.

2008-ban éppen ezen intézmények fenntartása érdekében kötvényt bocsátott ki a megyei önkormányzat. Az elfuserált rendszerváltás egyik legnagyobb vívmányaként a korábbi állami tulajdonban lévő intézmények (idősotthonok, gyermekvédelmi intézmények, kórházak, múzeumok, könyvtárak, stb.) önkormányzati tulajdonba kerültek, a megye legfőbb feladatát ezek működtetése jelentette. Kormányok jöttek, mentek, az állami pénz egyre fogyott, az intézmények fenntartása egyre reménytelenebb feladattá vált. Hajdú-Bihar Megye heroikus küzdelemmel igyekezett kipótolni az egyre apadó állami forrásokat, míg nem igazán maradt más lehetőségük, mint kötvénykibocsátással próbálkozni. Ez végül 2011-ig biztosította is a fennmaradást. A legfőbb hiba az volt, hogy ezen kötvény szintén deviza alapú volt, így a mesterségesen gerjesztett gazdasági válság miatt elszabaduló árfolyam okán a bank – élve a szerződésben „bölcsen” biztosított jogával – egyösszegben követelte vissza a kötvény értékét. Hogy ez mit jelentett? Ez a megye csődjét eredményezte volna, hiszen egész éves költségvetésünk felét kellett volna visszafizetni a banknak három hónap alatt!

Ekkor jött a megmentő „jó állam”, és azt mondták, hogy átvállalják a visszafizetést, cserébe elveszik a feladatot – az intézmények fenntartását – és azzal együtt a vagyont is.

Rácz Róbert, korábbi közgyűlési elnök, jelenleg kormánymegbízott, szokatlan őszinteséggel szólt hozzá a közgyűlésen kibontakozó vitához. Elmondta, hogy amennyiben ezt nem fogadjuk el, akkor fennáll a veszélye, hogy miután a megye fizetésképtelenné válik, a kötvény fedezeteként a bank elviszi a teljes önkormányzati vagyont. Ezt nyilván nem akarhatja egyetlen nemzetben gondolkodó képviselő sem!

Ennek ellenére nem fogadtuk el a javaslatot, de természetesen a Fideszes kétharmad itt is tarolt.

Jómagam a vitában azzal érveltem, hogy a megye eddig is fenntartotta ezen intézményeit, valószínűleg ezután is képes lenne erre, különösen úgy, hogy ha a mindenható forradalmi egységkormány növelné az állami hozzájárulás mértékét. Hiszen a rendszerből eddig is csak a pénz hiányzott, ha azt pótolnák, akkor a megye vidáman ellátná feladatát!

Azt sem nehéz belátni, hogy attól, hogy más lesz a gazda, még nem lesz több pénz, tehát ugyanolyan kilátástalan helyzetbe juthatnak ezen intézmények, mint eddig. Márpedig ha nincs több pénz – és láthatólag nincs –, akkor költségeket csak úgy lehet csökkenteni, ha intézményeket vonnak össze, szüntetnek meg, vagyis veszélybe kerül akár több ezer ellátott magyar ember sorsa, és számolatlanul szűnnek meg az ott dolgozók munkahelyei is.

A Fidesz a tőle megszokott arroganciával seperte le ellenérveinket, majd megunván a – szerintük – meddő vitát, lezárták a napirendet és csont nélkül megszavazták a javaslatot.

Egy-két hónappal később aztán láthattuk a vagyonelkobzás részleteit is. Az állam – a „jó állam” – átvállalta a közel három és félmilliárd forintos adósságot, amelyet úgy fizetett vissza a banknak, hogy devizaalapú kölcsönt vett fel! És eközben elvitte valamennyi hajdú-bihari ember közös vagyonát!

Gratulálunk! Erre mondja a népi bölcsesség, hogy nem a kútba, csak a kávára…

A rendszer teljesen kikerült a megye látóköréből, beleszólásunk többé nincs, diktál az IMF, írja a Viktor!

Nos, Tisztelt Választók, hát ezért mondtunk mi Jobbikosok nemet!

A tavalyi év másik nagy vitája az év elején szokásos rendőrségi beszámoló kapcsán bontakozott ki. A téma Hajdú-Bihar Megye közbiztonságának helyzete volt.

Talán felesleges mondanom, hogy ezt mi Jobbikosok végképp nem hagytuk szó nélkül! Hosszas vita után – bár a kétharmad itt is felülírta a mindennapok tapasztalatát – annyit azért elértünk, hogy a megye hozzálátott egy közbiztonsági koncepció kidolgozásához. Kértük, hogy ebben részt vehessünk, de ez nem igazán sikerült, hiszen az év végéig összeállított három féle anyag kidolgozásában nem vehettünk részt; de „legalább” megkaptuk véleményezésre.

Az elkészült dolgozatokról túl sok jót nem mondhatok. A jelenlegi helyzet vázolása korrektnek mondható, de jóval hangsúlyosabban jelent meg a Gárda által képviselt egyenruhás bűnözés veszélyessége, semmint a cigányság némely tagjainak elviselhetetlen tevékenysége! És itt álljunk is meg egy szóra!

Mi Jobbikosok soha nem mondtuk, hogy valamennyi cigány bűnöző! Soha nem állítottuk, hogy a bűnnek neme, bőrszíne, nemzetisége, vallása, vagy politikai hovatartozása lenne!

De azt nem söpörhetjük a szőnyeg alá, hogy némely – leginkább beilleszkedésre képtelen – cigány ember teljességgel lehetetlenné teheti egy közösség mindennapjait. Azt is tudjuk, hogy szinte mindig azokkal van baj, akik valahonnan érkeznek egy már összeszokott közösségbe, és mérgezik meg az emberek életét. Cigányét és magyarét egyaránt!

És azt is mindig elmondjuk, hogy a legnagyobb tiszteletet érdemlik azok, akik cigányként mindent megtesznek azért, hogy hasznos tagjai legyenek a nemzetünknek, akik dolgoznak, gyermekeiket tisztességesen nevelik, és nem csak a jogaikat, de a kötelességeiket is ismerik és azokat be is tartják! Őket tiszteljük, és társaik számára példaként állítjuk! És azt is tudjuk, hogy őket végképp sújtja a társaik viselkedése, valamint a valamennyiünkben lappangó általánosítás miatti előítélet. Mert mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy ha valahol baj van a renddel, hogy hát a cigányok… – és nem azt mondjuk, hogy XY nevű cigány, vagy, hogy egyes cigányok, de ez sajnos mindenhol tapasztalható. Hiszen hányszor mondjuk, hogy na, hát ezek a kommunisták ilyenek, meg olyanok. És nem azt, hogy XY nevű elvtárs, vagy, hogy egyes gazemberek közülük. Velünk, Jobbikosokkal szemben is sokszor halljuk, hogy hát a Jobbikosok nácik, fasiszták, antiszemiták, rasszisták, és nem azt, hogy ez, vagy az a Jobbikos nácifasisztarasszistasoviniszta.

Az viszont bizonnyal nem rasszizmus, ha teljes erővel azt követeljük, hogy az erre feljogosított szervek tegyenek rendet! Ne azokat zaklassák, akik végső kétségbeesésükben már a Gárdát akarják hívni, hanem fogják meg a bűnözőket! Akkor is, ha azok magas, szőke, kékszemű norvégok, akkor is, ha bantu négerek, akkor is, ha kínaiak, akkor is, ha lappok, meg akkor is, ha cigányok!

És ha ez rasszizmus, akkor bizton állíthatom, hogy Magyarország döntő többsége rasszista!

Éppen ezért ez év elején azt javasolta a Jobbik frakció, hogy legyen egy közbiztonságért felelős tanácsnoka a megyének! Jeleztük azt is, hogy erre a feladatra szívesen jelentkeznénk. A Fidesz válasza az volt, hogy ugye hajtunk az ezzel járó pénzre (kb. 30 ezer forintra!), és a hangzatos címre.

Erre azt válaszoltam, hogy a leghálátlanabb feladatot vállalnánk, ami csak elképzelhető, hiszen sem paripa, sem pénz, sem fegyver, sem politikai akarat nem lenne mögöttünk, mégis vállaljuk, ráadásul pénz nélkül, ingyen, de ha ennyire akarják, akkor jelöljenek ők valakit, és mi meg fogjuk választani!

Na, ettől aztán úgy megzavarodtak, hogy azóta rendre halogatják a közbiztonsági beszámoló és a koncepció napirendre tűzését, a Jobbikos tanácsnokról szóló javaslatunkkal meg egyelőre nem tudnak mit kezdeni. Meglepne, ha ebből lenne valami, de adja az Isten, hogy tévedjek!

Arról volt szó, hogy ebben a hónapban ez mindenképpen napirendre kerül, de a cikk befejezése után kaptuk a hírt, hogy a 27-i ülést május 10-re halasztották.

Javaslom a Tisztelt hajdú-bihari választóknak, hogy kísérjék figyelemmel ezt a közgyűlést, mert nagy dolgok vannak készülőben!

Természetesen erről majd külön beszámolunk!

 Biró László,

a Hajdú-Bihar megyei Közgyűlés Jobbik frakciójának tagja

Nemzeti InternetFigyelő