Csirkeláb – Egyszemélyes tüntetések, most éppen a Parlament előtt
Károly bácsi, 67 évesen, valóban „nyögdíjasként” arra szánta el magát immáron több mint tíz napja hogy hangot ad annak az elképesztő nyomornak és állapotnak, amibe sok-sok ezer nyugdíjas, és ugyanannyi kisember osztozik sorsában.
„Egyszemélyes tüntetés”nek is lehet ezt nevezni azért, mert az ilyen demonstrációnak van egy igen nagy előnye: ha az ember egy szál maga „követi el” az ilyet, akkor nem kell bejelenteni, engedélyeztetni. Kis öregünk fáradhatatlanul nap mint nap fel-feltűnik hol a Városháza előtt, hol a Parlamentnél. Alkalmi beszélgetőtársaival, legyenek azok képviselők, vagy éppen hasonló sorsú emberek, megvitatja a napi aktualitásokat éppen úgy, mint a mindennapok, mindannyiunk nyomorúságát, amibe bele lettünk nagyon sokan taszítva kormányunk „áldásos” ténykedése folytán…
Napjai változatosan telnek. Az engedély-mentesség ellenére rendőri igazoltatások, vegzálások… Képviselő (tanúkkal igazolt!) „lelővéssel” fenyegetése. Járókelők egyetértő, vagy becsmérlő beszólásai, kritikái… Mindaz, mit szép honunkban csak ebben a „témakörben” el lehet (vagy éppen hogy nem) képzelni. Ő nem fárad, nem lankad. Derűsen állja a kritikákat, molesztálásokat
Engedtessék meg, hogy kissé parlaginak tűnő, de éppen hogy magvas kijelentését idézzem zárszó gyanánt:
„A libaszar attól még nem lesz torta, ha virágokat vagy csokoládékat rakunk rá…. És Bajnai Gordon menjen oda libát tömni….”
Epilógus helyett, egy paparazzi-fotó és története:
Déli Pályaudvar, este 8 óra után… A metróból kilépve megtorpanok. Csinos arcú, tiszta, ápolt kislány álldogál. Először arca éri el a retinámat, aztán a kezében tartott táblára téved a tekintetem. Rajta felirat: „Testvérem megsegítésére gyűlytök (így!) aki súlyos beteg”
Megszólítom, beszédbe elegyedem vele. Elmondja, hogy 16 éves, diák még. Van egy 8 éves testvére, aki súlyos „szembajjal” küszködik. A TB nem támogatja a műtétet, pedig csak az segítene rajta. Mert az olyan fajta, amit csak külföldön tudnak elvégezni. Nappal iskola, néha amikor sikerül, diákmunka… Amikor pedig nem? Hát kiáll ide. Fotót, kamerát nem enged, mert a szülei…
(A képet a szkeptikusok miatt lövöm le majd távolabbról, így neki sem ártok vele, amilyen így a lámpafényben készült fotó)
Most aztán vagy igaz (és akkor ez szívbemarkolóan szörnyű) a sztori, vagy… A nem messzi tébláboló fiatalember mintha Őrá vigyázna. Mindenesetre nem mozdul onnan, amíg ott vagyok. Annyit hallani „bér-koldusokról” is. Mindenesetre talán még igaz is lehet amit a kislány elmond. Az előtte lévő műanyag-edényben néha csörrenve szaporodik az aprópénz….
Mondom, igaz vagy sem… Bármelyik változat is, viszonylagos jólétben tengődő országban akkor is szokatlan lenne az ilyen kép. A mienk? Az már annál jóval lejjebb került, miközben lassan süllyed még lejjebb, egyre lejjebb….
Hej, te Gordon! Az a torta….
Oskar
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók!
Ehhez a pár sorhoz egy elemét tekintve a metrós-cikk adott egy hasonlat okán ösztönzést.
Jó ideje már annak, hogy szinte minden eseményről, ami a nemzeti oldalon történik, igyekeztem tudósítani fotókkal, videókkal. Ennek a lapnak az oldalain is illusztráltak nem egy cikket a fotóim. Ez mostanáig így volt, amikor és ahol kellett,a gépemmel ott voltam. Nos, pár napja ez annyiban „módosult”, hogy a „sajtós fotógép” tönkrement. Így ott vagyok egyelőre változatlanul, hogy is lenne ez másképp, csak éppen talán eszköz nélkül. Átmeneti megoldásként még talán mehet a dolog, de „kölcsöngép visszajár” tartja a mondás. A tönkrement CANON 20D javítás pedig iszonyatos összegbe: hatvanezer magyar forintba kerül a Camera szerviz árszabása szerint. Szégyen vagy nem, de ezt képtelenség a mai helyzetben önállóan megoldani. Nem sok reménnyel, mert lassan mindannyian a biztos nyomor felé haladunk, de arra kértem a főszerkesztő asszonyt, adjon helyet a kérésnek: ha valaki tudna segíteni abban, hogy ez a munka mehessen tovább még egy darabig: legyen szíves segítsen. Ha éppen valami keveset is, hátha összejönne annyi, amiből a javítási díjat ki lehetne fizetni…
És csak azért, hogy a bevezető apropójára utaljak: a metrós-filmet 70 ezer feletti számú látogató nézte meg pár nap alatt. Ha mindenki csak egy forinttal…., már talán javítható is lenne a gép.
(Segítő szándék esetén a számlaszám: OTP -11773078-00005407 (a szám pontos, talán érthető, ha itt és most a hozzá tartozó nevet nem szeretném közzé tenni. Az OTP így, a puszta számlaszámra is elfogadja az esetleges átutalásokat. Esetleges kapcsolat-felvétel céljára még talán egy telefonszám: 30-440 3364)
Ha valaki tényleg tudna, vagy akarna is tenni valamit, azt megköszönném….
Oskar
NIF megjegyzés: A Nemzeti InternetFigyelő szerkesztői lehetőségeikhez képest segítik Oskart a kár elhárításában.
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók!
Ehhez a pár sorhoz egy elemét tekintve a metrós-cikk adott egy hasonlat okán ösztönzést.
Jó ideje már annak, hogy szinte minden eseményről, ami a nemzeti oldalon történik, igyekeztem tudósítani fotókkal, videókkal. Ennek a lapnak az oldalain is illusztráltak nem egy cikket a fotóim. Ez mostanáig így volt, amikor és ahol kellett,a gépemmel ott voltam. Nos, pár napja ez annyiban „módosult”, hogy a „sajtós fotógép” tönkrement. Így ott vagyok egyelőre változatlanul, hogy is lenne ez másképp, csak éppen talán eszköz nélkül. Átmeneti megoldásként még talán mehet a dolog, de „kölcsöngép visszajár” tartja a mondás. A tönkrement CANON 20D javítás pedig iszonyatos összegbe: hatvanezer magyar forintba kerül a Camera szerviz árszabása szerint. Szégyen vagy nem, de ezt képtelenség a mai helyzetben önállóan megoldani. Nem sok reménnyel, mert lassan mindannyian a biztos nyomor felé haladunk, de arra kértem a főszerkesztő asszonyt, adjon helyet a kérésnek: ha valaki tudna segíteni abban, hogy ez a munka mehessen tovább még egy darabig: legyen szíves segítsen. Ha éppen valami keveset is, hátha összejönne annyi, amiből a javítási díjat ki lehetne fizetni…
És csak azért, hogy a bevezető apropójára utaljak: a metrós-filmet 70 ezer feletti számú látogató nézte meg pár nap alatt. Ha mindenki csak egy forinttal…., már talán javítható is lenne a gép.
(Segítő szándék esetén a számlaszám: OTP -11773078-00005407 (a szám pontos, talán érthető, ha itt és most a hozzá tartozó nevet nem szeretném közzé tenni. Az OTP így, a puszta számlaszámra is elfogadja az esetleges átutalásokat. Esetleges kapcsolat-felvétel céljára még talán egy telefonszám: 30-440 3364)
Ha valaki tényleg tudna, vagy akarna is tenni valamit, azt megköszönném….
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Oskar
Mementó 2006 emlékmű
A gyűlyt ige (így!!) a ma érvényben lévő helyesírás szerint j-vel írandó, de vannak elgondolkodtató elméletek, miszerint a gyűl a szótő, ezért a gyűlyt a helyes, nem a gyűjt.
Kedves Picur!
Ne haragudj meg érte: az írásban így áll: „gyűlytök (így!)”
Én azt hiszem, nem a szerző írt helytelenül. Idézőjelben van….
Oskar felé: Mindannyian nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Én nézegetem az oldaladat is. (kategória utáni szó a cikk alatt) Tetszenek a képeid. És sokszor közölnek is valamit. Kár lenne ha „csak ennyi” akadály miatt… Nem tudok sokat ugyan, de megnézem, mit tehetek, hogy segíthessek.
Én nem gúnyolódásnak szántam a beírást, hanem komolyan gondoltam. Nem a ragozás számít, meg a pontos idézés, hanem a j-ly felcserélődés. A gyűlyt ige többek szerint is ly-nal írandó.
Ettől függetlenül én is tudom, hogy nem ez a legnagyobb problémája most a magyarságnak, miközben kiirtanak minket minden szinten, de ebbe a pusztításba a nyelvünk elkorcsosítása is beletartozik.
Mindenkitől elnézést, hogy „lupus in fabula” így veszem a bátorságot és saját vonatkozású dolog hoz hozzászólok. Kedves Julianna! Köszönöm Neked, és nem különben P.T. Gyulának a segítséget. Azoknak, akik szinte azonnal reagáltatok, és amit tudtatok, segítettek. Másnak se…:( És ezt leírom, pedig ez így kicsit akár fonák is lehet, habár szó sincs másról. Mindenesetre arról, hogy ahogy elnézem, „lámpással keresve” találkozik az ember manapság olyanokkal, akik ráérezve egy igen súlyos gondra, azonnal a segítségre gondolnak…. Nem csak én, vagyunk egy páran „napszámosok” akik a Nemzetet szolgáljuk. És nem „tarhálási célból” (ez az esetlegesen félre húzott szájú mosolyoknak szól, mert vannak bőven) hanem csak olyankor kérünk segítséget, amikor ez tényleg fontos vagy súlyos helyzet alakul ki. Nem azért, hogy magunkat reklámozzam: mi szívvel-lélekkel és utolsó lehelletünkig azon munkálkodunk, hogy akit érdekelnek a más médiákban elhallgatott események, stb. a „mieink” számára hozzáférhetők legyenek. Teszük ezt azért, amiért kötelez bennünket pár dolog. Ez mellett az összes eszközt, azok költségét néha bizony a szánktól is meg meg kell vonnunk, vagy a gyerekeinktől, stb. Nem valamiféle „forradalmi bizniszt” csinálunk, mint azok, akik pl. nyakukban aranylánccal, vagy 5-6 mulatóval a a hátterükben szónokolnak néha egy nagyot, szépeket modnak és a végeredmény az sajnos ismert… Érdekes módon nekik elég csak úgy lazán elejteni itt-ott egy bankszámlaszámot vagy hasonlót, és „dől is a lé”… Jól belenézett már bárki ebbe? Hogy milyen fonák a helyzet? Ők a „Népnemzeti Nagyok”, akik szépeket mondanak, a valóságban a Semmi eredményével mifelénk, de ezzel szemben (tisztelet a nagyon-nagyon kevés kivételnek) akár fényesen megélnek az adományokból, támogatásokból. MI meg? Mi sajtósok róluk, beszédeikről hírt adunk, de ha bajba kerülünk netán az Isten irgalmazzon nekünk! Mert Kettőtökön kívül akiket említettem az elején „mindössze” egy telefont kaptam: „ne koldulj itt, b…meg…” Ennyi. Ki-ki döntse el maga, hogy miről gondolkodtam itt hangosan..
Ha valóban igen személyes módon ennyit a végén megemlíthetek: a látszat (?) ellenére igenis nagy a baj, ami miatt mersészeltem én is hallatni a hangomat, talán szó szerint S.O.S. gyanánt.
Gy.Sz: F.,
Oskar