Pénzkérdés pont húúú! – avagy A 4. járókelő igazsága

Természetes reakció ma már a tökig eladósított és a végletekig alulfinanszírozott Magyarországon, hogy a szerencsétlen sorsú tévénéző, már-már Pavlov kutyáját és az ő világhírűvé vált reflexeit is megalázóba leküldő, szinte automatikus mozdulattal nyúl a távvezérlő felé, hogy azonnal elkapcsoljon, amikor a reklámblokk következik. Multiék persze erre is megtalálták a megoldást, a kereskedelmi adókon többé-kevésbé azonos időben mennek a reklámok, még olyan is előfordult, hogy hiába kapcsolt át az ember, ugyanazt a reklámszpotot adták három egymást követő csatornán.

Eleddig Borbás Marcsi és az ő PICK paprikás szalámiért ácsingózó „Ebből a kutyusnak is jut egy szelet” (vagy valami ilyesmi) kezdetű, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő szpotja volt a némber van nálam. Vajon hányan élünk olyan jó módban, hogy paprikás PICK szalámiért ácsingózik kedvenc kutyusunk, hiszen azt szokta meg?

Most viszont változnak az idők. Meggyütt AXA professzor és Marcsinak mennie kellett. Mindjárt kiderül, hogy milyen teljesítményre van szükség ahhoz, hogy helycsere következzen be a képzeletbeli dobogón.

(Ennek a teljesítménynek az objektív mérése szolgál a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott bugyli bicska pillanatokban történő kinyílásának ideje. Nem SI-mértékegység!)

Ha valaki veszi magának a fáradságot és felkeresi a www.penzkerdes.hu weboldalt, és rákattint az Összes film címszóra, megtekintheti AXA Professzor valamennyi szösszenetét. Én most csak a „Mit féltenek jobban az emberek, az autójukat vagy a családjukat? ” című kisfilmecskére szeretném felhívni a figyelmet.

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem a biztosítások, sőt, még nem is az AXA ellen van kifogásom, magam is rendelkezem többfajta biztosítással, a kondicionálási metodika az, amire ismételten szeretném felhívni a figyelmet! Nézzük akkor!

A Pénzkérdés negyedik adásában a szakértő professzor arról kérdezi az embereket, hogy tudják-e, mit védenek jobban az emberek, az autójukat vagy a családjukat. A válasz első pillantásra egyértelműnek tűnik, a tények azonban mást mutatnak. A magyarok 10%-ának van olyan biztosítása, mely védelmet nyújt a családjuknak, pedig ennek természetesnek kellene lennie. Főként úgy, hogy az autónk biztosításáról mindenképpen gondoskodunk. A professzor magyarázatából sok mindent megtudhatunk az életbiztosításokról.

AXA professzor: A Pénzkérdés mostani adásában ezt kérdezzük: Mit féltenek jobban az emberek, az autójukat, vagy a családjukat?

(Megszólítják az utca emberét – Szerző)

1. járókelő: – Ezt most komolyan kérdezi?

2. járókelő: – Van olyan helyzet, amikor ez egy és ugyanaz.

3. járókelő: – Hát, akinek nincs családja…

4. járókelő: Autóra ugye kötelező a biztosítás, családra viszont nem.

5. járókelő: A családi autót.

6. járókelő: Természetesen a családjukat.

AXA Professzor: Hát nézzük csak! A magyarok 10%-ának van olyan biztosítása, amely védelmet nyújt a csalájuknak, pedig ennek természetesnek kellene lennie. Főként úgy, hogy az autónk biztosításáról mindenképp gondoskodunk. Vajon jobban szeretjük a kocsinkat?

Az életbiztosítás nehéz helyzetekben nyújt védelmet. Olyan ez, mint mikor meleg ruhákkal óvjuk magunkat, ha hideg az idő.

Ilyen a biztosítás is. Már kisebb összegért védelmet élvezhetünk egy komoly betegség esetén. Vagy akár egy súlyos baleset kapcsán. És segíthet a családnak egy tragédiát követően. Ha bármelyikükkel történik valami, a családnak szüksége lesz a biztosítótól kapott összegre.

Ha ön a családfenntartó, kiemelten fontos, hogy jó előre gondoljon arra is, mi lenne a családjával az Ön jövedelme nélkül. Ha átgondolja, milyen pénzügyi mehézségek várnának rájuk, megtervezheti, mekkora biztosítási összeg segítene.

Kisgyermekei vannak? GYES-en van a felesége? Vagy hitele van? Ha igen a válasz, kössön életbiztosítást, hogy biztonságban tudhassa családtagjait. Az emberek 10%-a él ilyen védelemmel! Ne tartozzon a maradék 90%-hoz!

Sok megoldás létezik jövője biztosítására. Kezdjen el gondoskodni jövőjéről!

Hiszen végülis, ez csak pénzkérdés.

Forrás: penzkerdes.hu

Menjünk szép sorjában!

Mit gondolnak, mi a kellőnél nagyobb mértékben vagyunk hülyébbek, mint más népek?

Mit gondolnak, mi a kellőnél nagyobb mértékben vagyunk gondatlanok, mint más népek?

Mit gondolnak, a kívánatosnál kevésbé vagyunk családszeretők, vagy családcentrikusak, mint más népek?

Ha a válasz mindegyik kérdésre: NEM, márpedig gyanítom, hogy igen, mármint, hogy NEM-mel válaszolnánk ezekre a kérdésekre, akkor bizonnyal a kedves Olvasó is elgondolkodik azon, hogy a rossebbe van az, hogy a magyarok (ez azért döbbenetes, nem?) 90%-a nem él az életbiztosítások nyújtotta védelemmel?

Lehet, hogy a profnak igaza van, és ez tényleg csak pénzkérdés?

Vizsgálódjunk kicsit részletesebben! Fussunk egy laza bemelegítő kört! Ismétlés a tudás atyja, s anyja, nem árt még egyszer átvenni az alapokat, úgyse nagyon hangoznak el ezek a fősodratú médiában.

1-es pont: Magyarországon minden megtermelt 100 forintból 92 forintot kivisznek adómentesen. (Lehet, hogy azóta még rosszabb a helyzet, ez pár éves adat, nekem nincs újabb, akinek van, kéretik a szerkesztőségbe!)

2-es pont: Az egy főre jutó reálkereset valahol az 1978-as szint körül kóricál, az uniós javadalmazásokat illetően körülbelül 20, max. 25% körül állunk. Tehát német pógár hazavisz 100 eurót, mi csak 20-at, max. 25-öt. Árnyalatnyi különbség, nincs jelentősége – mondaná erre Bódi Lajos, művésznevén Tüdő, az erőcsávó. Tulajdonképpen igaza is lenne, hiszen ugyanazokat az uniós árakat fizetjük, mint másutt.

(És senki ne merjen nekem most azzal jönni, hogy a nyugati országokban mennyi a benzinnek literje, mert ha már ezzel jön, akkor tegye rögtön hozzá azt is, hogy ott mennyit keresnek, mert ezt, azaz, hogy mennyire megerőltető az ottani européer lakosság számára a magas benzinár a magyar lakossághoz viszonyítva, valahogy mindig elfelejtik megemlíteni.)

3-as pont: Magyarországon a bérek nem tartalmazzák a lakhatás költségeit.

Most, hogy képbe kerültünk, vizsgálódjunk egy kissé részletesebben is! Ugorjunk mindjárt a 4. járókelőhöz.Az ő mondanivalója tükrözi legjobban a mammonita világ értékrendjét. Mit is mondott?

4. járókelő: Autóra ugye kötelező a biztosítás, családra viszont nem.

Elgondolkodtál már azon, miért az autódra köttetnek veled kötelező jelleggel biztosítást, miért nem az életedre, a családodra? Ha a profnak igaza van, és ők is tudják, hogy ez végülis pénzkérdés, és ha azt is tudják, hogy egyszerre a kettőre már nem telik, miért a vasat tartja fontosabbnak a mindenkori államhatalom, miért nem az embert?

Ne felejtsd el, törvénybe foglalták, hogy az autódra köteles vagy biztosítást kötni, a családodra viszont nem írtak elő ilyen kötelezettséget a számodra!

Hívjunk fel valakit, kérsz telefonos segítséget? Vagy inkább kérdezzük meg a közönséget?

Szusszanj egyet, addig megyünk tovább!

Nem, nem mi szeretjük jobban a kocsinkat a családunknál. A Carpe Diem, „Élj a mának!” szlogen jegyében tevékenykedő gyökértelen kasztok által üzemeltetett államhatalom mammonita beállítódása az, amely azt a doktrínát érvényesíti, ha kell hatalmi szóval (lásd: kötelező gépjárműfelelősség biztosítás), hogy a vasat többre értékeld a családodnál. Méghozzá kötelező jelleggel! Még 1x, mit is mondott a 4. járókelő?, „Autóra ugye kötelező a biztosítás, családra viszont nem”.

Érdekes lenne megnézni, a részletfizetés ellenértékének teljes kifizetése után, amikor az autótulajdonos ténylegesen autótulajdonossá válik, azaz megkapja végre a hőn áhított törzskönyvet, vajon hányan mondják le azonnal, az esetek többségében semmire se jó CASCO-t, amit csak azért viselnek el kényszerűségből, mert ha nem kötnék meg, drágább lenne a havi törlesztőrészlet? Próbálnák ki csak egyszer, hogy nem kötelező többé felelősségbiztosítást kötni a gépjárművekre! Vajon hányan kötnék meg? Ha a prof. által említett életbiztosítási 10:90 arányt vesszük, bizony elég elkeserítő lenne a helyzet.

Ha erre most azt mondja valaki, hogy ugyan már, illuzórikus ködös elképzelések, mesebeszéd ez csupán, akkor most tessék megkapaszkodni, lehet becsatolni az öveket, mert nem az! És itt Magyarországon nem az! Egyeseknek ugyanis nem kötelező a kötelező! Már megint az egyenlőbbeknél egyenlőbbek gyünnek! Mindjárt láthatjuk, hogy ezúttal is jogos a kérdés: ha nekik lehet, nekünk miért nem?

Felelősségbiztosítás, ami már nem kötelező

Költségcsökkentési céllal úgy döntött a kormányzat, hogy az állami tulajdonban, üzemeltetésben levő autókra nem kötelező felelősségbiztosítást kötni, az esetleges károkat közvetlenül térítik meg a károsultaknak. Eddig csak a Honvédelmi Minisztérium élt a lehetőséggel, és egy miniszteri rendeletben fogalmazta meg a követendő eljárást.

A – felelősségbiztosítás alól – mentesített katonai járművek esetében sokszor elkülönül a tulajdonos és az üzembentartó, és még további két szervezet bevonása is szükséges a kárrendezés lebonyolításába. Amely egyáltalán nem tűnik így egyszerűnek. A tulajdonosként bejegyzett szervezet feladatait az MH Logisztikai Ellátó Központ (a továbbiakban: MH LEK) végzi, mely vezeti, és naprakészen tartja a mentesített gépjárművek jegyzékét. A kárrendező szervezet és a kár megtérítésére kötelezett szervezet adatszolgáltatása alapján vezeti, és naprakészen tartja a mentesített gépjárművek kártörténeti nyilvántartását.

A kár megtérítésére kötelezett szervezet feladatait a HM Közgazdasági és Pénzügyi Hivatal (a továbbiakban: HM KPH) végzi. A károsult a kártérítési igényét a kárrendező szervezetnél vagy a HM KPH-nál jelentheti be. A mentesített gépjárművek által Magyarországon okozott, személyi sérüléssel nem járó károk esetében a kár mértékét a HM KPH által megbízott kárrendező szervezet méri fel és a kártérítés jogalapjára és összegszerűségére javaslatot tesz a HM KPH részére.

A személyi sérüléssel járó károk esetében mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kár mértékét a HM KPH állapítja meg. Ezt a HM KPH – a személyi sérüléssel összefüggő károk kivételével – a kárrendező szervezet által javasolt kártérítési összeg alapul vételével határozza meg.

A mentesített gépjárművek kártérítési fedezetének igazolására a tulajdonosként bejegyzett szervezet nevére kiállított forgalmi engedély szolgál.

A fentiekben többször hivatkozott kárrendező szervezet kárfelmérési feladatait évi 4 780 000 Ft-ért a Groupama Garancia Biztosító látja el. Mivel ez az érték nem érte el a közbeszerzési értékhatárt, az eljárást a „honvédelmi szervezetek beszerzéseinek eljárási rendjéről” szóló 71/2011. (VI. 30.) HM utasítás alapján saját hatáskörben bonyolította a minisztérium.

Forrás: portfolio.hu

Annak idején, amikor a Magyar Néphadsereg kényszerű másfél éves „vendégszeretetét” „élvezhettem”, az efféle szituésünök megképződésére volt egy általánosan alkalmazott, amolyan terminus technikusz jellegű, azóta már szállóigévé vált mondás, mely imígyen hangzott: KOPASZ, SZOPNI FOGSZ!

Szóval, ha egy mód van rá, nem karambolozzunk honvédségi járművel! Amiben ukránok ülnek azokkal meg pláne ne! Ha lehet, kerüljünk a Jevgenyij és Társa adásségrendező Bt-vel való interperszonális kommunikációt!

De térjünk vissza még egy gondolat erejéig a kisfilmhez!

AXA Prof el akarja hitetni velünk, hogy nem vagyunk elég gondoskodók, többre becsülünk egy négy keréken guruló vasdarabot, mint a szeretteinket! Ejnye, de rosszak vagyunk!

Kicsit olyan ez, mint amikor a fősodratú médián keresztül a sárga földig lehordják a gyanútlan, és tegyük hozzá mindjárt: pénzügyileg analfabéta, egyszerű állampolgárt, mi a rossebér is vett fel svájci frank alapú hitelt, amikor tudhatta volna, hogy akár 100%-nál nagyobb mértékben, azaz duplájára, netán (soha nem lehet tudni!) triplájára is nőhet a törlesztőrészlete. Igaz, hogy erre a lőtéri kutya se hívta fel a figyelmét, igaz, hogy amikor kínos kérdéseket feszeget egy-egy tökösebb riporter, maguk a pénzügyi „szakemberek” mondják el, hogy hát eztet bizony ők sem, sőt, tulajdonképpen senki sem látta előre (akkor meg, hogy várják el a pénzügyileg teljesen képzetlen ügyféltől, hogy ő neki meg bizony kutyakötelessége lett volna előre látni?!), mindenesetre a végeredmény csakis egy lehet:

ROSSZ VAGY! MI TÖBB, TE VAGY A HIBÁS! CSAK ROSSZ LEHETSZ! CSAK HIBÁZHATSZ!

Vegyük már észre kérem tisztelettel, hogy itten bizony kondicionálnak bennünket! A Hórihorgas Ripacs a napokban jelentette be, meg kell magyarázni az embereknek, hogy ha el is takarítják az útból a szemetet, nem lesz nagyobb tisztaság, csak a szarkupacokon virít majd más felirat. Senkinek még csak kósza gondolatként se forduljon meg a buksi kis fejecskéjében, hogy jobban fog élni, vagy több pénze lesz! Ugyan kérem! Különben is, ez a csőcselék meg sem érdemelné, hiszen lám, meggondolatlanul eladósodik, még a kocsiját is többre becsüli, mint a családját. Hiába no, alja nép ez a magyar! – mondja a valamelyik internáci gyökértelen kasztból szalajtott, a szolgalelkűségéért busásan megfizetett globalista irodista, akinek éppen a kommunikáció a reszortja.

Mivel sokkal több az ép autó, mint a balesetet szenvedett (ha fordítva lenne, nem érné meg biztosítót üzemeltetni, egyszerűen tönkremennének) és az emberek tekintélyes része természetes halállal távozik az élők sorából (kivéve közpénzrendszert bevezetni kívánó amerikai elnökök), tehát  normál üzemmenetet feltételezve elgondolkodtató az ember számára az, hogy a tevékenységben résztvevők számához képest kárt szenvedettek arányát figyelembe véve érdemes-e általánydíjas, előre, kötelező jelleggel fizetendő rendszert fenntartani? Ráadásul olyant, amely láthattuk, nem mindenkire nézve kötelező! S ha már fenntartunk ilyen rendszert, mire nézve legyen kötelező? A vasra, vagy az emberre?

A potenciális balesetokozás indokával kirótt legújabb sarcról már ne is beszéjünk! És látod, megint alapból a legrosszabbat feltételezik rólad (és persze rólam is): „lehet, hogy eddig nem okoztál balesetet, de még okozhatsz!”

Ezzel megint csak az a baj, hogy előjönnek a kínos kérdések:

És ha nem okozol, akkor visszafizetik a pénzt? Á, dehogy! Akkor eddig mire volt a biztosítás? Vagy a CASCO? Szóval sehogy se áll össze a kép. Pontosabban összeáll az, csak egyféleképpen: kondicionálnak.

Azt már észrevették, hogy a toleranciaküszöb egyre csökken, s ezzel együtt a rendszer finanszírozhatósága is. Muszáj áttérni a fokozatos terhelésre. A dolognak csupán egyetlen szépséghibája van, a mammonita szemléletmódra jellemző mohóság, nem gazdálkodott jól az elején, az exponenciális növekedési görbe kifulladni látszik.

Álságos és hazug ez a kondicionálás, mert el akarja hitetni az emberekkel, hogy minden végülis, csak pénzkérdés. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy közben igyekszik minden pénzt elvenni az emberektől. Az egészben ez a leggusztustalanabb.

Egyértelműen és világosan közlik velünk, hogy csak a pénz számít, hiszen végülis, ez csak pénzkérdés, a következő lépésben pedig, pont ebből a logikából fakadóan rögtön el is ítélnek azért, mert nem öngondoskodsz magadról, hiszen végülis, ez csak pénzkérdés, holott ők fosztottak, fosztanak meg az öngondoskodás lehetőségét jelentő pénztől, hiszen végülis, ez is csak pénzkérdés.

Az időd még nem fogyott el, a chipedet még nem tudják kikapcsolni, de ne legyenek kétségeid, Mammon világában, azaz a fogyasztói társadalomban téged (s veled együtt persze engem is) már halálra ítéltek! Csak a jó, engedelmes, gondolkodásra, önálló véleményalkotásra képtelen (vagy arra lusta) fogyasztókra van szükség, hiszen végülis, ez is csak pénzkérdés.

Hogy is mondják? Az aranykor régen letűnt, ma a vaskorban élünk! Bizony, milyen igaz, a vasat többre becsültetik velünk az embernél, Mammon oltárán áldoztatnak velünk, az aranyborjú meg csak pislog a nagy szemeivel. Végülis, ez csak pénzkérdés csupán. Vagy mégsem?

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő