A pápa méltatta a francia forradalom jelszavait – de elfelejtette, hogy azok mögött papok és parasztok ezrei haltak meg
„Szabadság, egyenlőség, testvériség” – de a Vendée-i népirtás árnyéka rávetül XIV. Leó pápa szavaira.
A katolikus egyházfő franciaországi látogatásán méltatta a francia jelmondatot, és az „emberi jogok” vívmányaként beszélt róla. A történelem azonban mást mutat: az 1789-es forradalom nemcsak a politikai rendszert változtatta meg, hanem a katolikus egyház és a hívők elleni tömeges erőszakot is elindította – papok ezreit gyilkolták meg, templomokat romboltak le, és a Vendée-i parasztságot próbálták kiirtani.
XIV. Leó pápa szeptemberi franciaországi látogatásán Emmanuel Macron francia elnök előtt méltatta a francia nemzeti jelmondatot. A Vatikán hivatalos hírportálja által közölt beszédben a pápa kijelentette:
„A szabadság, az egyenlőség és a testvériség nem pusztán középületeik homlokzatára vésett szavak, hanem egyetemes etikai követelményekre utalnak, amelyek az evangéliumi üzenetben is megtalálják az ihlet és a megvalósulás kimeríthetetlen forrását.”
A pápa beszédében arról is beszélt, hogy a francia forradalom „valódi vívmányokat” adott a világnak, köztük az emberi jogok és a vallásszabadság elismerését. A szavak azonban – a történelmi tények ismeretében – legalábbis megkérdőjelezhetők.
A forradalom árnyoldala: a katolikusellenes terror
Az 1789-es francia forradalom nem csupán a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavait hozta el. A radikális szakaszban a forradalmi elit célja nem az egyház reformja, hanem a keresztény kultúra és emlékezet teljes kitörlése volt a francia társadalomból. A templomokat bezárták, kifosztották, vagy állami célokra használták – a párizsi Notre-Dame-ot az „Ész Templomává” nyilvánították. A harangokat beolvasztották, a szobrokat lefejezték, a szentek ereklyéit elégették – emlékeztet Szakács Árpád a honlapján.
A terror eszközei egyre szisztematikusabbá váltak. Az 1792-es szeptemberi mészárlás során a párizsi börtönökben őrzött, esküt megtagadó papok és püspökök százait koncolták fel. Nantes-ban azokat a papokat és szerzeteseket, akik nem esküdtek fel a forradalmi hatalomra, tömegesen zárták lyukas aljú hajókba, majd elsüllyesztették őket a Loire folyón – a cinikus kivégzési módot a forradalmi zsargon „függőleges deportálásnak” nevezte.
A Vendée-i népirtás
A legtragikusabb fejezet a Vendée tartományban kibontakozó polgárháború volt. Amikor a mélyen vallásos nyugat-franciaországi parasztság fellázadt a kényszersorozások és a papjaik elhurcolása ellen, a párizsi Konvent nem politikai kompromisszumra törekedett, hanem a régió teljes fizikai megsemmisítését rendelte el. A Louis-Marie Turreau tábornok vezette „pokoli oszlopok” (colonnes infernales) válogatás nélkül mészároltak le nőket, gyermekeket és aggastyánokat, felperzselve a falvakat és a termést.
A Britannica és több modern történész, köztük Reynald Secher kutatásai alapján ez a „pacifikálásnak” nevezett hadművelet a modern kor első ideológiai alapú, államilag tervezett népirtásának tekinthető, amely mintegy 120 000 – 200 000 áldozatot követelt.
A pápa szavai és a történelmi valóság
A kérdés már csak az: ha a pápa valóban ismeri a történelmet, miért méltatta a francia forradalom jelszavait – és miért nem említette meg az áldozatokat?
Szerző: Bős Zoltán
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kiemelt képen: XIV. Leó / Fotó: Vatican Media
#XIVLeó #FranciaForradalom #Vendée #KatolikusEgyház #Népirtás #NIF #NemzetiInternetFigyelő
