„Ha csak egy „jó zsidó” lenne a világon …” 1. rész

A közelmúltban jelent meg a NIF honlapján Czakó Istvánnak a „Néhány gondolat a zsidógyűlölőkről és egyéb pitiánerekről!” c., nagy vihart kiváltó írása. A címül választott kifejezést többször is elővették a hozzászólók, ami gondolkodóba ejtett: tényleg, van-e egyáltalán „jó zsidó” és ha van, az milyen? Mielőtt erre válaszolni tudna az ember, azt kéne talán megmondani, hogy ki, vagy mi a zsidó.

Már ez sem könnyű kérdés. Voltak, akik könyvet írtak róla. A magyarországi, szervezett zsidók azt állítják, hogy ők nem egy nép, nemzetiség tagjai, hanem egy vallás hívei, ezért nincs pl. kisebbségi önkormányzatuk. Ha ez igaz volna, akkor nem létezhetnének materialista zsidók. De tudjuk, hogy vannak. Másrészt, ha zsidónak lenni csak vallási hovatartozás, akkor miért vannak annyira oda Izraelért, mint az amerikai „Israel firster-ek”, akik számára Izrael „über alles”? Ilyen alapon minden katolikus számára a vatikáni érdek lehetne az első, és törnénk magunkat a vatikáni állampolgárságért. Ki teszi ezt? Itt tehát van valami ellentmondás. Nem is csekély, de most nem ennek a megfejtésével akarok foglalkozni…

Egyszer valaki elég kihívó hangsúllyal megkérdezte tőlem, hogy meg tudom-e mondani, hogy ki „a keresztény’”. Nem tudom, miért okozott neki ez a kérdés gondot, mert ez korántsem olyan ellentmondásos kérdés, mint a „ki a zsidó”. Azt válaszoltam, hogy mindazok – tartozzanak bármely néphez vagy rasszhoz – keresztények, akik Jézus Krisztusnak az Evangéliumban megfogalmazott tanítását elfogadják és életüket annak a szellemében próbálják leélni. Kissé meglepődött – nem tudom miért – és utána azt kérdezte, hogy ki a „jó keresztény”. Erre azt válaszoltam, hogy ennek az eldöntése az Úristen feladata. Úgy tűnik, itt a földön könnyebb a rosszakat kiszúrni, mint  jókat, mert egy jónak látszó lehet képmutató, de nem hiszem, hogy van, aki szánt szándékkal akar gonosznak látszani. Másrészt az igazi „jó keresztény” Jézus figyelmeztetése nyomán nem teszi közszemlére a jótetteit. Ez az emlék adta az ötletet, hogy talán „rossz zsidókat” kellene keresnem, mert ez volna a könnyebb feladat. Mégpedig olyan „rossz zsidókat”, akiket zsidók minősítenek így, hiszen, ha a saját véleményemet mondanám, akkor egyaránt vádolhatnak filoszemitizmussal és antiszemitizmussal, ki-ki a beállítottsága és a vérmérséklete szerint. Ekképp „körmönfont gyávasággal” kibújva a vélemény alkotás felelőssége alól, az interneten kezdtem kutatni ilyen zsidók után. Rengeteg címet dobott ki a gép, de végül a Masada2000 nevű honlapnál kötöttem ki, amelynek a SHIT List nevű oldala több, mint 7000 rossz zsidó felsorolását tartalmazza, többségükben bűneikkel, sok esetben az arcképükkel is együtt. Ezek közül fogok bemutatni néhányat a t. olvasóknak, különös tekintettel az említett vita résztvevőire. A SHIT szó a Self-Hating and/or Israel-Threatening kifejezés rövidítése, amelynek a jelentése „öngyűlölő és/vagy Izraelt fenyegető”, a shit pedig angolul egyszerűen – bocsánat – „szart” jelent. (A honlap fő képe egy WC kagyló – szerk. megj.)

Az alábbiakban adom közre a névsor elejéről Gilad Atzmon „káderlapját” és a szöveghez csatolt „karikatúrát” (látszik belőle, hogy Atzmon „náci zsidó”, mint nálunk a valószínűleg „rossz zsidó” Sándor György, a humoralista, aki egy írásában elég keserű humorral nevezte magát – az izraelihez hasonló hazai fasisztázási gyakorlatra utalva – „zsidóból lett fasisztának”):

Atzmon, Gilad: Amikor ez az izraeli születésű zenész nem a szoprán szaxofonját vagy klarinétját fújja új hazájában, Angliában, akkor az arab és muszlim nácik seggét nyalja. Gilad Atzmon nem szereti Izraelt, sőt a szülőhazáját „erkölcstelen, gyarmatosító államnak” tartja. Sok mást is mondott ő. Ami a lényeg, hogy egymaga korszerűsítette „Cion Bölcseinek a Jegyzőkönyveit”.

Idézetek tőle:

A cionizmusról:

„A cionizmus egy egyedülálló módszer, amelynek célja, hogy tökéletessé tegye a világszerencsétlenségeknek és az emberi fájdalomnak az átalakítását zsidó haszonná.”

„A cionizmus valahogy mindig kész volt bármely vezető hatalom gyarmatosító érdekeinek a kiszolgálására.”

Izrael és a cionizmus korrupt üzelmeiről:

„Amerika már a függetlensége elvesztésénél tart. Most úgy látszik, hogy a cionista érdekcsoportok irányítják Amerika külpolitikáját. Az Amerikai Egyesült Államok hosszú ideig tartó függetlenség után egy nála jóval hatalmasabb államnak válik a távoli gyarmatává, a zsidó államnak.”

„A kérdés, amit föl kell tenni, hogy ki fogja megvédeni az amerikaiakat az anyaországuktól.”

„Úgy látszik, hogy a zsidó nép egyenjogúsítása vezetett a cionizmus megszületéséhez: egy rasszista, gyarmatosító és nacionalista államhoz, amely most alakul át a végső formájába: a szadista végkifejletbe.”

„Ha meggondoljuk, elrettentő, hogy egy aprócska államnak egy ilyen kis érdekcsoportját ennyire űzi az a vágy, hogy a világ többi részét véget nem érő viszályokba hajszolja.”

Az izraeli kormányról és hadseregről:

„A választott izraeli kormány csak azért van, hogy az izraelieket ellássa palesztin vérrel. Arra szakosodtak, hogy az izraeli nyilvánosság számára gondoskodjanak a minél nagyobb palesztin halálozási arányról. Taktikai fogalmakkal ezt az „elrettentés erejének” nevezik, de a valóságot jobban kifejezné, ha nyers vérszomjat mondanának.”

Izrael erkölcstelenségéről és az emberi együttérzés hiányáról:

„Hasonlóan bibliai őseikhez, az izraeliek halálra verve szeretik látni az ellenfeleiket… bármilyen szörnyen is hangzik, az izraelieknek örömöt okoz mások szenvedése. Az együttérzés fogalma teljesen távol áll tőlük.”

„Izrael a palesztin nép nap-nap utáni megfélemlítésével van elfoglalva. Ha a megfélemlítés unalmassá válik, akkor öldöklésbe fognak. Ha az öldöklést is megunják, akkor megalázzák a haldokló Arafatot. Izrael … minden elképzelhető embertelen indulatnak az öntetszelgő megtestesülése. A kegyetlenség megdicsőülése.”

Arafatról, az őrültről, akinek negyven éves zsidóölő múltja van:

„Élete utolsó tíz napjának a folyamán a világ lélegzet visszafojtva figyelte azt, ami a szabadságharcosok óriása és a halál angyala közötti, örökké tartó csatának tűnt. Sokan követték közülünk aggodalommal a híreket, sokan imádkoztak az elnök felépüléséért.”

Izrael jövőjéről:

„A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva.”

Mindenkit arra kérünk, hogy bojkottálja az „Öngyűlölő, Izraelt Fenyegető” zsidók eme beteg példányának a muzsikáját.

Eddig az idézet a SHIT List-ből. Én még hozzátenném, hogy Atzmon európai hírű dzsessz zenész és író. Aki többet akar megtudni róla, látogassa meg a honlapját: http://www.gilad.co.uk/ . Ott megrendelheti a könyveit, a lemezeit, olvashatja az írásait. Ha szerencséje lesz, még egy kis jó dzsesszt is talál ott. Aki szereti a szellemes szatírát olvassa el az egyik lemeze kapcsán vele készült beszélgetést a http://benjaminheine.blogspot.com/2006_10_01_archive.html oldalon Interview with Artie Fishel cím alatt. A magyar Facebook-on olvasható, hogy: „Gilad Atzmon író, filozófus és a világ egyik legjobb szaxofonjátékosa. Magát „büszke öngyűlölő zsidónak” és „héberül beszélő palesztinnak” tartja.” Az egyik írásának a címe: „Öngyűlölők egyesüljetek”. (Akit zavar a „”héberül beszélő palesztin” meghatározás, annak a figyelmébe ajánlom, hogy a bayreuthi Liszt Ferenc múzeumban Liszt nemzetiségéről a következő olvasható: ein deutchsprachiger Ungar – német ajkú magyar. Érdekes, hogy valahol azt olvastam, hogy igazán jól franciául beszélt, de ha már elismerik Liszt magyar voltát, ennyit engedjünk meg a német nacionalizmusnak, ha már németül is beszélt.)

„Ha csak egy „jó zsidó” lenne a világon, ahogy Te írod, akkor annak hallanánk a hangját, amint azt kiabálja a többinek, hogy ne csináljátok ezt a népirtást, mert joggal fognak utálni és zsidózni bennünket!” – írja az egyik hozzászóló. Vajon mitől van az, hogy az idézett mondat megfogalmazója nem hallott még Atzmonról, noha magyarul is lehet olvasni róla, tőle az interneten, a Leleplező c. lap is többször foglalkozott vele, Drábik János is idézi őt a „Kiválasztottak” c. könyvében. Akkor mi lehet az oka, hogy olyan kevesen tudnak erről a „rossz zsidóról”? Érdekes, hogy a palesztinok viszont hallják a hangját, ahogy egyes palesztin honlapok mutatják. (http://palestinechronicle.com/ , http://www.intifada-palestine.com/ , stb.) Csak nem az, hogy a hangjának a „meghallásához” kell tudni olvasni? Mert őt bizony nem nagyon emlegetik a hivatalos magyar közbeszédben. Esetleg Palesztina közelebb van Angliához, mint Magyarország?

Ha már Angliánál tartunk, ott él egy Paul Eisen nevű zsidó úr is, aki a Deir Yassin Remembered” (A nem feledett Deir Yassin) nevű szervezet elnökségének a tagja. Hogy honnan tudom, hogy ő zsidó? Mert bevallotta. A honlapján. Kedvem volna megkérdezni a hivatkozott cikk sok hozzászólójától, hogy tudják-e, hogy mi az a Deir Yassin? Mivel erre mód nincs, megmondom, hogy az volt az egyik legelső palesztin falu, amelynek a lakóit a cionista, zsidó terroristák kiirtották. Egyszerűen bementek a faluba és lemészárolták őket. Ezt a különös kegyetlenséggel elkövetett tömegmészárlást tekintik jelképesen a „nakba”, a „vész” (héberül „shoa”) kezdetének, amikor megindult a palesztinoknak, Ábrahám igazi gyermekeinek a látványos és könyörtelen, tömeges elüldözése őseik sok ezer éves földjéről, amely azóta is tart, egyre fokozódó kegyetlenséggel, Izrael államának és a zsidó népnek (vallásnak?) egyre nagyobb dicsőségére. Természetes, hogy Paul Eisen is „rossz zsidó”. Érdekes, hogy csak a neve szerepel a SHIT List-en, a gonosztettei nem. Az egyik gonosztette (ezt máshonnan tudom) – egy Ernst Zündel védelmében írt (remélem, azt nem kell elmondanom, hogy kicsoda Ernst Zündel – <segítségképpen: Auschwitz-kutató holokauszttagadó, ezért 2007-ben 5 évre ítélik – szerk. megj.>), holokauszt tagadó dolgozata – itt        olvasható magyarul: http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian16.htm . Külön érdekessége a dolognak, hogy a cikk egy másik „rossz zsidónak”, Israel Shamirnak (róla majd később) az izraeli honlapján található. Helyhiány miatt csak néhány mondatot idézek a dolgozatából:

… a mozgalmár Ernst Zundel volt az, akinek az 1988-as, második „hamis hírek” per alkalmával támadt az ötlete, hogy szakértői csapatot küldjön Auschwitzba a kérdés egyszer s mindenkorra való eldöntésére. A revizionisták szerint, a hiányosságai ellenére (amelyek minden bizonnyal a sietős elkészítésének a következményei), a Leuchter Jelentés megállapításai világosak – a létesítményeket, amelyeket emberek kivégzésére szolgáló gázkamráknak tartottak, sosem használták arra a célra, és nem is lehetett azokat arra a célra használni.

Úgy látszik, semmi sem illik bele a gázos történetbe. Az áldozatok száma, akiket bezsúfoltak a helyiségekbe, az üzemeltetők védelmének a teljes hiánya, a halottégetés sebességének a teljes valószínűtlensége, az óriási hibák, hiányosságok és következetlenségek a szemtanúk beszámolóiban – mindezek és még mások, ha hozzávesszük a mellettük szóló tárgyi bizonyítékok teljes hiányát, csodálkozásra késztetik az embert, hogy először is hogyan lehetett egy ilyen történetet elhinni. Még senki sem tudta megmagyarázni, hogy miképp működött egy gázkamra. Senki sem tudta megmagyarázni, hogy a CiklonB szemcséket miképp szórták be olyan nyílásokba, amelyek soha nem léteztek. Senki sem tudta megmagyarázni, hogy a zsidó börtönlakókból álló Sonderkommandó (üzemeltető különítmény) tagjai hogyan tudtak azonnal bemenni (még ha gázálarcot viseltek is, ami minden, csak nem megfelelő védelem, különösen, ha a viselője mozog), miképp tudták a holttesteket eltávolítani egy tömeges kivégzés után, mert a környezetnek egy hidrogéncianid óceánnak kellett lennie. A halálos gáznak ott kellet lennie mindenütt, különösen a holttestek lágy szöveteiben. Összefoglalva, még eddig senki sem volt képes fölvállalni Faurisson kihívását: „Mutass, vagy rajzolj nekem egy náci gázkamrát.”

A holokauszt mitológiáról írja:

De miért foglalkozunk azzal, hogy a zsidók alkotnak maguknak egy ilyen mitológiát, különösen, ha azt a mitológiát olyan sokan mások is elfogadják? A válasz, hogy foglalkozni kell vele, mert ha a holokauszt valótlan, akkor vannak olyanok, akik szenvednek e miatt a valótlanság miatt. Először, ha a zsidók különleges megítélését megszüntetjük, akkor minden egyes nem-zsidó halála, aki abban az időben halt meg, és mindeddig le volt értékelve és befeketítve, azonnal visszakerül az őt jogosan megillető helyre. És vannak más áldozatok is. A német nép vád alatt áll és bűnösnek találtatott abban, hogy elkövette az emberi történelem legnagyobb bűnét. A lengyelek, az ukránok, a lettek, litvánok, stb. vád alatt állnak és bűnösnek találtattak abban, hogy segítették, ösztönözték, sőt megtapsolták az emberi történelem legnagyobb bűnének az elkövetését. Adjuk még hozzá a katolikus egyházat és a pápát, az amerikaiakat és a briteket, akik vád alatt állnak és bűnösnek találtattak abban, hogy nem tettek eleget az emberi történelem legnagyobb bűne elkövetésének a megelőzésére. Adjuk még hozzá a kereszténységet és a keresztényeket, akik az idők kezdetéig vád alatt állnak és bűnösnek találtattak abban, hogy megalapozták az emberi történelem legnagyobb bűnének az elkövetését. És végül az ember hozzá teheti az egész nem-zsidó világot, egyszerűen azért, mert nem voltak az emberi történelem legrosszabb bűntettének az áldozatai, és ezért örökké el kell hallgatniuk, valahányszor a „zsidó” szó elhangzik, és némán állni, amikor hirdetik a zsidók kiválasztottságát a Holokausztban.

A dolgozatban szó van egy David Cole nevű zsidó történészről, akinek az a bűne, hogy tőle tudta meg a nagyvilág, hogy az auschwitzi gázkamrák csupán „háború utáni rekonstrukciók”. Pedig valamikor eredetiként mutogatták azokat. De hát hány évig hirdették, hogy a katyni gyilkosságot a németek követték el, hogy a németek lámpaernyőt készítettek a zsidók bőréből, a kiéheztetett, csontsovány emberek „zsírjából” szappant, a testükből műtrágyát és ragasztót, a legváltozatosabb és legfantasztikusabb tömeges, high tech kivégzési módszerekről nem is beszélve. Aztán minderre csendben a feledés fátylát borították. Az auschwitzi 4 millió is lecsökkent másfél millióra, csak a hatmillió nem változott. Egyetemista koromban, amikor a különféle algebrákról tanultunk, találta ki valaki a következő bugyuta viccet, hogy „mennyi egy hörömpő meg egy hörömpő”. Ha valaki, már csak a csattanó megtudása érdekében is, azt válaszolta, hogy kettő, megkapta, hogy nem, mert „a hörömpőket másképp kell összeadni”. Hasonló a zsidó áldozati algebra: hatmillóból kivonunk két és félmilliót, marad hatmillió. Aki ebben kételkedik, azt börtönbe csukják „holokauszt tagadásáért”, vagy Cole sorsára juthat. Azt is megismerhetjük a dolgozatból.

A népszabadság egyik újságírója írt egyszer egy könyvet „Nehéz zsidónak lenni” címmel. Mikor Cole-nak és később néhány társának a sorsát megismertem, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy igazabb volna a könyv címe, ha úgy hangzana, hogy „Nehéz rossz zsidónak lenni”.

Dohán Mihály

Folytatjuk

(Nemzeti InternetFigyelő)