Csákváry Zoltán: Újévi imádság

Újévi imádság

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,

Csillagok közt és bányák mély ölén,

Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,

Madárdalban és kis gyermek szemén.

Ki igazgatod sorsok fordulását,

Romokból építsz boldog holnapot,

Hozzád küldjük ma szívünk imádságát

Uram, ne hagyd el árva magyarod!

 

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak

A mélységből kiáltva szent neved.

Megváltást váró rongyos rabjaidnak

Add meg, Uram, a napi kenyeret.

Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,

Kiknél az éhség elsőnek kopog,

Mert áldásodból csak akkor ehetnek,

Ha a zsarnok vérebje jóllakott.

Takard be őket tél hidege ellen!

Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!

Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel

Bő szüretet és gazdag aratást!

Légy velük, akik verejtékben ázva

Az új Bábelhez hordják a követ,

S mentse meg őket irgalmad csodája,

Amikor a torony mindent eltemet.

Minden áldásod, amit nékünk szántál

Oszd ki közöttünk az újév során,

Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán

Élőket köszöntsön a napsugár.

Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,

Keresztre verték, adj hozzá erőt.

Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél

Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

Vezesd őket, hogy soha, soha többé

El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.

Légy velük, Uram, most és mindörökké,

Akkor is, mikor mi már nem leszünk.

Akkor is, mikor jő a boldog holnap,

S parányi sorsunk emléke sem él,

Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,

Szívünk porával messze szállt a szél.

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,

Csillagok közt és bányák mély ölén,

Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,

Madárdalban és kis gyermek szemén,

Ki igazgatod sorsok fordulását,

Uram, ne hagyd el árva magyarod,

Hallgasd meg szívünk újévi imáját,

És legyen minden úgy, mint akarod.