Ez nem is cenzúra, inkább gyávaság: Ezt az orosz külügyminiszterrel készült interjút nem merte közölni a liberális olasz lap

Az interjúban Szergej Lavrov olyan tényeket, konkrétumokat fogalmazott meg, amelyek kellemetlenek az Európát háborúba nyomni igyekvő liberális EU-s politikai vezetésnek. Az EU egy olyan mára már lényegében nem csupán háborút, de országát is vesztett, kitartott ukrán vezetést igyekszik hatalomban tartani, mely egyértelműen a náci ideológia fogságában van. Ma az EU egy náci irányítás alatt lévő, teljesen törvénytelenül hatalmat bitorló vezetést támogat anyagilag, és politikailag egyaránt, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy maga az Európai Unió, illetve annak politikai vezetése – mely épp úgy és éppen azoknak a marionettfigurái, mint az ukrán vezetés – ugyanazon az úton halad, amelyet Ukrajna a 2014-es, USA által támogatott puccs után kijelölt magának. Ez jól látható és érzékelhető az EU-ban formálódó, egyre diktatórikusabbá váló, senkik által meg nem választott politikai irányítás, vagyis az Európai Bizottság tagjainak nyilatkozataiból, döntéseikből, egyes, más véleményen lévő tagországaikkal szemben alkalmazott, a demokrácia és a korábban megkötött, érvényben lévő szerződéseknek a figyelmen kívül hagyásában, a zsarolásukban, fenyegetésükben. Ez az Olaszországban még ma is az egyik vezető médium ezért tagadhatta meg a Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel készült exkluzív interjú közlését. A lépés egy héttel azután történt, hogy egy olasz újságírót elbocsátott a hírügynökség, mert az EU kettős mércéjét feszegette Oroszországgal, illetve Izraellel szemben.

Az interjúban Lavrov, Oroszország nagy tapasztalattal rendelkező vezető diplomatája az uniós médiában tapasztalható „ruszofóbia-őrületre” hivatkozott. Lavrov kommentálta Vlagyimir Putyin orosz elnök és amerikai kollégájának, Donald Trumpnak a budapesti, meghiúsult találkozóját is, azt valószínűsítve, hogy Trump a „színfalak mögött jelentéseket” kapott, és ezek miatt mondta le a megbeszélést.

NIF

Az alábbiakban Lavrov interjújának teljes szövege olvasható, ahogyan azt az orosz külügyminisztérium honlapja közzétette. A fordítást a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége készítette.

***

Kérdés: Putyin és Donald Trump következő budapesti találkozója azért nem jött létre, mert már az amerikai kormányzat is rájött, hogy önök nem állnak készen az Ukrajnáról szóló tárgyalásokra. Mi romlott el az anchorage-i csúcstalálkozó után, ami reményt ébresztett egy valódi békefolyamat elindítására? Miért ragaszkodik Oroszország továbbra is azokhoz a követelésekhez, amelyeket Vlagyimir Putyin 2024 júniusában terjesztett elő, és milyen kérdésekben kötne kompromisszumot?

Szergej Lavrov: Az Anchorage-ban elért megegyezések fontos mérföldkőnek számítottak az Obama-kormányzat által 2014 februárjában szervezett erőszakos, alkotmányellenes kijevi államcsíny következményeinek leküzdése révén a hosszú távú ukrajnai béke megteremtésének keresésében. A megegyezések a fennálló valóságon alapulnak, és szorosan kapcsolódnak a Putyin elnök által 2024 júniusában javasolt ukrán válság igazságos és tartós megoldásának feltételeihez. Tudomásunk szerint ezeket a feltételeket a Trump-adminisztráció meghallgatta és fogadta, többek között nyilvánosan is – főként azt a feltételt, hogy elfogadhatatlan Ukrajna NATO-ba való bevonása, amely közvetlenül a határánál stratégiai katonai fenyegetést jelent Oroszország számára. Washington nyíltan elismerte azt is, hogy nem lesz képes figyelmen kívül hagyni a területi kérdést az Oroszország öt történelmi régiójában tartott népszavazásokat követően, melyeknek lakói egyértelműen az önrendelkezést választották az őket „alantas embereknek”, »lényeknek« és „terroristáknak” bélyegző kijevi rezsimmel szemben, és az Oroszországgal való egyesülést választották.

A biztonság és a területi realitás kérdéseire épült az az amerikai koncepció is, amelyet az amerikai elnök utasítására az alaszkai csúcstalálkozót megelőző héten Steve Witkoff különmegbízott vitt Moszkvába. Putyin elnök Anchorage-ban közölte Donald Trumppal, hogy megállapodtunk abban, hogy ezt a koncepciót vesszük alapul, miközben olyan konkrét lépést javasolunk, amely utat nyit a gyakorlati megvalósításhoz.

Az amerikai vezető azt mondta, hogy konzultálnia kell a szövetségeseivel, azonban a másnap Washingtonban megtartott szövetségeseivel való találkozó után nem kaptunk választ a Steve Witkoff által Moszkvában Alaszka előtt átadott javaslatokra adott pozitív válaszunkra. A Marco Rubio külügyminiszterrel szeptemberben New Yorkban folytatott találkozóm során sem érkezett válasz, amikor emlékeztettem őt, hogy még mindig számítanánk rá. Hogy segítsük amerikai kollégáinkat a saját koncepciójukról való döntésben, az alaszkai megegyezéseket egy nem hivatalos dokumentumban foglaltuk össze és juttattuk el Washingtonba. Néhány nappal később Trump kérésére ő és Vlagyimir Putyin telefonbeszélgetést folytatott, és előzetes megállapodást kötöttek arról, hogy a csúcstalálkozó alapos előkészítése után Budapesten találkoznak. Nem volt kétséges, hogy Anchorage-ban megvitatják a megegyezéseket. Néhány nap múlva telefonon beszéltem Marco Rubióval. Washington konstruktívnak minősítette a beszélgetést (valóban konstruktív és hasznos volt), és bejelentette, hogy a telefonbeszélgetés után szükségtelen lenne egy személyes találkozó a külügyminiszter és az orosz külügyminiszter között a csúcsszintű találkozó előkészítése céljából. Hogy ki és hogyan nyújtott be titkos jelentéseket az amerikai vezetőnek, amelyek után az vagy elhalasztotta, vagy lemondta a budapesti csúcstalálkozót, nem tudom. De az általános idővonalat szigorúan az általam ismertetett tények alapján írtam le. Nem vállalom a felelősséget az Oroszország tárgyalási hajlandóságának hiányáról szóló otromba álhírekért vagy az anchorage-i találkozó eredményeinek szabotálásáért. Kérem, szóljon a Financial Times-nak, amely tudomásom szerint a történtek e félrevezető, az események sorrendjét elferdítő változatát terjesztette el, hogy Moszkvát hibáztassa, és Donald Trumpot letérítse az általa javasolt útról – a tartós, stabil béke felé vezető útról, nem pedig az azonnali tűzszünetről, ahová Zelenszkij európai gazdái húzzák őt, saját rögeszmés szándékuk miatt, hogy időhöz jussanak, mialatt a náci rezsimet újabb fegyverekkel ruházzák fel az Oroszország elleni háború folytatásához. Ha még a BBC is készített egy hamis videót, amelyben Trump a Capitolium megtámadására szólított fel, akkor a Financial Times is képes valami hasonlóra. Oroszországban azt mondjuk, hogy „nem haboznának hazudni”. Továbbra is készen állunk egy újabb orosz-amerikai csúcstalálkozóra Budapesten, ha az valóban az alaszkai csúcstalálkozó jól kidolgozott eredményeire épül. Az időpontot még nem tűztük ki. Az orosz-amerikai kapcsolatok folytatódnak.

Kérdés: Az orosz fegyveres erők egységei jelenleg kevesebb területet ellenőriznek, mint 2022-ben, néhány héttel az önök által különleges katonai műveletnek nevezett művelet után. Ha valóban felülkerekednek, miért nem tudnak döntő csapást mérni? Meg tudná magyarázni azt is, hogy miért nem hozzák nyilvánosságra a hivatalos veszteségeket?

Szergej Lavrov: A különleges katonai művelet nem területért folytatott háború, hanem olyan emberek millióinak életét hivatott megmenteni, akik évszázadok óta élnek ezeken a területeken, és akiket a kijevi junta ki akar irtani – jogilag a történelmük, nyelvük és kultúrájuk betiltásával, fizikailag pedig a nyugati fegyverek alkalmazásával. A különleges katonai művelet másik fontos célja Oroszország biztonságának szavatolása, valamint a NATO és az EU azon terveinek meghiúsítása, hogy nyugati határainkon ellenséges bábállamot hozzanak létre, amely a törvények szerint és a valóságban is a náci ideológiára támaszkodik. Nem ez az első alkalom, hogy megállítjuk a fasiszta és náci agresszorokat. Ez megtörtént a második világháború alatt, és újra meg fog történni.

A nyugatiakkal ellentétben, akik egész városrészeket irtottak ki, mi kíméljük az embereket – a civileket és a katonákat egyaránt. Fegyveres erőink rendkívül felelősségteljesen járnak el, és nagy pontosságú csapásokat mérnek kizárólag katonai célpontokra és a kapcsolódó közlekedési és energetikai infrastruktúrára.

Nem szokás nyilvánosságra hozni a harctéri veszteségeket. Csak annyit mondhatok, hogy idén Oroszország több mint 9000 ukrán személy holttestét szállította haza. Mi 143 harcosunk holttestét kaptuk meg Ukrajnától. A következtetéseket önök is levonhatják.

Kérdés: Az anchorage-i csúcstalálkozón egy „Szovjetunió” feliratú pulóverben való megjelenése sok kérdést vetett fel. Egyesek úgy tekintették erre, mint az Ön azon törekvésének megerősítésére, hogy ha nem is a Szovjetunió visszaállítására, de lehetőség szerint a volt szovjet térség (Ukrajna, Moldova, Grúzia, a balti országok) visszafogadására törekszik. Ez egy kódolt üzenet, vagy csak egy vicc volt?

Szergej Lavrov: Büszke vagyok a hazámra, ahol születtem és nőttem fel, ahol tisztességes oktatásban részesültem, ahol elkezdtem és folytattam diplomáciai karrieremet. Mint köztudott, Oroszország a Szovjetunió utóda, és általában véve országunk és civilizációnk ezeréves múltra tekint vissza. A Novgorod Veche jóval azelőtt keletkezett, hogy a Nyugat elkezdett volna demokráciával foglalkozni. Egyébként van olyan pólóm is, amelyen az Orosz Birodalom nemzeti címere látható, de ez nem jelenti azt, hogy vissza akarjuk állítani. Az egyik legnagyobb értékünk, amelyre joggal vagyunk büszkék, az államunk fejlődésének és megerősödésének folyamatossága az orosz és az ország összes többi népét egyesítő és konszolidáló nagy történelme során. Putyin elnök ezt nemrégiben a Nemzeti Egység Napján mondott beszédében kiemelte. Kérem tehát, hogy ne keressenek ebben politikai üzeneteket. Lehet, hogy a hazaszeretet és a haza iránti hűség érzése Nyugaton egyre inkább elhalványul, de nekünk ez benne van a génjeinkben.

Kérdés: Ha a különleges katonai művelet egyik célja az volt, hogy Ukrajna ismét orosz befolyás alá kerüljön, ahogy például az önök követelése alapján úgy tűnhet, hogy meghatározhassák a fegyverzetének mennyiségét, akkor nem gondolja, hogy a jelenlegi fegyveres konfliktus, bármi is lesz a vége, Kijevnek egy nagyon sajátos nemzetközi szerepet és identitást ad, amely egyre távolabb kerül Moszkvától?

Szergej Lavrov: A különleges katonai művelet céljait Putyin elnök 2022-ben határozta meg, és azok a mai napig érvényesek. Nem befolyási szférákról van szó, hanem arról, hogy Ukrajna visszatérjen semleges, el nem kötelezett és nukleáris fegyverek nélküli státuszához, valamint az emberi jogok és az orosz és más nemzeti kisebbségek valamennyi jogának szigorú betartásához – ezeket a kötelezettségeket Ukrajna 1990-es függetlenségi nyilatkozata és alkotmánya így rögzítette, és Oroszország éppen e deklarált kötelezettségekre tekintettel ismerte el az ukrán állam függetlenségét. Arra törekszünk és el is fogjuk érni, hogy Ukrajna visszatérjen államiságának egészséges és stabil eredetéhez, ami azt jelenti, hogy Ukrajna nem fogja többé alárendelten felajánlani területét a NATO-nak katonai fejlesztés céljából (valamint az Európai Uniónak, amely rohamosan, hasonlóan agresszív katonai blokká alakul), kisöpri a Nürnbergben betiltott náci ideológiát, visszaadja minden jogát az oroszoknak, magyaroknak és más nemzeti kisebbségeknek. Jellemző, hogy miközben a kijevi rezsimet az EU-ba hajszolják, a brüsszeli elit hallgat a „nem őshonos etnikumok” (ahogy Kijev megvetően nevezi az Ukrajnában évszázadok óta élő oroszokat) felháborító diszkriminációjáról, és dicséri Zelenszkij juntáját az „európai értékek” védelméért. Ez csak egy újabb bizonyíték arra, hogy a nácizmus újra felerősödik Európában. Ezen érdemes elgondolkodni, különösen azután, hogy Németország és Olaszország Japánnal együtt nemrég nemmel szavazott az ENSZ Közgyűlésének a nácizmus dicsőítésének elfogadhatatlanságáról szóló éves határozata ellen.

A nyugati kormányok nem titkolják, hogy a valóságban Ukrajnán keresztül proxy-háborút folytatnak Oroszország ellen, és ez a háború még „a jelenlegi válság után” sem fog véget érni. Mark Rutte NATO-főtitkár, Keir Starmer brit miniszterelnök, Ursula von der Leyen és Kaja Kallas brüsszeli bürokraták, valamint Keith Kellogg, az amerikai elnök ukrajnai különmegbízottja többször is beszélt erről. Nyilvánvaló, hogy jogos és ésszerű Oroszország azon elhatározása, hogy az általa irányított rendszer segítségével megvédje magát a Nyugat által keltett fenyegetésektől.

Kérdés: Nemrégiben szó volt arról, hogy Tomahawk cirkálórakétákat szállítanak Kijevbe. Miért vannak eltérő nézetek és megítélések az USA és Európa politikájáról?

Szergej Lavrov: Az európai fővárosok többsége jelenleg az úgynevezett „készségesek koalíciójának” magját alkotja, amelynek egyetlen célja, hogy az ukrajnai ellenségeskedés minél tovább tartson. Úgy tűnik, nincs más módjuk arra, hogy eltereljék szavazóik figyelmét az országaikban drasztikusan súlyosbodó társadalmi-gazdasági problémákról. Az európai adófizetők pénzéből szponzorálják a kijevi terrorista rezsimet, és fegyvereket szállítanak, amelyeket az orosz régiókban élő civilek és a háború és a náci csatlósok elől menekülni próbáló ukránok meggyilkolására használnak. Aláássanak minden béke-törekvést, és elutasítják a közvetlen kapcsolatfelvételt Moszkvával; egyre több szankciót vetnek ki, amelyek bumerángként ütnek vissza a gazdaságukra; nyíltan készítik elő Európát egy új nagy háborúra Oroszország ellen, és megpróbálják rábeszélni Washingtont, hogy utasítsa el a tisztességes és igazságos rendezést.

Legfőbb céljuk, hogy kompromittálják a jelenlegi amerikai kormányzat álláspontját, amely kezdettől fogva a párbeszédet támogatta, megvizsgálta Oroszország álláspontját, és hajlandóságot mutatott a tartós békére való törekvésre. Donald Trump a nyilvánosság előtt többször is kijelentette, hogy Oroszország fellépésének egyik oka a NATO bővítése és a szövetség infrastruktúrájának előretörése hazánk határaihoz. Ez az, amitől Putyin elnök és Oroszország az elmúlt húsz évben óva intett. Reméljük, hogy Washingtonban győz a józan ész, hogy kitart elvi álláspontja mellett, és tartózkodik az olyan cselekedetektől, amelyek a konfliktust a következő eszkalációs szintre repíthetik.

Mindezt figyelembe véve, katonáink számára mindegy, hogy a fegyverek Európából vagy az Egyesült Államokból érkeznek, hiszen azonnal megsemmisítenek minden katonai célpontot.

Kérdés: Ön volt az, aki Hillary Clintonnal együtt megnyomta a „reset” gombot, még akkor is, ha az események ezután más fordulatot vettek. Lehet-e újraindítani a kapcsolatokat Európával? A közös biztonság szolgálhat-e platformként a jelenlegi kapcsolatok javításához?

Szergej Lavrov: Az európai elit meggondolatlan és halva született politikájából eredő konfrontáció nem Oroszország választása. A jelenlegi helyzet nem felel meg népünk érdekeinek. Szeretnénk, ha az európai kormányok, amelyek többsége veszett oroszellenes programot folytat, tudatára ébredne ennek a katasztrofális politikának. Európa már vívott háborúkat [ellenünk] Napóleon zászlaja alatt, és a múlt században Hitler náci zászlaja és színei alatt is. Néhány európai vezetőnek nagyon rövid a memóriája. Amikor ez a ruszofób rögeszme – nem találok rá jobb kifejezést – elmúlik, nyitottak leszünk a kapcsolatfelvételre, és készen állunk arra, hogy meghallgassuk, ha korábbi partnereink továbbra is tárgyalni akarnak velünk. És akkor majd eldöntjük, hogy van-e esély tisztességes és őszinte kapcsolatok kiépítésére.

A Nyugat próbálkozásai teljesen lejáratták és szétzilálták az euroatlanti biztonsági rendszert a 2022 előtti állapotához képest. Ezzel kapcsolatban Putyin elnök azzal a kezdeményezéssel állt elő, hogy Eurázsiában egy új, egyenlő és oszthatatlan biztonsági architektúrát hozzanak létre. Ez nyitott a kontinens minden nemzete számára, beleértve annak európai részét is, de udvarias, neokolonialista arroganciától mentes viselkedést igényel, az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és az érdekek egyensúlya alapján.

Kérdés: Az ukrajnai fegyveres konfliktus és Oroszország ezt követő nemzetközi elszigeteltsége lehet, hogy lehetetlenné tette az Ön számára, hogy más válságövezetekben, például a Közel-Keleten hatékonyabban lépjen fel. Így van ez?

Szergej Lavrov: Ha a „történelmi Nyugat” úgy dönt, hogy elkeríti magát valakitől, azt önelszigetelésnek nevezik. Az ottani sorok azonban amúgy sem szilárdak – Vlagyimir Putyin idén már találkozott az Egyesült Államok, Magyarország, Szlovákia és Szerbia vezetőivel. Nyilvánvaló, hogy a mai világot nem lehet a nyugati kisebbségre redukálni. Ez egy letűnt korszak, mióta a multipolaritás kialakult. Kapcsolataink a globális dél és a globális kelet országaival – amelyek a Föld lakosságának 85 százalékát teszik ki – folyamatosan fejlődnek. Szeptemberben az orosz elnök állami látogatást tett Kínában. Csak az elmúlt hónapokban Vlagyimir Putyin részt vett az SCO, a BRICS, a FÁK és az Oroszország-Közép-Ázsia csúcstalálkozókon, míg magas szintű kormányküldöttségeink részt vettek az APEC és az ASEAN csúcstalálkozókon, és most készülnek a G20 csúcstalálkozóra. Rendszeresen tartanak csúcstalálkozókat és miniszteri találkozókat Oroszország-Afrika és az Öböl-menti Együttműködési Tanács formátumban. A globális többség országait inkább alapvető nemzeti érdekeik vezérlik, mint a korábbi gyarmati hatalmak utasításai.

Arab barátaink nagyra értékelik Oroszország konstruktív részvételét a közel-keleti regionális konfliktusok rendezésében. Az ENSZ-ben a palesztin problémáról folyó tárgyalások megerősítik, hogy az összes befolyásos külső szereplő képességeit össze kell fogni, különben a színes ceremóniákon kívül semmi maradandó nem születik. Közel-keleti barátainkkal is közeli vagy egyező álláspontokat képviselünk, ami megkönnyíti az ENSZ-ben és más multilaterális platformokon való együttműködésünket.

Kérdés: Nem gondolja, hogy az Ön által is támogatott és népszerűsített új többpólusú világrendben Oroszország gazdaságilag és katonailag is egyre inkább függővé vált Kínától, ami kiegyensúlyozatlanságot teremtett a Pekinggel kötött történelmi szövetségükben?

Szergej Lavrov: Nem „támogatjuk” a többpólusú világrendet, mivel annak kialakulása egy objektív folyamat eredménye. A hódítás, leigázás, alárendeltség vagy kizsákmányolás helyett, ahogyan a gyarmatosító hatalmak felépítették rendjüket, és a kapitalizmus kialakulásához vezettek, ez a folyamat együttműködést feltételez, egymás érdekeinek figyelembevételét, valamint a résztvevő országok komparatív versenyelőnyein és integrációs struktúráin alapuló okos munkamegosztás biztosítását.

Ami az orosz-kínai kapcsolatokat illeti, ez nem a szó hagyományos értelmében vett szövetség, hanem az interakció hatékony és fejlett formája. Együttműködésünk nem jelenti blokkok létrehozását, és nem céloz meg harmadik országokat. A hidegháborús korszak szövetségei esetében meglehetősen gyakori, hogy az azokból áll, akik vezetnek, és azokból, akiket vezetnek, de ezek a kategóriák a mi esetünkben irrelevánsak. Ezért nem lenne helyénvaló bármiféle egyensúlytalanságról spekulálni.

Moszkva és Peking egyenrangú alapokra helyezte és önállósította kapcsolatait. Tették ezt kölcsönös bizalmukra és támogatásukra alapozva, amelyek a sok évszázados szomszédsági kapcsolatokban gyökereznek. Oroszország megerősíti szilárd elkötelezettségét a belügyekbe való be nem avatkozás elve mellett.

Az orosz-kínai együttműködés a kereskedelem, a beruházások és a technológia terén mindkét ország számára előnyös, és elősegíti a stabil és fenntartható gazdasági növekedést, miközben javítja népeink jólétét is. Ami a szoros katonai-hadászati kapcsolatokat illeti, ezek biztosítják, hogy kiegészítsük egymást, lehetővé téve országaink számára, hogy érvényesítsék nemzeti érdekeiket a globális biztonság és a stratégiai stabilitás szempontjából, miközben hatékonyan lépnek fel a hagyományos és új kihívásokkal és fenyegetésekkel szemben.

Kérdés: Olaszország a barátságtalan ország címkéjét viseli, amint azt Ön már oly sokszor elmondta, többek között 2024 novemberében is. Ön külön kitért erre. Az elmúlt hónapokban azonban az olasz kormány szolidaritást tanúsított az amerikai kormányzat iránt, még az ukrán témában is, miközben Vlagyimir Putyin a partner szót használta az Egyesült Államokra, még ha nem is ment el odáig, hogy szövetségesnek nevezze azt. Figyelembe véve az új moszkvai nagykövet kinevezését, okkal feltételezhető, hogy Róma valamiféle közeledésre törekszik. Hogyan értékeli a kétoldalú kapcsolatok jelenlegi helyzetét?

Szergej Lavrov: Oroszország számára nincsenek barátságtalan nemzetek vagy emberek, de vannak olyan országok, amelyek kormányai barátságtalanok. És mivel Róma esetében is ez a helyzet, Oroszország és Olaszország kapcsolatai a háború utáni történelem legsúlyosabb válságán megy keresztül. Nem mi voltunk azok, akik elindítottuk ezt a folyamatot. Az a könnyedség és gyorsaság, amellyel Olaszország csatlakozott azokhoz, akik arra tettek fogadásokat, hogy Oroszországnak stratégiai vereséget okozzanak, amit ők stratégiai vereségnek neveztek, és az a tény, hogy Olaszország cselekedetei ellentétesek nemzeti érdekeivel, valóban meglepett minket. Eddig nem láttunk semmilyen érdemi lépést ennek az agresszív megközelítésnek a megváltoztatására. Róma továbbra is teljes körű támogatást nyújt a kijevi neonáciknak. Ugyanilyen zavarba ejtő az a határozott törekvése, hogy megszakítson minden kulturális kapcsolatot és civil társadalmi kapcsolatot is. Az olasz hatóságok évek óta törlik a kiváló orosz zenekarvezetők és operaénekesek fellépéseit, és évek óta nem engedélyezik az eurázsiai együttműködésről szóló veronai párbeszédet, annak ellenére, hogy az Olaszországban született meg. Az olaszok művészetkedvelők hírében állnak, akik nyitottak az emberek közötti kapcsolatok előmozdítására, de ezek az intézkedések teljesen természetellenesnek tűnnek számukra.

Ugyanakkor Olaszországban elég sokan vannak, akik igyekeznek a végére járni annak, hogy mi okozta az ukrajnai tragédiát. Eliseo Bertolasi, egy neves olasz civil aktivista például „Az ukrajnai konfliktus egy olasz újságíró szemével” című könyvében dokumentumokkal bizonyította, hogy a kijevi hatóságok miként sértették meg a nemzetközi jogot. Szeretném javasolni, hogy olvassák el ezt a könyvet. Tény, hogy az igazság felkutatása Ukrajnáról Európában manapság elég nehéz feladat.

Mind Oroszország, mind Olaszország népe számára előnyös lenne a két ország közötti egyenlő és kölcsönösen előnyös együttműködés. Ha Róma kész a kölcsönös bizalmon alapuló és egymás érdekeit figyelembe vevő párbeszéd helyreállításának irányába elmozdulni, akkor jelezzenek nekünk, hiszen mi mindig készek vagyunk meghallgatni az Önök véleményét, ideértve az Önök nagykövetét is.