A kútmérgező belterjesség ellenszere -Van kiút
A II. VH. utáni közállapotokra igen jellemző volt a bizalmatlanság légköre. Élen mindezek megalapozóival, a moszkovita emlőkön kiokított kommunista rendszer élharcosaival. Egyebet sem hallottak eleink, a gyárak, üzemek, intézmények, kora reggeli nem kívánt, kötelező jellegű szellemi aktusok résztvevőiként, a Szabadnép félóra” kiszolgáltatott munkavállalóiként, a társadalom egészét átszövő, lélek romboló fejtágítóin, hosszú éveken át, mint kihangsúlyozva lényegük fő mondanivalóját: -Légy Éber Elvtárs!
Nos, e jobb sorsra érdemesek (déd- nagyszüleink, szüleink és kortársaik), mit tehettek egyebet, beletörődve a megváltoztathatatlanba, látszat lelkesedést mutatva, végigszenvedték a műszakkezdés előtti kelletlen, előadásoknak nehezen csúfolható, szóözön maszlagokat. Vezércikkekből és egyéb aktuális blődségekből fölolvastatva, azok idézeteinek véget nem érő folyományaként. Szenvedő alanyaiként átélve az egész ország lakosságának, egy ránk erőltetett ideológián alapuló diktatúra meggyökereztetése érdekében. Hűen követve a nagy Testvér, a dicsőséges felszabadító Szovjetunió örök- és megbonthatatlan barátságának hazugságait ismételve, 40 éven át…
Arra alaposan ügyelve, hogy minden kulcspozícióba csak megbízható elvtárs kerülhessen. Kivétel nélkül, irgalmatlanul betartatva a párt hívó szavára közéjük állók sakkban tartását, a néppel együtt. Így alakították ki a belterjességen alapuló klikkrendszer hadállásait, hogy sehol senki ne tudjon önállóskodni, eltérni az előírt irányvonaltól. Marx és Engels, ill. Lenin lánglelkű útmutatásaitól. Szajkózva ezen igéket reggeltől napestig. Élő szóban éppúgy, mint a legkülönbözőbb fejtágító értekezleteken, később a sajtóban, rádióban, a TV-ben, hogy el ne felejtse a lakosság, kinek a kezében van a gyeplő, amelynek szorításából nem lesz kiút mindaddig, amíg az orosz „medve” gyakorlatilag kisebbségben lévő életben tartói, szuszogni képesek, hatalmuk súlyától fokozatosan eltunyulva.
Az évtizedek beidegződése meggyökereztette a mi kutyánk kölyke szindrómát. A tisztségviselők ciklusokat követően cserélgetve szálltak egyik ágról a másikra, új arcok csak igen ritkán kerülhettek reflektorfénybe. Többnyire haláleset okán, vagy látszatcselekvésekkel ámítva a nagyérdemű publikumot, az általuk képviselt politika nagyszerűségének önigazolása céljából. Lobogtatva a szocialista demokrácia fejlődőképességének mákonyát igazoló pártkongresszusi dokumentumaikat, ügyesen elaltatva s megtévesztve, a jóhiszemű kiszolgáltatottak éberségét. A beletörődés törvényszerűségét folyamatosan elhintve az emberek között, hogy a lázongás legcsekélyebb jele nélkül fogadják el sorsukat, zokszó nélkül elviselve azt, a társadalmi konszolidáció erőltetett meggyökerezésével, annak örve alatt. Hosszú távra berendezkedve, uralmuk zavartalan bebetonozásával. Akár több évszázados távlatban reménykedve, sőt, némelyek agyában még hosszabb távon át, annak biztos tudatában leledzve. Az egész világra kiterjesztve szándékozandón ideológiájukat, a békeszólamok mögötti állandó háborús készülődés fenntartásával. Bevonva e folyamatba a varsói szerződés valamennyi tagországát és a földrész egyéb zegzugát elbódítva, nyilvánvalóan a terjeszkedésen alapuló hódításuk szándékával. Semmibe véve azok egyedi, országonkénti adottságait, teherbíró képességüket. Nagyravágyó terveiket illetően, úgy szárnyaltak Szásá-ék, mint vadlibák a Hortobágy felett, élvezve az önkényuralmi helyzetük biztonságát, a nyugati nagyhatalmak társutas hozzájárulásával, a Kelet-Európai népek rabigába kényszerítésével, a II. VH utáni, számukra kétség kívül kényelmes kiegyezésükkel.
Teltek múltak az évtizedek, a rabnemzetek tagjainak reménytelen kilátástalanságában, a komoly változásokat, a függetlenség elérését illetően. Aztán, egyszer csak, mit ad Isten, a 80-as évek közepétől, Gorbacsov hatalomra jutása után, berobbant a létező szocializmus szótárába a „GLASZNOSZTY”. No csak, mi lesz ebből, tették fel a kérdést nem kevesen, az állampolgárok sorában, a béketábor országaiban. A kezdetekkor néhány derűre hajlamos távol-keleti Tovaris ügyködése által – szigorúan zárt körben – a vodkát kiváltó új itókaként emlegetve a jobb kor eljövetelét, ezen újsütetű fogalom kapcsán.
Azonban e téren csalódniuk kellett, mert a vodka ugyan maradt még egy ideig, de az új irányvonal hirdetője által komoly tilalmi hadrend lépett érvénybe, a kórossá vált italozási szokások megszüntetése érdekében. Igaz, kísérletnek ugyan jó volt, a végeredmény azonban meglehetősen változó mértékű adatokkal szolgált, a mindig alaposan „formatervezett” statisztikák tükrében.
Tény, hogy a keleti-blokkban mindenütt felbolydult a társadalmi „méhkas”. Remények és vágyak sokszínűsége lepte el a „kis” és ”nagy”- emberek mindennapjait. A több évtizedes dagonya ellenére, voltak, akik friss levegővételként fogták fel a váratlanul betoppant esélyeket, egyéni életükben is. Az ideológia kézben tartói között pánikhangulat lépett föl, vajon mi lesz a közeljövő útja a számukra? Miként menthetik meg a maguk számára a közelgő új világrend zálogát, a hatalmat, annak legalább jó néhány szeletét?
Hamar összeborultak az illetékes elvtársak s elkezdődött a „nagy futás”. Előre a dicső reformokért, a többször emlegetett megújulásért. Ha kell a Jó Istent is -akiben sosem hittek- igénybe véve. Hogy az ördögről most ne is szóljunk. Persze a háttérben „ő” sem maradhatott ki a szórásból. Márai Sándor megfogalmazása, látens módon, ezt a folyamatot sem zárta ki a bolsevik szellemiség tárházából.
Idézem:
„A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt”.
Nagyhatalmék döntöttek, látványos tárgyalási folyamatok, helyszínek váltogatásával, a számukra jó szokásuk szerint, a föld lakóinak teljes kizárásával.
Da! Yes! – felkiáltással, Kelet-Európa számára szabadságot ajánlva, a közösen elrejtett csapdáik ügyes elhallgatásával. Örült a jó nép, a Visztulától a Duna-menti népek idevonatkozó régióján át, a Fekete tengerig. Hurrá! Gurá! Lesz majd mifelénk is nemzeti újjászületés, több párt rendszer, piacgazdaság, életerős kapitalizmus. Nyugati „típusú” jólét!
Röviden szólva, általános rendszerváltozás!
Hát lett! De hamar kiderült, a bölcs közmondás igazsága: URAM! Mi nem ilyen lovat akartunk! Közmondások tucatjait sorolhatnánk még föl, a csalódás teli történések közkinccsé tételével. Zárva azzal: Nem mind arany, ami fénylik! – a kapitalizmusban sem.
Szomorúan kellet megtapasztalnunk – többek között -, hogy magát a változások egyik élcsapatának aposztrofáló SZDSZ, az idő múlásával, egyre inkább gyengül az elszámoltatások beindítása tekintetében. Sőt, az MDF bukása után, nem átallott összeborulni, a változások előszele beindulásától folyamatosan hangoztatott, esküdt ellenségének beállított MSZP-vel, a választópolgárok megrökönyödésére.
Ekkorra már a legelvakultabb madaras hívők számára is világossá vált, hogy bármennyire is fájdalmas a bizonyosság, alaposan bepalizták őket. Több mint valószínűleg, egy előre elkészített forgatókönyv alapján. Amit nyilvánvalóan nem kötöttek a nagyérdemű állampolgárok orrára. Még véletlenül sem.
Így jutottunk el a reményteli új világ bekövetkeztének azon állomásához, ahonnan nem vezetett tovább semmiféle kiút, a remélt újjászületés irányába. A „kofferes” előkészületek után, a helyükön hagyott régi elit emberei szép fokozatosan, újra magukra találtak, erőre kaptak, „kicsomagoltak” és örömmel konstatálták, ismét eljött a „MI IDŐNK” korszaka, a maguk szemszögéből nézve A kétbalkezes első ciklus irányítói, szemrebbenés nélkül dobták oda a kezdeményezést, az élet minden szintjét átfogón, a letűnt korszak embereinek. A politikai hatalom visszaszerzését megelőzően, majd azt követően végleg megerősítették állásaikat a gazdasági szférában, és gátlástalanul lecsaptak a legkisebb lehetőségre, ami csak az útjukba került. Azonnal megragadva a kezdeményezést, a már az Antall érát megelőzően általuk elindított ú.n. spontán privatizáció korszakában lekaszáltak folytatásával.
Igénybe véve a külföldi kapcsolataikat, a már törvényesített privatizáció általános kiterjesztésével, a nemzetstratégiai sarokpontokat magába foglaló üzemek, még működő gyárak, gyáregységek, azok „maradványai” kiárusításával. Semmibe véve az ország, a lakosság érdekeit, a jövő kilátásait, az utánunk jövő nemzedékeket is ide értve.
Mindeközben újólag kiépítették állásaikat a társadalom egészét átfogón, a „MI KUTYÁNK KÖLYKE” szólásmondás érvényességét életre híva. Feltöltve a legkülönbözőbb köztisztviselői hadállásokat, saját embereikkel. Kirekesztve mindenki mást, aki nem közéjük tartozott. Ennek isszuk pokolmélységű, „kéngőzös” levét mindmáig. Szomorúan megtapasztalva a valódi új arcok hiányát mindenhol. Az ország egészét átfogón. Mindezek által másod-, harmad virágzásukat élik a szem- és köpönyegforgatók tucatjai, pártoktól, különféle civil, szak- s egyéb szervezetektől függetlenül. Minden erkölcsi, etikai gátlás nélkül uralkodva az általuk felügyelt, ellenőrzött területek fölött.
Az elcsigázott nép pedig egyre türelmetlenebbül várja a kétharmad általi reményteli változásokat. Ám a háttérben mindenütt ott vannak a régóta beépített szerencselovagok, örök túlélők és háttértámogatóik. Többek között emiatt is késik a sokak által várt elszámoltatás, mert a bírói függetlenségre hivatkozás védőfala mögé bújva, az eddig jól bevált időhúzó taktikájukkal, ügyesen kifogják a szelet az elégedetlenkedők vitorlájából. Majd csak kifáradnak s ellanyhulnak lázadozó mentalitásukkal, mondanom sem kell, jogos elvárásaikkal. Volt rá elrettentő példa jócskán, a bicskanyitogató bírói ítéleteknek, pl., a Postabank téma s a hozzá hasonló szégyenteljes gyakorlat meggyökereztetését tapasztalva, a sárosak részéről máig igyekezvén ezt a formációt életben tartatni. A legfrissebb hírek szerint talán van némi remény e számukra hosszú ideje jól működő gyakorlat felszámolására. A beharangozott sarkalatos törvények szigorításával.
Ám mindaddig, amíg az erősen érintett érdekeltségi körök kezéből, a törvény erejével ki nem ragadható a gyeplő, az átlagpolgár számára sajnálatos módon marad a további alkalmi dühkitörés, a tehetetlenségbe ágyazott reménytelenség és a kilátástalanság együtthatója, az EZ VAN állapot szánalomra méltó belenyugvása. A „Vagy megszoksz, vagy megszöksz!”- békebeli közmondásnak érvényt szerezve.
No, de mégis, mi lehet ebből az „elüszkösödött” közállapotainkból a kiút?- kérdezik az egyre lehetetlenebb helyzetükbe soha bele nem törődők sorából.
Keresve a kiutat, eltökélt kitartással, következetes hozzáállással. Gondolkodjunk hát közösen.
Induljunk ki abból, ami van. Elsikkasztott rendszerváltozás, többpártrendszerbe „burkolt” egypártrendszer, látszatdemokrácia, a helyükön hagyott állampárti örökösök, azok jó karban tartott utódai, szemforgató, kettős mércét követő, azt alkalmazó politizálás, leigázott nemzet, kirabolt lakosság, megtévesztésben tartott emberek sokasága, általános elégedetlenség, mesterségesen kialakított békétlenség, egyre szélesedő árok, papíron két irányzat képviselői között. A látszatok drasztikus életben tartásával. A régi-új haszonélvezők együttes érdekszövetsége aknamunkájaként.
Aminek lényege nem más, mint a tegyünk úgy „MINTHA” …cselekednénk!
21 éve váltja egymást a nemzetellenes és a látszólag nemzeti, ám ténykedéseiben ellentmondások tucatjait magába foglaló hatalmi szféra. A kétharmad birtokában különösképpen elszomorító módon. Megismétlem a korábban feltett, sokakat rendületlenül érdeklő kérdést: Mi ebből a jelenlegi posványból a realizálható, járható KIÚT?
Nos, Tisztelt Honfiak, Honleányok! Bármennyire is hihetetlen, van megoldás! Csak rajtatok múlik! Tovább tűritek-e a kiszolgáltatottságotokat, vagy asztalra csaptok, pontosabban aláírjátok azt a papírdarabkát, amelynek segítségével megszabadíthatjátok az országot, új alapokra helyezhetitek a politikai rendszert. A mára már működő- és fejlődőképessége határához érő, tetteiben megkövesedett, önmagába visszatérőn elitista uralkodó osztály tagjainak, törvényes úton történő kizárásával, a KÖZÉLETBŐL!
Egy nap alatt lerakva az Új Magyarország alapjait. Hogyan? Figyeljetek!
Három év van hátra a következő választásokig. A fennálló törvények szerint, csak pártok által jelölt személyek indulhatnak a soros országgyűlési- ill., önkormányzati képviselő választásokon. Információk szerint, a népszavazás eredményességét erősen megszorító törvényjavaslat van napirenden, a T. Ház előtt. Ennek oka egyértelmű. Minél inkább megkötni a komolyabb változásokat akaró néprétegek kezét, azok esélyeit.
Ám, Ti ne csüggedjetek! Hallgassatok rám!
Ha ez a lépés meg is történik a jelenlegi hatalom birtokosai részéről, a széleskörű, felvilágosító jellegű információáramoltatással – élen az internet igénybevételével – mozgósítani lehet a lakosság saját érdekei iránt fogékony rétegét, a helyes irányvonal követésére.
Ennek jövőbe mutató változata, a PÁRTOK NÉLKÜLI PARLAMENT. Ezen eszmei irányzat elfogadtatása, az ennek való választói akarat megnyerése útján, a megszólítandók belátó készségének növelésével. Gondolkodó képességük folyamatos fejlesztésével. Sorsuk pozitív irányú megváltoztatásáért, saját akaratuk érvényre juttatása által.
Ennek pedig egyetlen útja, a gyakorlati megvalósítás eléréséhez, a NÉPSZAVAZÁS! Csak ezen lépés sikeres megtételével szabadulhatunk meg a közeli- és távoli múlt kártevőitől, törvényes keretek között.
Mi, távlatban gondolkodó előrelátók, régóta próbálkozunk ezzel, ám tudatában vagyunk annak, hogy a korszakváltó megoldások soha nem voltak egyszerűen átvihetők a köztudatba. Az egyszerűségen alapuló nagyszerűségük ellenére sem, az emberiség történelmében.
Ezen elhatározásunkkal elérkezünk azon vízválasztó határvonalhoz, ahol rövidesen döntési helyzetbe kényszerül minden józan paraszt ész gyakorlója. Rajtunk kívül azok is, akik ezt első olvasásra nem hiszik. Pedig szó szerint, pofonegyszerű.
Szervezés kérdése az egész. Hinni kell a sikerben és határozottan cselekedni.
Ezért: http://internetfigyelo.wordpress.com/2011/05/01/partok-nelkuli-parlament/
Jó szívvel ajánlom hát, nem először, a már 6 éve nyilvánosságra hozott, az időközben közülünk örökre eltávozott küzdőtársam, Tunyogi Csapó Gábor tervezetét, a jövő Parlamentjéről.
Levezényelve a NÉPSZAVAZÁS-t!
Amely során, mindössze egyetlen bővített kérdésre kell IGEN-nel vagy NEM-mel válaszolnia az ország lakosságának:
Akarja-é Ön, Tisztelt Magyar Állam- és Választópolgár, hogy a NÉPAKARAT többségének jóvoltából, a társadalom megújulása érdekében, új alapokra helyezve, bevezessük Hazánkban, Magyarországon, a pártok nélküli Parlament (Országház-Nemzetgyűlés) intézményét, oly formában, hogy az elmúlt 66 évben, bármilyen vezető köztisztviselői címet viselő, azt betöltő személy, köztük volt pártvezetők, párttagok, magukat függetlenek vallók, 10 évig nem indulhatnak országgyűlési- és önkormányzati képviselőként, tehát nem jelölhetők, nem választhatók?
Meggyőződésem, hogy az IGEN győzelme elháríthatatlan!
A lakosság ugyanis olyannyira megcsömörlött az eddig uralmon volt pártoktól, hogy alig várja a tőlük való megszabadulást. E lépésünkkel ismét a világ érdeklődésének középpontjába kerülünk, mint példaadó, megújulásra kész NEMZET!
A közös akarat megnyilvánulásával ugyanis ismét egyesíthetővé válik az állampolgárok több évszázados vágya, a HAZA közös célokért való szolgálata. Hiteles vezetőkkel, az általuk önként választott törvényhozók hatalomba juttatásával. (Részletek a fent megadott linken!).
Valódi Népképviseleti Országgyűlés igénybe vételével, annak hagyományainkra támaszkodó, működőképességét évszázadokra visszamenően igazolhatón, írásos bizonyítékai alátámasztásával. Mindezeket a NÉPSZAVAZÁSSAL megerősített, többségi akarattal felruházva.
Minden további szó csak felesleges időpocsékolás!
Honfiak! Honleányok! Polgártársak!
Elérkezett a TETTEK ideje!
Munkára föl! Hajrá magyarok!
Budapest, 2011. június 27.
Kézfogással:
/Péteri Attila Árpád/
MJB elnökségi tag
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
(MJB = Magyar Justitia Bizottság)
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Kiváló,- napjaink problémáit feltáró és megoldást javasló elemző anyag!
Kötelező olvasmányként kellene felhasználni minden magyar ember- nek, különös tekintettel az „uborkafára” felkapszkodott (kétkulacsos) politikusoknak és híveiknek.
A kétharmados parlamenti többséget kapott kormánypárt nem él a lehetőséggel, esetenként (nem cáfolva a jóakaratát) elkapkodott törvényeket alkot, hagyja magát provokálni és a főkérdésektől eltérve, apró-cseprő vitákba bonyolódva morzsolja napjait. . Az egykori sokat változtatott nevű párt jelenlegi szószólói felbátorodtak, mert azt tapasztalják (mint az Antall kormány idejében), hogy a hajuk szála sem görbül meg,- országvesztő tetteikért semmilyen felelősségre vonás nem történt, Kádár gyilkosai és hívei élnek, mint hal a vízben. Ezért ábrándultak ki az emberek a pártokból, mert azt látják, hogy az ígéretet az semm tartja be, akinek erre példátlan nagy lehetősége és a szavazópolgároktól kapott felhatalmazása van. Kétes előéletű személyekkel nem lehet valós rendszerváltást végrehajtani! Aki ezt képtelen megérteni, abban legyen annyi gerincesség, hogy lépjen le a hatalom porondjáról, vagy sűrgősen tegyen valamit, hiszen nincs mitől tartania, mert az ellenzék akkor is dobálja a sarat, amikor nem feszegetik múlbéli bűneit, mert a hatalom iránti lenini-sztalini örökségük beépült a génjeikbe.
„Az óra” ketyeg, a „kisemberek” türelme fogytán van! Elegük volt az ígéretekből és a szemfényvesztő produkciókból!
( Prof. Dr. Bokor Imre.)
Az írásból csak az alábbi idézethez fűznék néhány gondolatot. Mi az, hogy: „PÁRTOK NÉLKÜLI PARLAMENT”? Ez a fából a vaskarika elmélete.
A dilemma lényege pedig az, hogy pártok nélkül meg minek a parlament? Semmi szükség sem lenne rája, mert pártok nélkül nem kell vitatkozó helység sem. A mai világunk pogány (apó!) = hímuralmi rendszere kizárólag a vezérhím megválasztása érdekében alkalmazza a parlamentet. Mert az a világ is elmúlt, amidőn a vezérhímek még egymás közötti verekedésekkel döntötték el, hogy ki veszi át a kérdéses horda feletti védelmi hatalmat. Sajnos a pénzhatalmi rendszer megdöntése nélkül utópia ábrándozni pártok nélküli hatalmi viszonyokról. Előbb el kell takarítani a pénzvilágot, mert addig érdemi változás lehetetlenség, vagyis minden hasonló elmélet utópia.
Az esetleges vitakedv fokozása érdekében szeretném megemlíteni: I. Mátyás király uralkodásától számított bő ötszáz évben, higgyék el, a KÁDÁR-RENDSZER volt Magyarország második legjobb társadalmi korszaka. Aki tudja, cáfolja!
Kedves Kolléga!
Itt a link, ami elkerülte sokak figyelmét -fenti okfejtéseim közt- nem először:
http://internetfigyelo.wordpress.com/2011/05/01/partok-nelkuli-parlament/
Tunyogi Csapó Gábor Mindszenty díjas közíró, kiváló elemző -sajnos már nincs közöttünk- világos választ ad minden kérdésre.
Csak követni kell az általa vázoltakat! Értő füllel, szkepticizmus nélkül!
Szebb jelent, élhető jövőt!
Én a szerzővel nem értek egyet.
A jövőt a pártokkal képzelem el.
Sajnos a pártosodás nálunk NEM VÁLT BE! A történelem rá a bizonyíték. Ezért meggyőződéssel vallom, új utakat kell keresni. Az ország boldogulását NEM a pártok fogják meghozni, hanem a hazafiak, akik a NEMZETÜKNEK vannak elkötelezve, nem pedig bármilyen ideológiának, amit ki így, ki úgy értelmez, szerez neki érvényt. Többnyire nemtelen eszközökkel. Az új eszméket első hallásra többnyire idegenkedve fogadják. Ez természetes emberi tulajdonság. Mi, előretekintők azonban jobban hiszünk a fejlődésben. Ezt ékesen bizonyítják a saját korukban fantasztának minősített írók, feltalálók, stb-stb. Verne Gyula álma is valóra vált. Úgy az űrkutatás terén, mint sok más egykoron reménytelen fantazmagóriának tűnő szakterületen, a tudomány és a technika szintjén. A velem együtt gondolkodókkal, mi már csak maradunk a valódi tehetségeknek, az alkotó kész erőforrással, belső hittel felruházottaknak teret adó változások, egyszóval a megújulás hívei. 🙂
Halottakról vagy jót, vagy semmit!
Kénytelen vagyok azonban az igazság érdekében szót emelni.
A pártok nélküli parlament ebben az országban, e nép nagyon magas fokú individualizmusa miatt sem valósulhat meg. Szerintem ez csak nagyon kis létszámú nép esetében működhet, ha működne egyáltalában.
Aki valóban ismeri és szereti ezt a népet, az tudhatja, hogy a jelölt állításig sem jutnánk el országosan, mivel nem tudnánk a jelöltekben sem megegyezni! Aztán további problémát jelentene az emberismeret. Na ez az, ami ma nincs. Ezért mindenki mondja a magáét, a másikra nem figyelve. A kivagyiság, ami oly jellemző népünkre azt is megakadályozza, hogy a nép tagjai felismerjék vezetőiket, az arra valóban alkalmas embereket!
Ez az utópisztikus elképzelés egyetlen dolgot hagy ki a számításból, a legfontosabbat, az embert!
A parlamentáris demokráciában azért alakultak ki a pártok, tulajdonképpen közösségi szervezetek, mivel ezek a társadalom szervezéséhez szükségesek voltak. A különféle elgondolásokat, megoldási javaslatokat valahogy közös nevezőre kell hozni.
Nem szükséges, nem is életszerű, hogy egy adott társadalomszervező erő (pl. párt) minden programpontjával egyetértsek, elégséges az alapvető egyezőség.
Ha már demokrácia és választás, azt is figyelembe kell venni, hogy a társadalom tagjainak leadott szavazatai lehetőleg ugyanannyit érjen, vagyis a társadalom életének irányításában az elképzelések a helyes arányban jelenjenek meg. A jelenlegi un. területi és országos kompenzációs listák ezt szolgálják, nagymértékben elősegítve a szavazategyenlőség elvét.
Nyilván lehetne a kérdést alaposabban és mélyebben boncolgatni, de ezt tegye meg önállóan, aki akarja.
A magyarság lelki alkatának a királyság felel meg. Az Árpádházi királyok alatt sokasodtunk, gyarapodtunk, azóta…
Természetesen lehet e formációban is gondolkodni. Részemről nem vagyok ellenére a királyság intézménye visszaállításának sem. Hisz ezer évig működött. Javaslatunk, elhunyt barátommal -többek között- a vitaindítást is megcélozta, a nem működő PÁRBESZÉD és értelmes megoldások előtérbe helyezéséért. Csak végre induljunk el a holtpontról.
A pártokrácia sem az igazi, ezt valljuk be, mert óhatatlanul megosztja az embereket. Viszályt kelt, a békétlenséget erősíti. Gyakorlatilag a mesterségesen kialakított pártok, nem mások, mint a láthatatlan hátérhatalom meghosszabbított öklei. A szavazókat terelik a ringbe, üssék-vágják egymást, amíg őkelmék karba tett kézzel várják a győztes kihirdetését, ami a számukra teljesen mindegy, mert mindkét fél az ő kezükben van. Az ő tenyerükből eszik.
Suma summárum, ez, ami mára kialakult, a szemforgatások melegágyává vált. nem a nép, a lakosság valódi érdekeit szolgálja. Látszatcselekvés folyik, felelősök pedig nincsenek. A pártok nélküli T. Házba -optimális esetben- olyan emberek kerülhetnének be, akiket az adott körzet lakossága jól ismer. Szakmailag, emberileg, erkölcsi, emberi tartásukat példaadónak tartván. „Csak” ennyi változás lenne a jelölt állításnál, hogy nem a párt által delegáltak kerülnének föl a választhatók listájára, hanem a lakosság által közvetlenül javasoltak. Pártideológiáktól mentesen!!! A jelölteket a technika segítségével be lehetne mutatni a helyi TV, rádió csatornákon, az interneten, stb-stb. Ennek ma már nincs akadálya. Ezért mondtam, hogy szervezés kérdése minden. Rendezhetnének pl., a SKYPE-n élő fórumokat, de személyes lakosságiakat is. Iskolákban, Műv Házakban stb., ahogy ez korábban is szokás volt. Hozzáállás kérdése az egész, mit tartunk fontosnak? E megoldással úgyszintén a legtöbb szavazatot elért ember kerülne be a T. Házba. Valóban a maga körzetének lakóit képviselve, azoknak tartozva számadással, nem a pártelnöknek és a lassan sóhivatalokká váló pártoknak. Egy csomó ingyenélőt eltartva, állami dotálással, amit önmaguknak szavaznak meg rendszerint saját részükre, a lakosság teljes mérvű kizárásával. Nem ritkán diktatórikus eszközökkel. Tunyogi Cs. G. részletesen leírta a teendőket, mit hogyan kell levezényelni.
Sorolhatnám még az indokokat. A bajt néhány hozzászólásban ott látom, hogy nem azzal állnak neki az általunk felvetett javaslat, kérdés megválaszolásának, hogyan lehetne TISZTESSÉGGEL váltani a jelenlegi helyzeten, hanem eleve úgy, hogy szerintük miért nem lehet megoldani.(!!!) Nos erre mondják azt, fordítva ülnek a lovon!!! Így viszont marad a stagnálás, a helyben járás, a reménytelen jelen és a megalapozásra képtelen jövő, eleve kudarcra történő ítéltetése. Szemléletbeli hiányosságok miatt!!!
További értékelhető eszmecserét, előrevivő hozzászólást kívánok Mindenkinek!
Tisztelt Péteri Attila Árpád!
Az nem párbeszéd, hogy Ön minősíti hozzászólásomat anélkül, hogy érdemi részére reagálna. Nemes egyszerűséggel azt állítja, hogy kapásból nemet mondok egy, Ön szerint jó kezdeményezésre. A probléma az, hogy ez a kezdeményezés pont annak a helyzetértékelését hagyja ki a megfontolásból, akinek az érdekében az egészet csinálja.
Ez a szemléletbeli hiányosság!
A pártokról hosszasan ír, de ez meg általánosítás. Ha nem lennének, vagy nem lettek volna a világon másfajta pártok, civil mozgalmak még akkor sem lenne igaza, mivel még lehetnek. Az általánosítás, amit az elitista hálózatok oly szorgalommal terjesztettek, terjesztenek, téves következtetésekre vezet.
Tudom, hogy nagyon nehéz ellene küzdeni, mert a gondolkodásunk át van itatva kollektív anyafogalmak használatával, de attól meg kell tenni.
A pártok nélküli parlamentáris demokrácia a jelenlegi rendszer reformálása, ami pont a vélemények működőképes szervezését hagyná ki a rendszerből. Éltem a fővárosban, tanyán, kisebb nagyobb városokban és állítom, hogy az emberek még a nagyon kicsi helyeken sem ismerik jól egymást. Az emberek döntő többsége saját magát sem ismeri, nemhogy a másikat.
Egyébként egy ilyen parlamentet, ha létre jönne egyáltalán ugyanolyan könnyű korrumpálni, mint a mostanit. Nem a pártokat korrumpálják, hanem az embereket. Ennek a kisebb létszámú parlamentnek valójában az a célja, hogy kevesebb embert kelljen szemmel tartani.
A magyar nemzetben gondolkodók nagyon felvilágosultnak tartják magukat, de sokan beveszik a hálózatok által speciálisan nekik „készített” ideológiákat.
Ilyen a le a pártokráciával is!
A díjakat sajnos nem azok alapítják, akikről azokat elnevezik.
Kedves Attila!
„Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.”
(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)
Szép, szép, de jelenleg ez megvalósíthatatlan! Egyrészt az a megszorítás, hogy nem választható az, aki az elmúlt 15 évben valamely párt tagja volt, túlzott, hiszen éppen a tettre kész, közjóért tenni akaró emberek léptek be 1990 óta valamely pártba, sokan feltehetőleg tisztességes szándékkal, s ezt a tényt nem lehet megtorolni, méltatlan lenne. Sokan ezek közül már rég megcsömörlöttek, s bánják, hogy beléptek. Az más, hogy ha valaki vezetőként rosszul végezte a dolgát, de azt meg úgysem választják újra, ha nincs párttámogatás, főleg pártlista, amin bejuttathatják a párttársak.
Másrészt azért is megvalósíthatatlan, mert ilyen körülmények között szoktak befurakodni a nagyszájú, hangoskodó, tolakodó, gátlástalan, kalandorok. Azok, akik kihasználják a zavaros körülményeket. Nincs semmi garancia arra, hogy így a vezetésre legalkalmasabbak kerülnek be a testületekbe, pozíciókba, hanem a legerőszakosabb, a legpofátlanabb alakok, csalók arathatják le a babérokat! S akkor cseberből vederbe kerültünk.
Az eltelt huszonegy év bizonyítja, hogy a tömegek nem tudnak okosan és felelősen dönteni. Hát még akkor, ha mindenki potenciális jelölt. A „bőség zavarában” képtelenek lennének helyesen dönteni. Az 1956-os események teljesen más körülmények között zajlottak! Akkor polgárháború tört ki a hatalom és az elégedetlen tömegek között, s aki akkor vezető szerepet vállalt, az egyben az életét is kockáztatta! Már pedig ilyen esetben a kalandorok menekülnek! Tehát háborús körülmények között az megy elől, aki kész életét is áldozni! Az pedig valóban elszánt, és a közjót szolgáló ember!
Ma nem ez a helyzet. Ma így kockázatmentesen lehetne jó posztot megszerezni!
Nem jött még el az idő a békés megoldásra. Ebből a csávából szerintem harc nélkül, vér nélkül nem fogunk kikerülni. Azt nem lehet megspórolni. Ahhoz már túl sok aljasság történt! Hacsak be nem következne az a csoda, hogy a hatalmon lévők valóban rádöbbennének eddigi garázda tettükre, s őszintén megbánva azt, megújulnának lélekben, s új irányt vennének a munkájuk során, őszintén a közjó érdekében, az országért és nem magukért munkálkodva, felelősséggel, s maguk szigorú önkorlátozásával. Erre pedig jelenleg semmi jel nem utal!
De, mint tudjuk, Istennél semmi sem lehetetlen!
Azt hiszem, a jelenlegi helyzetet felelőtlen, lusta, nemtörődöm és istentelen magatartásával érdemelte ki a társadalom. Azzal, hogy nem vette komolyan a jövőjéért való felelősségét. A lovak közé dobtuk a gyeplőt, és „se bú, se kár” hagytuk, hogy a politikai és gazdasági vezetést azt csinálja, amit akar. Ezt pedig visszacsinálni nem lesz könnyű, mert a mára elképesztően megerősödött politikai-gazdasági maffia nem fogja könnyen megadni magát. Foggal-körömmel fog ragaszkodni kiváltságos helyzetéhez. Ennek volt főpróbája 2006. október 23-a, és eddig úgy néz ki, hogy ők győztek!
Egy egyszerű népszavazásra magas ívben tenni fognak! Bevetik a hatalom minden eszközét! Terrort, megfélemlítést, … Ezért mondom, hogy vér nélkül nem fog menni a változtatás! Sajnos.
Barátsággal: Czakó István
Kedves Pisti Küzdőtársam!
Nagyon szépen összefoglaltad álláspontodat. Sok igazság van benne.
A mi megoldásunk azonban éppen azt a célt szeretné szolgálni, hogy békésen sikerüljön megoldani az elitváltást. A mára kialakult összefonódások és érdekszövetségek hínártengerétől csak így tudunk megszabadulni, ha hosszú időre kizárjuk a közéletből mindazokat, akik részt vettek az elmúlt 21 év garázdálkodásaiban. Akár tevőlegesen, akár társutasként, akár csupán szemlélődő álláspontot képviselve.
A radikális váltás igénybe vétele elősegítené a hosszú idő óta -különböző okok miatt- partvonalra kényszerített honfitársaink napvilágra kerülését. A tehetségek kibontakozását, minden eleddig rejtett szellemi erőforrással rendelkező tenni akarót. Sokkal többen vannak ilyenek, mint azt bárki gondolná. Akik már régen kiábrándultak a pártoskodásból, akik valójában a HAZA fellendüléséért szeretnék képességeiket kiaknázva, előmozdítani az ország talpra állítását. A 10 éves tilalmi időtől függetlenül, a jelenlegi garnitúra használható embereit minden gond nélkül igénybe lehetne venni, mint hátérembert, ám szigorúan csak azokat, akik arra érdemesek. De frontemberként nem szerepelhetnének. A vétkeseket pedig el lehetne számoltatni, az elkövetések súlyának mértékében. Gyorsított eljárással.
Ami még nem mellékes, e megújult Parlamentben megszűnnének a felesleges szócsaták, az ellenségeskedés, mert a képviselők 99 %-ka népben, nemzetben gondolkodva tenné a dolgát, a maga szakterülete, a lakókörnyezete elvárásai alapján. Akikkel rendszeres konzultációt tartva, minden héten legalább egy alkalommal s azok KÖZÉRDEKŰ véleményét közvetlenül tolmácsolná a T. Házban, már az azt követő héten, felszólalásai alkalmával. A napi gondok rendszeresen bekerülhetnének az ország első házába, oly módon, hogy azok kiemelt módon való megoldását rögvest meg lehetne szavaztatni, Időhúzások nélkül. A felső vezető tisztségviselők pedig ezek végrehajtására utasítanák a beosztottjaikat s ellenőriznék annak kimenetelét. Megszüntetve a mai áldatlan állapotok tarthatatlanságát, az ügyintézésbeli időhúzások tekintetében. Hatalmas erők lennének fölszabadíthatók, úgy a lakosság részéről, mint bent a Parlamentben. Pezsgő élettérré válna az ország egésze, friss levegőt szíva minden nap. Hisz a magyar lélek alkotásra született, ám hosszú idő óta szándékosan kényszerpályára tereltek bennünket, általunk ismeretlen -csak sejtett- egoista körök, világuralmi beütésű érdekszövetségek.
Nos, az ő uralmuk meggyengítését érhetnénk el, ha a magunk kezébe vennénk sorsunk irányítását. A véres megoldással szemben, ami senkinek nem lenne jó. Legfőképpen önmagunknak. Föl van tehát állítva a két alternatíva, lehet választani. Én maradok az általunk javasolt változatnál. Le a párturalommal, győzzön a közvetlen NÉPAKARAT általi választás!!!
P.A.Á.-nak
Czakóval egy húron pendülök: nem fog menni véres összetűzések nélkül. Már 2006-ban is folyt magyar vér. Pedig akkor csak egy hirtelen felindulásból „elkövetett” lázadás volt. Amennyiben teljes tisztulást akarunk, akkor népfelkelést kell megtervezni, ideológiával együtt, és azt győzelemre vinni. Csak így teremthetjük meg végre a magyar történelem első forradalmát. Mert csak egy győztes felkelés nevezhető forradalomnak. A forradalomnak felforgató és aztán új rendet teremtő hatása van, nemcsak a saját, hanem a kisebb vagy bővebb régió népeire is. Ehhez pedig szükség van rendkívül bátor és önfeláldozó értelmiségre!
Kedves Futurist!
Ha eleve lemondunk valamiről és meg sem próbáljuk, persze, hogy nem fog sikerülni. A NÉPSZAVAZÁS egyelőre még nincs betiltva! Miért ne élhetnénk ezzel a lehetőséggel? Az általad említett bátor és önfeláldozó értelmiség e témában is nyugodt lélekkel léphetne a TETTEK mezejére. Próba szerencse! Pláne, ha alaposan felkészült társaság veszi kézbe a szervezést. Megnyerve az ÜGYNEK az ország lakosságának többségét, akiknek elegük van a pártviszályokból!!! A siker négy kilences százalékkal kecsegtet!
Úgy kell hozzáállni e témához, hogy a végkifejlet 100%-os eredményt hozzon a továbblépéshez!
A radikális változások szükségességéhez a világban zajló események is kellő táptalajjal szolgálnak. Csak élni kell/ene/ az alkalommal. Idehaza is mélyponton van a pártok iránti szimpátia. Botorság nem kihasználni az alkalmat! Az esélyek egyáltalán nem reménytelenek!!!
Hajrá!
Tisztelt Érdeklődők!
Figyelmébe ajánlom Mindenkinek az alábbi linken, a NÉPSZAVAZÁS működő erejéről, az „IZLANDI TANULSÁGOK” c. írást:
http://www.hunnio.com/news.php?readmore=121
Éljen a HAZA!
Éjféltől nálunk is olvasható lesz ezzel kapcsolatban egy cikk!
Híradmin