Pál atya megúszta az akasztást…
Érdekes világ tárul elénk a mai Magyarországon. Apáink elbeszéléséből ismert mindaz, amit látunk, egyetlen különbséggel. Ma még nem akasztanak. Az 1919-es ámokfutás, gyalázkodás és vádaskodás fertőzése ütötte fel a fejét. A parlamenti őrjöngés, az utcákat lezáró tüntetések, támadás a papok és a rendőrök ellen, mind-mind ugyanaz, mint Szamuely és Rákosi korában. A társadalom legalját sikerült egy-egy kiképzett, magyarellenes és hatalomvágytól fűtött politikai niemandnak feltüzelnie.
Olyanok lázadnak, akiket marionett-figuraként rángathat bárki, mert saját gondolatai, egyéni véleménye nincs ezeknek a szellemileg befolyásolható embereknek. Nem tudják, mi történik velük, illetve meggyőződésük, hogy az az egy vezér megvédi őket, mert okos, mondhatni zseniális, tud káromkodni mint ők, és bárkivel szembe mer szállni, bárkit nyilvánosan besározhat, nem becsül senkit saját magán kívül, ugyanis a hatalom, a kormány engedi ezt a szembeszállást.
És itt a baj! Nem tud a kormány megfelelő választ adni a felmerült kérdésekre, és még mindig azt hiszi – Antall óta is –, hogy a proli házmesterrel lehet Mozartról beszélgetni. Pedig nem lehet. Akit ma a harangozás személyesen sért, aki ma egy templom előtt káromkodva tüntet, annak csak egy lépés, hogy a nemtetszését kifejező ferencest felakassza, amint erre voltak már verbális figyelmeztetések e tüntetők részéről.
A rendőrség nem tereli el a templom elől a hangoskodókat és még az is kérdés, hogy a független lódoktornak és követőinek van-e engedélye ezekre a heti cirkuszokra.
Így élünk ma, a demokrácia szomorú korszakában. A társadalom a napi politikai élettel együtt süllyed. Nincs emberség, megértés, értelmes vita, de nincs őszinteség és világos beszéd sem. A kommunizmus szelleme valahogy kiszökött a palackból, amelyről már-már azt hittük, hogy végleg lezárták. Ehelyett azt látjuk, hogy a vallásellenesség burjánzik, mind a keresztények, mind a zsidók ellen egész Európában, itthon pedig látjuk, hogy kik ennek a vagonokért kiáltó, őrült szellemiségnek a képviselői. Ma a harangozás, holnap a kepi, a hagyományos öltözet és a Tóra lesz az ellenség, a kiirtandó. Családok, barátságok mennek tönkre az ostoba politizálás, a pártoskodás miatt, és a társadalom önmaga ellenségévé válik, amikor a politikusok megélhetéséért harcol azt gondolva, hogy saját érdekeiért megy az utcára…
Pál atya megúszta némi verbális támadással a harangozás miatt feldühödött kommunisták bosszúját, a lódoktor pedig, tovább tüzeli a tömeget, mi pedig zsigeri rossz válaszokat adunk vagy mellébeszélünk… És ennek nagyon csúnya vége lesz, ha senki nem tér észhez ebben a kivérzett, megcsonkolt, gyűlölettel teli kis országban. Talán ezen kellene elgondolkodni mielőtt késő lesz!
Kiemelt kép forrása: Facebook/Kőrösi Koppány
Mementó 2006 emlékmű
