Van étterem Brüsszelben, ahova nem engedik be a gyermekeket, mert zavarják a „környezetet”
Megdöbbentő esetről írt közösségi oldalán Dömötör Csaba, a Fidesz EP képviselője
Mint ahogyan azt a bejegyzésében kezdi, nem gondolta, hogy meg tudják még lepni a belga fővárosban.
Amióta EP-képviselőként dolgozom, először jött ki velem a családom. Szóba se került a kiköltözés, folyamatosan ingázom. S most, hogy vége az iskolának, a feleségem és a gyerekek is ki tudtak jönni pár napra, mind az öten. Ne csak azt lássák, hogy mindig elmegyek valahova, néha azt is lássák, mi is az a hely.
Majd röviden elmesélte, hogy mivel folyamatosan ingázik, most először gondolták úgy, hogy miután vége az iskolának a feleségével és a gyermekeivel kiutaznak pár napra, csak azért, hogy ők is láthassák, milyen is az a hely, ahova rendszeresen munkájából kifolyólag elutazik.
Az egyik – ülésekkel és megbeszélésekkel teli – munkanap után közös séta volt a program, a végén egy gyors vacsorával. Legalább is ez volt a terv – idézte fel a képviselő a megdöbbentő események előtti tervezett programot.
Az Európai Parlamenttől pár percre lévő, tömegtől zajos téren a legtöbb asztal már foglalt volt. Az egyik helyen mégis találtunk egy 6 fős asztalt, mire látványosan elénk jött a pincér, hogy közölje: No kids! Not possible! Magyarul, ne jöjjünk be gyerekkel, mert nem lehetséges, ide nem lehet.
Szóval ez egy olyan étterem volt, ahol annyira szeretik a vendégeket és az üzemeltetőknek annyira fontos a vendégek nyugalma, hogy a lényegében a gyermekes családokat kitiltják onnan, mert lényegében ez azt jelenti. Mert melyik család az, amelyik az „ajtón kívül” hagyja a gyermekét, ha be akar térni egy étterembe? Nonszensz!
Dömötör Csaba meg is jegyzi a bejegyzésében, hogy
„A magam részéről nem nagyon tudok annál barátságtalanabb helyet elképzelni, mint ahonnan kitiltják a gyerekeket, miközben nyugodtan lehetnének ott. (…)
Dömötör Csaba utánanézett a dolognak és valóban van az étkezde a saját honlapján virágnyelven utalás a gyerekek kitiltására, amit a nyugalommal és a barátságos légkörrel magyaráznak.
Nem elszigetelt véletlen eset volt a miénk, a Google-értéléseknél jó pár csalódott gyerekekre hivatkozó felháborodó szülői véleményt látni.
„Így néz ki a csúcsra járatott tolerancia a gyakorlatban. Az, amikor mindent és mindenkit tisztelni kell, csak a társadalom gerincét és jövőjét adó legfontosabb közösségi köteléket nem.”
Mindenki képzelje el az elemi felháborodást, a tiltakozó meneteket, a petíciókat, az elítélő határozatokat, ha egy magyarországi hely bármely kisebbséghez vagy többségi csoporthoz tartozó személyek belépését tiltaná meg. Mindezt a nyugalomhoz és a barátságos légkörhöz való jog alapján.
Arról már nem is beszélve, hogy ezt végtelenül „toleráns” és erodálódó nyugati „demokráciavilágot” egyáltalán nem zavarja, ha perverz, aberrált alakok vonaglását láttatják a gyermekekkel. Persze ezzel majd számoljanak el a saját világukban, az már az ő dolguk.
Dömötör Csaba teljes bejegyzése:
Nem gondoltam, hogy bármivel meg tudnak még lepni Brüsszelben, de mégis megtörtént.
Amióta EP-képviselőként dolgozom, először jött ki velem a családom. Szóba se került a kiköltözés, folyamatosan ingázom. S most, hogy vége az iskolának, a feleségem és a gyerekek is ki tudtak jönni pár napra, mind az öten. Ne csak azt lássák, hogy mindig elmegyek valahova, néha azt is lássák, mi is az a hely.
Az egyik – ülésekkel és megbeszélésekkel teli – munkanap után közös séta volt a program, a végén egy gyors vacsorával. Legalább is ez volt a terv.
Az Európai Parlamenttől pár percre lévő, tömegtől zajos téren a legtöbb asztal már foglalt volt. Az egyik helyen mégis találtunk egy 6 fős asztalt, mire látványosan elénk jött a pincér, hogy közölje:
No kids! Not possible!
Magyarul, ne jöjjünk be gyerekkel, mert nem lehetséges, ide nem lehet.
Nem tudom, hogy létezik-e a gyermekek belépését tiltó tábla (mondjuk egy gyerek áthúzva piros szegéllyel), de ilyet itt nem láttunk, mint ahogy egyébként sem láttunk és tapasztaltunk még ilyet.
A nagyobbik lányaink 12 és 10 évesek, és azonnal megkérdezték, hogy miért nem engednek be minket. Akkor nem tudtam a helyes választ, és igazából azóta sem tudom.
Utánanéztem, az étkezde a saját honlapján virágnyelven tényleg utal a gyerekek kitiltására, amit a nyugalommal és a barátságos légkörrel magyaráznak. (Nem elszigetelt véletlen eset volt a miénk, a Google-értéléseknél jó pár csalódott gyerekekre hivatkozó felháborodó szülői véleményt látni.)
A magam részéről nem nagyon tudok annál barátságtalanabb helyet elképzelni, mint ahonnan kitiltják a gyerekeket, miközben nyugodtan lehetnének ott. (Tudom, hogy vannak ilyen jellegű szálláshelyek is, de ott ez legalább a foglalásnál kiderül, a gyerekeket nem a helyszínről kergetik el.)
Így néz ki a csúcsra járatott tolerancia a gyakorlatban. Az, amikor mindent és mindenkit tisztelni kell, csak a társadalom gerincét és jövőjét adó legfontosabb közösségi köteléket nem.
Mindenki képzelje el az elemi felháborodást, a tiltakozó meneteket, a petíciókat, az elítélő határozatokat, ha egy magyarországi hely bármely kisebbséghez vagy többségi csoporthoz tartozó személyek belépését tiltaná meg. Mindezt a nyugalomhoz és a barátságos légkörhöz való jog alapján.
Aki szokott több kisebb-nagyobb gyerekkel közösségi helyre, étkezdébe, moziba, sporteseményre, bárhová menni, az tudhatja, hogy nem egy könnyű műfaj (Itt is külön tisztelet és köszönet az anyukáknak.) A gyerekek néha szertelenek, és akár hangosak is. Ezzel együtt nehezen tudnám az életnek szebb jeleit találni, mint az önfeledt gyerekek látványát és a gyerekzsivajt.
Végül átmentünk a döneres étkezdébe. Ott semmi bajuk nem volt a gyerekekkel.
Mindenesetre van még dolgunk. Az, hogy Európa ne adja fel azokat a közösségeket és értékeket, amelyek naggyá, és a világ egykori legjobb helyévé tették.
A no-go zónákat sem akarjuk megszokni, és gyerekmentes övezeteket sem szeretnénk.
Kiemelt kép: MTI/Bodnár Boglárka
Mementó 2006 emlékmű
