Sütő Gábor: Tudatunk védelme (19.) – PUTYIN LEVELE TRUMPHOZ

A jelen levél szerzője természetesen nem Putyin, hanem általunk szerkesztett, Trumphoz intézett képzeletbeli levele. Tartalmilag azonban hiteles; minden megnevezett szereplő létező személy, valamennyi tény, eset, állítás ellenőrizhetően igaz. Tárgya a szemünk előtt, a szomszédságunkban zajló, lépten-nyomon félremagyarázott háborús világesemény történelempolitikai értékelése, azaz okainak, előzményeinek, következményeinek átfogó áttekintése a kezdettől máig.

Célja, hogy az egész folyamat ismeretében foglaljunk állást a napi fejleményei kapcsán, nem pedig a folyamatából kiszakítva minősítgessük őket. Meglepő, de ezt eddig hiába vártuk az illetékesektől, pedig e szempont betartása nélkül, e kérdésben is csak tévelyeghetnek, ahogy történt, s ha kevésbé is, de még ma is történik. Szerény próbálkozásként a sorozatunk 18. fejezetében erre kísérletet tettünk. A jelen levél részlegesen és eltérő szövegezésben tematikailag ismétlése az ott kifejtett főbb tételeknek. Az ismétléstől nem riadunk vissza, mivel az ellenzéki, de estenként kormánypárti politikailag helytelen, sőt káros megfogalmazások láttán/hallattán több mint szükséges. Politikusaink, sajnos néha vezető politikusaink is, képviselőink, közéleti szereplőink, politológusaink, újságíróink és sajtószerveink többsége, s emiatt közvéleményünk jelentős része is öntudatlan gondatlanságból, vagy célzatos félremagyarázásból vakon, a legtöbbször szó szerint ismétli – s félő, el is hiszi – az emberiségtől elidegenült, s mindenhová behatoló háttérhatalmi hírközlés félrevezető minősítéseit. Ezek lényege, hogy bizonyítékok ellenére folyamatosan Oroszországot marasztalja el mindenért, az igazi bűnösökről szót sem ejtenek. Teszik ez annak ellenére, hogy közvéleményünk valós tájékoztatása hivatali, szakmai, politikai, erkölcsi kötelességük, különben továbbra is olyan szélsőséges fordulatokat fogadtatnak el velünk, mint amit kormányszerveink most hajtanak végre társadalmunk kényszerű elukránosítástól a parancsoló ukrántalanításra. Az utóbbi szavakban radikális ugyan, de az előbbi olyan teljes, érzelmes és egyoldalú volt, hogy kiirthatatlanak tűnik. El kell kerülnünk, hogy a világpolitika figyelme központjában lévő kérdésekben országunkat egyik napról a másikra ismét egyik végletből a másikba rángathassák. Annál inkább, mivel hamarosan bekövetkezhető végzetes veszély áll fent Izraelnek a nemzetközi gyakorlatban szokatlan, minden feltétel nélküli támogatásában is. Tehát e levélnek időszerű eligazítási-tájékoztatási szolgálati szerepet szánunk, mert túl sok mellébeszélést, téveszmét hallunk esetenként még azoktól a külpolitikusainktól is, akiktől általában tárgyilagos eligazítást kapunk.

Nem vigasztaló, hogy nem vagyunk egyedül. Putyin is ezt szenvedi el a valóságtól elrugaszkodott beképzelt Ursula nagyasszonytól és magyargyűlölő Weber hadsegédjétől, az ukrán kék-sárga és LMBTQP színekbe öltözött európai nőies férfi és férfias női politikusoktól, de ellenséges barátjától Trumptól is. Az állandósított félrevezetés miatt a helyzet annyira eltorzult, hogy súlyosabb eredeti Putyin-levél, de inkább demars megszületése immár elvárt szükségszerűség a világ, különösen azok előtt, akik érteni akarják, mi történt és történik. Különben a megtévesztő téveszmék véres tragédiákkal járó eluralkodását kell megélnünk továbbra is. Ha szerencsétlenségünkre így történne, még parancsolóbb a tisztánlátás, a tudatunk védelme.

 

***

  

Kedves Donald!

 

A második elnökséged alatt, március 18-án folytatott harmadik telefonbeszélgetésünk a nemzetközi eseményekre kedvezően kihatott, de mindkettőnktől követeli a háború alapvető okának egyértelmű, részedről önkritikus megközelítését. Ugyanezt, de még nagyobb hangsúllyal mondhatom a június 4-én történt negyedik telefonhívásodról is, amire alább vissza is kell térnem. De mert a telefonbeszélgetés nem egyenlő az előkészített tárgyalással, célszerű a visszatekintés a közelmúltban történtek okviszonyaira, abban a reményben, hogy a Kollektív Nyugat megbeszélésein és a hazai politikai csatatéren hasznos lehet számodra.

Telefonbeszélgetéseink hangulatát megőrizve, kezdem azzal, hogy nyilatkozataidból a világgal együtt én is értesültem róla, hogy barátok vagyunk. Őszintén remélem, így van, bár az USA, de személyesen az általad január 20. óta ránk zúdított ellentmondásos események miatt néha bizony árnyalnunk kellene e fogalmazást, de bölcsebb kitartanunk mellette. Hovatovább meg is szoktam, hogy van olyan nap, amikor barátok vagyunk, avagy amikor elégedetlen vagy velem, sőt szankciókkal fenyegetsz, vagy ultimátumot adsz, amikre sem indokod, sem hatásköröd nincs. Ez kritika a barátomnak, hiszen a barátság nem osztható napokra, kérdésekre, sem másra, hanem teljes. Ha nem teljes, akkor meg nincs is. Hasonló kísérleteket be lehet ugyan állítani a rugalmasság, alkotóképesség jeleként, de kevesek szemében tűnhet jó politikának, az enyémben semmiképpen. Ám ezt sem neheztelésként mondom. A lehető legenyhébben reagáltam legutóbbi kirohanásaidra is, amikor „minden ok” nélküli orosz támadásról beszélsz, mikor az ok nem más, mint az elődeid által kiprovokált proxy háború, amelyet immár Te folytatsz ellenem, de Te viszont tényleg „minden ok” nélkül. Szemben a történtekkel áll kijelentésed is, miszerint kihasznállak Téged, meg hogy „Putyin nem érti, hogy ha én nem lennék, akkor mostanra már sok nagyon rossz dolog történt volna Oroszországgal, és úgy értem, hogy tényleg rossz. A tűzzel játszik.” Itt is fordított a szereposztás; a telefonbeszélgetéseinken is próbáltam megértetni veled, hogy a tűzzel az USA játszik, amelyet most Te testesítesz meg. Ne feledkezz meg erről, amire Medvegyev barátom nyilatkozatai is figyelmeztetnek. Hallgass őrá, ne azokra, akik félrevezetnek. A jelen levél azt akarja megértetni veled, hogy el kell kerülnünk a világháborút, s ebben egyet is értettünk. Az említettek kapcsán mégis engem nevezel a világ előtt „teljesen őrültnek”. A valós világháborús veszély miatt az esedékesből immár szükségszerűvé vált moszkvai személyes találkozónkon majd háromszor, s ősi orosz szokás szerint fenékig kell ürítened a hozzád méretezett vodkás poharat. Barátságunk védelmében más módon ezekre nem is reagálok. Te meg ezt egyáltalán nem is szoktad hiányolni, a világ meg egyre jobban érti a helyzetet. Nekem pedig nem is a szavakban, hanem beszédes tettekben megnyilvánuló bizalomerősítő barátság lenne az értékesebb.

Ne értsd félre a szókimondásomat, örömmel veszem tudomásul, hogy magunk között félretesszük a diplomáciát, s hiszem, hogy a tényeket tisztelő őszinteség eredményesebb lehet, mint az írott, vagy íratlan szabályokhoz ragaszkodás. Telefonbeszélgetésünket felhatalmazásként értelmezem arra is, hogy írásban keresztneveden szólíthatlak, s tegeződve írhatok. Baráti csipkelődéssel jegyzem meg, hogy Te ugyanezt nemigen tudod megtenni félreérthetetlen egyértelműséggel. Ugyanis még képzett nyelvészek sem tudják eldönteni, hogy angol szövegekben a „you” jelentése mikor „te”, mikor „maga”, vagy „Ön”, avagy többesszámú „ti.” A nyelvek többségében mindezeket e négy névmással fejezik ki, amelyeknek megvannak a maguk nyelvtani formái és tartalmi jelentései. Mindegyik megtisztelő, bizalmi, ismeretségi, rokonsági, korosztálybeli társadalmi megkülönböztetést jelez, amiktől a ti „you” névmásotok könnyelműen eltekint.

Ne zavarjon e kis nyelvtani betét, de egyrészt mindjárt meglátod, hogy közvetve rokonságot mutat kapcsolataink bonyolultságával. Másrészt, biztosítalak, mi oroszok tegeződve is tudunk a legőszintébb tisztelettel és önözve is a legmélyebb megvetéssel beszélni bárkivel, ha a helyzet úgy hozza magával. S mindkettőt alá is szoktuk támasztani tettekkel. Olyan egyértelműen, ahogy az USA által kikényszerített Különleges Hadműveletünket bejelentő 2022-es közleményünkben félreérthetetlenül megfogalmaztuk, s meg is valósítjuk, amit neked többször is kifejtettem, de úgy érzem, kárba veszett. Ezért e köré csoportosítom mondanivalóimat. Műveletünk okait, bizonyítékait – a nem-ukrán Ukrajna USA általi felkészítését ellenünk és geopolitikai környezete elleni agresszióra, biológiai hadviselésre is – az ENSZ elé terjesztettük, a világ ismeri. Mégis célszerű mélyebben körbejárnunk a témakört.

A legkomolyabban kérem, a világ békéje és barátságunk érdekében, a történelempolitikai igazságra, okviszonyokra alapozd az ítéleteidet, amire eddig csak elvétve került sor. Oroszország folyamatosan kezdeményezte a tárgyalásos megoldást, de a Kollektív Nyugat vagy elutasította, vagy nem válaszolt rá. Még azt is felajánlottam Clintonnak, hogy belépünk a NATO-ba, ami annyira megrémítette, hogy csak másnap tudta zavarosan kinyögni a nemleges választ. Soha nem tértünk ki a tárgyalásos megoldás elől, de amikor erre sor került, s megállapodásra jutottunk, mindig becsaptak bennünket. A NATO becsapta Gorbacsovot azzal az ígéretével, hogy ha az egyesült Németország a NATO tagja maradhat, egy centit nem nyomul tovább keletre. Mégis ezt tette, egész sor keletre fekvő országot a tagjává kényszerített. Majd, ahogy elődeid is bevallották, 2014-ben az USA oroszellenes puccsot szervezett a törvényes ukrán kormány ellen. A NATO támogatásával elkezdték az orosz ajkú lakosság gyilkolását. Folyamatosan kialakították a proxy háborút, azon belül orosz-ukrán fegyveres összecsapást provokáltak ki. Aztán engem is félrevezettek – ahogy Merkel és mások cinikusan elismerték – a két Minszki egyezménnyel csak felkészülési időt biztosítottak a nem-ukrán ukrajnai hatalomnak. Kemény fellépésünk nyomán azonban a 2022-es isztambuli orosz-ukrán tárgyalásokon a felek egyetértőleg parafálták a közösen kidolgozott rendezési elveket. Ám a Kollektív Nyugat Boris Johnson volt angol miniszterelnököt elszalasztva Zelenszkijhez, megtiltotta, hogy a nagyobbrészt az ukrán fél javaslatai alapján kidolgozott alapelveken alapuló szerződést aláírjuk, háborúzást kényszerítettek ki. Aztán, immár támogatásoddal, tárgyalásokat szimulálva, feltétel nélküli tűzszünetekkel próbálkoznak, hogy eltereljék a figyelmet a Különleges Hadműveletünk világosan megfogalmazott igazságos céljairól. A tűzszünet önmagában nemcsak nem megoldás, hanem rossz lépés, hiszen csak a harcoló felekre vonatkozik, a háborút előkészítő, kiprovokáló és kiterjesztő fél, tehát az USA, az EU közben folytathatja a katonai segélyszállítást az ukrajnaiaknak, felkészítheti őket a háború számukra kedvezőbb körülmények közötti folytatására. Megkerülhetetlen, hogy az orosz-amerikai proxy háború befejezéséről, a békéről kell tárgyalni, amely eleve magában foglalja az orosz-ukrán tűzszünetet. Mindeközben folyamatosan tettünk ismét konkrét javaslatokat a súlyosbodó problémakör tárgyalásos megoldására, de ezúttal sem kaptunk választ, vagy csak elutasítást.

Az orosz vezetés túltette magát mindezeken, én is rugalmasabb voltam a kellettnél, nem tartottam magam a mondásotokhoz: „Fool me once, shame on you; fool me twice, shame on me”. (Ha egyszer átversz, szégyelld magad; ha kétszer átversz, én szégyelljem magam). Márpedig mindegyik fejlemény rászedés volt, arra irányult, hogy a NATO, EU, a nem-ukrán ukrajnai vezetés időt nyerjen. Ugyanaz a tisztességtelen ócska színjáték, amivel átráztátok Gorbacsovot. Válaszként csak csalárd eljárások sorozatát rögzíthettük mi is. Tárgyilagosan megvitattuk e folyamat mozzanatait, és eldöntöttük, nincs több elnézés, a diplomáciai játékból is elég. Ez év május 15-én kezdeményeztük az isztambuli orosz-ukrán tárgyalások újrakezdését feltételek nélkül. Három éve ott vannak a világ szeme előtt a Különleges Hadműveletünk céljai, akik valóban akarnak békét, van mihez tartaniuk magukat. Tisztességes tárgyalásokra készek voltunk és vagyunk. Tartok tőle még nem érted mindezt a maga teljességében és logikájában, ezért nem használod a hatalmadat arra, hogy ellentmondj a saját háttérhatalmadnak, keményvonalasaidnak, az EU harcos amazonjainak, s a nem-ukrán ukrajnai bábkormányotokat rávedd a valóság elfogadására. A Kollektív Nyugat az Európa elleni orosz támadással folyamatosan hisztériázik, miközben nyíltan ő fenyeget bennünket háborúval, szankcionál, sérteget, ismét át akar rázni bennünket. Oroszország egyszer sem támadt Európára, európai országok viszont, Franciaország, Németország, más országok támogatásával többször megtámadták Oroszországot, s mindig csúfos vereséget szenvedtek. Most Anglia vezényletével, francia-német szorgos részvétellel, s nyíltan bejelentve, európai támadás készül Oroszország ellen, amiből csak látszólag hiányzik az USA. Cáfold meg, ha nem így van. Tisztességes szándékaink megtartása mellett, eljött a Nyugaton idézgetett „Nyet” ideje. Minél tovább halogatjátok a megkerülhetetlen döntést, annál rosszabb lesz a helyzetetek.

A világ előtt, s jelen levelemben is, ahányszor csak kell, ismétlem a leglényegesebb okot: az általatok összetákolt nem-ukrán ukrajnai vezetés amerikai uszításra hosszú éveken át gyilkolta az oroszajkú állampolgárait, amit sem az USA, sem az oly érzékeny EU, senki a világon nem tett szóvá. Oroszellenes gyűlöletüket mutatja, hogy a háború ellenére mindmáig találnak időt rá, hogy lőjjék a békés orosz ajkú lakosságot, szigorítsák a nemzeti kisebbségek helyzetét, támadják a velük egyet nem értő szomszéd államokat, akadályozzák energiaellátásukat, Magyarország ellen titkosszolgálati akciókat folytassanak. Ez utóbbit Te is szó nélkül elnézed, pedig úgy tudom, Orbán Viktorral is barátok vagytok.

Nos, amikor 2022. február 24-re véget ért az orosz türelem, a Kollektív Nyugat kollektíven kezdett el siránkozni a nem-ukrán ukrajnaiakon, a NATO pedig nem vonta le a kellő következtetéseket azóta sem. Te is, a külügyminisztered is türelmetlenkedtek, fenyegetően azt a részletkérdést hangoztatjátok, hogy „nem folytatódhatnak a végtelenségig az orosz-ukrán tárgyalások” ha nem hoznak eredményt, miközben széleskörű támogatást nyújtatok nekik, ellenünk meg súlyos szankciókat vezettek be. Úgy tesztek, mintha semmi közötök nem lenne hozzá, hogyan jutottunk idáig, s hogy nem jutunk dűlőre. Még a kölcsönösen sikeresnek értékelt legutóbbi telefonbeszélgetésünk után két nappal is kijelentetted: „továbbra is mérlegelem az Oroszország elleni szankciókat.” Nem tartod logikátlannak, hogy Te, aki ellenünk a proxy-háborút indító országot most vezeted, elfogultan eldöntöd, hogy miattunk nincs haladás a béke felé, miközben éppen amiatt nincs, mert nincs, aki megszüntethetné az ellenünk indított proxy háborút, s talán valamelyest jóvá is tehetné az USA-nak e sokadik történelmi hibáját.

Ugyanis 24 óra alatt, amit a világnak sokszor megígértél, csak így lehetett volna békét teremteni. S így egészen bizonyosan, de ezt sokszorosan elmulasztottad. Ez alól nem fog felmenteni a történelem. Nemcsak ezt nem tetted meg, hanem a társagresszor nem-ukrán ukrajnai vezetést, némi látványos ovális-irodabeli kritikával vegyítve, folyamatosan mentesíted minden alól. Nem látod, hogy a nácikkal és fasisztákkal szövetkezett cionista bandáról van szó. Ugyanúgy szakíthatsz velük, mint Biden megtette Afganisztánban; egyik napról a másikra kivonultatok. Ebben követheted elődödet. Amíg nem teszed meg a parancsoló „afganisztáni” lépést, a háborúnak egyszerűen nem lehet vége. Erről biztosíthatlak. A barátságunk megőrzéséért gyakorolhatnál a barátoddal szemben némi önkritikát, vagy, ahogy Te nevezed, politikai korrektséget. Hiszen pontosan ismered, ki kezdte e háborút, milyen céllal, s tudod, hogy a folytatásában magad sem vagy vétlen. Amikor rendszeresen siránkozol a világnak, hogy hetente ezrek halnak meg, mindez nem jut eszedbe, ráadásul tőlem elvárod, hogy én is felejtsek el mindent. Kérlek, vedd egyszer s mindenkorra tudomásul, itt nem az amerikai hibákat elrejtő orosz-ukrán tűzszünet, vagy megállapodás szükséges, hanem az okokat megszüntető agresszív amerikai magatartásnak, a NATO keletre nyomulásának, tehát az eredendő oknak a gyökeres megszüntetése. Helyeslem, támogatom a barátságra törekvést, de bizonyosra veheted, csak akkor jutunk el hozzá, ha a szavak iparosa helyett ebben a kérdésben is a tettek embere leszel. Az eddig járt utad az orosz-amerikai együttműködés újrakezdésében járt kölcsönös haszonnal, de döntő lépések hiányoznak.

Felajánlottam Neked az együttműködést a kölcsönös érdekek alapján, például a gazdag ritka földfémkincsünk kitermelésében, de te a minden tekintetben bizonytalanabb ukrajnait választottad. Ehelyett felveted, megvásárolnád az ukrajnai energetikai infrastruktúrát, mert „így nagyobb biztonságban lesz”. Állítod, hogy az ukrajnai atomerőműveknek is amerikai tulajdonba kerülése lenne a legjobb védelmük. Továbbá kapjanak szabad utat a Fekete tengeren az amerikai nagyvállalatok Ukrajnában termelt GMO-s dömping agrártermékei. Települjenek európai békefenntartó katonai erők Ukrajnába. Azaz, a NATO keletre nyomulása folytatódjon, s elérjen az orosz-ukrán frontvonalig, sőt határai ennél is beljebb, az esetleg megmaradó Ukrajnán belül húzódjanak! Az EU vezető hatalmasságai nyíltan hangoztatják, hogy háborúra készülnek ellenünk. Elődöd, Biden a napokban nyíltan megerősítette rögeszméjét: „Oroszországot meg kell semmisíteni!” Rutte NATO főtitkár éppen most jelentette be, hogy „a Balti tenger és a Fekete tenger a NATO stratégiai felelősségi területe”! Folytatódik a „Keletre nyomulás”! A negyedik telefonhívásod alkalmából, ahogy világgá kürtölted, Te is le akartál beszélni az országunk belterületén lévő repterek elleni minapi ukrán támadásra adandó válaszunkról. Sőt leszögezted, „a beszélgetés jó volt, de nem olyan, amely azonnali békéhez vezet Ukrajnában.” Azaz, értelemszerűen bejelentetted a világnak is, hogy nem fejezed be az Oroszország elleni amerikai proxy háborút! Ezek szerint nem értesz egyet az ismert és elismert, de e tekintetben tapasztalatlan és kéretlen kívülálló politikusokkal sem, akik jóindulatból, de kissé együgyűen kitartóan állítják, hogy a csatatéren nincs megoldás. Nem alapozzák meg, nincsenek érveik, csak szó szerint ezt hajtogatják. Súlyos történelempolitikai hibának tartom, hogy nem képesek szabatosan és pontosan megfogalmazni, kivel szemben támasztják a béke, a fegyverszünet és egyéb eszükbe jutó, a konkrét körülményektől elvonatkoztatott követeléseiket. Nem veszik észre, hogy így eljárva, nem tesznek különbséget az agresszor és az áldozata között. Jóakaratukban nem kételkedem, de csodálkozom rajta, vajon honnan veszik a meggyőződést, hogy a csatatéren nincs megoldás. Úgy érzem, a kellő körültekintés hiánya miatt az általam tisztelt említett politikusok ilyen pillanatokban arra a szintre süllyednek, akiket Te hasznos idiótáknak nevezel. Én is a béke híve vagyok elvben, de az előbb idézett tények, és a Te hasonló kijelentéseid, s a velük teljes összhangban lévő tetteid ismeretében látom, hogy sajnálatomra, és a világ elvárása ellenére nem mondasz le a csatatéri megoldásról. Emiatt ezt én sem tehetem meg.

Rád visszatérve, az említett megfogalmazásoddal nem fogadod el azt sem, hogy nemcsak a NATO ígérete elleni keletre nyomulása miatt állt be a háborús helyzet, hanem jelenleg is folyik a NATO „békés” közeledése az orosz határokhoz, bizonyítva, hogy jogos a Különleges Hadműveletünk. Ki is tartunk a meghirdetett céljai mellett, de a fenti tények arra kényszerítenek bennünket, hogy mást is lépjünk, és biztos lehetsz benne, meg is lépjük. Annál inkább, mivel meggyőződésem, hogy mindez nem a Te tudtod nélkül, sőt még valószínűbb, hogy Veled egyeztetve történik. Nem is hiszem, hogy ezt cáfolni fogod, vagy képes lennél bizonyítani az ellenkezőjét. Nekünk viszont jogunkban áll levonni a kellő következtetéseket. Emlékeztetlek is, s rajtad keresztül a Kollektív Nyugatot, fenyegetéseitek miatt a nukleáris doktrínánkban bekövetkezett változásra: nem nukleáris államok által végrehajtott, de nukleáris államok által támogatott agressziót Oroszország elleni közös támadásukként fogjuk kezelni; egy külföldi hatalom tömeges légitámadása, amely átlépi az orosz határokat, szintén nukleáris megtorlást válthat ki. Persze, jobban megfontoljuk, mint Truman tette Hirosima és Nagaszaki esetében, és figyelmeztetésként előzőleg bevethetjük az Oresnyik fegyverünket. Szeretnénk azonban, ha még eddig sem kellene eljutnunk, ezért ajánljuk a Kollektív Nyugatnak, hogy a tervezett lépések megfontolásban előzzenek meg bennünket.

Nyomatékkal hozom tehát ismét a tudtodra: a békéhez nincs más tisztességes út, mint hogy az eredeti agresszor, az USA és a NATO, és a hozzájuk csatlakozó EU felhagy a keletre nyomulással, Te pedig beszünteted a nem-ukrán ukrajnai vezetésnek nyújtott sokoldalú támogatásotokat, ami bátorítja az elnatosodott EU-t, s a Kollektív Nyugatot. Ez nem gesztus Oroszország felé, hanem az új világrend békés kialakításához vezető parancsoló „afganisztáni” lépés. Sem Afganisztán, sem a NATO, sem a világ nem követelt még magyarázatot sem Bidentől miközben ő megszabadult egy nyomasztó problémától. Igaz két vis maior keletkezett, amelyekkel az USA külön-külön is képtelen volt megbirkózni. Az egyik maga az afganisztáni ellenállás. A másik az a háttérhatalmi követelmény, hogy az USA-nak elegendő ereje maradjon két, minden lelkiismeret-furdalás nélküli agresszor, a nem-ukrán ukrajnai hatalom, valamint a népirtó izraeli vezetés támogatására. Majd Kínára. Mindinkább tapasztalhatod, hogy az ellenünk folytatott proxy-háborúd is egyre nyomasztóbb számodra, s mert nem várhatod, hogy kevésbé nyomasztó lesz, meg kell tenned a saját „afganisztáni” lépésedet. Ehelyett azt látom, hogy a katonai-hírszerzési, politikai, pénzügyi támogatás mellett még az általad tüntetőn és érzelmesen szeretett Izraelből is kivontad egyik Patriot légvédelmi rakétarendszereteket, és Ukrajnába telepítetted át. Közben rendszeresen elmarasztalsz engem, meg Zelenszkijt, hogy nem kötünk békét a Te ellenem folytatott háborúdban. Nem várhatod el, hogy ezt a barátság jelének tekintsem.

Ha úgy akarsz véget vetni a vérontásnak, hogy az USA felelősségét nem megszégyenítő „afganisztáni” módon, hanem hallgatólagosan ismerd el a világ előtt, kedvenc módszereddel alkut kell ajánlanod és nem fenyegetőznöd. Ráadásul olyan fejleményért, ami nem Oroszország hibája, hanem a Te proxy-háborúd terméke. Szavaidat idézem: „Ha Oroszország és én nem tudunk megegyezni az ukrajnai vérontás megállításáról, és ha úgy gondolom, hogy ez Oroszország hibája volt – ami lehet, hogy nem az -, de ha úgy gondolom, hogy Oroszország hibája volt, akkor másodlagos vámokat fogok bevezetni az olajra, az Oroszországból származó összes olajra. Ez azt jelentené, hogy ha Oroszországból vásárolsz olajat, nem tudsz üzletet kötni az Egyesült Államokban. Minden olajra 25 százalékos vámot vetünk ki, 25-50 százalékpontos vámot.” Téves szubjektív megítélésedből képes lennél zsaroló politikát folytatni? Amikor az alapvető ok gyökeres megszüntetése helyett egyes háborús mozzanatot önmagában, az összefüggések nélkül értékelsz a világ színe előtt, azonnal ellentmondásos helyzetekbe kerülsz. Nem irányítod a világot, ahogy egyszer óvatlanul elszóltad magad. Avagy komolyan gondoltad? Ha igen, remélem, nem nekem, hanem azoknak az EU-amazonoknak és főmuftiknak címezted, akik önmagukat Te helyetted máris Nyugat új vezetőinek képzelik, szó szerint ki is jelentik, Nyugatnak új vezetőre van szüksége, s hogy „feltétel nélkül és bármi áron” támogatják a nem-ukrán ukrajnai vezetést. A háttérhatalmi ügynökök, haza- és nemzetárulónak minősítendő nyugat-európai vezetők mind nevetségesebbé, tehetetlenebbé, megkergültekké válnak. Érdekes, hogy hölgyek játszák közöttük a harsány szerepet. Kifejezett céljuk az európai nemzetállamok tönkretétele, ők is a világot akarják irányítani. Óvlak téged az ilyen buktatóktól. Önmagunkra visszatérve, Téged és engem az USA, illetve Oroszország, nem pedig a világ vezetésére választottak meg. E megbízatásunkban értelemszerűen, erkölcsileg benne foglaltatik, hogy világbékére törekedve végezzük. Ehhez meg kell szüntetned az Oroszország elleni háborúdat, amit proxynak becéztek! Oroszország ebben vétlen, a nem-ukrán Ukrajna báb, az agresszorok pedig Ti vagytok. E felállási képlet megkerülhetetlen.

 Szeretném, ha megértenéd azt is, hogy történelmileg, jogilag a Kollektív Nyugat által hangoztatott ukrán államiság, szuverenitás, területi integritás, ENSZ-ben regisztrált határ sohasem volt, most sincs, s ha így folytatjátok, megeshet, hogy nem is lesz. Jogilag még a Szovjetunió sem szűnt meg, annál az egyszerű oknál fogva, hogy azok a zűrzavaros szervek, amelyek erről „határoztak” törvényileg, jogilag nem voltak felhatalmazva arra, hogy ilyen szövetségi szintű határozatot hozhassanak. Mélységesen téved mindenki, aki azzal vádol bennünket, hogy ukrán területeket foglalunk el. Ezek orosz területek orosz lakossággal. Részint ennek okán a közigazgatásilag Ukrajnának nevezett területen zajló eseményekkel kapcsolatos állításaid jelentős része, akárcsak a hárombetűs „you” névmásotok, a konkrét helyzet függvényében többféleképpen értelmezhető, ezért jogilag egyik sem érvényes. A közvélemény számára még az sem világos, milyen okviszonyt feltételezel, mikor Te magad is gyakran, bátran és változatosan minősíted az ottani te, maga, Ön és ti alattiakat, mintha csak alattvalóid lennének, s az őket nyomorító másik három betű, az USA igényeinek kellene uralkodniuk felettük. Amikor pedig a magatok kezdeti és folyamatos kulcsszerepére még a célzást is elkerülöd, egyetlen dologban bízhatsz, a feledtető idő haladtában, de ezzel is elkéstél. A világ már tudja, hogy az Oroszország elleni katonai akciót az USA készítette elő, provokálta ki, és folytatja jelenleg is. Az ukrán nép nyakára ültetett nem-ukrán Zelenszkij-banda sokrétű katonai, politikai támogatásával, miközben tárgyalásokat folytattok velünk, s másokkal általában „a” béke megteremtéséről, annak konkretizálása nélkül, hogy miként, kik között, és a 24 óra helyett mikor. Oroszország már számtalanszor leszögezte és kitart mellette: a háború alapvető okainak megszüntetése nélkül nincs béke, amire talán magadban bólogatsz is, de mintha nem akarnád megérteni, hogy én a békét csak elősegíteni tudom, de megteremtése a Te feladatod. Ezért a helyesnek és közösnek látszó erőfeszítéseink ellenére nem közeledünk a béke felé, egyes megnyilvánulásaitokat látva, már attól tartok, hogy távolodunk. Lehet, Te is ezt érzékeled, ezért beszélsz arról, hogy kiszállsz a folyamatból, átengeded saját feladatodat az EU-nak, netán a Vatikánnak, ami a felvázolt okviszony miatt egyszerűen lehetetlen.

Szívesen kerülném e számodra kényelmetlen kérdéseket, de ahogy az én jóval ritkább megnyilvánulásaimból láthatod, egyáltalán nem szándékom a leglényegesebb kérdés, a tragikus helyzetet kiváltó okok, okozók megnevezésének elkerülése, amire te érthető okoknál fogva nem törekszel, holott enélkül nem jutunk zöld ágra. Mivel ezeket nálam jobban ismered, hiszen részese voltál és vagy ismét, el kell fogadnod, hogy nekünk nemzeti kötelességünk elemezni az eredeti okokat, okozóit, a jelenlegi fejleményeket, és meghozni a döntéseket, ami eleve kizárja, hogy a barátságunkat tényezőként vehessem figyelembe. Az előbbiekben idézett nyilatkozataid bizonyítják, Te magad is így vagy ezzel. Viszont barátságunk a jövőben mégis nagyon komoly szemponttá válhat, ha a Különleges Hadműveletben megfogalmazott céljaink elérését nem akadályozod tovább, s felismered, hogy megvalósításuk neked is érdekedben áll. A világ pedig béketeremtőnek könyvelne el, mert sokan nem néznek utána az előzményeknek, elfelejtenék, hogy az agresszor teremtette meg a békét. Ez tehát nem követel tőled különleges áldozatot, csak a kiváltó okoknak a hallgatólagos, de tettekben megnyilvánuló elismerését, amire már hallottam tőletek két, vagy három bátortalan utalást, amit határozottan jó jelnek tartok, de megtorpantok.

Ma már kevesek előtt titok, hogy az agressziót Oroszország ellen a századfordulótól kezdve elődeid tervezték és fokozatosan valósították meg. Te Obama úrtól örökölted első elnökséged alatt. Ennek utolsó három évében magad is ugyanezt a politikát folytattad, s még mostanában is emlegeted, hogy akkor „senki nem volt keményebb Oroszországgal”, mint Te. Tehát a második elnökségedben Oroszország szemében nem indultál tiszta alappal. Az Ovális Irodában Zelenszkjjel mesterien megjátszott veszekedésetekben emlékeztetted is őt, hogy már akkor mennyi mindennel, köztük Javelin hordozható páncéltörő eszközökkel segítetted őt. Majd négy év kényszerszünet után, második elnökségedre ismét megörökölted, immár háború formájában, s párhuzamosan folytatod a béketárgyalásokkal velünk és másokkal. Mi ketten tehát tudjuk, akár elismered, vagy nem a világ előtt, hogy ez ismét a Te háborúd mi ellenünk. Ezt elárulja az is, hogy a mi akcióinkat szinte mindig elmarasztalóan minősíted a világ előtt, az ukrajnaiak akcióira pedig szinte sohasem utalsz. Részedről ez érthető, hiszen az általatok sokoldalúan támogatott bábjaitokról van szó. Az nem érthető, hogy fér ez össze benned a barátságunkkal, s hogy nemegyszer engem is elmarasztalsz. Minősíteni én is tudnék, sőt én ténybeli bizonyítékokkal is alá tudnám támasztani. De nem aprózom el magam naponta a világ előtt, hanem csak akkor szólok, amikor parancsolóvá válik. Ez továbbra is elkerülhetetlen, mivel a proxy háborútok közvetve és közvetlenül is kifejezetten ellenünk irányul, amit magad sem tagadhatsz, bár még egyszer sem ismerted el, bár kormányod két tagja ezt megtette. A történelem fintora, hogy a barátoddal állsz hadban, a hadiállapot nyílt bejelentésének mellőzésével, sőt folyamatos művi álcázásával. Sokan mosolyognak is rajta, miféle logikátlan képlet ez, hogy az USA által egymásnak ugrasztott Oroszország és a nem-ukrán Ukrajna között, Te, az eredeti agresszor akarsz közvetítőként, békebíróként fellépni, még fenyegeted is őket szankciókkal, ha nem kötnek orosz-ukrán békét Te meg én közöttem folyó háborúnkban. Látod, milyen fontos szerepet játszanak a névmások a helyes megfogalmazásokban; egyetlen „you”-val ezt nem tudnád elmagyarázni, ahogy a következőt sem. Mindezek mellett ugyanis, egészen furán azzal is fenyegetsz, hogy kiszállsz a konfliktusból, ha nem kötjük meg az orosz-ukrán békét az általad ellenünk vívott, s bábfiguráiddal vívatott háborúnkban. Zavaros e fogalmazásod is, mert nem a konfliktusból szállsz ki (amit proxy háborúnak kellene nevezned), hanem a színlelt közvetítői és békebírói szerepedből, amivel éppen azt akarod feledtetni, hogy a fegyveres konfliktusban te vagy a fél. Nem az egyik fél, hanem több fél, ugyanis politikus legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy ez esetben hány és milyen vonatkozású „you” okviszonyról is van szó. Érdemes utánaszámolnod, mert azon az oldalon gyakorlatilag mind te vagy. A másikon meg egyedül én.

A nem-ukrán ukrajnai hatalom váratlanul, váratlan módon és váratlan időpontban eltűnik, akár kiszállsz „a konfliktusból”, akár nem. Május végén úgy nyilatkoztál, egyelőre nem tudod megmondani, véget akarok-e vetni „a háborúnak”, amire másfél-két héten belül válasz születik. „Nagyon hamarosan ki fog derülni, hogy kihasznál-e bennünket, és amennyiben igen, kissé másképp fogunk reagálni” – mondtad a világ előtt nekem címezve, de a magad igazolására. Hidd el, mint barát mondom, lejáratod magad a világ előtt, hiszen ti provokáltátok ki a Különleges Hadműveletet, amit segítségnyújtás örve alatti beavatkozásotokkal háborúvá is ti tettetek. Csak ravaszkodva orosz-ukrán háborúnak állítjátok be. E háborúnak ezért én nem tudok véget vetni, Neked kell leállítanod ukrajnai bábjaidat, s az őket segítő a saját katonáidat. Ez a napnál is világosabb, ahogy az is legyen világos előtted, hogy amíg meg nem teszed, addig nem lesz vége. Csak úgy tudsz kiszállni, ha abbahagyod az ellenünk folytatott háborúdat. Minél előbb, annál kedvezőbb lesz számodra. De engem az sem fog eltántorítani, ha mindez újabb három éven át nyomaszt Téged és a Kollektív Nyugatot, már ha sikerülne még ezt is túlélnetek.

Azért is említettem, hogy meghívásod van Moszkvába, mert nemegyszer Magad is hangsúlyoztad, hogy amíg mi ketten nem találkozunk, és nem állapodunk meg, azaz kedvenc szavajárásoddal, nem kötünk alkut, addig bajosan lesz igazi béke. Majdnem így látom én is. De úgy érzem félsz e találkozótól, ezért halogatod és váltod ki kíváncsiskodó küldönceid velem igényelt tárgyalásaival, meg nemzetközi eseménynek feltüntetett telefonhívásaiddal. Ha még sokáig „huszonnyégyórázol” és mégis lesz béke, az nélküled lesz, amivel rosszabbul járhatsz. Miért nem élsz a meghívásommal? Ha a történelem fintora helyett a jóváhagyó mosolyát akarod látni, s mivel a Te országod készítette elő és elnökeként jelenleg Te folytatod az agressziót, neked is kell haladéktalanul, radikálisan abbahagyni. És ezt a NATO-ban, az EU-ban a magukat eleinte „tettrekészek-nek”, majd elbátortalanodva már csak „hajlandóaknak” nevező háborúra törekvő angol, német, francia, lengyel és más, belső válságukból a kiutat háborúban keresőkel szemben is érvényesítenünk kell. Ők abban tettreké-szek, hogy elfogultsággal párosuló gátlástalanságból hajlandók kárt okozni a saját és más európai országoknak és népeiknek. Ukrajnának nincs is államformája, hanem korrupció, nácizmus, sátánizmus, törvénytelenség uralkodik. Illetékesek elismerése szerint egyetlen tekintetben sem felel meg az EU-tagság előírt követelményeinek, szabálytalan sürgős felvételével az EU-ba a háború folytatását akarják elérni. Kezd olyan benyomás kialakulni, hogy az EU-vezetők és Zelenszkij szövetsége föléd nőtt, vagy pedig egyeztetnek veled. Feltűnő is, hogy EU és Zelenszkij, ha harcolnak Oroszország ellen, bármit mást megtehetnek nemzetközi és kétoldalú kapcsolataikban, s meg is tesznek, de nem teszed szóvá. Ne várd el tőlem, hogy ezt szó nélkül hagyjam. A Kollektív Nyugat, amelyből nem lehet kihagyni az USA-t, főleg a legnagyobb fegyvergyártó vállalataitokat, céltudatos háborús, sőt világháborús előkészületei (katonai támaszpontok létrehozása Ukrajna mellett főleg Romániában, Lengyelországban, a Baltikumban), s szóbeli hadakozása is azt jelzi, hogy még ha létre is hozzuk a békét (amelynek aláírójaként Zelenszkij szóba sem jöhet. Mostanában azon igyekszik, hogy találkozzon velem, ezzel akarja megerősíteni a hatalmát), az nem fogja jelenteni a háború végét, mert az említettek a háttérben naivan győzelmesnek hitt harmadik világháborúra készülnek Oroszország ellen. Azt hiszem, a Te fejedben nem fordul elő ilyen tragikus változat, de örömmel venném, ha megbizonyosodhatnék róla.

Nyomatékkal ismétlem, nincs mit takargatnunk, mindketten tudjuk, mi a történelmi igazság, azaz hogy az általatok és sok politikus által tévesen hangoztatott „orosz-ukrán háború” minden, csak nem orosz-ukrán háború. Te ezért igyekszel e helyzetből kikerülni, amiben még segítenék is, ha kérnéd. Ne vedd rossz néven, de addig, amíg erre rájössz, én továbbra is igyekszem elősegíteni a világ eligazodását, s ha nagyon elhúzódik, lehet, nem is várok rád, hanem megteremtem a magunk békéjét. Ám a dicsőségben akkor nem részesülsz. Nekem elfogadhatatlan, hogy úgy beszéltél másoknak mind a négy ez évi telefonbeszélgetésünkről is, mintha az USA semleges fél lenne a háborúban. Vance alelnök úr azt is hangoztatta, hogy én nem tudom, hogyan szálljak ki a háborúból, holott ti nem tudjátok, hogy szálljatok ki úgy, hogy győztesnek tüntethessétek fel magatokat. Én a puccsista, felbujtó és agresszor szerepeteket eddig nem hangsúlyoztam a világ előtt, annak a közlésére szorítkoztam, hogy a legfontosabb a válság kiváltó okainak a megszüntetése, de elvárom, hogy kellően értékeljétek, s felismerd végre, a háborúnak csak akkor lehet megközelítőleg olyan vége, amilyenre vágysz, ha egyértelműen és bizonyítottan ti szálltok ki belőle, s teljesül a Különleges Hadműveletünk összes célja. A hangsúly ez utóbbira esik, de az előbbi is elengedhetetlen követelmény. A május 18-i telefonbeszélgetésünkön is ezt hangsúlyoztam. A telefonbeszélgetésekhez még annyit, hogy nem helyettesítik a személyes tárgyalást, nem is beszélve a megállapodások szerződéses rögzítéséről. Ezért kockázattal jár, hogy megbeszéléseinkről azonnal közlöd a világgal, hogy tájékoztattad róla Zelenszkijt, Ursula von der Leyent, Macront, Merzet és másokat. Aztán majd azt halljuk vissza a megbeszélésünkről, ami meg sem történt, értelmezési zavarokat kelt, belemagyarázási lehetőséget szolgáltat, s hivatkozási alap lesz újabb eszement követeléseikhez és vádaskodásaikhoz, s az én elmarasztalásomhoz.

Hasonló a helyzet, amikor, iparkodva, hogy a világ nyilvánossága értesüljön róla, fenyegetően ismételgeted, hagyjuk abba a harcot, mert ezrek halnak meg, hanyagul eltekintesz az alapvető okviszonyoktól. Békéről szóló szavaid önmagukban helyes irányba mutatnak, sikerrel feledtetik a világgal, hogy mindezt a Te államod okozta és okozza. Elvonod róla a világ figyelmét, hogy ezrek halálát és sok más tragédiát az amerikai politika okozta és okozza mindmáig. Az efféle zavarórepüléses „you”-viszonyok félrevezetőek, s egyre inkább leleplezőek is. A levegőbe kiáltott békevágyaddal azt követeled, hogy mi hagyjuk abba azt, amit az elődeid kezdtek el ellenünk, te pedig folytatod. E helyzetre illő fogalmat ugyancsak elődjeid találták ki: „politikailag korrekt” eljárás. Azaz a valóságot nem tiszteli, s történelemileg inkorrekt. Amikor ugyanis e követelményt támasztod, a semlegesség hamis benyomását kelted az általatok kiprovokált fegyveres összecsapásban, látszólag nem állsz egyik oldalra sem, ám a gyakorlatban az általatok felkészített és uszított nem-ukrán ukrajnai agresszort támogatod fegyverrel, pénzzel, politikailag, erkölcsileg. Nem utolsó sorban hírszerzésileg. A Starlink műholdas kommunikációs rendszer információs és hírszerzési adatainak megosztása nélkülözhetetlen az ukrán fegyveres erőknek. Nélküle nem követhették volna el a kurszki behatolást, néhány vezető katonai szakértőnk meggyilkolását, a belső reptereink elleni támadást, s már össze is omlottak volna. Mindez egyáltalán nem emlékeztet barátságra. Két vezető politikusodtól is elhangzott ugyan olyan elismerés, hogy a proxy háború közöttünk folyik, de azóta erről mély a hallgatás.

A békét követelő állásfoglalásaiddal, a halálok feletti olyan sajnálkozásaiddal szemben mintha még mindig a „senki nem volt keményebb Oroszországgal” állításod érvényesülne. Gondolkodj el rajta, hogy tényleg a legkeményebbnek kell-e lenned Oroszországgal szemben. Miért és mit remélsz ezzel elérni? Nem rejtem véka alá, tartsál tőle, ha így folytatod, egyszer csak mi is keményebbek leszünk. Álláspontotokból alig-alig érződik ki, hogy egyáltalán létezik másik egyenrangú álláspont és érdek, amelyektől nem elhatárolódni, hanem együtt élni kell, ha a békét tényleg akarjátok az általatok kiprovokált és fenntartott háborúban. Nekünk, s a világnak is jobb lenne, ha a szembenállás és az izgága állítások helyett a gyakorlatban állnál ki állnál ki keményen és egyértelműen az együttműködés mellett. Több tett és kevesebb retorika kellene. Erőfeszítéseidnek elébe menve én sokadszorra tettem békülékeny lépést, amikor május 15-én készségünket fejeztük ki a 2022-ben megkezdett sikeres, de a Kollektív Nyugat által megtorpedózott orosz-ukrán isztambuli tárgyalások felújítására, mert láttam, hogy Zelenszkij, az EU, a NATO sokszor nem követnek. Megmutattam, hogy egyetlen szövetségesed az általatok előkészített és kiprovokált konfliktus jelenlegi szakaszában éppen Oroszország lehet, amely ellen hadakoztok. Szolgálatot teszünk Neked azzal, hogy ismét megpróbáltuk újraindítani az isztambuli tárgyalási folyamatot, ami által ki tudtok kecmeregni a mind szégyenteljesebbé, költségesebbé, világszerte elítéltebbé váló elvesztett háborútokból. Sajnálom, hogy nem érted ezt az akciónkat sem, sőt rossz szokásod szerint – feje tetejére állítod a kérdést, és ismét engem hibáztatsz, holott senki nálad jobban nem tudja, hogy az összes és feltűnően növekvő számú szereplő közül egyedül én nem vagyok hibás. Nem is mi állunk vesztésre, hanem a nem-ukrán ukrajnaiatok, a Kollektív Nyugat, no meg Ti. Csodálkozom, hogy nem akarsz tárgyilagosabban látni, mint a vélt szövetségeseid. Oroszországnak elegendő ereje és erőforrása van ahhoz, hogy a 2022-ben megkezdett folyamatot logikus végkifejletéhez vezesse, miközben legfontosabb világpolitikai céljait is elősegíti. Ezért népszerűbb, mint az USA. Érdekünk a békekötés, érte, és az orosz-amerikai barátságért már eddig is hoztunk áldozatot. Bizonyára megérted, hiszen közvetve neked is érdeked, hogy Oroszország meg akarja szüntetni a válságot kiváltó okokat, megteremteni a hosszú távú, fenntartható béke feltételeit, és biztosítani az orosz állam biztonságát és népünk érdekeit mindazon területeken és kérdésekben, amelyekről máris túl sokat beszéltünk, s csak beszéltünk. Minél előbb megteszed a világot a béke felé mozdító „afganisztáni” lépésedet, annál jobb lesz a helyzet, de minél inkább elhúzod az elkerülhetetlent, annál rosszabb.

Befejezésül ismételten és hangsúlyozottan visszatérek a barátságunkra. Őszintén nagyra értékelem, s remélem, ki is tartunk mellette teljes őszinteséggel, s a Különleges Hadművelet mindvégig érvényesnek maradó céljait rugalmasan, de határozottan megvalósítjuk. Tudom, hogy ezt a téged támogató háttérhatalmi erők nem akarják elfogadni és nagy nyomásnak vagy kitéve. Értesd meg velük is, értelmetlen minden mellébeszélés, ez a kulcskérdés, s megoldása mi kettőnkön múlik, de ha folytatódik, a világ sorsa kerülhet veszélybe. Visszaemlékszem a legelső tárgyalásunkra, 2017-ben, a G-20 hamburgi csúcstalálkozóján. Eredetileg 30 percesre terveztük, de több mint két órán át tárgyaltunk Ukrajnáról, Szíriáról, kétoldalú kapcsolatainkról, a terrorizmus elleni harcról, a kiber-biztonságról, stb. Volt egyetértés, s maradtak nyitott kérdések is. Ez utóbbi ugyanolyan természetes, mint ahogy arra irányuló mostani erőfeszítéseink, hogy ilyenekre is megkeressük a megoldásokat. Hasonló témakörökről örömmel és baráti légkörben tárgyaltunk küldötteiddel, de a barátságában már előbb tarthatnánk, ha éltél volna a meghívásommal. Magad is ezt támasztottad alá, kijelentve, „belefáradtam, hogy más emberek tárgyalnak helyettem.” Ez is olyan látszatot kelt, mintha ezért engem marasztalnál el, holott te kérted, fogadjam a küldötteidet tárgyalásra. Én ezt is megtettem.

Ami még a személyes kapcsolatainkat illeti, a jövőre tekintettel engedd meg, hogy nem kérésként, hanem véleményként ismételten, de még nagyobb hangsúllyal mutassak rá valamire. Nem tartom ajánlatosnak, hogy telefonálási szándékodat napokkal előtte bejelented a világnak, mire mindenki elkezdi találgatni, hogy mi lesz napirenden. Aztán, mielőtt még rögzítenénk önmagunknak, hogy pontosan miben is állapodtunk meg, azonnal tájékoztatod telefonon vélt szövetségeseidet a megbeszélésünkről. Az orosz-amerikai szembenállásról, hiszen végső soron erről van szó, s anélkül, hogy erre köteles lennél, illetékteleneket tájékoztatsz, esetleg keltesz hamis benyomást a telefonbeszélgetésünkről, amit tárgyalásnak nem is neveznék. Ez az eljárás erősen propaganda ízű. Nagyobb baj, hogy megköti a kezünket. Ugyanis az a tapasztalat, hogy ők kialakítanak magukban egy személyes óhaj szerinti elnagyolt, vagy felnagyított elképzelést arról, hogy mi miben is állapodtunk meg, ezt várják el és követelik tőlünk, főleg tőlem, hiszen a Te szövetségeseid egytől-egyig. Mindez megnehezíti és időben kitolja a döntő kérdés, a mi proxy háborúnk befejezését. Értem én e taktikádat is, hiszen minél többen szólnak bele elfogult félrevivő elképzeléseikkel, annál inkább eltűnik a háború alapvető oka, előzményei, s elfelejtődik, ki az eredeti bűnös. Az orvoslásban ezt nevezik tüneti kezelésnek. Remélem, nem ilyen szándék vezet és tudatában vagy, hogy ilyen eljárás nem szolgálja a Te érdekeidet sem, mert a közelgő végső megoldásnál elkerülhetetlenül lelepleződik.

Személyes tárgyalásaink javíthatnak a helyzeten. A barátság, ha igazi és kölcsönös, elhanyagolhatatlan követelménye a teljes őszinteség. Aláhúzom, ugyanolyan hangsúly esik a teljességre, mint az őszinteségre. Magad is láthatod, a normalizálódó hagyományos orosz-amerikai kapcsolatok, s az együttműködés helyreállítása világjelentőségű esemény, mindkét félnek kedvező, s emellett ki kell tartanunk. Nem mindenkinek tetszik, ellentmondásos vélemények ütköznek egymással, mivel mögötte rendszer szintű szembenállás is meghúzódik, amiről személyesen kell tárgyalnunk. Nehéz dolgunk is lesz mindkettőnknek, de a világ alapvetően pozitívan fogja értékelni. Ezért fontos, hogy észnél legyünk, előrelátóan átgondoljuk lépéseinket, a békés együttműködés új világrendszerének kiépítésén eredményesen, a világ által érzékelhetően, s elismerten haladhassunk. Ezt mindenekelőtt önmagunk között kell további késlekedés nélkül megtennünk azzal a teljes őszinteséggel, amelyre utalok. Az ilyen szellemű kétoldalú együttműködés sikeres kiépítésének feltétele a mindezekből adódó buktatók elkerülése, a Te mostani helyzetedet jellemző okok és következmények ma még hiányzó okszerű és tárgyszerű saját átértékelésetek nélkül nehézkes lesz. Aki nem ismeri el a múltat, az a jelenben sem tud eligazodni. De azok sem, akik úgy tesznek, mintha elfelejtették volna, hogy a bajok okozói voltak, s ezt a politikát ma is folytatják, csak szép jelszavakkal dekorálják.

Így, vagy úgy, a béke létrejön, levelem ennek elősegítése szellemben fogant, s mindaz, amit itt kifejtettem, történetileg igazabb és érvényesebb marad. Akárcsak az, amit befejezésül akarok mondani Neked, mint barátnak. Ma már a fél világ előtt nyilvánvaló, valóban meg tudtad volna állítani a háborút, ha nem is 24 óra, de néhány nap alatt, ahogy számtalanszor beígérted a világnak. De nem tetted. Hogy ennek mik és kik az okai, jobban tudod, mint én. Mi több, eltelt közel százötvenszer 24 óra, és lényegi változás nem történt, s a világ egyre nyugtalanabbul várja az ígéreted teljesítését. Azóta is bármikor megállíthattad volna, ha akartad volna, ha elérted volna a saját háttérhatalmad felhatalmazását. Jelenleg két, akár világháborúval is fenyegető válsággóc létezik: az ukrajnai és a közel-keleti. Mindkettő mögött ugyanazon háttérhatalmi bűnözők állnak a háttérben, előtérben pedig nagyrészt az ügynökeik, akik nemcsak a saját nemzeteiktől idegenedtek el, hanem az emberiségtől is. A háttérben rejtőzködőket Te ugyancsak jobban ismered. Az előtérben lévők a NATO, az EU és társszerveik vezetői. Velük szemben őrizzük meg nehezen létrejött barátságunkat. Óvlak tőlük. A lelkiismeretlenül és határtalan gátlástalansággal gyilkoltatnak. Tömeggyilkosok. Mielőtt felhorkannál, megerősítem, gyilkoltatnak, közvetve, de tömeggyilkosok!

A BRICS, amelyet ugyancsak fenyegetsz hol ezzel, hol azzal, a fentiek tudatában alakítja politikáját. Nézeteltéréseink az USA-val, a Kollektív Nyugattal komolyak, de eddigi felületes kapcsolataink bizonyítják, nem megoldhatatlanok. Nem mulaszthatom el megjegyezni, fejlesztésük főleg Tőled függ. Oroszország és Kína, de maga a BRICS államcsoport sem azért működik együtt szorosabban, hogy bárkinek ártson, de egymást segítve védekeznek a sűrűn jelentkező ártó szándékok ellen.

Végül, a történelmi testvéri orosz-ukrán viszonyt hagyd meg orosz-ukrán viszonynak. Ebbe nincs beleszólása senki másnak. Se közvetítőként, se békebíróként, főleg nem agresszorként. A béke nem az általatok összeeszkábált, végóráit élő nem-ukrán ukrajnai hatalomtól függ, hanem tőletek. Légvár más benyomást kelteni, ezzel ma már legfeljebb önmagatokat csapjátok be. Azzal is, hogy a NATO szerepét magára vállaló EU elbizakodott, szankciózó, ultimátumozó nyugat-európai politikusait hallgatólagosan támogatod. Nincs logikus indoka annak sem, hogy az USA két tőle minden értelemben távoli ország általatok elmérgesített viszonyának alakulásától tegye függővé a kapcsolatait ugyanezen két országgal. Az orosz-amerikai viszonyt pláne nem lehet ettől függővé tenni, mert az a Ti folytatódó fegyverszállításaitoktól, politikai, hírszerzési és egyéb támogatásotoktól függ. Amíg ezt nem fejezitek be radikálisan, addig nem következhet be lényeges változás. A béke végső soron kettőnktől, de barátként megsúgom, szinte csak tőled függ. Helyedben én tartózkodnék bármilyen további beavatkozásnak számító segítségnyújtástól, mert legfeljebb újabb, de hatékonyabb Különleges Hadművelettel kell szembenézned. De kell-e ez Neked, hiszen Kanada, a panamai csatorna, Grönland és Gáza bejelentett jogellenes megszerzése, valamint a fél világ ellen indított vámháborúd viselése mellett – amelyek sikere önmagukban is kérdéses, mert céljuk piac- és zsákmányszerzés, kizsákmányolás, ezért ellenállást szül – még az EU valószínűsíthető előtted meghátrálása mellett is túl nagy falatnak tűnik. Eddig nem is volt olyan önkényesen megszabott vámtarifád, amelyet ne kifogásoltak, utasítottak vissza, avagy ne alkalmaztak volna ellentarifát. Elképzelhetetlen, hogy 185 ország zsákmányolná ki az USA-t. Ennek az ellenkezőjét is nehéz lenne elhinni, de az legalább illeszkedne a történelem vonalába. Ne tetézd mindezt az orosz-ukrán háborúnak beállított, de ellenünk folytatott proxy háborúddal. Tudod, aki sokat markol, keveset fog. Megsúgom, a volt Szovjetunió területén pedig még keveset sem. Még akkor sem, ha a barátom.

A világ elismeri és fokozatosan követi az illegális migráció, az ön- magát legalizálni, sőt uralkodó helyzetbe hozni akaró LMBTQP és egyéb liberális őrültségek ellen foganatosított határozott belső társadalompolitikai intézkedéseidet, amelyeket külön levelek sorozatában lehetne méltatni. Ám mély ellentmondásban vannak mindezzel a béke és a háború kérdéseiben foganatosított, avagy hiányzó intézkedéseid. A történelempolitikai igazság elismerése mellett ezek megtétele is bátorságot, előrelátást, erkölcsi-politikai elszántságot, s kitartást igényel, amivel Te rendelkezel. Ebben szövetségest láss a BRICS-ben, személyesen bennem is. Ne csak amerikaiként legyél konzervatív, patrióta és szuverenista, hanem világpolitikus államférfiként is, és a világ akkor fog igazán értékelni.

 

A legjobbakat kívánva, barátsággal üdvözöl Vlagyimir

 

2025 június 11.

 

—

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt kép: illusztráció / Vlagyimir Putyin orosz elnök (b2) és Donald Trump amerikai elnök beszélget, mialatt csoportképkészítéshez állnak fel az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) szervezete 25. csúcstalálkozóján a vietnami Danangban 2017. november 11-én (MTI/AP/Reuters pool/Jorge Silva)