Czeglédi Andrea: Egy interjú margójára

Pár évvel ezelőtt, amikor az olvasó a pedofília témájával találkozott egy cikkben, szemérmesen félrefordította a fejét és ignorálta a témát, mintha ilyesmi nem is létezne. Igaz, olyan cikk, olyan újságíró is csak elvétve akadt, aki egyáltalán megemlítette ezt a szörnyű aberráltságot. Ez azonban alaposan megváltozott, hiszen mára felkapott témává vált és a híroldalakon naponta botlunk akarva-akaratlan ezekbe a „botrányokba”. Azért az idézőjel, mert a keresztény ember számára például, egy házasságtörés botránynak számít, amíg a pedofília a legutálatosabb, halálos bűnnek.

A legfelkavaróbb talán éppen ezért a kalocsai egyházmegyében folytatásos regényként tálalt – és itt nehezen találom a megfelelő kifejezés – szodómia. Maguk az esetek is mélységesen felkavaróak, de az ezek köré épülő sajtónyilvánosság még gyomorforgatóbbá teszi az egészet, a legmélyebb megbotránkozást kiváltva minden normális, keresztény emberben.

„Megtisztulásnak” nevezni éppen olyan, mint amikor arra hivatkoztak, hogy a máglyahalál a halálra ítélt lelki üdvéért történő jó cselekedet. Ez valójában megrontás. Megrontják az én lelkemet, a közösségekét, a társadalomét. A bűn borzalmas, ezért a büntetésnek, egyházinak és világinak, joginak is hasonlóan borzalmasnak kéne lennie, ám, a legtöbb esetben nem ez történik. Helyette a társadalom lelkét, erkölcsét, hitét mérgezik. Remek példa erre a bicskei ügy, amely ezt a lavinát látszólag elindította, és amelyben a valódi pedofil felfüggesztett börtönbüntetést kapott és most vígan él Svájcban – iskolabuszt vezet. Természetesen, csak azért, mert szereti a gyerekeket… Amíg ő ekképpen megúszta, addig az ügy politikai eszközzé vált, megbuktatta az államelnököt, összeugrasztotta az ország népét, viszályt keltett a református egyházban és sorolhatnám még a negatív hatásait. Valójában, mindenki bűnhődött, kivéve az igazi vétkest. A bűnbak szerepét az az erdélyi igazgatóhelyettes kapta, aki a bírósági jegyzőkönyvek alapján nem vett részt a cselekményekben és a vád ellene „a vallomás megváltoztatása kísérletének gyanúja” volt. Egy gyanúért, egy feltételezett kísérletért ült éveket… Persze, egyik remek oknyomozó sem vette a fáradtságot, hogy ennek utánanézzen, amint annak sem, hogy nem ő volt az intézmény egyetlen igazgatóhelyettese. És a másik igazgatóhelyettesnek is ugyanazt írta le a fiatal, amit K. Endrének. Érthetetlen tehát, az egész. Vagy mégis merjük megérteni?

Ez a fordított, furcsának nevezhető ítélkezési mód jött ma is szembe velem, amikor döbbenten olvastam a Válaszonline Bábel Balázs kalocsai érsekkel készített interjúját. Az érsek nyíltan válaszolt az összes, neki szegezett kérdésre, csak éppen a pedofíliát sikerült kissé elbagatellizálni, ám, Bese Gergő ügye alaposan ki lett vesézve. Ismét és álságosan! Mindez állítólag azért, mert Bese közszereplőként közbotrányt okozott. Ráadásul, elhangzott, hogy az egész sajtóhadjáratot ez az ügy indította és nem a jóval korábbi pedofil ügy, amelyben már ítélet is született.

Amíg Mészáros István esetét egyszeri kihágásként említi az érsek és szinte megsajnáljuk annak alapján, ahogyan Bábel elmeséli, hogy általános helynökből „mezei” templomigazgató lett, addig Bese ügyét közbotrányt okozó orgiának nevezi. Érdekesnek találom, ahogyan az érsek az efféle bűnöket kategorizálja. Amíg a gyermekmegrontók egy-egy mondat erejéig szerepelnek, addig Bese neve szinte minden mondatban elhangzik. Ez azért is felettébb furcsa és szokatlan, mert Bese jóval a sajtó okozta cirkusz előtt teljes bizalommal hozzá fordult ügyével és végig védte az érseket, állva a botrány okozta vihart, teljes mellszélességgel.

Az véletlenül sem fordult meg senkinek a fejében – hiszen a sajtó ezt nem is engedte volna –, hogy Bese igazat mond, amikor arra utal, hogy becsapták és tőrbe csalták. Pedig, könnyen előfordulhatott, hiszen nem volna egyedi az eset. Történt már olyan, amikor papot tőrbe csaltak, elkábítottak és aztán meztelen fotóival zsarolták.

A bicskei esetből, és a Bese Gergővel történtekből csupán annyi szűrhető le biztosan, hogy a bűnbak szerepét bárkire kioszthatják, amíg a valódi bűnösök részben, vagy teljesen megússzák. A valódi vesztesek a hétköznapi emberek, akikből így lassan kivész a bizalom, a hit és a szeretet is. A társadalom reményvesztetten, gyűlölködve éli sivárrá tett hétköznapjait és csupán ezek a rettenetes esetek érik el az ingerküszöbét még… egy ideig. Az egyház egyik főpapja pedig, cinkosul és cinikusan „terel”, lovat ad ezeknek a lélekgyilkosoknak a feneke alá, akik a „kicsinyeket” megbotránkoztatják. Pedig, mi ismerjük, tehát nekik is ismerniük kellene Jézus e kérdésben tett kijelentését a malomkővel és a tengerrel… „De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.” (Mt 18,6)

Úgy tűnt az interjú olvasása közben, hogy mintha ez a rész kimaradt volna mind a kérdező, mind a válaszadó emlékezetéből. Lelkük rajta! A lényeg, hogy „nem volt tabu”… Kérdezni bármit lehetett!

 

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt képen:Kalocsa, Érseki Főszékesegyház és Palota / Fotó: kirandulastippek.hu