Czeglédi Andrea: Az új világrend szánalmas, de végzetes

Új világ… Legtöbbünknek, talán az amerikai kontinens jut az eszébe e kifejezés hallatán. Rengeteg jót hoztak a felfedezések az európai emberek életébe, hiszen a felfedezők a gazdagságot, a fejlődést biztosították az európai társadalom számára. Az onnan származó növények, fűszerek új fejezetet nyitottak a mezőgazdaságban, az arany, az ezüst mérhetetlen gazdagságot az uralkodók és csatlósaik számára és az egyház is részesült az onnan származó kincsekből – pl.; a Santa Maria Maggiore minden gramm aranya… Később, egyre többen utaztak az új kontinensre, kihasználva a lehetőségek tárházát, hiszen, kedvükre foglalhattak földet, tarthattak állatokat, korlátlanul vadászhattak, kinek mihez volt tehetsége és hajlama.

Az új kontinens gazdagsága kiapadhatatlannak látszott, mindenki jól járt vele. Illetve, majdnem mindenki. Az őslakosokat kiirtották, mert hát, „áldozat nélkül nincs győzelem”… Ez bőven belefért. Kétség nem férhet hozzá, az új világ győztesei mi voltunk.

Azóta sok idő eltelt már, mindez történelemmé szelídült, természetessé vált. Senkinek sem fordul meg a fejében, hogy az, ami pár millió „pogány vademberrel” történt, megismétlődhet ma, a kulturált, fejlett jelenben. Velünk, az akkori győztesekkel.

Néhány évvel ezelőtt, itt-ott, titkolózva, elkezdték emlegetni az új világrendet és elkezdték körvonalazni, hogy miben is állna ennek a lényege. Több elnevezéssel is találkozhattunk: Great Reset, avagy a nagy újraindítás, New Age – az új kor. A lényeg ugyanaz. Az emlegetett új korszak a totális, lélektelen diktatúra, globális kommunizmus. Jóval kevesebb földi lakosságra tervezett, a magántulajdont és az önrendelkezést teljes mértékben megsemmisítő rendszer, amelyben az embereknek csak dolgozniuk kell és cserébe minden szükségletüket biztosítják – akár a gyerekeknek –, amíg együttműködőek. Annak érdekében, hogy a különböző vallások ne okozzanak társadalmi ellentéteket, kitalálták az egységes világvallást, hiszen, az embernek szüksége van a lelki kötődésre is. A terv tökéletesnek tűnik. A Föld megmaradt lakosságának meglesz mindene. A fizikai és a lelki jólétéről egyaránt gondoskodnak, cserébe csupán feltétel nélküli engedelmességet kell tanúsítani és gondolkodás nélkül szolgálni. Persze, ehhez szükséges a létszám optimalizálása, amelyen már egy ideje gőzerővel dolgoznak, a magántulajdon felszámolása, amire már megvan a kidolgozott terv, az egyházak uniformizálása, amely már célegyenesben van, és az egyén függetlenségének megszüntetése, ami az internet segítségével sikeresen zajlik.

A társadalmat lezüllesztették egy olyan szintre, ahol csak a saját érdekük, jólétük számít. Nincs haza, nemzet, hit és erkölcs! Ma már ott tartunk, hogy a saját utódaik jövője sem számít, csakis az, hogy alantas emberi ösztöneiket – evés (zabálás), a tárgyi javak birtoklása (harácsolás), a carpe diem, a szexualitás (aberrált vágyak) –, kielégíthessék. Három-négy évvel ezelőtt, amikor erről írtam, még sokan hitetlenkedtek, esztelen riogatásnak vélték. Kaptam érte hideget-meleget. Furcsa lény az ember: amitől tart, azt nem akarja meglátni, még akkor sem, ha a szemét veri ki. Mindig csak egy apró részletet lát, de a puzzle darabjait képtelen összerakni… Vagy talán nem is akarja az összképet látni?

Ám, a világ gyorsan változik és mára az „új világrendet” a társadalom elfogadja, mint megállíthatatlan folyamatot, mint megváltoztathatatlant, mert elhitették, hogy ez így van. Pedig, ezt a folyamatot mindössze néhány beteg elme irányítja és a szolgák hada (politikusok) teljesíti a parancsot. Velük elhitették, hogy különbek lesznek az átlagszolgánál. Pedig ők, csak a később kivégzendő kápók. A fő mozgatórugó a pénz és a hatalom primitív, olcsó mámora.

Milyen hatalom az, amely szolgál és retteg? Milyen pénz és vagyon az, amely egy virtuális számsor csupán? Ezért a két dologért ma a népirtásra is hajlandók ezek az alantas lelkű, alja szolgák. Elég csak körülnéznünk az irigyelt Nyugaton, és erről máris megbizonyosodhatunk.

Mi is az a vagyon, amely bankszámlákon hever vagy éppen „bitcoin”-ban? Miért van szükségük az embereknek drága ékszerekre, rongyokra és milliós táskákra? Mert azt hazudták nekik, hogy ez a jólét. Pedig, akinek fedél van a feje fölött, étel az asztalán, van tiszta vize, családja és egészsége, annak mindene megvan. Minden, amit Isten a teremtményének szánt. Hiszen, nekünk adta a teremtett világot, tehát, nekünk boldognak és elégedettnek kéne lennünk ezzel az ajándékkal. Csakhogy: az embert megrontották, elégedetlenné tették, a lelkét kiürítették és a valódi kincsek helyett, csupán üvegcserepeket hintenek elé. Lehet az ember boldog és elégedett egy ilyen, sátáni, aberrált világban? Lehet-e úgy egészséges a lelke, hogy Krisztust kizárják az életéből, hazugságokat hirdetnek az Evangélium helyett?

Elfeledtetik vele az erőt, a hitet, amellyel megállíthatná ezt az őrületet. Az új világvallás arra neveli a jámbor embereket, hogy birkaként bégessen az engedelmesség kórusában és csak azokba marjanak, akik nem bégetnek együtt a kórussal. Kiforgatják Krisztus szavait a saját szájízük szerin, s közben egymás torkának ugrasztják a hagyományok szerint élő keresztényeket. Rombolnak és a romokon a saját szemétdombjukat építik.

Hol a mi helyünk ebben az éppen kibontakozó rendszerben, az új világrendben? Szerintem, ezt mi magyarok a lelkünk mélyén érezzük, hiszen a sok szenvedés és az ellenség minden fondorlata ellenére is megtartott minket a Fennvaló – eddig. Nem nekünk kell ide-oda csapódnunk, hanem példát kell mutatnunk. Egyesítenünk kell a magyar kereszténységet, ahogyan azt Szent László tette. Bíznunk kellene abban, hogy közbenjárónk, az Istenszülő, a Magyarok Nagyasszonya megtartja nemzetünket. El kell vetnünk a tudatunkba táplált ellenségeskedést, amelyet az egyházak, mint emberi intézmények generáltak évszázadok óta, ellenséggé aljasítva magyart a magyar ellen. El kell fogadnunk végre, fel kellene fognunk a nagy és végzetes önzés közepette, hogy testvérek, magyarok vagyunk mindannyian… katolikusok, reformátusok, valamennyien. Évszázados szokásainkat megtartva, de egymással összefogva győzhetünk csupán a gonosz ellen. Szent László és a Magyarok Nagyasszonya minden magyar védelmezője és megtartója, a magyar keresztény kultúra lelkünkbe ivódott, természetes része, amíg Krisztust követő magyar él a Kárpát-medencében, akár katolikus, akár protestáns. Az ellenségeskedés itt és most, elveszítette politikai jelentőségét, azt, amiért létrejött, amiért a kereszténység ellenségei megszervezték és létrehozták e szánalmas hitbéli különbözőséget, belerondítva a magyar keresztény egységbe!

Ma, ugyanazok írják a történelmet, és ugyanazok igyekeznek ma is megsemmisíteni a maradékot, azaz, minket, protestáns és katolikus – keresztény – magyarokat! Ezt a tényt figyelembe véve kell tehát, gondolkodnunk, cselekednünk, hogy keresztény hitünkben egyesülve, Krisztus erejével legyőzzük az új világrend aljas és sátáni törekvéseit, a nemzetgyilkosságot, a lappangó magyarellenességet az élet minden területén… biztosítva utódainknak a következő évezredet.

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!