Dúl a háború. A vadonatúj médiatörvény kapcsán – amely a hivatalos kommunikáció szerint tulajdonképpen nem is annyira „vadonat” és nem is annyira új, lévén különböző európai társtörvényeiből ollózták össze – zajlik a kommunikációs kardcsörtetésektől sem mentes nagy hangú adok-kapok a nemzetközi színtereken. Inkább csak a kapok, mint az adok, de hát a népi bölcselet szerint nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja.

Mindeközben a kötelező magánnyugdíj-pénztárak fel vannak háborodva, hogy a törvény szerint nekik kell kiszámolniuk a betétesek hozamát. Se infrastruktúrájuk hozzá – mentegetőznek –, se azt nem tudják, hogy mi alapján számolják ki. A TV2 reggeli beszélgetős műsorában pedig sem a gyönyörű Demcsák Zsuzsa, sem a szinte kimondhatatlan nevű majdnem Pulitzer-díjas oknyomozó sztárriporter nem akad fenn ennek az első látásra is arcátlanul pimasz és pofátlan szélhámosságnak a láttán. Nincs senki, aki a média nagy nyilvánossága előtt azonnal megkondítaná, félre verné a vészharangokat.

Ez bizony döbbenetes!

Én meg, a nép egyszerű gyermekeként, csak ülök a televíziókészülék előtt, és oly formán nézek szemeimmel, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Hiszen elsőre kibukik a turpisság, hiszen mindenkiben azonnal fel kellene merülnie a kérdésnek, ha most nem tudják mi alapján és hogyan számolják ki a hozamot, a későbbiekben, bármikor hogyan fogják tudni? Csak nem azt akarják sugallni a magánnyugdíj-pénztárak, hogy becsapják az ügyfeleiket, csak úgy hasra ütve kitalálják, hogy volt-e egyáltalán hozam vagy pedig nem? Önök értik ezt? Mer’ én nem.

De ha azt hiszik, hogy ezt aztán már végképp nem lehet überelni (alul- vagy felülmúlni, nem is tudom melyik szóhasználat a leginkább megfelelő ide), hát akkor nagyon tévednek.

A népi naivitás állapotában leledző, s az egyszerű adófizető barom státuszába besorolt jótét lelkek, mint amilyen Isten kegyelméből magam is vónék, sokszor keseregnek azon, hogy a pénz uralta Mammon világában a magasztos eszmék, a jól bevált és kipróbált értékrendek mennyire háttérbe szorultak, s mércéül már kizárólag csak a pénz számít. Rá kell jönnünk azonban, hogy még itt, a lélektelen – Arisztotelész által csak krematisztikának, azaz pénzgazdaságnak nevezett – fiskális és monetáris létezéssíkok bankok által uralt és dirigált szövevényes útvesztői között is csak kis senkik vagyunk. Gyarmati létezésünk valódi, mindent alulmúló mélységeire az alábbi cikk irányítja rá igazán a figyelmünket. Itt hívom fel mindenkinek a figyelmét, hogy miután bekapcsolta a biztonsági öveket, suhanjon át a gondolat agytekervényein, hogy ami itten következik, az bizony most esett meg, méghozzá a vén kontinens kellős közepén, egy ún. teljes jogú európai uniós tagállamban, mely – kétségtelen, hogy össztűz alatt, de mégiscsak – pillanatokkal ezelőtt vette át a nagyságos és fényességes Európai Porta Soros elnökségét. Akkor nézzük tehát a történéseket:

Nem tudott fizetni a milliárdos családja Magyarországon

25 millió forint értékben vásárolt volna luxusórákat a világ negyedik leggazdagabb emberének, Mukesh Ambaninak két lánytestvére és édesanyja, de hitelkártyáikat nem fogadta el a terminál – írja a Bors.

Hosszas nézelődés után négy karórát választottak 120 ezer dollár, vagyis 25 millió forint értékben – mondta Czéh Nikoletta, a Franck Muller Budapest Boutique értékesítője a Borsnak. Egyetlen ember sem jár ennyi pénzzel a zsebében, ők is hitelkártyával szerettek volna fizetni.

Csakhogy sem a csúcsok csúcsát jelentő fekete American Expresszel, sem a HSBC Platina Visával nem jutottak előbbre az OTP Bank által üzemeltetett terminálnál. Holott a bank közel félmillió forintot keresett volna az átutalással – idézi fel a kellemetlen történteket a szalon munkatársa.

Az egyik kártyánál megbénult a terminál, a másik esetben pedig a hazai pénzintézet keresztkérdésekkel próbált meggyőződni a kártyatulajdonos valódiságáról. Ambani asszonyság azonban elvérzett a lakhely-meghatározásnál: nem tudta, hogy a család számos ingatlana, köztük a nemrég felépült, egymilliárd dolláros mumbai palota közül melyiknek a címét diktálja be. A közel negyven percig tartó átutalási macerában még a családi londoni bankárja is próbált segíteni, de ő sem járt sikerrel.

Az üzlet vezetősége vizsgálja a jogi kártérítés lehetőségét, és mielőbbi megoldást sürget.

Az ügyben a lap megkereste az OTP Bank kommunikációs osztályát, ahol közölték, ők a kártyatársasági szabályok szerint jártak el, nem nekik, hanem a kártyát kibocsátó banknak kell engedélyeznie a tranzakciót. Ezek szerint nem a magyar, hanem a világ legkiemeltebb kártyáit kibocsátó vezető bankoknál volt a hiba. Azon kérdéseinkre, hogy kívánják-e az érintett üzletet kártalanítani, illetve milyen tanulsággal szolgál számukra az eset, nem érkezett válasz.

Mukesh Ambani vagyona 29 milliárd dollár, ezzel a világ negyedik leggazdagabb embere. Nemrég építette fel 200 milliárd forintos, 27 emeletes lakóházát Mumbaiban, ebben 160 férőhelyes parkoló található, és 600 fős személyzet gondoskodik a család minden igényt kielégítő ellátásról.

Forrás: Deluxe Magazin

 

Itt tartunk ma. Közröhej tárgyává váltunk. Igaz, velünk együtt Mammon világa is. Az Európai soros elnökségének otthont adó, teljes jogú uniós tagállamban nem lehet lebonyolítani egy szaros bankkártyás vásárlást. Hát akkor tessék már megmondani nekem, hogy a rossebbe akarunk mi itt bárkivel is versenyezni, ha még egy bankkártyás tranzakciót sem vagyunk képesek lebonyolítani? Az kérem lehet, hogy széles e világ bármely részén simán működnek az ún. unlimited, azaz korlátozás nélküli bankkártyák, úgymint a csúcsok csúcsát jelentő fekete American Express, vagy a HSBC Platina Visa, de nem úgy itt, e lángoktól ölelt, egy harmadnyira zsugorított csonka Magyarországon! Él még a gyevi bíró szelleme, kérem tisztelettel! Nesztek Trianonért!

Most kezdem csak igazán megérteni azokat a hangokat, amelyek arról szólnak, hogy mi magyarok leszünk az unió végzete, ahova mi betesszük a lábunkat, ott kő kövön nem marad. A világ többi részén lesajnált euróról már nem is beszélve. Az USA-ban és a többi kontinensen bizony komoly utánjárást igényel, ha valaki euróval szeretne fizetni. A világ első számú tartalékvalutája egyelőre még mindig a zöldhasú USA-dollár.

Ahogy mondani szokás: a felelősség egymásra hárítása magyar szakértők bevonásával folyamatban van.

Mindegy hogy és mit magyarázkodnak, napnál is világosabb, hogy nekünk magyaroknak még itt Mammon világában is csak a másod- vagy harmadhegedűs, a csicska szerepét szánták.

Persze, felmerül a kérdés, ha maguk a nemzetközi óriásbankok a hibásak, akkor meg miért csapják be ügyfeleiket, hogy az univerzális, nem lehatárolt kártyával bárhol fizethetnek? A bárholba nem tartozik bele Magyarország? Kis hazánk ennyire a periférián lenne?

Szélhámosság ez az egész úgy, ahogy van. Itt mi mindig csak a rövidebbet húzhatjuk.

Végül azért kicsit meg is nyugodtam. Ha így folytatjuk tovább, kis szerencsével odáig is eljuthatunk, hogy mire teljesítenénk az euró bevezetésének követelmény-rendszerét, nemcsak maga a „közös lónak turós a háta” kontinenspénz leheli ki a lelkét, de maga a nagyságos és fényességes Európai Porta is leolthatja a villanyt. Gondoljanak bele, egy valutát, annak árfolyamát és minden egyéb más vonatkozását, sokkal könnyebb kézben tartani, no és persze befolyásolni is, mint mondjuk huszonöt különbözőét!

Égünk! Még pediglen ezerrel. A Reichstag ehhez képest laza rőzsetűz volt csupán! Disznó országok közt hát ilyen Soros elnöknek lenni a neoliberalizmus kissé defektes Mekkájában! – ha élhetek ezzel a bámulatosra sikeredett képzavarral.

A magyarság a Jóisten népe, amely nép hanyag eleganciával mutat fityiszt Mammon és a technológia szörnyszülötteinek!

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Erről soha ne feledkezzetek el!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő