65 évvel ezelőtt a Gyimeseknél védték Magyarország határát

Augusztus 27-29 között egy győztes csatára emlékeznek a Bilibók-tetőn. 1944 augusztusának végén az orosz csapatok — a románok átállását követően — áttörték a frontvonalat a Keleti-Kárpátoknál, és a Gyimesi-szorosba is betörtek.
A zömében székely határőrök több helyen védték a Hazát. A 32-es határvadászok Sebő Ödön főhadnagy vezetésével a Gyimesi-szoros jobbszárnyát védték. A balszárnyon a szám szerint kicsi, de bátorságában és kitartásában kiváló 4. Székely Határezred, a vitéz Deáky Béla zászlós vezette csapat rendezkedett be a Bilibók-tető védelmére. A túlerőben lévő orosz csapatok elfoglalták a Bilibók-tetőt, azonban Böbl Gyula ezredes parancsára a határőrezred megmaradt maroknyi katonája egy gyors szuronyrohammal visszafoglalta ezt a stratégiailag jelentős őrhelyet. A magaslatot mindaddig tartották, amíg parancsot nem kaptak a visszavonulásra.
Erre a bátor csatára emlékeznek a gyimesiek évről-évre a Történelmi Vitézi Rend szervezésében. A résztvevők elzarándokolnak a hősies harc helyszínére, s a csodálatos táj csendjében, az elesett katonákért bemutatott szentmisén emlékeznek azokra a hősökre, akik 65 évvel ezelőtt történelmet írtak. Az ütközet helyére a Történelmi Vitézi Rend állított emlékművet. A megemlékezésen két egykori honvéd is részt vesz, vitéz Orbán Ferenc és vitéz Tankó Antal. Az ütközet helyszínére a 84 éves Orbán Ferenc faragott kőtömböt, amelynek felirata: „Kegyelet a hősöknek, védők és támadók békésen pihennek (1944)”. A kő felső részén a rovásírás szövege így szól: „Hiszek Magyarország feltámadásában”. Ne hagyjuk feledésbe menni hőseinket, és tanuljunk múltunk dicső fejezeteiből.
Forrás: Történelemportál
Valószínűleg az itteni harcokban halt hősi halált nagybátyám Kiss János, akinek az esetleges sírját azóta is keresem.
Isten nyugosztalja, akárhol is nyugszik társaival.
Hősi halálukkal örökre beírták nevüket a nemzet dicső emlékezetébe.