1956. október 23. – a Szent István Légiója Közösség megemlékezése
A Szent István Légiója Közösség a népszerű orosz közösségi rendszeren, a VKontakte-on üzemeltetett oldalán emlékezett meg és emlékeztette minden oroszországi és a világ számos táján élő követőjét az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 69. évfordulójáról.
Kedves barátaink, testvéreink! Október 23-án az 1956-os magyar felkelésre emlékezünk.
Kezdjük azzal, hogy a Szent István Légiója Közösség (SZILK) egy jobboldali-konzervatív hagyományőrző orosz-magyar és európai közösség vagyunk, és következetesen bíráljuk a kommunistákat. Minden területen, minden vonatkozásban. Az etika, az esztétika, a vallás, a gazdaság stb. vonatkozásában is.
Figyelembe véve, hogy a felkelés résztvevői között nagyon különböző politikai nézeteket valló emberek voltak, szeretnénk megmutatni a lényeget: a felkelés fő oka a szovjetbarát politikus, Rosenfeld Mátyás (aki Rákosi néven jegyezte magát, magyarnak próbálva magát kiadni) romboló politikája volt. Akárcsak a bolsevik Kun Béla esetében, aki szintén nagyon távoli rokonságban állt a magyarsággal, mint ahogy a korai oroszországi bolsevizmus vezetői is nagyon távoli kapcsolatban álltak az oroszokkal. Rosenfeld egyesítette magában az összes hibát, amit egy magát kommunistának kiadó ember elkövethetett.
Tipikus figurája volt azoknak a rajzfiguráknak és karikatúra szereplőknek, amelyek ennek az ideológiának az alakjait gúnyolták akkoriban.
Mint talpnyaló, Sztálin durva, komikus és meglehetősen görbe és torz mása volt. Még csak megközelítőleg sem rendelkezett azokkal a képességekkel, amelyekkel Sztálin (a hazánkban (Oroszország) hozzá való minden jól ismert tulajdonságokkal együtt). Magyarország mindig is hagyományőrző és vallásos ország volt, amely több mint 1000 éve ügyesen ötvözte a hagyományőrzés és a jövőbe való bátor előrelépés képességét.
1945 után után a magyarságot egy igen tragikus kulturális sokk érte. Először is az új hatalom betelepítette a románokat, akik a németekkel való együttműködés ürügyén Erdélyben gyilkolták a székelyeket, szászokat, magyarokat és ruszinokat, hogy az egész erdélyi területet megtisztítsák a román lakosság részére.
A szovjet hatóságok keze által a románok megtisztították maguknak az utat, majd egész falvakat fosztottak ki és égettek fel, hogy Erdélyt „őshonos románná” tegyék. Egész Erdély 44-45-ben úgy nézett ki, mint egy nagy égő „Katiny”.
Hasonló események zajlottak a Vajdaságban is, csak ott a románok helyett Tito banditái gyilkoltak, akik szorgalmasan változtatták a Vajdaságot „Jugoszláviává, mintha ott sosem éltek volna magyarok”.
És amikor az új hatalom Budapesten berendezkedett, egész Magyarország azt érezte, amit Szovjet-Oroszország lakói a 20-as, 30-as években, csak azzal a különbséggel, hogy az események időben sokkal gyorsabban történtek.
A magyarok mindent sokkal rosszabbul éltek meg, mint a németek, mert Németország polgári ország volt, ahol szélesebb volt a népességnek az a rétege, amelyet a kommunisták proletariátusnak neveztek. Ugyanakkor Magyarország a kommunisták szemében a kulákok és földesurak patriarchális országa volt.
És a helyi lakosság ezt az új rendszert egyáltalán nem akarta elfogadni, és egyáltalán nem volt hajlandó figyelembe venni a helyi változásokat, mert Magyarországon még a németek által erőltetett nemzetiszocializmus sem volt jellemző, sőt Horthy alatt bebörtönözték a hangoskodó nácikat, és a nem kevésbé hangoskodó kommunistákat, és mindenféle radikálisokat is.
Akár úgy is tűnhet, mintha a háború utáni Magyarországon az új hatalom szándékosan próbálta volna megutáltatni magát a néppel. Mindezekért az eseményekért pedig a fő bűn és felelősség pontosan a Rosenfeld (Rákosi) nevű kommunistát terheli.
Azt is meg kell említeni hogy a felkelés résztvevői között elég sok kiábrándult kommunista volt, akik „kissé tévesen” az egyetemes egyenlőség és testvériség országát szerették volna megvalósítani.
Szent István Légiója Közösség – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
