„A gyilkosok nem kértek bocsánatot” – A kommunizmus áldozataira emlékezünk
Február 25-én Magyarország és a nemzet minden tagja a kommunista diktatúrák áldozataira emlékezik. Ez a nap nem csupán a kegyeleté, hanem a kőkemény szembesítésé is. Mert a kommunizmus nem egy „elbukott szép álom” volt, hanem a történelem legvéresebb, gyilkos ideológiája, amelynek árnyéka ma is ránk vetül – új köntösben, de változatlan gyűlölettel.
Miért pont február 25.? – Tények a fiatalabb generációnak
A történelemkönyvek száraz adatai mögött hús-vér tragédiák állnak. 1947. február 25-én a szovjet megszálló hatóságok mentelmi jogát lábbal tiporva tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ez a nap volt a magyar szabadság felszámolásának egyik legbrutálisabb pillanata: a szovjetek megmutatták, hogy bárkit, bármikor elhurcolhatnak a Gulág mélyére. Kovács Béla sorsa – a kényszermunka, a jogfosztottság és az idegen érdekeknek való kiszolgáltatottság – az egész magyar nemzet sorsává vált. Az Országgyűlés ezért választotta ezt a napot 2000-ben a diktatúra áldozatainak hivatalos emléknapjává.
A halál ideológiája: Százmillió áldozat és a modern veszélyek
A kommunizmus mérlege világszerte felfoghatatlan: közel 100 millió ember pusztult el ezen eszme nevében. Ahogy a „A kommunizmus fekete könyve” is tudományos alapossággal rögzíti: éhínségek, kivégzések, kényszermunkatáborok és módszeres népirtás kísérte az „osztályharcot”. Magyarországon családok százezreit fosztották meg földjüktől, hitüktől és méltóságuktól. Recsk, az Andrássy út 60, a hortobágyi deportálások és az 1956 utáni megtorlások mind-mind a kommunista kegyetlenség mementói.
Súlyos tévedés azt hinni, hogy ez az ideológia a múlté. Ma új arcot öltve, a nemzetet és a keresztény értékeket támadó erőkben, vagy a szélsőséges Antifa csoportok utcai terrorjában köszön vissza. Ahogy Szépe Áron írásaiban is gyakran olvashatjuk: az örökösök ma is itt vannak köztünk, a bársonyszékekben vagy az utcákon, és ugyanazzal a nemzetellenes dühvel tekintenek mindarra, ami magyar. És hozzuk ide Orbán Éva és Stoffán György korábbi, kiemelkedő írásait, melyek megkerülhetetlenek és fontosak ahhoz, hogy a mai fiatalok megismerjék és megtudják és átérezzék annak a korszaknak a kegyetlen világát, amit nagyszüleik, vagy dédszüleik voltak kénytelenek átélni úgy, hogy sosem tudhatták, mikor válnak ők is áldozattá.
Wittner Mária történelmi vádbeszéde – Az erkölcsi ítélet
A legmegrendítőbb ítéletet azonban Wittner Mária, 1956 hőse, a halálraítélt szabadságharcos mondta ki 2001-ben, a Parlament falai között. Ő nem politizált, hanem a halottak és megnyomorítottak nevében, a nemzet élő lelkiismereteként sújtott le azokra, akik nem kértek bocsánatot.
Szavai, melyek erkölcsileg megsemmisítették a diktatúra örököseit:
„Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – az élőket, a holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat!”
„Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született gyermek nevében. Vádoljuk őket a legdrágább kincs, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét.”
„Vádoljuk a legfőbb érték, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre.”
„Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar Parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?”
„Éppen ezért a Szent Korona Tana és a magyar nemzet nevében – erkölcsi hullává nyilvánítom őket!”
Emlékezzünk ma méltósággal azokra, akik az életüket vagy szabadságukat adták a hazáért, és maradjunk éberek, mert a sötétség soha nem alszik.
Szerző: Vágréti Gábor
#WittnerMária #KommunizmusÁldozatai #Február25 #SohaTöbbé #MagyarTörténelem #ErkölcsiHullák #NIF #NemzetiInternetFigyelő #AntifaStop #Gulág #KovácsBéla #Emlékezzünk #Történelem #Igazság
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
