Viviane Reding és a Fidesz bumeráng-effektusa

Mondhatnánk nyílt és világos beavatkozás egy szuverén állam belügyeibe az, ahogyan Viviane Reding az Európai Bizottság alelnöke nyilatkozott a Bilderberg-konferencián június elején, miszerint mindent megtesz azért, hogy gyengítse a 2014-es magyarországi választások legitimitását.

Ennek lényege az, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a 2014-es magyarországi választásokon a választópolgárok ne érezhessék biztonságban magukat, hogy a választásokról antidemokratikus képük alakuljon ki az urnákhoz járulóknak. Kvázi Magyarországon nem a demokratikus jogok, hanem egyfajta diktatúra érvényesül. Ezt megelőzően pár nappal ugyancsak ő éles kirohanást intézett Hazánk ellen a Der Standard című napilapban az alaptörvény módosítása miatt, melyre Navracsics Tibor válaszolt.

Csak mondhatnánk, hogy itt egy szuverén állam, azaz Hazánk belügyeibe történő nyílt beavatkozásról van szó. Azonban ezt a megfogalmazást nyugodtan elvethetjük. Magyarország nem szuverén állam. Magyarország az EU egyik gyarmati sorban lévő tartománya.

A helyzet fonákságát különösen kiemeli az, hogy a 2003-as EU-hoz történő csatlakozás megszavazásakor módosítani kellett az alkotmányt ahhoz, hogy maga a szavazás érvényesíthető legyen. Így az országgyűlés 50% helyett 25%-ra módosította az érvényességi küszöböt, amely kétharmados szavazást igényelt. Az akkori parlamenti felállás szerint ez a Fidesz nélkül nem lett volna lehetséges. Ezt a Fidesz is megszavazta.

A sors iróniája, hogy a bumeráng most hatalmasat üt vissza. Annak a Fidesz-kormánynak esnek neki a szélsőbalos eu-s vezérek, amelynek tagjai akkor, oly nyomatékosan képviselték az EU-ba történő beterelésünket. A legszörnyűbb azonban mégiscsak az, hogy Nemzetünk az egyik legnagyobb kárvallottja mindennek, hiszen az elmúlt, EU-ban eltöltött időszak jól bizonyítja, mekkora károk, veszteségek érték Hazánkat Brüsszel tevékenysége miatt.  És itt ne csak a számokra gondoljon a kedves Olvasó, vagyis ne csupán a Hazánk általi befizetésekre az EU kasszájába és az EU-nak Magyarország számára történő kifizetéseire. Ennél a kép jóval összetettebb. Azonban álljon most itt egy rövid idézet a jövőre vonatkoztatva:

„Az államtitkár elmondta: nincs összhangban az uniós kohéziós politika céljaival, hogy a hiánycsökkentés terén az utóbbi időben jelentős eredményt elérő Magyarország a tárgyalások alapjául szolgáló európai bizottsági javaslat értelmében közel 30 százalékkal kevesebb uniós fejlesztési pénzt kapna a 2014-2020 közötti időszakban, mint a jelenlegi hétéves ciklusban. A kohéziós források terén ezzel az EU-tagok közül Magyarország lenne a legnagyobb vesztese a 2014-2020 közötti költségvetésnek.

A magyar probléma kezeléséről az államtitkár kétoldalú megbeszéléseket is folytatott Cipruson. Arra a kérdésünkre, hogy Magyarország mekkora kerettel lenne elégedett, azt válaszolta: jelenleg nem kíván számokat mondani, miután, nem tudni, hogy mekkora lesz az EU-büdzsé teljes összege. Tegnap mindenesetre a tagállamok többsége elutasította azt a ciprusi javaslatot, hogy a nettó befizetők igényeinek megfelelően csökkentsék a hétéves büdzsé tekintetében az Európai Bizottság által javasolt mintegy ezer milliárd eurós összeget.

A brüsszeli testület július közepén kiadott tervezete szerint hazánk csupán 18,6 milliárd euró fejlesztési pénzt kapna a jelenlegi hétéves időszak 25,7 milliárdos keretéhez képest. Ennek oka, hogy az Európai Bizottság igen alacsony magyar GDP-növekedési rátával számol 2014-2020 között.”

A teljes cikk itt olvasható: Világgazdaság Online 2012. 8. 31.

És tegyük hozzá, mindent meg is tesz, hogy ezt elérje, az eszközökben nem fog válogatni, erre jó példa Viviane Reding szóban forgó megnyilvánulása, aki éppen az Európai Bizottság alelnöke. Sőt a helyzetünkön az sem javít, hogy hazánk kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól.

A 2007. december 13-án aláírt Lisszaboni Szerződés tovább rontotta helyzetünket, hiszen ezzel abszolút értelemben is megszűnt hazánk szuverenitása, mivel az ebben foglaltatott Európai Alkotmány felülírja a nemzeti alkotmányokat, amelyeknek ezzel a jelentőségük lényegében megszűnt, a nemzetek és államok egy gazdasági szuperhatalom teljes irányítása alá kerültek. Tették ezt úgy, hogy a tagállamoknak saját parlamentjeikkel ratifikáltatták ezt az égbekiáltó gonoszságot. Így lényegében minden teljesen „törvényes” lett, annak ellenére is, hogy hazánkban ilyen horderejű kérdésben névszavazást kellett volna kiírni. Ezt megtették például az írek, ahol leszavazták a Lisszaboni Szerződést, azonban akkora nyomást gyakorolt az EU Írországra, hogy végül törvénytelen módszerekkel, mondhatni erőszakkal (de ez az EU-ban, ha annak „demokratikus” érdekeit szolgálja nem baj) elfogadtatták azt. A Lisszaboni Szerződés ratifikálásában is benne volt a Fidesz. És emlékezzünk arra is, hogy az akkori magyarországi országgyűlés megszállott talpnyalóként, a Lisszaboni Szerződés tartalmának ismerete nélkül, alig pár nappal annak aláírása után elsőként fogadta el ezt a szerződést. Ez mi, ha nem hazaárulás?

Nem szándék ebben az írásban a Fidesz támadása, sőt épp ellenkezőleg. A tényeket azonban nem söpörhetjük szőnyeg alá. Fontos azonban, hogy rámutassunk a bumeráng-effektusra, mely mára súlyos méreteket öltött. Tegyük hozzá azonban azt is, hogy 2002 és 2010 között a szocialista-szabaddemokrata, hazáját és nemzetét eláruló kormányok idejét éltük. Az eladósítás, a kifosztás, a maradék nemzeti tulajdon kiárusításának idejét. Mára szinte csak a szülőföldünk maradt, az a föld, ahol apáink vére folyt, ahol őseink hamvai nyugodnak. Őseinké, nagyjainké, akik életükkel, vérükkel, súlyos áldozatokkal tartották életben Nemzetünket, megvédve Hazánk földjét. Mostanra azonban a föld is veszélybe került, és ha a föld elvész, minden elvész.

De vissza Viviane Reding-hez, és azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket ő képvisel. Hogy ez a nő ilyen felháborító, nyílt szándékkal állhasson elő, ahhoz Magyarország belső ellenségeinek erőteljes támogatása szükségeltetik.

Az elmúlt hónapokban az Európai Unióból Hazánkat ért támadások felbujtóit keresve nem kell messze mennünk. Ezek az emberek a szocialista-szabaddemokrata kormányzatok idejének haszonélvezői és megmondóemberei voltak. Ők alkotnak most véleményt Magyarországról a kozmopolita világsajtóban, az ő megnyilatkozásaik alapján fest le képet a nyugati elektronikus és írott média az Orbán-kormányról, a magyarországi viszonyokról, a jogbiztonságról a fasiszta-náci törekvések és az antiszemitizmus erősödéséről, egyszóval Magyarország fasizálódásáról. Ne feledjük, bumeráng effektus!

Ha már itt tartunk, említsük meg Tormay Cécile nevét, akiről Budapesten egy kisebb közterületet kíván elnevezni a Főpolgármesteri Hivatal. A zsidók apraja-nagyja nekiesett Tarlósnak, miközben antiszemitizmust kiáltottak és kiáltanak folyamatosan. Hogy hogyan kerül ide most Tormay Cécile? Bárki megértheti, aki elolvassa Bujdosó könyvét. Máris látható és érthető lesz számára a jelen, a múlt és valóság tükrében. Tormay könyve egy napló, mely azt írja le, ami 1918-19-ben történt. Leírja kik, mikor, hol gyilkoltak. Leírja a valóságot, a történelmet, azt az igazságot, amivel egy szocialista Steiner Pálnak szembesülnie felér egy idegőrülettel. És kérem, minden ebből gyökeredzik.

Hogy Viviane Reding mit tud Magyarországról és a Magyarságról? – attól tartok, vajmi keveset. Azok azonban, akik őt és társait, Barosot, a végtelenül tudatlan Schultzot, Tavarest és a többieket Hazánk ellen tüzelik, nagyon is jól tudják az igazat és ismerik elődeik bűneit.

A Magyarság és az ebből a jelenlegi kritikus helyzetből való kikerülés útját kereső Magyar Kormány elleni gyűlölet megnyilvánulása mindaz, ami most zajlik Hazánk ellen. Hamis az a kép, miszerint kárunk származna abból, ha kívülről szemlélnénk ez EU-t. Emlékezzünk csak vissza, éppen Orbán Viktor nyilatkozta: „Nem történik tragédia, ha nem valósul meg 2003-ban a csatlakozás. Most sem vagyunk az Unió tagjai, s mint látjuk, van élet az EU-n kívül is. De nem erre készülünk. Azért sürgetjük az integrációt, mert az újabb lökést adna a gazdasági fejlődésnek.”(Világgazdaság, 1999. december 17.)

2004 május elsején Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, mellyel megpecsételődött sorsa. Nemhogy gazdasági fejlődést nem jelentett ez Hazánk számára, hanem éppen annak ellenkezőjét, fokozott eladósodást, az addig meglévő javaink elvesztését, munkahelyek megszűnését, az értékteremtő munka, a magyar produktum előállításának ellehetetlenítését, a külföldi spekulatív tőke megerősödését, a diktátumok megjelenését, az idegen multinacionális cégek pénzszivattyújának bebetonozását, ellehetetlenülő életkörülményeket, egyfajta gyarmati-rabszolgasors fokozatos kialakulását.

Van élet az EU-n kívül, ebben Orbánnak igaza volt és ez az állítás ma is megállja a helyét. Azok, akik azt mondják, hogy mekkora gazdasági visszaesés következnek be, ha Hazánk nem lenne tagja az Európai Uniónak, hamis képet festenek. Magyarország kifosztása az EU-n belül ma már, ha kell, mert a magyar kormány másképp cselekszik, mint az EU elvárása, akkor diktátumokkal fog megtörténni. Ebben Hazánk belső ellenségei minden segítséget megadnak az EU-nak és meg is kapnak attól.

A képnek világosnak kell lennie: csak egy politikailag független, gazdaságilag valóban kölcsönösen előnyös szerződéseket megkötő Magyarország lehet életképes és maradhat meg a jövő magyar nemzedékeinek számára. De ehhez szembe kell nézni a múlttal és el kell számolni az elszámolni valókkal.

Szépe Áron

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: Az én nyílt levelem Viviane Reding Asszonyhoz