Viszlát liberális elit: Trump nem megváltó, de pontosan felismerte Amerika legnagyobb problémáját

Nehéz megjósolni, milyen lesz a 47. amerikai elnök hivatali ideje, de főbb következtetéseket már most le lehet vonni.

Donald Trump választási győzelmének nem lett volna szabad meglepetést okoznia. A liberális hegemónia korszaka már véget ért, és a korrekció régóta esedékes volt.

Egyszerűen fogalmazva, a liberális hegemónia már nem is liberális, a hegemónia kimerült.

Trumpot gyakran vádolják azzal, hogy ügyeskedő, pedig Amerika de-ideologizálása és a pragmatizmushoz való visszatérés pontosan az, amire az országnak szüksége van.

Változás vagy a fenntarthatatlan status quo megőrzése?

Az amerikaiak túlnyomó többsége úgy véli, hogy az ország rossz irányba halad, ami Kamala Harrist – a hivatalban lévő csapat tagjaként – kedvezőtlen helyzetbe hozta. Alelnökként nem tudott kellőképpen elhatárolódni Joe Biden elnök politikájától, ami azt jelentette, hogy az elmúlt négy év kudarcait magára kellett vállalnia. A „lapozás” üzenete nem talált visszhangra, és maradt az „öröm” értelmetlen szlogenje – ami csak azt mutatta, hogy elszakadt az amerikaiak egyre csak fokozódó problémáitól.

A határokat szélesre tárták, a médiaszabadság hanyatlik, a kormány túlhatalma egyre nő, az amerikai iparágak már nem versenyképesek, az államadósság elszabadult, a társadalmi problémák és a kultúrharcok egyre súlyosbodnak, a politikai légkör egyre megosztóbbá vált, a hadsereg túlterhelt, miközben a globális többség elutasítja Washington leegyszerűsítő és veszélyes heurisztikáját, amely a világot liberális demokráciára és tekintélyelvűségre osztja. Eközben az USA bűnrészes a palesztinai népirtásban, és az Oroszországgal folytatott nukleáris háború felé tart.

Ki szavazna még négy olyan évre, amikor a status quo azt jelenti, hogy a szakadék szélére sodródunk? Ez egy jó alkalom arra, hogy ellenzékben legyünk és változást tudjunk kínálni. A bombasztikus populista viselkedés – aki látszólag immunis a társadalmi normák megszegésének következményeivel szemben – jó tulajdonság, amikor az kiszabadul az évtizedes ideológiai dogmákból, amelyek korlátozzák a szükséges pragmatizmust.

A neoliberalizmus kimerítette az USA-t

A „Make America Great Again” szlogen valószínűleg valamikor 1973 körülre datálódik, amikor az USA elérte a csúcspontját – azóta hanyatlik. A neoliberális konszenzus alatt a társadalom a piac függelékévé vált, a politikusok pedig képtelenné váltak a nyilvánosság által követelt változások megvalósítására. A politikai baloldal nem tudta újraosztani a vagyont, a politikai jobboldal pedig nem tudta megvédeni a hagyományos értékeket és közösségeket. A globalizáció a nemzetközi tőkéhez lojális, nemzeti lojalitás nélküli politikai osztályt hozott létre, miközben megszűnt a nyilvánosság előtti elszámoltathatóság. A globalizáció gyakran ellentmond a demokráciának, és egyre nagyobb a megosztottság az illiberális demokrácia és a nem demokratikus liberalizmus között.

A 19. század eleji amerikai rendszer egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy az iparosítás és az azt követő gazdasági szuverenitás a nemzeti szuverenitás szükségszerűsége. A vámok és az ideiglenes támogatások fontos eszközök a kezdő iparágak számára az érettség kialakításához, és a tisztességes kereskedelem ezért gyakran előnyösebb, mint a szabadkereskedelem. Trump vámjai az újraiparosítás és a technológiai szuverenitás előmozdítása érdekében nemes törekvések, amelyeket még a Biden-kormányzat is megpróbált utánozni. Trump hibája azonban az, hogy a túlzott vámok és a Kína elleni gazdasági háború súlyosan megzavarja az ellátási láncokat, olyan mértékben, hogy az aláássa az amerikai gazdaságot. Trump túlzott vámjai és gazdasági kényszere abból a törekvésből fakad, hogy megtörje Kínát és helyreállítsa az USA globális elsőbbségét. Ha az USA el tud fogadni egy szerényebb szerepet a nemzetközi rendszerben, mint egy a sok nagyhatalom közül, a megválasztott elnök egy mérsékeltebb gazdasági nacionalizmust fogadhatna el, amelynek nagyobb esélye lenne a sikerre.

Trump megválasztott alelnöke, JD Vance helyesen állapította meg az USA önpusztító moralizálását: „Olyan külpolitikát építettünk ki, amely a heccelésre, moralizálásra és olyan országok kioktatására épül, amelyek nem akarnak tőlünk semmit. A kínaiak külpolitikája az utak és hidak építéséből és a szegények etetéséből áll”. Itt az ideje, hogy a pragmatizmus győzedelmeskedjen az ideológia felett.

Trump kritikusai joggal mutatnak rá arra a paradoxonra, hogy éppen egy milliárdos állítja azt, hogy a népet képviseli az elszakadt, globalizált elittel szemben. Trump feltűnő épületekben ülve – amelyek oldalán nagy arany betűkkel szerepel a neve – az amerikai munkások képviseletének szerepét vállalta fel, és újraiparosításra szólít fel. Az amerikai kulturális elit túlkapásain és hedonizmusán nevelkedett Trump, Amerika hagyományos értékeinek és kultúrájának megőrzésére hívja fel a figyelmet. Trump egy megmentő? Valószínűleg nem. De a politika fontosabb, mint a személyiség, és Trump olyan ajtót rúg ki, amelyet a liberális ideológia látszólag bezárt.

Vége a liberális keresztes hadjáratoknak – beleértve az ukrajnai proxy háborút is

Trump felhívása, hogy véget kell vetni az örökös háborúknak, olyan volt demokraták felbecsülhetetlen támogatását eredményezte, mint Tulsi Gabbard, ifjabb Robert F. Kennedy és Elon Musk. A liberális keresztes hadjáratok az elmúlt három évtizedben fenntarthatatlan adósságot generáltak. Természetesen finanszírozták a mély államot (a blobot, mocsarat), de világszerte megutáltatták az USA-t, és arra ösztönözték a többi nagyhatalmat, hogy közösen ellensúlyozzák Washingtont. Az örökké tartó háborúk költséges hibák voltak, amelyek soha nem végződnek jól, mégis az USA az egypólusú korszakban valódi ellenfelek hiányában fel tudta vállalni ezeket a költségeket. Egy többpólusú rendszerben Amerikának vissza kell fognia katonai kalandvágyát, és meg kell tanulnia, hogyan állítson fel prioritásokat a külpolitikai célok terén.

Nem alaptalan az az érvelés, hogy a birodalom jelenlegi formájában való megőrzése az USA-nak mint köztársaságnak a létébe kerülhet. Trump nem támogatja a birodalom lebontását, de tranzakciós pragmatista lévén, jobb nyereséget szeretne a befektetéseknek. Úgy véli, hogy a szövetségeseknek fizetniük kell a védelemért, az olyan regionális megállapodásokat, mint a korábbi NAFTA és a TPP, amelyek termelőerőt ruháznak át a szövetségesekre, elveti, az ellenfeleket pedig olyan mértékben kötelezi el, amennyire az az USA nemzeti érdekeit szolgálja. Trumpot elítélik a diktátorokkal való barátkozásért, de ez bizonyára jobb, mint az úgynevezett „liberális” diplomaták felfogása, akik már nem hisznek a diplomáciában, mivel attól tartanak, hogy az „legitimálja” az ellenfeleket.

Trump szeretne véget vetni az ukrajnai proxy-háborúnak, mivel az nagyon sokba kerül mind vérben, mind kincsben, és a háborút már valójában elvesztették. A liberális keresztes lovagok soha nem határoztak meg győzelmet a világ legnagyobb atomhatalma ellen (Oroszország), amely úgy véli, hogy a túléléséért harcol. A washingtoni elit többször is kijelentette, hogy ez egy jó háború, mivel nem amerikaiak, hanem ukrán katonák halnak meg, így nehéz erkölcsileg megszégyeníteni Trumpot, amikor a fő érve az, hogy a gyilkolásnak véget kell vetni.

A washingtoni liberális kereszteslovagok azt is gyakran hangoztatják, hogy a proxyháború stratégiai célja az volt, hogy Oroszországot kiüsse a nagyhatalmak sorából, hogy az USA erőforrásait Kína megfékezésére összpontosíthassa. Ehelyett a háború megerősítette Moszkvát, és még inkább Peking karjaiba taszította azt. Humanitárius katasztrófa zajlik, és a világ a nukleáris háború szélére sodródott. A gazdasági kényszerítés – beleértve az orosz szuverén pénzeszközök ellopását is – arra késztette a globális többséget, hogy dollártalanítást és alternatív fizetési rendszerek kifejlesztését kezdeményezze. Trump aligha ártatlan ebben a folyamatban, hiszen ő indította meg a gazdasági háborút Kína ellen. Ideológiai korlátok nélkül azonban lehet helye a kurzus korrekciójának, mivel megjegyezte, hogy a dollár fegyverré válása veszélyezteti az USA szuperhatalmi státuszának alapjait. A pragmatizmus ismét győzedelmeskedhet az ideológia felett.

Sikeres lesz Trump? Biztosan nem fogja 24 óra alatt befejezni a háborút. Trumpnak megvannak az eszközei Ukrajna befolyásolására, mivel az USA finanszírozza a harcokat és fegyverzi Kijevet. Trump maximális nyomásgyakorlása azonban valószínűleg nem fog hatni Oroszországgal szemben, mivel Oroszország ezt a háborút túlélő háborúnak tekinti, és a politikai Nyugat eddig szinte minden megállapodást megszegett. Trump kilépett a stratégiai fegyverzetellenőrzési szerződésekből és felfegyverezte Ukrajnát, ami hozzájárult a háború kirobbantásához. Oroszország az isztambuli megállapodásnak megfelelően követelni fogja a NATO bővítésének befejezését, valamint területi engedményeket a közel három éve tartó konfliktus eredményeként. Trump korábban már jelezte, hogy hajlandó felajánlani a NATO-expanzió befejezését, ami megalapozhatná egy szélesebb körű európai biztonsági megállapodás létrejöttét. A Nyugat és Oroszország közötti konfliktusok abból erednek, hogy a hidegháború után nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni. A Nyugat ehelyett a NATO bővítésébe kezdett, és ezzel felelevenítette az 1945-1991 közötti időszak zéróösszegű blokkpolitikáját, és azóta is konfliktusok vannak Oroszországgal arról, hogy hol húzzák meg az új, militarizált választóvonalakat.

Ami Izraelt illeti, az egy nyilvánvaló kivétel Trump háborútól való idegenkedése alól. Trump, Vance, Musk, Gabbard és Kennedy mind vonakodnak keményen fellépni a palesztinai népirtás ellen, vagy akár csak bírálni a zsidó államot. Trump valószínűleg továbbra is feltétel nélküli támogatást nyújt majd Izraelnek, és ellenséges álláspontot képvisel Palesztinával, Libanonnal, Jemennel és Iránnal szemben. A pragmatizmus és az „Amerika az első” szlogen, valószínűleg hiányozni fog a világnak ezen a részén.

Pánik a liberális birodalomban

Trump ellenfelei figyelemre méltó nehézségekről tesznek tanúbizonyságot, amikor Trump mellett érvelnek. Még ha tudják is, hogy az emberek miért szavaztak rá, erkölcsileg kénytelenek tartózkodni az okok megfogalmazásától, attól való félelmükben, hogy megértéssel „legitimálják” a következő elnök politikáját. Az ellenfél álláspontjának artikulálására való képtelenség jól jelzi, hogy propagandáznak. Ki vagyunk téve a propagandának? Az ideológiai fundamentalisták egyértelműen hajlamosak arra, hogy a világot a jó és a rossz közötti küzdelemként mutassák be, amelyben a kölcsönös megértést és a pragmatizmust a szent értékek elárulásaként démonizálják.

A pánikot és a zűrzavart a tisztességtelen média is okozza. A média szinte kizárólag negatívan tudósít Trumpról, miközben Harrisről képtelen rosszat mondani. Trump nem a rossz médiabeszámolók ellenére, hanem azok miatt nyert. A populista azt állítja, hogy ő a nép valódi képviselője, aki megvédi őket az elszakadt és korrupt elittel szemben. A Trumppal és támogatóival szembeni ellenségeskedést ezért becsületbeli jelvényként viselték. A politikai-mediális elit a választási ciklusban az igazságszolgáltatási rendszert használta fel a politikai ellenzék ellen, kétszer vád alá helyezték Trumpot, és magánemberként állították bíróság elé, továbbá 16 állam szavazólapjáról próbálták eltávolítani a nevét, vagyis kiradírozni az elnökválasztásból.

A média ellenőrzése nem előny, ha az nem megbízható. A 2016-os választások Russiagate-csalásáról „kiderült”, hogy az csalás, a 2020-as választásokról szóló Hunter Biden laptop-sztorit viszont ezzel ellentétben cenzúrázta a média azzal a hamis ürüggyel, hogy az meg „orosz propaganda”. A 2024-es választás során Biden eltávolítása nagyrészt nem volt téma. Harris antidemokratikus kiválasztását figyelmen kívül hagyták, és a média ehelyett rocksztárrá változtatta őt, miután az elmúlt négy év kudarcai miatt figyelmen kívül hagyták. A Trump elleni első merényletkísérlet figyelemre méltó sietséggel merült a feledés homályába, miközben a legtöbb ember valószínűleg nem is tud arról, hogy volt egy második merényletkísérlet is. Az olyan ostoba médiatörténetek, mint például az, hogy Trump kivégzőosztaggal fenyegette meg Liz Cheneyt, annyira kétségbeesettek és becstelenek voltak, hogy azok kontraproduktív hatást eredményeztek. A liberális gépezet, amelyet az engedelmes média és a hollywoodi elit képvisel, kifogyott a szuflából.

Nyugat-Európa pánikba esett, mivel elvesztette szövetségesét a Fehér Házban, és így félti a liberális nemzetközi rend jövőjét. Pedig a liberális nemzetközi rendnek már vége és az ideológiai EU, Stockholm-szindrómában szenved. Biden bűnrészes a palesztinai népirtásban, megtámadta Európa kritikus energetikai infrastruktúráját (Északi-Áramlat), az inflációcsökkentő törvény keretében az európai iparágakat az USA-ba való áttelepülésre ösztönözte, súlyos háborút hozott Európára azzal, hogy proxy-háborút provokált Ukrajnában és szabotálta az isztambuli béketárgyalásokat, világszerte fokozta a cenzúrát, és nyomást gyakorolt a nyugat-európaiakra, hogy csökkentsék a Kínával való gazdasági kapcsolatokat. Miután évekig stratégiai autonómiára és dekoncentráltságra törekedett, az EU alárendelte magát, és elfogadta, hogy csökkenő jelentőséggel bír a világban. A nyugat-európai politikai-médiaelit Trumpot az új Hitlerként mutatja be, ugyanakkor nagyon sietnek, hogy gazdaságilag, katonailag és politikailag alárendeljék magukat az USA-nak. Attól is tartanak, hogy saját kontinensükön is hasonló vezetői válság következik be. A liberális hegemónia mellett elkötelezett politikai elitek elhanyagolták a nemzeti érdekeket, és a következő években el is söpörhetik őket.

Hogyan fog ez az egész véget érni?

A második Trump-elnökség nem olyan lesz, mint az első. Az első Trump-elnökséget az korlátozta, hogy a demokraták 2016-ban nyíltan vitatták a választási eredményeket, és illegitim vezetőnek titulálták Trumpot, akiről azt hangoztatták, hogy a Kreml ültette a Fehér Házba. A Russiagate-csalás azóta lelepleződött, és Trump még a népszavazást is megnyerte 5 millió szavazattal, ami erős felhatalmazást adott neki programjának megvalósítására. Ráadásul az első Trump-kormányba a neokonok is beszivárogtak, mivel túl radikálisnak ítélték Trumpot. Az elmúlt nyolc év alatt egy erőteljes MAGA mozgalom alakult ki, amely szintén volt demokratákból áll.

Óvatosnak kell azonban lennünk, amikor a kristálygömbbe nézünk és jóslatokat teszünk, ami különösen igaz Trump esetében. Richard Rorty professzor 1998-ban megjósolta, hogy a liberalizmus és a globalizáció túlkapásai végül heves korrekcióval fognak végződni:

„A szakszervezetek tagjai, valamint a szervezetlen és képzetlen munkások előbb-utóbb rájönnek, hogy a kormányuk nem is próbálja megakadályozni a bérek csökkenését vagy a munkahelyek megszüntetését. Nagyjából ugyanekkor fogják felismerni, hogy a külvárosi fehérgallérosok – akik maguk is kétségbeesetten félnek a leépítéstől – nem fogják hagyni, hogy megadóztassák őket azért, hogy másnak szociális juttatásokat biztosítsanak. Ezen a ponton valami meg fog törni. A nem külvárosi választók úgy döntenek majd, hogy a rendszer megbukott, és elkezdenek egy erős ember után nézni, akire szavazhatnak – valaki olyat keresnek, aki hajlandó biztosítani őket arról, hogy amint megválasztják, az önelégült bürokraták, a trükkös ügyvédek, a túlfizetett kötvénykereskedők és a posztmodern professzorok nem fogják többé megmondani a tutit… Amint az erős ember hivatalba lép, senki sem tudja megjósolni, mi fog történni.”.

Trump számos, az Egyesült Államokat és a világot sújtó problémát azonosított, bár lehet, hogy sok esetben nem tudja a válaszokat. Sok hibát fog elkövetni, és az üzleti életből ismert maximális nyomást gyakorló megközelítése, nem mindig ültethető át a nemzetközi politikára. A liberális hegemóniával szembeni ellenzék évtizedekig tartó kriminalizálása után nem volt meglepő, hogy egy „erős embert” választanak meg, aki felborítja a gépezetet. Trump egy joker, és a világ hatalmas átalakuláson megy keresztül, hogy Rortyt idézzem: „senki sem tudja megjósolni, hogy mi fog történni”.

 

Írta: Glenn Diesen , a Délkelet-Norvégiai Egyetem professzora és a Russia in Global Affairs folyóirat szerkesztője

Fordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) csapata

A cikk eredeti címe: Trump’s Victory & the Decline of Liberal Hegemony: “Unburdened By What Has Been”

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)