Vidám, gyermeki percek a parlamentben – Áder elvtárs, ezt komolyan gondolja?

Törvényhozást a „csak, mert azt akarom” gyermeki dac szintjére tenni?

Olvasom a híreket:

„Budapest, 2013. június 28., péntek (MTI) – Áder János köztársasági elnök pénteken aláírta a múlt héten elfogadott új földtörvényt, megállapította ugyanis, hogy a jogszabály alkotmányossága sem tartalmi, sem formai szempontból nem vonható kétségbe. Az államfő hangsúlyozta egyúttal: nem hivatkozhatnak házszabálysértésre azok, akik erőszakos fellépéssel akadályozták, hogy az elnök levezesse az Országgyűlés ülését.”

Már gyerekként nem szerettem Ady verseit azért, mert túl szuggesztívnek éreztem őket. És micsoda kín, ha felnőttként ismételten olyan helyzet áll elő, hogy itt visszhangzanak a sorai, kifejezései. Muszáj Herkulesről például. Pedig nem jó választás pont Herkules. Én már nem karok semmi heroszos dolgot a XX. század után, túl sok az emlékem háború után születettként is. Én már csak reflexeknek vagyok rabja, foglya. És nem tudom, e reflexeket el kellene némítani, vagy kiállni zaklatásukat, hagyni működésüket.

A proletárosító hatalom hevülete itt dübörög a nyakunkon, mint valami pannon sors-teher. A párnám alá tett legkisebb rossz, ez a kisebb kutyagumi (hogy városiak legyünk), hogy nem szavazhatok másra, a nagyobb rosszra, mert mindenki eltűnt, sőt létre sem jött, akire jó szívvel szavazhatnék, ez eléggé agyat terhelő, fejfájást okozó. Sokszázezren nem is bírják a hasogatást fejükben, és emigrálnak, kiugranak az ablakon, vagy csak elmennek az állami dohányboltba (amit rövidesen ki is írnak, hogy állami monopólium), és garantált méreg feliratú dohányt vesznek, hogy magukban füstölögve kerüljék el az élet kihívásait, lerövidítve itteni passzív ellenállásukat, passzív kínlódásukat. A kíméletes eutanázia állami megoldása. Elviselhetetlen az állami viselkedés? Ha nem bírod már, akkor gyújts rá! Még a dohány-csekk, dohány-segély, dohány-jutalom, dohány kiutalás és dohány egyezség hiányzik. Ha valaki vállalja, hogy napi két dobozzal elszív, akkor nem zaklatják sem véleménye sem egyéb különcsége miatt….

Szép jövő, fizetünk a békén hagyásért. Mint a török időkben sarcot fizető városok, csak nekik nem kellett kötelezően dohányt is vásárolni.

Az MTI híradás címében legalábbis Önre hivatkozva olyat olvasni, hogy a Jobbik erőszakos fellépésével, házszabály sértésével elszaladt a lehetőség, hogy házszabály sérelemre lehessen hivatkozni. Körülbelül 10 éves lehettem, amikor utoljára ilyesmit hallottam. Népszerűen ez úgy fogalmazódott, hogy „nem én kezdtem” a verekedést, hogy „úgy kezdődött, hogy ő vissza ütött”. A magyar államfő és politikai csapatának logikai szintje.

Tehát nem a levezető elnöknek a feladata, hogy házszabály sérelem esetén állítsa helyre a törvényességet, hanem szegénynek trükköznie kell, hogy amikor levezető elnökként törvényt sért, akkor előtte mindig találjon valakit, akire hivatkozni lehet, hogy a házelnök ugyan törvényt sértett, de nem elsőre! És akkor rendben a mai hivatalos szemlélet szerint a törvényesség látszata?

Nagyszerű jogszemlélet. A kiszolgáltatottságára panaszkodó provokált önkény világa. És ha nagyon elpimaszodik a levezető elnök, akkor jön az államelnök, és mögéje, melléje, oda áll, hogy igazolja az igazolhatatlant, egyértelművé teszi, hogy nincs félrehallás, félre értés, ez a jogállam annyira jogállam házelnököstül ás államelnököstül együtt, hogy az országgyűlést levezető elnöknek bármikor joga van bármilyen marhaságra hivatkozva törvényt sérteni. A jog az jog kérem, már foximaxi megmondta. Igaz, hogy foximaxisták idején ezt egyszerűbben fogalmazták, mert ott volt az osztályharcos érdek törvényességet felülíró indoka, de most mást időket élünk. Az osztályharcos érdek taktikai cselezés látszatával pótolható. Levezető elnöknek van joga arra hivatkozni saját jogsértését igazolandó, hogy ki volt előtte, aki már megsértette a jogot. Mert a megsértett jog eszerint elveszíti makulátlanságát, és ha a másik megsértheti, akkor miért ne sérthetném meg én is, ő is, mindenki, elvégre jogegyenlőség hangoztató korban élünk?! Azt már közölte államelnök úr, hogy ő nem a nemzet egységének megjelenítője, mert ő nem köztársasági elnöke sem ennek, sem annak, de legkevésbé nem az egész nemzetnek. Sajnáltam a dolgok ilyetén állását, de mit tegyek, ha őkelme ennyire őszinte? Most tovább ment, és igazolta, hogy itt nincsen jog egyáltalán, ilyenre ne is számítsunk, legkevésbé ő államelnöki helytállására. Mert a jogszerűség álcáját akkor dobja el, amikor neki tetszik. Elég annyit mondania, hogy más is megtette már.

Egyébként a Jobbikot ez felelősségre inti, mert amit ő csinál, levezető elnök meg államelnök ugyanazt fogja majmolni! Vigyázzatok jobbikosok, mert ragadós példátok ki tudja merre viheti am agyar közéletet. Holnap a frizurátokat fogják lemásolni, utána meg ki tudja miteket.

Őrizzük meg komolyságunkat. De hát kinek a komolyságát? Fokozni nem tudjuk Áder komolytalanságát, mert mik vagyunk mi, hogy utána vagy előtte álljunk a sorban törvény szegésben? Ezért rettentő jó, hogy nem veszem magam a muszáj Herkulest mint jelzőt. Legfeljebb mint néző a cirkuszt látom, hogy mi történik, és bököm a mellett ülő oldalát, hogy figyelj már ide, te is láttad amit én? Na ezért érdemes volt kijönni a meccsre.

Azért a helyzet nem ilyen szép. Mert ha nem megyek ki a meccsre, ezek a hírek akkor is befolyásolják az életemet.

Arról meg, hogy miféle alkotmányossági kritériumoknak vetette alá a földtörvényt a „nem ő kezdte levezető elnök” pártfogója, nem is tudok nagyon fantáziálni. Még az alkotmány szót sem nagyon hiszem, hogy értelmezni tudná, az illegitim államelnök mint az illegális parlamenti törvényhozási módszerek védelmezője.

Mert vajon az alaptörvény alkotmányt elismerő bevezetőjét vette alapul, vagy a mélyen alkotmány sértő valamelyik számozott bekezdését? De még a bekezdések közül is a P) cikkelyt bizonyosan nem vehette figyelembe ha odafigyelt.

„P) cikk⁵

(1) A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

(2)⁶ A termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.”

Az államelnöki figyelem úgylátszik véges. Odáig terjedt, hogy nem ő kezdte a törvénysértést, a jogsértést, az alkotmányos elvek, alkotmányos hagyomány, alkotmányos lét iránti igény gúnyolását.

Már csak azt kell eldönteni, hogy mitől lenne jobb, ha az ember nem tenné szóvá az ilyesmit?

Vagy mi lesz jobb attól, ha szóvá teszi?

Gondolom kötött már nagyobb kompromisszumot is köztársasági elnök úr, mint amire kérném szívem szerint: Ha nem talál magának elődöt a sorban, akkor bátran vágjon neki, és kezdje el csak úgy elsőként a tudatában a legitimitás keresését, a legalitás figyelését, vagy akár csak az ország javának latolgatását. És ne a parlamenti levezető elnök után álljon a sorba, aki arra hivatkozik, hogy a Jobbik kezdte, mert még kiállítanak magának egy jobbikos tagságit.

Mély megrendüléssel, hogy mi lesz ilyen következetességgel a magyar föld és az ország sorsa.

Fáy ÁrpádNemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!