Velem van a baj? – avagy: Gombóc a gyomorban
Tegnap beiktatták Magyarország Új miniszterelnökét és új kormányát.
Már azon gondolkodtam – amikor hírét vettem, hogy Orbán Viktor nyolc év után végre megnyitja a Kossuth teret, és hívja várja az embereket vissza oda, ahonnan nyolc éve ki lettünk tiltva kordonokkal; jeltelen rendőröknek látszó bérmunkásokkal, fogdmegekkel sakkban tartva folyamatosan -, miért nem rohantam végre én is a milliós tömeggel vissza újra köszönteni a szabadságot?
Biztos bennem van a hiba, és elkezdtem hívogatni barátaim: „ti kinn lesztek, elmentek?”
A sokadik hívás után végre megnyugodtam. Nem, valóban nem bennem van a hiba.
Nem a szabadság vágyam kapott gellert, nem lettem szemellenzős, máshol kell keresni folyamatos rossz érzéseim okát; a gyomromban lévő gombócok miért nem oldódnak a bolsevizmus eltakarodása okán.
Tudom, hogy rossz és történelmietlen a hasonlat – amit most hozok elő -, sokakat esetleg megsérthetek példálózásommal, de vállalom a példát!
Az iszonyatos vészkorszak dúlása után, az ország náci megszállása után, lassan ocsúdva feljöttek a főváros légópincéiből, vagy még inkább már pincéikben szembesültek a halálfejesek és lakájaik a nyilasok rémuralma után beköszönő, szabadságukat meghozó sarló kalapácsos és vöröscsillagos felszabadítással, a davajcsaszival, a tömeges megerőszakolással, és a százezres málenkij robottal, mely megszállássá változott, és 45 éves rémuralmat hozott.
Hiába a figyelmeztetés, az intés, az ezernyi érv a választó polgárok felé, a gyurcsányizmus ütötte mély sebek oly mértékben ivódtak a lelkekbe, hogy az ezt tudatosan jól értő és kihasználó régi-új politikai erő (nem túlzás számomra a kijelentés), a narancsos új politikai kurzus (számomra usankásként) el tudta hitetni, hogy a kétharmados felhatalmazás az egyedüli megoldás az ország számára.
Innen a múlhatatlan gombóc a gyomromban, mintha végre feljönnék a pincéből, és a sarlókalapácsos megszállás után jönnek a teljhatalmú narancsosok.
Nem túlzás a példa, mert a narancsosokat megítélők többsége CSUPÁN AZ UTÓBBI NÉGY ÉV szomorú példáiból élik meg élményeiket!
Én azok közül való vagyok, akik AZ UTÓBBI HÚSZ ÉVRE pontosan emlékeznek, mert – sajnos – emdéefesként kizárásomig a narancsosok partnereim voltak, ha tetszett, ha nem!
Baráti köröm mindig is Nemzetben, Hazában felelős és cselekvő közös bölcsessége egyetlen világos kérdésben fogalmazta meg mélységes aggodalmát az országot felszabadító új kétharmados megszállás után.
Azt a logikus kérdést teszik fel, hogy a narancsosok politikáját meghatározó személyi állománya az egy pártvonalon kívülre űzött díszbikájukon és egy hosszú haj rövidre vágásán kívül mit változott?
Valójában semmit!
Ez a válasz pedig azt a kérdést veti fel, hogy akkor mi mást is várhatunk lényegileg tőlük(?), mint amikor az – a valamikori szebb napok reményében megalakult első „szabadon választott” – országgyűlés elnöke (származása ellenére, de inkább okán kötelezően) felállj vezényelt a képviselők számára a Trianoni múlhatatlan gyász emlékére, s annyira felálltak a most kétharmados narancsosok, hogy a szellemi közös társsal (a szabad madarakkal) együtt meg sem álltak a parlamenti folyosóig.
Aztán itt volt Tusnádfürdő 2004-ben, ahol végig jelen voltam, és percről percre követtem meghívottként az eseményeket.
Soha többet nem felejtem el, akkor mit ígért az ország most megválasztott miniszterelnöke, és milyen álságos politikai indokokkal állt a gyurcsányizmus hiányzó voksai mellé azon a bizonyos Fekete Szeptemberi végszavazáson, halálos ellenségeinket feltétel és engedmények nélkül beengedve a Hazánk érdekeit lábbal tipró és szétesésre ítélt uniós akolba.
És soha nem felejtem el, hogyan jöttem ki azon a bizonyos Fekete Szeptember végén, szédelegve, akkor a mélyrepülő szavazást elszenvedő tanújaként, szerencsétlenségemre egy liftbe lépve az ország most megválasztott miniszterelnökével.
Azt a rövid párbeszédet, ami akkor (régi ismerősként) a liftben kettőnk között lezajlott, most jólneveltségem nem engedi közkinccsé tenni.
De abban valóban benne volt minden keserűségem, minden Nemzetemért érzett munkám és felelősségem, és még hol voltunk 2006 szeptemberétől, és no pláne októberétől, az 1956 ünnepi megemlékezéseitől, ahol a narancsosok ismét sokadszorra magunkra hagytak bennünket, a régi-új ávéhás sortűznek kiszolgáltatva valamennyinket.
A gombóc gyomromban csak növekedett, mikor a képernyőn láttam fölesküdni a megalakult új kormány tagjaként Gergényi görény legjobb barátját, a szemkilövő, ujjeltörő, szabadságunkat bolsevista megrendelésre eltaposó legjobb barátját, aki úgy érzékelte akkor és ott, 2006 szeptember-októberében és utána is, hogy minden a legnagyobb rendben volt, ennek ellenére a kétharmados narancsosok bizottsága bizalmat szavazott részére.
Minek örüljek hát a tegnapi nap láttán, talán a most kinevezett görény barátja üzenetének(?), s hogyan fog rendőrei élén viselkedni miniszterként a törvénytelenül betiltott Magyar Gárdás társaimmal, köztük velem is, ha büszkék merünk lenni Szent Koronánkra tett eskünkre, és mi is – gárdistaként – szeretni merjük majd Hazánkat, Nemzetünket?
Nem és nem, tudom hogy nem velünk van a baj, a Kossuth tértől tegnap tömegesen távolmaradókkal, akik mind ott voltunk – milliós támogatóiként a bennünket 2002-ben odahívó, és az őt akkor nyilvánvaló csalás eszközeivel megbuktatni készülő bolsevista sötét erők elleni tiltakozásul – az ország akkori és mostani miniszterelnöke hívására.
Tegnap pedig elviselhetetlenül sokan nem voltunk ott, mert nem lehettünk ott!
Ezt a gombócot, ami sokunk gyomrát összerántja, csak titokban remélt jövendőbeli tetteivel oldhatja fel az új miniszterelnök.
Azt kívánom Hazámnak, Nemzetemnek, hogy sötéten látásom ne bizonyuljon valósnak, azt kívánom, hogy a bolsevizmus milliókat testileg lelkileg megnyomorító, ország rontó rémuralma után valóban jöjjön a felemelkedés, hogy a bűnözők elkapása, elítélése és teljes vagyonuk elkobzása után, valódi Nemzet építés és Nemzet egyesítés köszönjön sokat szenvedett Hazánkra, a közelgő és soha nem feledhető Trianon gyászának gyógyításaként!
Adjon az Isten végre Szebb Jövőt Drága Magyar Hazánknak és Nemzetünknek!
Reiner Péter, Budapest 2010. május 30.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Kedves Péter!
Olvasva soraid,bennem ugyolyan érzések jönnek a felszinre,mint Benned! Mindig is a szivemre hallgattam(ez nem mindig jó,de ezen változtatni már nem tudok,mert „ilyen vagyok”),de nem éreztem valahogy sehogysem,hogy ott kellene lennem,és nem is mentem.Ez nem abból adódik,hogy nem szeretrném a változást-hiszen régóta várunk erre-csak egyszerűen nem érzem,hogy változás lesz!!!!Ilyen egyszerű.Ha végignézek azokon,akik az elkövetkezendő években minket a „népet” képviselik,hát megmondom őszintén semmi jóra nem számitok,de ne legyen nekem igazam,és tévedjek!!! Ha csak abból indulok ki,hogy Magyarország Miniszterelnöke kezetcsókolt annak a nőnemű személynek,aki nagyban hozzájárult Hazánk és Nemezetünk sárbatiprásában,és miniszterelnöki arcán a „hálás összekacsintó köszönetet” olvastam le,ott van a gombóc a gyomromban!!!!És ez csak „egy dolog”.”De van másik „!!!! És az nem más,mint amivel eskűje szövegét befejezte:”isten engem úgy segéljen”.Én csak azt kérem,hogy valóban úgy legyen !!!
A sok „örömködő”aki a Kossuth térre kiment,érezte-e azt amit mi?Mert szerintem nem,akkor nem ment volna oda.És mégvalami: pénteken telefonüzenet várt az üzenetrögzitőmön:jöjjön és ünnepeljen velünk a Kossuth téren …..stb.És eszembejutott -rögtön-,hogy hogyan is áll gazdaságilag ez a mi kis országunk,és erre azért „tellik”? Minden folytatódik tovább csak a szinek változtak?
De a remény vész el utoljára,és én „csak” fiygelek és várok,mi is lesz az „Alkományozó Nemzetgyűlés” -ahogy Orbán Viktor Miniszterlenök-mint jogot végzett és jogot ismerő ember- a minap előadott.Ez hogyan is lehetséges,amikor felkérte a Fidesz-KDNP tagjait,készitsék elő az új alkotmányt!!És mi van a többi párttal,ők nem számitanak????Már itt sem értünk egyet,hiszen van egy ősi alkotmányunk,”csak modernizálni kell”,de még azt sem ,mivel Dr Zétényi Zsolt ezt a „munkát”már megtette évekkel ezelőtt,csak „lesöpörte a T-Ház”. A Szent Korona Alkotmánya mindenre választ ad!!!!Nem gondolom,hogy ezt a Orbán Viktor Miniszterelnök nem tudná!!!!!