Véget ér az ukrajnai háború a Trump-Putyin budapesti találkozó után?
Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök tagnap hosszantartó telefonbeszélgetést folytatott egymással és megállapodtak, hogy Budapesten személyesen fognak találkozni az ukrajnai háború lezárásának érdekében. Az amerikai elnök „nagyon eredményes” telefonbeszélgetésről tett említés. Ezek szerint a háttérben nagy valószínűséggel már találtak néhány olyan pont, amiről meg lehet majd állapodni.
Beteljesedett a magyar külpolitika hosszú évek alatti következetes diplomáciai erőfeszítése. Az a tény, hogy Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök Budapesten fog tárgyalni az ukrajnai háború befejezéséről, visszavonhatatlanná tette, hogy hazánk a nemzetközi politikai életben megkerülhetetlenné vált.
A politikai életben aztán igazán nincsenek véletlenek. Orbán Viktor magyar miniszterelnök már az ukrajnai harcok kitörésekor azt mondta, hogy ezt a háborút nem a csatatéren, hanem a diplomáciai asztalnál kell és lehet lezárni. Hiába próbálta és próbálja Zelenszkij és nyugat-európai szövetségesei folytatni a harcot, remélhetőleg a magyar fővárosban tartandó tárgyalások pontot tesznek a küzdelem végére.
Ha már az ukrán álláspontnál tartunk, akkor meg kell jegyezni, hogy a budapesti csúcstalálkozóra azután kerül sor, hogy az amerikai elnök a Fehér Házban fogadja ukrán kollégáját. Ismerve Zelenszkij kitartó és makacs háborúpártiságát, ennek a tárgyalásnak a kimenetelét nehéz lenne megjósolni.
Ami biztosnak látszik, hogy a háború befejezésére irányuló egyértelmű amerikai akaratot jelenleg nem lehet megtörni.
A Magyar Hírlapban már korábban, a Sarm es-Sejk-i csúcstalálkozó kapcsán, ahol Kelet-Közép-Európát egyedül Orbán Viktor képviselte, feltette a kérdést: Milyen lesz magyar szempontból ennek a fontos diplomáciai eseménynek az utóélete? Azt tudni lehetett, hogy az amerikai elnök inkább üzletember, mintsem politikusi karakter. Semmit nem csinál konkrét elképzelés nélkül.
Trump nem véletlenül beszélt az egész világ előtt Sarm es-Sejk-ben szuperlatívuszokban a magyar miniszterelnökről. A teljes magyar diplomáciai „letámadás” akkor kapott különös hangsúlyt, amikor Orbán Viktor az uniós elnöksége idején találkozott Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnökkel, valamint az akkor még az amerikai államfőválasztásra készülő republikánus elnökjelölttel, Donald Trumppal.
A budapesti tárgyalás kimenetelét sem lehet előre megjósolni. Azt már lehet tudni, hogy Moszkva eddig következetesen elutasította a feltétel nélküli tűzszünetet, mondván ez időt adna Kijevnek, hogy katonailag megerősödjön. Ettől az álláspontjától a Kreml nem fog tágítani, garanciákat akar, hogy nem támadják ismét hátba, ahogy ez történt 2022. április végén az isztambuli, a már aláírt tűzszüneti megállapodás után.
Akkor a felek már megegyeztek a fegyvernyugvásban, május legelején azonban Kijevbe érkezett Boris Johnson akkori brit miniszterelnök és szabályosan ráparancsolt Zelenszkijre, hogy folytassa a háborút.
A másik, biztosan felmerülő téma az oroszok által elfoglalt területek jövőbeni sorsa.
A Krím-félszigetet az oroszok már 2014-ben megszerezték, majd a stratégiailag fontos terület – egy népszavazás után – Oroszország része lett. A keleten lévő Dombász nagy részét – 70-90 százalékát – már most orosz csapatok birtokolják. Mivel a Dombászban jelentős az orosz lakosság aránya, az előzményeket ismerve – Ukrajna éveken keresztül háborút folytatott a polgári lakossággal szemben, amelynek feltételezések szerint tizennégyezer halálos áldozata volt – Moszkva itt sem fog jelentős engedményeket tenni.
Sőt a kérdéses területeknek valamifajta nemzetközi elismerést szeretne szerezni.
Ha ez így fog történni, akkor ennek nagyon komoly ukrán belpolitikai következményei lesznek és biztosan felmerül Zelenszkij politikai jövőjének sorsa.
Akkor még nem beszéltünk arról a tényről. hogy annak ellenére, hogy Máltán 1989 decemberében George Bush, az Egyesült Államok elnöke és Mihail Gorbacsov szovjet vezető megállapodott, hogy Moszkva nem avatkozik bele a kelet-európai társadalmi változásokba, cserébe azért, hogy a NATO nem terjeszkedik kelet felé.
Mint látjuk, ma már majdnem az egész térség összes országa, még az egykori három volt szovjet balti tagköztársaság – Észtország, Lettország és Litvánia – is a NATO tagja. Washington erre az orosz felvetésre úgy reagált, hogy nem tettek konkrét kötelező ígéretet. Lehet, hogy így volt, de Moszkva akkor is csalódásként élte meg a történteket.
Ezt a problémát Stephen Bryen, nemzetközileg ismert és elismert haditechnikai szakértő, a Reagan-kormány helyettes védelmi államtitkára is komoly akadálynak látja a megegyezés útjában. Így fogalmaz: A NATO jelenléte akadályt okoz Moszkva számára. Bár maga a háború nagyrészt területi jellegű, a NATO mélyreható szerepvállalása – fegyverek, hírszerzés, tanácsadók, operátorok szállítása és katonai stratégia kidolgozása – aggodalommal tölti el Oroszországot.
Moszkva továbbra is erős ellenséges erőnek tekinti a NATO-t.
Mindazonáltal optimizmusra ad okot az a tény, hogy maga a találkozó létrejön. Nem tudni, hogy mi zajlik a színfalak mögött. Egyben azonban biztosak lehetünk, egy ilyen tárgyalásnak egyik fél sem kezdene bele, ha nem lenne néhány olyan pont, amelyekről meg lehet állapodni.
G. Fehér Péter – Magyar Hírlap
kiemelt kép: Vlagyimir Putyin és Donald Trump találkozója 2025. augusztus 15-én Alaszkában
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
