Védőbeszéd – „ahol az abortusz engedélyezett, ott nincs jogállamiság!”

Ez az elemzés rávilágít, hogy a még meg nem született gyermeket ugyanúgy megilleti az emberi jogok védelme. Nincs racionális alapja annak, hogy megfosztják a magzatot az élet védelmének törvényesen garantált jogától. Sajnos, a világ számos országában, köztük Magyarországon is, sok gyermek válik abortusz áldozatává, mert az ország törvényei nem védik meg az életét.

1./ Az emberi élet védelmének kérdése a születés előtti szakaszban az emberi jogokról szóló általános diskurzus körébe tartozik, vagy – másképpen fogalmazva – a (szuprapozitív) természetjogban gyökerező, minden emberrel együtt járó jogrendszer összetevője. Nincs racionális alapja annak, hogy a megfogant, de még meg nem született gyermekeket megfosszák életük törvényi biztosítékától. A szakirodalomban gyakran hangsúlyozzák, hogy az ember, különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül, miközben megőrzi szubjektív identitását: „Az emberi embrió a Homo sapiens faj egy egész élő tagja, természetes fejlődésének legkorábbi szakaszában. Hacsak nem tagadják meg a megfelelő környezetet, az embrionális emberi lény saját szerves működését a fejlődés következő szakasza, azaz a magzati szakasz felé irányítja. Az embrionális, magzati, újszülött, csecsemő, gyermek és serdülő szakasz egy határozott és tartós entitás – az ember – fejlődésének szakaszai, amely egysejtű szervezetként jön létre, és ha minden jól megy, felnőtté fejlődik, sok évvel később. „Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi és a hazai jog által biztosított jogi védelem minden embert megillet – születés előtt és után is. További körülményként a gyermek fogyatékossággal vagy súlyos betegséggel párosuló testi éretlensége különleges hatósági védelmet és – amint az orvosi lehetőség adott –, kezelést vagy palliatív ellátást kell, hogy biztosítson, méltóságának tiszteletben tartása mellett, attól függetlenül, hogy ez a gyermek élete méhen belüli szakaszában van-e, vagy már megszületett. Sajnos a jelenlegi jogi helyzetben a világ számos országában, így Magyarországon is, az ilyen gyermekeket születésük előtt megfosztják a jogi védelemtől, és meg is ölhetik őket, többek között a fogyatékosság vagy betegség „valószínűsége” alapján.

2./ A meg nem született gyermekek életének törvény általi védelméhez való joga számos nemzetközi szerződésen alapul, különösen az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1989-ben elfogadott, a gyermekek jogairól szóló egyezményen (a továbbiakban: a jogokról szóló egyezmény). Preambuluma szerint – amely a gyermekek jogairól szóló nyilatkozatra hivatkozik – minden embert megilletnek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt jogok, függetlenül attól, hogy a gyermek születése előtt és után is különleges biztosítékokat és gondoskodást igényel, beleértve a megfelelő jogi védelmet.

3./ Az 1969-ben, Bécsben kelt Bécsi Egyezmény 31. cikke: „1. A szerződést jóhiszeműen kell értelmezni, a szerződés feltételeinek a szövegkörnyezetükben adandó szokásos jelentésnek megfelelően, valamint a szerződés tárgyának és céljának fényében. 2. Egy szerződés értelmezése céljából a szövegkörnyezet a szövegen kívül a preambulumot és a mellékleteket tartalmazza: […]”. Meg kell tehát állapítani, hogy a gyermekek jogairól szóló egyezmény valamennyi rendelkezésének értelmezésekor figyelembe kell venni preambulumának tartalmát, és ezért az Egyezmény rendelkezései a megfogant, de még meg nem született gyermekekre is vonatkoznak.

4./ Ebben az összefüggésben kell érteni a vonatkozó cikkelyt. A gyermekek jogairól szóló egyezmény 1. cikke, amely szerint gyermeknek minősül „minden tizennyolc éven aluli ember”. Szintén érdemes megemlíteni, amint azt a szakirodalom is kiemeli, hogy az Egyezmény a gyermek szubjektivitására helyezi a hangsúlyt. Ahogy Eugeen Verhellen hangsúlyozta: „…a gyermeki jogokon ember-gyermek jogokat értünk, vagyis a társadalmi igazságosság és az emberi méltóság érvényesülésének alapvető követelményeit a gyermekek felé. A demokratikus döntéshozatalban való részvétel, az autonómia és a jogok önálló gyakorlásának joga fontos szempont ezen igények megvalósításában. A gyermekjogi mozgalom mögött meghúzódó ontológiai (lételmélet – a szerk.) látásmód és az azt kísérő változó gyermekkép az, hogy a gyerekek emberek. Ezért a gyermekeket minden emberi jog megilleti. A gyerekeknek nem kell külön jogokat adni, hiszen alapvetően minden emberi jog megilleti őket!”. Az Egyezmény idézett rendelkezéseivel összefüggésben meg kell állapítani, hogy E. Verhellen észrevételei teljes mértékben érvényesek a megfogant és még meg nem született gyermekekre. Az Egyezmény preambulumának tartalmát figyelembe véve nem lehet kétségünk afelől, hogy a fogantatás pillanatától (a férfi és női ivarsejtek összeolvadása) gyermekről beszélünk, egészen a 18. életévének betöltéséig. A meg nem született gyermekek mindig ugyanolyan mértékben részesülnek minden emberi jogból, mint a születés utáni gyermekek.

5./ Ezenkívül, emlékeztetni kell arra, hogy a Gyermekjogi Egyezményben meghatározott jogok minden gyermeket egyformán megilletnek. Az Egyezmény 2. cikke kifejezetten tilt minden ilyen jellegű megkülönböztetést: „1. A részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják és biztosítják a jelen Egyezményben meghatározott jogokat a joghatóságuk alá tartozó minden gyermek számára, tekintet nélkül fajra, bőrszínre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy egyéb véleményre, nemzetiségre, etnikai vagy társadalmi származásra, vagyoni vagy egyéb helyzetre a fizikai cselekvőképtelenségre, a gyermek vagy szülei (törvényes képviselői) születési vagy szerzett állapotára. 2. A részes államok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy megvédjék a gyermeket a gyermek szüleinek, törvényes gyámjainak vagy családtagjainak jogi státusza, tevékenysége, kinyilvánított véleménye vagy meggyőződése alapján a megkülönböztetés vagy büntetés bármilyen formájával szemben.” A fentiekből kitűnik, hogy olyan körülmények, mint a születési idő, életkor, fogyatékosság stb. nem indokolhatja a gyermek jogállása közötti különbségtételt.

6./ Az Egyetemes Nyilatkozat 2. cikkelyének elemzése: Az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozata (a továbbiakban: Emberi Jogok Nyilatkozata) 2. cikke hasonló következtetésekre vezet. Kimondja, hogy „Mindenkit megillet a jelen Nyilatkozatban meghatározott valamennyi jog és szabadság, mindenféle megkülönböztetés nélkül, mint például faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy bármilyen más állapot.” Ahogy R. Joseph helyesen megjegyzi, a „minden ember” kifejezés azt jelzi, hogy a Nyilatkozat rendelkezései a születendő gyermekre is vonatkoznak.

7./ Az emberi jogok egyetemes természete, amelyek lényegében minden, az emberi fajhoz tartozó lény jogai, már az Emberi Jogok Nyilatkozatának munkája során is szóba került. A.J. Lien hangsúlyozta, hogy „Az emberi jogok egyetemes jogok vagy az emberi lények, mint emberi lények vagy az emberi faj egyedei megengedett tulajdonságai, amelyek az emberekhez kötődnek, bárhol jelenjenek meg, időre, helyre, színre, nemre, származásra vagy környezetre tekintet nélkül. Ők valóban az emberi méltóság sarkkövei.”

8./ Az a tény, hogy a szerző az „emberi lény” kifejezést használja, bizonyítja, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megfogalmazott emberi jogok szubjektív hatálya a lehető legszélesebb körű. A szakirodalomban időnként mesterséges – legtöbbször ideológiai indíttatású –, különbségtételre tesznek kísérletet a személy és az emberi lény fogalmak között, holott valójában ugyanazt jelentik. Az emberi lény kifejezést egyes szerzők – teljesen tévesen –, tágabb jelentésűként kezelik, mint a személy kifejezést, utóbbit a már megszületett emberekre vonatkoztatják. Amit érdemes hangsúlyozni – állapítja meg U. Soirila az ember és személy fogalmak közötti különbséget magyarázva, hogy a történelem ismer olyan eseteket, amikor a személy kifejezés nem tartalmazott rabszolgákat, nőket vagy gyerekeket. Jelenleg ugyanez történik a meg nem született gyermekek esetében. Ez a történelmi párhuzam nemcsak nagyon jelentős, de rendkívül pontos is. Így a szakirodalomban felbukkanó egyes indokolatlan ellentmondásoktól függetlenül, kifejezetten fenn kell tartani az ember és személy fogalmak azonosságát, amely a nemzetközi jog területén mindig minden embert jelent, így a születendő gyermeket is magában foglalja.

9./ Hasonló rendelkezések: Az Emberi Jogok Nyilatkozatának 2. cikke más nemzetközi szerződésekben is megtalálható. Ebben az összefüggésben kiemelhetjük az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikkelyének első bekezdését, amely előírja, hogy: „Az Egyezségokmányban részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják és biztosítják a területükhöz tartózkodó valamennyi egyén számára a hatáskörükön belül a jelen Egyezségokmányban elismert jogokat, mindenféle megkülönböztetés nélkül, úgymint faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyon, születési vagy egyéb helyzet. Ezért az Egyezségokmány részes államai kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják az abban foglalt jogokat, függetlenül attól, hogy az alany már megszületett, vagy még a születés előtti időszakban van. A fent említett rendelkezés fényében azt is feltételezni kell, hogy az ebben garantált jogok és szabadságok biztosításának kötelezettsége, ideértve az élet jogi védelmét is, életkortól függetlenül mindenki számára előnyös (a 2. cikk (1) bekezdése „bármilyen egyéb körülmény”).

10./ Hasonló rendelkezést tartalmaz az 1950-ben, Rómában létrejött Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. cikkelye, amely előírja, hogy: „A Magas Szerződő Felek joghatóságukon belül mindenki számára biztosítják a címben meghatározott jogokat és szabadságokat. Ezen egyezmény esetében is érvényesek maradnak R. Joseph megjegyzései a „mindenki” fogalom fogalmi terjedelmével kapcsolatban. Még egyszer el kell mondanunk, hogy a kifejezés minden emberi lényt jelent, és ezért magában foglalja a születendő gyermeket is. Ennek az egyezménynek a tartalmát még a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata sem módosíthatja.

11./ A fent említett szerződéseket aláíró államok közül jó néhány, köztük Magyarország is, törvényesen engedélyezi az abortuszt olyan helyzetekben, amikor a fogantatott gyermek fogyatékossága vagy súlyos betegsége nagy valószínűséggel fennáll. Ez tulajdonképpen a meg nem született gyermekek egészségi állapotuk alapján történő negatív szelekciójának jogi megengedhetőségét jelenti, és a fogyatékosság- vagy betegséggyanús személyek fizikai eliminációját eredményezi. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény preambulumával összhangban a fogyatékossággal élő gyermekeknek teljes mértékben kell élvezniük minden emberi jogot, a többi gyermekkel egyenlő alapon és figyelembe véve, hogy a gyermekek jogaira vonatkozó egyezmény rendelkezései érvényesek.

12./ Hangsúlyozni kell azt is, hogy a terhesség-megszakítás megengedhetősége a gyermek súlyos és/vagy visszafordíthatatlan sérelmére vagy életveszélyes betegségre alapozva az eugenikus (fajnemesítés – a szerk.) gyakorlat megnyilvánulása, amely demokratikus államban nem megengedett, vagyis ez nem jogállamiság. Amint azt a szakirodalom helyesen megjegyzi, az eugenikus gyakorlatok „az emberi jogok elleni legnagyobb támadások”.

13./ A megfogant/meg nem született gyermek – betegség vagy fogyatékosság diagnózisával vagy anélkül –, mint az emberi jogok alanya, státuszának elemzése során hivatkozni kell a nemzetközi bizottságok által kiadott véleményekre, ajánlásokra, iránymutatásokra és más hasonló dokumentumokra, amelyek ellenőrzik az előírások betartását, mint például, az ENSZ egyezmények. Hangsúlyozni kell, hogy ezeknek a bizottságoknak nincs egységes álláspontja a születendő gyermek életének védelmében. Például az Egyesült Nemzetek Fogyatékos Személyek Jogainak Bizottsága megállapodott abban, hogy: „Azok a törvények, amelyek kifejezetten megengedik a fogyatékosság miatti abortuszt, sértik a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt (4., 5., 8. cikk).” Ezzel szemben, más bizottságok, köztük – ami különösen sajnálatos –, az Egyesült Nemzetek Gyermekjogi Bizottsága, próbál nyomást gyakorolni a Gyermekjogi Egyezmény részes államaira, hogy csökkentsék a meg nem született élet jogi védelmének színvonalát az úgynevezett „abortuszhoz való hozzáférés” biztosításával.

14./ Az ilyen testületek által kiadott valamennyi dokumentum és ajánlás csak javaslat, és nem képezi kötelező érvényű nemzetközi jog forrását. Tisztázni kell, hogy az ENSZ által létrehozott bizottságok fő feladata, hogy megvizsgálják a részes államok által benyújtott jelentéseket, és záró észrevételeket vagy általános megjegyzéseket tesznek a benyújtott jelentésekkel kapcsolatban. A bizottságoknak nincs jogkörük a létrejöttük alapjául szolgáló szerződések tartalmának módosítására, új szabályozás bevezetésére vagy a meglévők újra értelmezésére, nemzetközi szerződések értelmezésének kötelezővé tételére, kötelező ajánlások megfogalmazására. Ezek általános megjegyzések, amelyek különösen nyilvánvalóak a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény V. része esetében.

15./ Ellentétben bizonyos jogalapot nélkülöző véleményekkel, a kötelező érvényű nemzetközi jog nem ismeri el az „abortuszhoz való jog” fogalmát. Érdemes hivatkozni az általános jogállamiságra, amely szerint „ex iniuria ius non oritur”, vagyis „nem lehet jogsértésből jogot levezetni”. Ezért nincs olyan fogalom, mint pl. „szubjektív jog az abortuszhoz” a nemzetközi jogban, amely kötelezi Magyarországot is.

16./ A nemzetközi kötelezettségek – Magyarországé is! – fentebb bemutatott elemzése és az előadott érvek alapján vitathatatlan, hogy egy gyermek, aki megfogant, de még meg nem született, emberi lény, és ezért az emberi jogok tárgya. A gyermeket eredendően megilletik ezek a jogok, mint az emberi fajhoz tartozó lényt, akinek egyedi genetikai kódja megkülönbözteti őt anyjától, akinek a méhében tartózkodik és fejlődik. Az ilyen gyermeknek megvan a maga méltósága, amelynek védelme a hatóságok felelőssége. Az emberi méltóság tiszteletben tartásának alapvető feltétele, hogy kivétel nélkül minden meg nem született gyermeknek törvényes garanciákat adjunk élete védelmére, hatékonyan és konkrétan, ahogy a megszületett gyermeknek is.

Czeglédi Andrea

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)