Válaszlevél Orbán Viktornak

Tisztelt Honfitársam, tisztelt Miniszterelnök úr!

A minap megkaptam levelét, és tüstént billentyűzetet ragadtam, hogy illően választ is küldjek rá. Igaz, Ön nem személyesen nekem címezte, talán kezébe sem fogta a papírt, és az aláírása sem valódi, pusztán egy másolat, de ettől most eltekintenék.

Azzal is tisztában vagyok, hogy Önnek fogalma sincs arról, hogy létezem, hogy ki vagyok, hogyan élek – mint ahogyan címzettjei közül szerintem ez több millióról elmondható.

Személyre szóló levelet én csak olyanoknak szoktam írni, akiket személyesen is ismerek, de most ez sem érdekes.

Azért írok Önnek, mert szeretnék néhány félreértést tisztázni, amely levelében található…

Először is: nyilván Önt tévesen tájékoztatták, vagy a címem félreértésből került az Önök listájára, de szeretném nyomatékosan leszögezni: én nem Önökre szavaztam, így az Önök győzelmében semmiféle érdemem nincs. Ebben kizárólag Önöknek vannak érdemeik, hiszen a négy évvel korábban megszerzett 2/3-os többséggel sikerült a választási rendszert oly mértékben megváltoztatni, vagy ha jobban tetszik, eltorzítani, hogy idén a szavazópolgárok egynegyedének szavazatai is kétharmados többséghez juttatták önöket ismét. Ez inkább szomorú, mintsem dicséretes – ilyen választási győzelem valóban nem volt még Európában. Illetve volt. Nagyjából 30 éve, hosszú évtizedeken át – akkor mindig a Hazafias Népfront győzedelmeskedett ilyen mértékben.

A második tévedés: május 25-én semmiféle közös küzdelmünk nem lesz. Önök fognak küzdeni azért, hogy minél több hűbéresük foglalhasson el bársonyszéket abban az Uniós Parlamentben, amely ellen Önök az elmúlt 4 évben harcoltak. Számomra ez kicsit furcsa, ám cseppet sem meglepő. Május 25-én én és még sok millió honfitársam azért fogunk küzdeni, hogy a hónap elején megkapott fizetésünk hogyan legyen elegendő a hónap végén is sárga csekkekre és élelmiszerre. Ez egészen másfajta küzdelem, amelyet Ön és családja vélhetően sosem tapasztalt.

Szívesen küldenék üzenetet Brüsszelbe én is, ám rám senki nem kíváncsi. Önök meg nyilvánvalóan nem engem képviselnek, hanem elsősorban önmagukat, a hatalmi pozícióik megvédését, az Önök pártjának érdekeit… És még sorolhatnám, mennyi előbbre való dolog van Önöknek az én érdekeimnél. És csak egy jó tanács, ha tisztelt Miniszterelnök úr elfogadja: a magyar földet itthon kell megvédeni, nem Belgiumban. Mint ahogy a magyar haderőnek 70 éve sem a Don-kanyarnál kellett volna a hazát védenie, hanem itthon. Úgy látszik, a történelmi tapasztalatok nem sokat jelentenek sajnálatos módon. A munkahelyeket pedig nem megvédeni kell, hanem vagy megteremteni – ahogyan 4 éve ön ígérte az egymillió új munkahelyet. Vagy elgondolkodni azon, hogy a jelenleg összeomló kapitalizmusban, amikor az ember helyét a gépek veszik át, ahol a profit többet ér az emberi életnél, talán ésszerűbb lenne áttérni egy másfajta társadalmi – és főleg gazdasági – berendezkedésre. Tisztelt Miniszterelnök úr, hallott Ön már a technológiai munkanélküliségről? Hallott már arról, hogy ma a világ lakosságának 5 %-a képes előállítani a világ teljes szükségleteinek 100 %-át? Ezt nem én állítom, hanem számtalan közgazdász. Csak akkor kérdem én: mit csináljon a maradék 95%, hogyan kíván Ön munkahelyeket teremteni?

Ön szerint április 6-án Magyarország legyőzte a jobb- és baloldali szélsőségeket, és a mienk a legegységesebb nemzet Európában. Nem tudom, hogy ezeket Ön személyesen találja-e ki, vagy valaki Ön helyett fogalmaz, de ennél demagógabb, populistább és elcsépeltebb szöveget csak 1980 május 1-én hallottam a Hősök terén, amikor kötelező pártparancsra felvonultak apámék, és én 9 évesen velük tartottam – amúgy jó buli volt. Volt zászló, apáméknak sör… Ott olyanokat harsogtak, hogy éljen a szovjet és magyar nép megbonthatatlan örök barátsága, és a többi és a többi…

Szerintem április 6-án Magyarország ismét önmagát győzte le azáltal, hogy olyanokra szavazott, mint a Fidesz, az MSZP és bandái… S mielőtt még azt gondolná, Jobbikos vagy LMP-s vagyok, szeretném leszögezni, hogy egyik sem. És ne találgasson, tisztelt Miniszterelnök úr, egyik pártban sem hiszek.

Az egységről csak annyit, hogy a szavazópolgároknak csak a 61 százaléka ment el voksolni, 39 százalék otthon maradt. A szavazók közül is csak majdnem 45 százalék szavazott Önökre, a maradék 55 százalék teljesen másra. Akárhogy is szemléljük, az ország jelenleg is három részre szakadt állapotban van: a kiábrándult nem szavazók, az Önökben még hívők és a másokban hívők részében. Ráadásul a nyolcmillió választópolgárból Önökre csak valamivel többen, mint 2 millióan voksoltak. Ha Önnek ez egységet jelent, amikor csak minden ötödik magyar állampolgár támogatja Önöket, akkor csak két dolgot tudok feltételezni: vagy komoly hiányosságai vannak számtan tanulás terén, ami általános iskola alsó tagozatos tananyag, vagy ennyire birkának néz engem, és még számtalan honfitársamat, hogy ilyen hazugságokat próbál lenyomni a torkunkon.

Arra kér, ismét győzzük le a szélsőségeket, amelyek állítólag tönkretennék a jövőnket. Sajnos azt gondolom, hogy az elmúlt 25 évünket és a jelenünket Önök együttesen tették tönkre éppen azokkal, akik ellen most Önök is harcolnak. Ne haragudjon meg, tisztelt Miniszterelnök úr, de engem nem sikerült megtévesztenie ezzel a jobb- és baloldali maszlaggal, mert a választások és a hatalom már régen nem az elvekről vagy a nemzet érdekeiről szólnak, hanem pénzről. Ki mennyi állami vagyont tud kimenteni saját érdekszférájába, ki mennyi bőrt tud újabb és újabb adók formájában lehúzni a szerencsétlen népről, és ki tudja minél jobban mindezt demokráciaként és szabad választásként becsomagolni az egyszerű emberek számára.

Az én számomra ez nem sikerült.

Amit eddig tettem a hazámért… Attól tartok, azt Ön nem köszöni meg őszintén, mert napnál is világosabb, hogy az Ön és az Ön pártjának, az Ön pártja mögött álló gazdasági hatalmak ellen szól.

Ha megengedi, én teljesen másra bíztatnám családtagjaimat, barátaimat és szomszédjaimat, sőt, ismerőseimet és ismeretleneket is, mint hogy Önökre szavazzon május 25-én.

Önök elvették az elmúlt 25 évünket és a jelenünket. Én arra bíztatok mindenkit, hogy szerezzük vissza a jövőnket Önöktől és mindazoktól, akik még ennek elvételében mesterkedtek és mesterkednek.

Önnel ellentétben, én hiszek a közvetlen részvételi demokráciában. Önökkel ellentétben én egy teljesen más Magyarországot képzelek el.

Olyan Magyarországot, ahol a pártok helyett valódi választott, felelősségre vonható és visszahívható képviselők vannak az Országházban. Ahol a képviselőknek nincs mentelmi joguk, ahol minden titkosítás feloldásra kerül, ahol minden jelentős kérdésről népszavazás dönt, nem gazdasági érdekcsoportokat kiszolgáló báb-politikusok.

Olyan Magyarországot képzelek el, ahol egységes nemzeti vagyonleltár készül, és kiderül, kihez, hova került a huszonöt évvel ezelőtti nemzeti vagyon 90 százaléka. És az vissza is kerül jogos tulajdonosához: a magyar emberekhez.

Olyan Magyarországot képzelek el, ahol az embereknek joguk van tudni, mennyi adót fizetnek be, és azt az állam mire költi.

Olyan Magyarországot képzelek el, ahol kiderül, hogy a kettő milliárd dolláros államadósságunkból hogyan lett több százmilliárd, és miért nem hajlandó egyik kormány sem újratárgyalni ezt a kérdést.

Olyan Magyarországot képzelek el, ahol az alkotmányt nem egy párt, hanem az emberek írják, ahogyan Izlandon és Svájcban. Ahol alkotmányos jog, hogy minden hatalom a népé, alkotmányos jog az otthonhoz, egészséges élelemhez, tiszta ivóvízhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való jog.

Ahol az energiaszolgáltatók nem külföldi magáncégek tulajdonában, hanem a magyar emberek tulajdonában vannak. Ahol a munkát nem büntetik adókkal, hanem megbecsülik és támogatják. Sorolhatnám még, milyen Magyarországon szeretnék élni, de ez már olyan messze van az Ön elképzeléseitől, hogy félek, azt sem tudná, miről beszélek. Vagy ha tudja, akkor nem érdekli.

Tisztelt Honfitársam, tisztelt Miniszterelnök úr!

Köszönöm levelét, de kérem, címemet töröljék a címlistájukról – nem tudom, egyáltalán hogyan jutottak hozzá –, mert a jövőben nem kívánok Önöktől semmiféle reklámanyagot kapni. Ráadásul úgy tudom, a kéretlen reklámok kézbesítését a törvény is szankcionálja. Szívesen fordulnék a fogyasztóvédelemhez, hiszen az Önök reklámja nem más, mint megtévesztés, de attól tartok, az ő hivatalukat is Önök irányítják, így nem lenne sok foganatja a dolognak.

Maradok tisztelettel: BG, magyar állampolgár

Forrás: Emberiség

Nemzeti InternetFigyelő