Újabb Trianont készítenek elő?

Történelmi háttér-múlt kísértetekkel

Azzal kezdeném, hogy megdöbbentő hasonlóságok egyezések lelhetőek fel az Olmützi Alkotmány –a Függetlenségi Nyilatkozat – és az EU felépítése és tevékenysége között.

1849. március 4-én I. Ferenc József – Windischgratznek a magyar lázadók megsemmisítéséről kedvezően hangzó tudósítására – a következő szavakkal: Olmützben kiadta az összbirodalmi oktrojált alkotmányt. „ A mai naptól alkotmány-oklevelet hirdetünk ki az egész oszthatatlan osztrák császárság számára; a kremsíri országgyűlést ezennel feloszlatjuk.” Az Olmützi oktrojált alkotmány szövegét Bach igazságügy-miniszter hivatalában dolgozták ki, melyet rendkívül erősen központosított és diktatórikus szellemben fogalmaztak meg. Március 6-án ki is hirdettek, bár gyakorlatilag nem került sor az alkalmazására. A császár egyben feloszlatta a Kremsierben ülésező osztrák parlamentet, ahol egy föderalisztikus alkotmánytervezeten munkálkodtak. Meglehetősen keveset tanultunk mind erről az iskolában, mindössze azt, hogy erre „válaszként” született a Kossuth által megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozat.

            Felnőtt fejjel napjainkban újraolvasva a dokumentumot, úgy tűnik, mintha életre keltek volna a kísértetek…

            Ferenc József már 1848. december 2-i manifesztumában megfogalmazta azon óhaját, hogy a monarchia minden tartományát és nemzeteit sikerüljön egy „nagy álladalmi testté egyesíthetni.” Ezen reménye 1849 tavaszáig még nem teljesedett be, se az is tény, hogy az Olmützi Alkotmány sohasem lépett életbe, mert nem voltak meg sem a kül- sem a belpolitikai feltételek, de a benne foglaltak érdekes összehasonlítási alapul szolgálhatnak napjaink EU-s tevékenységeit és működését illetően. Ugyancsak érdekes az itt 71-75 §-sokban megfogalmazottakat, melyek a magyar korona területét hat felé osztották és az ősi alkotmányt eltörölték, a Trianonban történtekkel összevetni.

Milyen elképzelések fogalmazódnak meg az Olmützi Alkotmányban

Milyen ez a rendkívül központosított, antidemokratikus új elvekre szerveződő birodalom a XIX. század közepén?

A birodalomról szóló I.fejezet 1.§-ban rögzíti és felsorolja, hogy az Ausztriai Császárság mely tartományokból áll (kb.20 tartomány). Itt már tanúi lehetünk annak a döbbenetes feldarabolásnak, melyet a történelmi Magyar Királysággal kívántak tenni. Mintha Trianont fogalmaznák meg jóval korábban. Erdélyt különválasztották fejedelemségként, leválasztották a Határőrvidéket, Horvátországot, egy szerb Vajdaságot kívántak területileg létrehozni, melynek határait azonban nem jelölték ki, valamint Fiumét. Ezek a területek függetlenné váltak volna a megmaradt központi magyar ország-területtől, és külön koronatartományonként Bécstől függtek volna.

A további §-ok értelmében az összes koronatartomány „ szabad, önálló, oszthatatlan és felbonthatatlan alkotmányos ausztriai örökös monarchiát” képez, melynek fővárosa és a birodalmi hatalom székhelye Bécs. Önállóságuk addig terjed, míg azt a birodalmi alkotmány megengedi. Az ezen alkotmányban rögzített határokat csak törvény által lehet megváltoztatni. Az egész birodalom egy vám- és kereskedelmi terület, esetleges változtatások a birodalmi hatalomnak tartatnak fenn.. A népfajok egyenjogúak, nyelvüket használhatják és művelhetik, valamint megmaradhatnak címereik és nemzeti színeik is.

Az uralkodás örökös joga a Habsburg-Lotharingiai házat illeti. „A császár szent, sérthetetlen és nem felelős”- noha minden lényeges kérdésben ő dönt és határoz ( összes fegyveres erő, béke és had fölött, küld követeket, köt szerződéseket, nevezi ki és bocsátja el a minisztereket, nevében szolgáltatik az igazság, adható amnesztia, s a császár nevében gyakoroltatik a pénzverés joga!).

            A birodalmi polgárjogról kimondatik, hogy az létezik, és nincs különbség a különböző tartományokat illetően, mert az egységes. A tulajdon a birodalom oltalma alatt áll, és „Minden ausztriai álladalmi polgár” a birodalom bármely területén, részén „fekvő”(érts ingó és ingatlan) vagyont szerezhet, keresetágat gyakorolhat, s a vagyon szabadon átszállítható a birodalom határain belül.

            A továbbiakban jelöli a községek jogait, szól a tartományi, a birodalmi ügyekről, a törvényhozó hatalomról – a birodalmi gyűlésről, a tartományi alkotmányokról és gyűlésekről, a végrehajtó hatalomról és mellérendelt birodalmi tanácsról, a bírói hatalomról és törvényszékről. A birodalmi háztartásról, valamint a fegyveres erőkről. Az alkotmányt általános rendelkezések zárják.

Mi számít tartományi ügynek

            Ezekből napjaink vonatkozásában igen érdekes, hogy mi számít tartományi ügynek.

Ezek: a tartományi földművelés, a tartományi erőből létrehozott középítkezés, a tartomány jótékony intézményei, a tartományok költségvetési terve és számadása. A birodalmi törvények szabta határokon belül rendeletek szabályozzák a községi, az egyházi, iskolai ügyeket és a hadsereg élelmezésével és elszállásolásával kapcsolatos tudnivalókat. Tartományi ügynek minősül ezenkívül az, amit a birodalmi törvények a hatáskörébe utalnak.

Mely ügyek tartoznak birodalmi hatáskörbe

            Birodalmi ügynek minősül minden, ami lényeges. Az uralkodóház minden ügye, a birodalom érdekei és képviselete, külföldi szerződéskötések, az állam és egyház viszonya, felsőoktatás ügye, a hadügy, a birodalmi háztartás (értsd költségvetés-pénzügy), a birodalmi bányák, adók és díjak, ipar-kereskedelem, vámok, bankok, pénzverés, közlekedés, birodalmi építmények az igazgatás fenntartása, stb.

            A legfőbb képviseleti szerv a Birodalmi gyűlés lenne, mely felső és alsóházból állna, és a tartományokat követeik képviselnék. A cél a birodalom harmonikus, összehangzó központi irányítása.

            A tartományok alkotmányai és tartományi gyűlései csak azokban a kérdésekben illetékesek, melyeket számukra a birodalmi alkotmány és törvények kijelölnek.

            Az egyes koronatartományok számára a császár helytartókat nevez ki.

            Lényegesnek tűnik még a Birodalmi Tanács létrehozása. Ennek tagjait a császár jelöli ki, és a birodalmi végrehajtó hatalmat látják el tanácsokkal, ha azt azok igénylik.

1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban a magyar országgyűlés kinyilvánította Magyarország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását.

A Függetlenségi Nyilatkozatban pontosan megfogalmazzák azokat az okokat, melyek bármely nemzetet feljogosítanak arra Isten és a világ előtt, hogy a felette uralkodó családot a trónról száműzzék. Ezek a következők, melyek külön-külön is elegendőek a trónfosztáshoz:

1./ Ha az uralkodó az ország ellenségeivel, rablókkal, pártütőkkel szövetkezik a nemzet elnyomására.

2./ Ha az uralkodó az alkotmány eltörlésére – melyre felesküdött – fegyverrel támadja meg alattvalóit, akik nem lázadtak fel ellene.

3./ Ha az ország területi épségét erőszakkal feldarabolja, megcsonkítja.

4./ Ha az uralkodó idegen fegyveres erőt használ saját alattvalóinak legyilkolására, és törvényes szabadságuk elnyomására.

A továbbiakban részletesen felsorolják mindazon bűnöket, melyeket évszázadokon át valamint 1848-49 napjaiban a Habsburgok a magyar nemzet ellen elkövettek.

Ezek alapján Isten igazságára, a művelt világ ítéletére, a nemzet természetes jogaira hivatkozva a törvényesen képviselt nemzet nevében kimondják a magyar nemzet függetlenségét, és a méltatlanná vált Habsburg-ház örök időkre szóló trónfosztását.

Kimondják:

1./ Magyarország és Erdély a hozzátartozó részekkel egyesül, független, önálló európai státusznak nyilváníttatik. Területi egysége feloszthatatlan, épsége sérthetetlen.

2./ A Habsburg-Lotharingiai házat Magyarország és a vele egyesült Erdély és a hozzá tartozó minden részek feletti uralkodásából a nemzet nevében örökre kizárják, és a vonatkozó címek használatától megfosztják, az ország területéről s minden polgári jogok gyakorlásából kizárják. Ez az uralkodóház örökre trónvesztett, kirekesztett és száműzött a magyar nemzet életéből:

A magyar nemzet elleni árulása, hitszegése, és az ország elleni fegyveres támadások, valamint az ország területi épségének feldarabolása (Erdély, Horvátország, Szlavónia, Fiume és kerülete elvétele) miatt, az önálló állami élet megszüntetésére fegyveres erőszak és idegen segítség igénybe vétele miatt.

3./ Békét és jó szomszédságot akarnak alapítani és folytatni azon népekkel, melyekkel ezelőtt egy fejedelem alatt állottak.

4./ Az ország kormányrendszerét minden részletre kiterjedően a nemzetgyűlés fogja megállapítani. Kossuth Lajost egyhangúan kormányzó-elnökké megválasztják, és kormányalakítással bízzák meg.

1849. április 14-én hazánknak nemzeti elkötelezettségű nemzetgyűlése, és hazánk függetlenségéért küzdő politikusai voltak. És volt egy Kossuth Lajosunk.

Ma mindennek híján vagyunk. A magyar parlamenti pártok és képviselők olyan feltételekkel vitték be hazánkat az EU-ba, mely számunkra önként vállalt hátrányokat jelent. Ha lenne Kossuth Lajosunk, függetlenségi nyilatkozat születne.

            Az EU felépítése, irányítása, a döntések központosított meghozatala, erősen antidemokratikus jellege sok mindenben kísértetiesen emlékeztet az Olmützi Alkotmányban megfogalmazott elvekre. Bár azokat a XIX. század közepén még nem sikerült életbe léptetni.

(Vö.

-tartomány-régió,

-központi irányítás és döntés a fontos és lényegi kérdésekben

– miben marad önálló döntési joga a régióként kezelteknek,

– a „jogharmonizáció”

– az EU-Alkotmány felette áll a nemzeti alkotmányoknak, stb.).

S amit akkor nem sikerült Habsburg birodalmi törekvésekként megvalósítani, most úgy tűnik, Európa teljes vonatkozásában a globalizáció érdekében megvalósulni látszik.

Az 1867-es Kiegyezéstől egyenes út vezetett az I. Világháborúba. 1920-ban Trianonban bekövetkezett a történelmi Magyarország szétdarabolása.

Most, 2012-ben nem lehet nem látni, hogy újabb „Trianon” van napirenden. Most nem fegyveres háború révén, de a nemzetközi bankok segítségével „békésnek” és szükségesnek láttatott módon akarják a megcsonkított, anyaországot, Hazánkat, Magyarországot megszerezni a háttérhatalmak.

Vajon van-e egyetlen, bátor, hazáját és nemzetét védő, féltő, vezető politikusunk, aki ki mer adni Kossuth- hoz hasonlóan egy „Függetlenségi Nyilatkozatot”? Aki nem rogy térdre, de felveszi a kesztyűt! – az EU háttérhatalmasságai és a bankárvilág packázásaival szemben.

Orbán Éva

(Nemzeti InternetFigyelő)