Újabb nyílt olvasói levél a Fidesz divatdiktátoraihoz

1. Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnöke,
2. Tőkés László, néppárti magyar képviselőcsoport tiszteletbeli elnöke,
3. Szájer József, Európai Néppárt képviselőcsoportjának alelnöke,
4. Gál Kinga, szabadságjogokkal foglalkozó bizottság első alelnöke részére

Olvastam az önök Morvai Krisztinához írt levelét, ahol pontokba szedve felsorolják, hogy hol és miként jártak el a 2006-os gyalázatos rendőrterror ellen az európai közösség berkein belül, ahol megvadult állatként, békés tüntetőket vertek kegyetlenül Gólemnek öltözött pribékek, s mely levél befejezéseként önök kifogásolják a képviselőasszony kijelentését, idézném: amelyet Göncz Kinga öltözködésére tett, arra hivatkozva, hogy ez őt emberi méltóságában sérti. Vannak határok, amelyeket nem lehet következmények nélkül átlépni. – intik önök végül Morvai Krisztinát.

Itt álljunk meg egy szóra!

Ha már ennyire a szívükön viselik az emberi méltóságot, amivel magam is teljes mértékben egyetértek, Göncz Kingának ugyan szóvá tették-e (?), miért tett lekicsinylő megjegyzést Morvai Krisztina ruházatára, amiben az első európai parlamenti ülésen jelent meg, ami, mint tudjuk, egy szolid öltözet volt, melyhez magyaros felsőt viselt, s éppen az utóbbi szúrt szemet Göncz Kingának.
Mintha ő szólta volna meg előbb Morvai Krisztinát, ugyebár?

Ilyen felelősségteljes beosztásban, mint amit önök viselnek, úgy illenék, hogy azt kéne először elmarasztalniuk, aki kiváltója volt Morvai Krisztina jogos haragjának. Nemde?

Vagy ez csak akkor okoz önöknek gondot, ha Morvai Krisztina szintén emberi méltóságában sértve – ismétlem JOGOSAN, MIVEL NEM Ő VOLT A KEZDEMÉNYEZŐ! – megválaszol az őt ért sérelmekre Göncz Kingának?

Netán mindannyijuk szemét a magyaros viselet szúrja? Mert akkor kérdezném: MILYEN MAGYAROK ÖNÖK?
AKIK SZÉGYELLIK A NÉPÜK VISELETÉT?
AKKOR HOGY KÉPVISELIK AZ ÉRDEKEIKET?
Utóbbi kérdés egyenesen adódik az előzőből.

Egyébiránt, ha három éve nem tudnak a 2006-os gyalázatos rendőrterror ügyében igazságot szerezni, akkor ott el kell gondolkozni, hogy mi ennek az oka?

A pontokba szedett bizonygatásuk ellenére nem megfelelő munkát végeztek, avagy az Európai Parlamentet nem érdekli a magyarok helyzete?

Mert ez esetben az előbbinél felmerül a kérdés: talán olyanoknak kéne képviselni a magyar népet, akik eredményt is tudnak elérni? Nem három év alatt, hanem azonnal orvosoltatva a bajokat!

Ha viszont az utóbbi az igaz, tehát az Európai Parlamentet s ezen keresztül az Európai Uniót nem érdekli a magyar nép helyzete, AKKOR MIT KERES OTT MAGYARORSZÁG?

Józanésszel ugyanis felfoghatatlan, hogy egy nép – jelen esetben mi magyarok -, egy olyan közösségben vállaljon tagságot, akik csak a hasznát nézik, de ha a sérelmeikre orvoslást várnak, akkor már elutasításban van részük, amit tökéletesen igazol a három éve tartó közöny, az Európai Parlament s ezen keresztül az Európai Unió részéről, a 2006-os brutális rendőrterrort illetőleg.

Ha pedig ez iránt közönnyel viseltetnek az Európai Unióban, akkor ugyanilyen közönnyel viseltetnek a magyar nép bármely sérelme iránt. Abból pedig van elég!

Akkor hogy várhatná el a magyar nép, hogy minden tekintetben azonos elbírálásban legyen része, Európa más nemzeteivel?

A kérdéseimre természetesen nem várok választ, ugyanis nagyon jól tudom, hogy mit felelnének rá!

Ellenben, ha már így terítékre tettem ezt a kérdést, kérdezném én minden magát magyarnak valló embertől, mégis mit várnak az Európai Uniótól?

Hogy még jobban tönkremenjen az ország? Még több sarcot fizessenek?

Mert az Európai Unió sose fog gátat szabni annak az ámokfutásnak, ami az országunkban folyik. Hogy kormány kormányt váltja, s csak azt nézik, mit rabolhatnak még össze?

Nincs még eléggé kizsigerelve a nép?

Szóljanak, mert én nem tudom, hogy kinek, mi az elég?

Van, aki azt is eltűri, ha a hetedik bőrt nyúzzák le róla, más pedig a legkisebb sérelemért is odacsap.

Vagy nincs elég bátorság ebben a népben, hogy a saját lábára álljon?

Ezeket a kérdéseket ne az a maroknyi magyar vegye magára, akik kiálltak a hatalom ellen, lerántották róla a leplet, hanem azok, akik semmit nem tettek ellene. Inkább behunyták a szemüket, hogy ne lássanak.

Azoktól kérdezném, ugyan minek kell még történnie, hogy felocsúdjanak végre és véget vessenek ennek az áldatlan helyzetnek, hűbérúr-csatlós viszonyának?

Mert lassan ott tartunk, hogy visszamegyünk a középkorba. Annak is a legsötétebb szakába, amikor tízezer számra fogdosták össze Afrika földjén a rabszolgákat.

Most viszont Afrikába se kell elmenni, jó rabszolgák lesznek a magyarok.

Vagy egyszerűen csak nem szeretik a hazájukat? Mert ez is felmerülhet.

De akkor nem lenne becsületesebb ezt megmondani?

Kereken kijelenteni, hogy minket nem érdekel a haza, se az, hogy mi lesz velünk.

Nem pedig lesütött fejjel járni, mintha szégyellnék, hogy ilyen sorsra engedték jutni a hazát, s azzal együtt önmagukat.

Az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: valóban ennek a népnek voltak az elődei a hős Hunyadiak, Zrínyiek, Széchenyiek, Wesselényiek, Rákócziak?

Ez lenne Attila és Árpád sarja?

Itt bontotta ki az 1848-49-es szabadságharc zászlaját Kossuth? Ennek a hazának a földjén?

Ennek a népnek a nyelvén írt lelkesítő sorokat a lánglelkű költő, Petőfi Sándor, az egyik legigazabb magyar, aki ezért a hazáért meghalni is tudott?

Erről a népről írt halhatatlan sorokat Arany János a Toldiban, dicsőítve a vitézségüket, bátorságukat és a hazaszeretetüket?

Ennek a népnek a történelméről írt Jókai Mór olyan nagyszerű regényeket, amit a világ majd minden nyelvére lefordítottak?

És akkor még alig említettem néhány nevet a dicső ősök közül, s nem szóltam a tengernyi magyarról, az egyszerű nép fiairól és leányairól, akik vérüket áldozták ennek a hazának a szabadságáért és védelméért. Pedig hősök ők is, mint történelmünk nagyjai, akikre nemcsak büszkék lehetünk, de azoknak is kell lennünk!

Ám egyet ne feledjenek!

JAJ MÁR, ANNAK A NÉPNEK, AMELYIK CSAK AZ ELŐDEIRE LEHET BÜSZKE!

HOSSZÚ GYÖRGYNÉ KATALIN, New York

(Forrás: Kárpáti Harsona)