Újabb Nobel-díjasa van hazánknak

Jelentősebb művei közt említették még a szintén angolul is megjelent Az ellenállás melankóliáját (1989), valamint a Háború és háború (1999) című regényt.

Érdekesség, hogy az idei Nobel-díjasok közül egyelőre Krasznaihorkai László az egyetlen, aki egyedüliként, nem másokkal megosztva nyerte el az elismerést.

Ő a második magyar irodalmi Nobel-díjas, 23 évvel ezelőtt nyertünk először ebben a kategóriában

A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréjában felidézték: Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán. Az érettségit követően a szegedi, majd a pesti egyetemen hallgatott jogot, és elvégezte az ELTE magyar-népművelés szakát is, diplomamunkáját Márai emigrációs pályájáról írta.

1977 és 1982 között a Gondolat Könyvkiadó dokumentátora volt. 1982-től írásaiból él.

Első írása, a Tebenned hittem című elbeszélés 1977-ben a Mozgó Világ hasábjain jelent meg.

Első regénye az 1985-ben napvilágot látott Sátántangó, amelyben az egyetemes pusztulás víziójához rendelte hozzá a kíméletlen pontossággal megrajzolt realitást. A kritika által nagy elismeréssel fogadott könyvet követte első novelláskötete, a Kegyelmi viszonyok 1986-ban.

A nyolcvanas évek közepétől Tarr Béla filmrendező alkotótársaként forgatókönyvírással is foglalkozott, első közös munkájuk, a reménytelenséget és elmagányosodást megjelenítő Kárhozat volt. Tarr készítette el a Sátántangóból a mindmáig leghosszabb, hét és fél órás magyar filmet is. Együttműködésüknek köszönhető az író Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült Werckmeister harmóniák, majd A londoni férfi (Georges Simenon regénye nyomán) és A torinói ló, amelyet a rendező életműve befejező darabjának szánt, s amely 2011-ben elnyerte a Berlini Filmfesztiválon a zsűri nagydíját. Az ellenállás melankóliája alapján készült Eötvös Péter utolsó, Valuska című operája (2023).

Krasznahorkai a kilencvenes évek elejétől szinte állandóan „útközben” van, magyarországi és németországi tartózkodásai közben hosszabb-rövidebb időt töltött Európában (Svájc, Anglia, Görögország, Dánia, Olaszország), az Egyesült Államokban, valamint Japánban és Kínában is.

Írásművészete is jórészt az utazásai közben szerzett élményeiből, tapasztalataiból táplálkozik, műveiben a tér, a távolságok, az elzártság nagy szerepet játszanak.

Az ellenállás melankóliája című 1989-es regénye óta szinte minden évben új könyvvel jelentkezik, ezek között elbeszéléskötet (Az urgai fogoly, Megjött Ézsaiás, Seiobo járt odalent, Az utolsó farkas) és regény (Háború és háború; Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó; Rombolás és bánat az Ég alatt; Báró Wenckheim hazatér; Herscht 07769) egyaránt megtalálható. Művészeti írásaiból Este hat; néhány szabad megnyitás címmel 2001-ben publikált kötetet. 2010-ben jelent meg az ÁllatVanBent című könyve, amelynek megírására Max Neumann képzőművész egyik képe, egy négy fal közé bezárt állat kitörési kísérlete ihlette. 2012-es könyve, a Nem kérdez, nem válaszol az elmúlt húsz évben magyar és külföldi lapoknak adott interjúiból nyújt válogatást, és műhelytitkokról, keletkezéstörténeti érdekességekről is olvashatunk benne. 2019-ben jelent meg Mindig Homérosznak című, összművészeti alkotásként definiált műve, a szöveghez Max Neumann festett képeket és Miklós Szilveszter szerzett zenét. Legutóbbi munkája a 2024 elején megjelent Zsömle odavan című szatirikus hangvételű regénye. Novemberben jelenik meg A magyar nemzet biztonsága című regénye.

Krasznahorkai művészetét kritikusai vizionárius vagy mágikus realizmusnak nevezik. Minden munkáját kompozíciós kiegyensúlyozottság, arányérzék, erősen intellektuális jelleg, az elbeszélő személytelensége, mintegy történeten kívülisége jellemzi, prózája többek között Kafka, Faulkner, Márquez és Bernhard szövegvilágával és szemléletformáival rokon. Egy amerikai bírálója azt írta: „őt olvasni kicsit olyan, mint elnézni egy városi téren az ott körben álló embereket, akik látszólag a kezeiket melengetik, és aztán, közelebb érve rájönni, hogy nincs is tűz és a semmi körül gyűltek össze”.

Írói munkásságáért számos rangos hazai és külföldi elismerést kapott, többek között 1987-ben József Attila-, 1993-ban Krúdy Gyula-, 1998-ban Márai Sándor-díjat. 2004-ben Kossuth-díjat vehetett át „a kortárs magyar prózairodalom megújulásában és korszerűvé válásában játszott rendkívül fontos alkotói szerepéért, regényeiért és elbeszéléseiért, amelyeket a külföldi – elsősorban a német – szakirodalom is számon tart és nagyra becsül”.

2002-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal, 2003-ban a Soros Alapítvány alkotói díjával tüntették ki. 2009-ben megkapta a Szépirodalmi Figyelő-díjat, valamint a Szépírók Társaságának díját is, 2010-ben elnyerte a Brücke Berlin német irodalmi díjat, 2012-ben Prima Primissima Díjat kapott. 2013-ban és 2014-ben elnyerte a Rochesteri Egyetem (New York állam) Three Percent irodalmi magazinja által alapított Best Translated Book Award díjat a Sátántangó című regényének George Szirtes, illetve a Seiobo járt odalenn című elbeszéléskötetének Ottilie Mulzet által készített angol nyelvű fordításáért.

2014-ben megkapta a szlovén írószövetség Vilenica-díját, valamint az America Award irodalmi életműdíját. 2015-ben Nemzetközi Man Booker-díjjal ismerték el. 2019-ben a Báró Wenckheim hazatér című regényének angol nyelvű kiadása nyerte el az amerikai Nemzeti Könyvdíjat az idegen nyelvről angolra fordított művek kategóriájában. 2021-ben neki ítélték oda az Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért elismerést. 2022-ben Libri irodalmi díjjal tüntették ki, és elnyerte a szerb Milovan Vidakovic-díjat is posztmodern, disztópikus és melankolikus témájú életművéért. 2023-ban Joëlle Dufeuilly fordítóval együtt elnyerte az év legjobb franciára fordított művéért járó Laure Bataillon-díjat. 2024-ben a spanyol Formentor irodalmi díjjal tüntették ki.

Krasznahorkai László 2004-ben a Digitális Irodalmi Akadémia, 2010-ben pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett.

Az irodalomi kategóriában az első magyar Nobel-díjas Kertész Imre volt, aki 2002-ben nyerte el a díjat, többek közt a Sorstalanság című regénye miatt.

Az összes kategóriát tekintve a Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma szerint 16 alkalommal nyertek díjat magyarok vagy magyar származású személyek Krasznahorkai László előtt:

• 1905 – fizikai: Lénárd Fülöp / Philipp E. A. von Lenard (1862-1947), a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért (dinamida);
• 1914 – orvosi: Bárány Róbert / Robert Bárány (1876-1936), a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért;
• 1925 – kémiai: Zsigmondy Richárd / Richard A. Zsigmondy (1865-1929), a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek;
• 1937 – orvosi: Szent-Györgyi Albert / Albert von Szent-Györgyi (1893-1986), a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti (ő az egyetlen magyar tudós, aki idehaza folytatott kutatásaiért kapta meg a díjat);
• 1943 – kémiai: Hevesy György / George de Hevesy (1885-1966), a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért;
• 1961 – orvosi: Békésy György / Georg von Békésy (1899-1972), a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért;
• 1963 – fizikai: Wigner Jenő / Eugene P. Wigner (1902-1995), az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért;
• 1971 – fizikai: Gábor Dénes / Dennis Gabor (1900-1979), a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért;
• 1986 – kémiai: Polányi János / John C. Polanyi (1929-), a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai felismeréseiért
• 1986 – Nobel-békedíj: Elie Wiesel (1928-2016), az erőszak, az elnyomás a fajgyűlölet elleni harcáért;
• 1994 – közgazdasági: Harsányi János / John C. Harsanyi (1920-2000), a játékelmélet területén kidolgozott elemzéseiért;
• 1994 – kémiai: Oláh György / George A. Olah (1927-2017), a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozása terén elért eredményeiért;
• 2002 – irodalom: Kertész Imre (1929-2016), a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átéltek megörökítéséért;
• 2004 – kémiai: Herskó Ferenc / Avram Hershko (1937-), a fehérjék sejten belüli lebontási mechanizmusának felismeréséért;
• 2023 – orvosi-élettani: Karikó Katalin (1955-), az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezéseiért;
• 2023 – fizikai: Krausz Ferenc (1962-), az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereiért.

Kiemelt kép: Krasznahorkai László Kossuth-díjas író (Fotó: MTI/Marjai János)

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!