Tulsi Gabbard beírta magát a történelembe
Újonnan felbukkant bizonyítékok azt mutatják, hogy Oroszország nem avatkozott be a 2016-os választásokba. Barack Obama volt amerikai elnök nagy valószínűséggel árulást követett el azzal, hogy megpróbálta úgy manipulálni a 2016-os választásokat és megrendezni a Russiagate-ügyet, mintha Trump megválasztását az oroszok segítették volna.
Tulsi Gabbard nemzetbiztonsági igazgató, a Ház Hírszerzési Bizottságának frissen titkosítás alól feloldott 2020-as jelentésével felvértezve, a múlt héten egy viharos fehér házi sajtótájékoztatón támadásba lendült Obamával szemben.
Az X-en közzétett követő üzenete egyenesen a lényegre tér, és azt mutatja, hogy a kormány már nem tűri tovább a demokraták „orosz összeesküvésről” szóló alaptalan rágalmazását.
Így fogalmazott:
„Az Obama-kormány 2017 januárjában olyan hírszerzési értékelést készített, amelyről tudta, hogy hamis, és ezzel terjesztette azt a HAZUGSÁGOT, hogy Vlagyimir Putyin és az orosz kormány segítette Trump elnököt a 2016-os választások megnyerésében.”
Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtótitkára elnöki jóváhagyást adott Gabbard nyilatkozatához, és kijelentette: „Nem volt összeesküvés, nem volt korrupció, csupán Barack Obama és az akkor és általa fegyverként használt hírszerző ügynökségek részéről”.
Végül úgy tűnik, hogy néhány intelligens ember Washingtonban kezdte átvenni a Kreml gondolkodásmódját, amikor a Russiagate-ügy a csúcspontjára ért. Röviden összefoglalva:
Vlagyimir Putyin orosz elnököt nem érdekelte, hogy ki kerül ki győztesen a demokraták Hillary Clintonja és republikánus kihívója, Donald Trump közötti heves küzdelemből. Az orosz vezető kijelentette, hogy mindkét vezetővel hajlandó együttműködni. Végül is ez egy radikálisan más időszak volt az amerikai-orosz kapcsolatokban, de a dolgok gyorsan megváltoztak a „Politics as Usual” (a szokásos politika) nevű csúnya jelenségnek köszönhetően.
2016-ban, miután Trump megdöbbentette Washington DC-t azzal, hogy a republikánusok győztesének nyilvánították, Barack Obama elnök drámai és ízléstelen lépést tett. Mielőtt bármilyen tényleges bizonyíték merült volna fel az orosz beavatkozásra a választások során, egyedülálló módon elhatározta, hogy tönkreteszi az amerikai-orosz kapcsolatokat azáltal, hogy kiutasította az orosz diplomatákat, elkobozta az orosz tulajdonokat, és szankciókkal sújtotta az orosz tisztviselőket és szervezeteket. Ezt egy folyamatos politikai boszorkányüldözés követte, amely nagyrészt megakadályozta Donald Trumpot abban, hogy első elnöki ciklusa alatt bármi másra koncentráljon, ami nem Oroszországgal kapcsolatos.
Trump első ciklusának mindössze hét hónapja után az FBI ellenérdekű nyomozást indított annak kiderítésére, hogy a manhattani maverick és kampányának tagjai összejátszottak-e Vlagyimir Putyinnal a 2016-os kampány befolyásolása érdekében. Miután közel három évig rontották az amerikai-orosz kapcsolatokat, a 2019 márciusában lezárult nyomozás nem hozott bizonyítékot a Trump-kampány és az orosz hatóságok közötti bűnös összeesküvésre. A demokraták által könyörtelenül terjesztett pletykák a Trump-Putyin összeesküvésről azonban továbbra is terjedtek.
Ezért olyan fontosak a Tulsi Gabbard és csapata által a múlt héten, szerdán nyilvánosságra hozott információk.
Úgy néz ki, hogy ezek a leleplezések végleg pontot tesznek a demokraták nagy csalására, az úgynevezett Russiagate-ügyre. Valójában a csalások leleplezése olyan káros és időszerű, hogy a Capitol Hillen máris arról beszélnek, hogy Obama és hírszerző csapatának az árulás vádjával kell szembenéznie. Ez gyakorlatilag egy új polgárháborút jelentene az országban. De térjünk vissza a témához.
A különféle csalások közben a képviselőházi bizottság jelentése szerint „egy alacsony színvonalú jelentésből származó egyetlen, hiányos, homályos és ellenőrizhetetlen mondattöredék képezi az egyetlen titkos információt, amely arra utal, hogy Putyin „arra törekedett”, hogy segítse Trump győzelmét”. Azt is hozzátette, hogy a hírszerzési jelentés „figyelmen kívül hagyta vagy szelektíven idézett olyan megbízható hírszerzési jelentéseket, amelyek megkérdőjelezték – és egyes esetekben aláásták – azt a véleményt, hogy Putyin Trump megválasztását akarta elérni”.
A jelentés azt is megállapította, hogy két magas rangú CIA-tisztviselő állítólag figyelmeztette a hírszerző közösség legfelső szintjeit, hogy „nincs közvetlen információjuk arról, hogy Putyin Trump megválasztását akarta volna elérni”.
A titkosság alól feloldott bizottsági jelentés tartalmaz egy Putyin régi bizalmasának információit is, aki a nyomozóknak elmondta, hogy „Putyin azt mondta neki, nem érdekli, ki nyeri a választásokat”, és hogy az orosz vezető „gyakran felvázolta mindkét jelölt fő gyengeségeit”.
A képviselőházi jelentés további megállapításai:
„[Akkor] Brennan CIA-igazgató és a hírszerző közösség (IC) félreértelmezte a hírszerzési információkat, és kétes, „nem megfelelő” forrásokra támaszkodva kitalált egy hamis narratívát, miszerint Putyin „egyértelműen preferálta” Trumpot.
„[Akkor] Brennan, a CIA akkori igazgatója és az IC félrevezette a törvényhozókat azzal, hogy hivatkozott a cáfolt Steele-dossziéra (amelyet Christopher Steele ellenérdekű-elhárító ügynök készített 2016-ban) az „orosz tervek és szándékok” értékeléséhez, ami hamisan arra utalt, hogy a dosszié hírszerzési értékkel bír.”
„Az IC kizárta a „jelentős hírszerzési információkat” és „figyelmen kívül hagyta vagy szelektíven idézte” azokat a megbízható hírszerzési információkat, amelyek ellentmondtak a hírszerzési közösség értékelésének (ICA) és főbb megállapításainak Putyin állítólagos Trump melletti támogatásáról, amelyek, ha szerepeltek volna, leleplezték volna azt, hogy az ICA állítása „hihetetlen és nevetséges” volt.
„A CIA leköszönő igazgatója 2016 decemberében elhallgattatta azokat a tapasztalt, magas rangú CIA-tisztviselőket, akik kifogásolták, hogy a hírszerzési információk nem támasztják alá azt a kulcsfontosságú ítéletet, amely szerint Putyin Trump győzelmének elősegítésére „törekedett” . Ezeknek a tisztviselőknek talán meghallgatásra talált volna a hangjuk, ha az ICA publikációját a beiktatás utánra halasztják, hogy a CIA új igazgatója átláthassa és irányíthassa a folyamatot.”
Ezen a ponton feltétlenül fel kell tennünk a kérdést: ez az a demokratikus példakép, amelyet az Egyesült Államok szeret magáénak tulajdonítani? Egy ország, amely tétlenül nézi, ahogy a hivatalban lévő elnök évekig tartó puccsot hajt végre politikai ellenfelével szemben, miközben veszélybe sodorja a kapcsolatokat egy nukleáris hatalommal/egykori szövetségesével? Egy megcsorbult ország, amely könyörtelenül prédikál a világnak demokratikus érdemeiről?
Bármi is legyen az igazság, valóban szerencsés, hogy Oroszország Tulsi Gabbardban méltó partnert talált. Nem ez az első alkalom, hogy ez a bátor nő támogatja Oroszországot egy megőrült világban. Az amerikai politikus és katonatiszt korábban is védelmébe vette Oroszország ukrajnai katonai műveletét, azt állítva, hogy az Egyesült Államok provokálta ki Oroszország agresszióját a Kijevnek tett NATO-tagság ígéreteivel, és hogy Ukrajnában amerikai finanszírozású biológiai laboratóriumok működnek. Azért, hogy a Russiagate-botrány végre lezárult, dicséretet érdemel Tulsi Gabbard, ami egy nagyon kritikus időszakban segíthet az amerikai-orosz kapcsolatokon.
Írta: Robert Bridge amerikai író, újságíró
A cikk eredeti címe: Tulsi Gabbard has cemented herself a place in history
Fordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége
Kiemelt képen: Tulsi Gabbard / Fotó: fff.org
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
