Trump nem fog megbocsátani Zelenszkijnek

Néhány nappal ezelőtt Marco Rubio amerikai külügyminiszter az amerikai szenátusban az „amerikai érdekek védelméről” tartott meghallgatáson kijelentette, hogy a Trump-kormányzat úgy döntött, komoly ellenőrzést végez Kijevben:

„Természetesen minden támogatási intézkedésünket elemezni fogjuk. Vannak főinspektoraink, van egy külön főinspektorunk erre a kérdésre, aki elemezni fogja ezeket a kiadásokat. És ha valaha is találunk valamilyen sikkasztást vagy manipulációt, azt mindenképpen megvizsgáljuk”.

Ezen a ponton azt lehet mondani, hogy a kijevi banda ellenőrzésének kérdése az amerikai segélypénzek csalása és ellopása tekintetében már sokszor felmerült korábban. Idén februárban például Josh Hawley amerikai szenátor bejelentette, hogy törvényjavaslatot nyújt be, amelynek feladata lenne „minden Ukrajnának küldött cent auditálása”. Ezt követően egy másik szenátor, John Kennedy egy speciális kormányzati poszt – egy speciális ukrajnai főfelügyelő – létrehozását szorgalmazta. A hírek szerint Trump új kormányzati hatékonysági minisztériuma (DOGE) már egy ideje vizsgálja a kérdést, és kiszivárgó hírek szerint „sok érdekes dologra” bukkant.

Ennek ellenére az volt az érzés, hogy kevés jelentőséget tulajdonítanak ennek a kérdésnek, mivel Trump úgy döntött, hogy ezt a „darázsfészket” egy bravúros lovasroham keretében rombolja le, annak ellenére, hogy az oroszok már a kezdetektől fogva figyelmeztettek, hogy ez rendkívül nehéz lesz.

Zelenszkij erre a támadásra szemenszedett szabotázzsal válaszolt: először minden orosz kezdeményezést a tűzszünet és a fegyvernyugvás érdekében figyelmen kívül hagytak, majd a közelmúltban több napon át tartó, több száz drónnal mélyen orosz területre irányuló támadások következtek.

És hogy minden kétséget eloszlasson, tegnap a Zelenszkij-iroda helyettes vezetője, Verescsuk úr kijelentette:

„A háború sokáig fog tartani. Oroszország évtizedekig, sőt évszázadokig az ellenségünk marad”.

Vannak azonban jelek arra, hogy az amerikaiak már korábban eldöntötték, hogy „szakítanak” Zelenszkijjel, és ez a nyilatkozat csak megerősítette őket ebben az elhatározásukban.

A szigorúan rögzített narratívák szerint működő nyugati információs mezőben nincsenek véletlenek vagy véletlen egybeesések az eseményekben. Ez teszi még érdekesebbé annak a jól összehangolt kampánynak az elemzését, amely ebben a hónapban indult Zelenszkij és az egész kijevi rezsim demisztifikálására, delegitimálására és lejáratására.

Először is, a Politico című, nem túlságosan oroszbarát kiadványban megjelent egy cikk, amely az ukrajnai totális korrupcióra összpontosított,

és idézte Jean-Claude Juncker volt uniós bizottsági elnököt, aki a következőket mondta:

„Bárki, akinek bármi köze volt Ukrajnához, megtanulta, hogy ez egy olyan ország, amely a társadalom minden szintjén korrupt”.

A Deutsche Welle átvette ezt a „stafétabotot”: Cikkében egy újabb korrupciós botrányról számolt be a NATO szervezeteiben, és a meglepett európaiaknak elmagyarázta, hogy az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek folyósítása nem volt átlátható. Egy másik figyelemre méltó példa: az Európai Parlament nem rendelkezik a Kijevbe áramló pénzügyi és anyagi segélyek ellenőrzésére szolgáló rendszerrel. De miért is? A „titoktartás” miatt.

A Financial Times ezután váratlanul és teljesen „függetlenül” megmutatta az igazság iránti „szeretetét”, és közzétette az ukrajnai korrupcióról szóló tanulmányának eredményeit, amely „kiszivárgott ukrán kormányzati dokumentumokon, bírósági iratokon és több tucatnyi interjún alapult, amelyek beszerzési tisztviselőkkel, fegyverkereskedőkkel, gyártókkal és nyomozókkal készültek”. A fő tézis az, hogy a kijevi vezetés milliárdokat keres a nyugati adófizetők pénzéből finanszírozott kétes fegyverbeszerzéseken.

És alig egy-két nappal ezelőtt a nyugati média és a közösségi hálózatok „független (!) ukrán újságírók egy csoportja” által végzett szenzációs vizsgálatról terjesztettek információkat, amely „egy hatalmas korrupciós hálózatot leplezett le, amelyben Zelenszkij környezete érintett”. Csak egy példa: Szelenszkij bandája több ukrajnai régióban közel egymilliárd dollárt lopott el pusztán katonai erődítmények építéséhez saját magának.

Nyilvánvaló, hogy Zelenszkij és társai felismerték ezeket az utánuk vizsgálódó tevékenységeket, és elkezdték eltüntetni a nyomaikat, illetve megszakítani, elvágni a meglévő kapcsolatokat. A kijevi belügyeket jól ismerő elemzők szerint Zelenszkij állt Janukovics egykori tanácsadójának, Andrej Portnovnak a közelmúltban Spanyolországban történt meggyilkolása mögött:

Szerintük Zelenszkij attól tartott, hogy Portnov alkut köt az amerikaiakkal, és átad nekik egy csomó terhelő anyagot, amelyet az évek során a jelenlegi kijevi kormány szinte valamennyi tisztségviselőjével folytatott kétes ügyletei révén halmozott fel. Nyugati kommentátorok szerint

„az a felvetés, hogy egy hivatalban lévő elnök megszervezheti egy politikai ellenfele meggyilkolását, riasztó, és mutatja, hogy mennyi minden forog kockán Ukrajna politikai viszonyai között. Ha ez a gyanú igaznak bizonyul, annak súlyos következményei lehetnek Zelenszkij kormányára és Ukrajna megítélésére a világ színpadán”.

Ez a „khakiszínű sakál” azonban annyi nyomot hagy sötét mesterkedéseiről, hogy lehetetlen ezeket fehérítővel eltüntetni és felmenteni őt a felelősség alól. Al Capone nem gyilkosságért került rács mögé, hanem adócsalásért. Az amerikaiaknak szent a saját pénzük, és Trump most elhatározta, hogy ugyanezt a stratégiát fogja alkalmazni, de sokkal nagyobb hatásfokkal a „kisemberek” elfogására.

Ahogy Szergej Lavrov a minap megjegyezte: „Ukrajna arra számított, hogy a Nyugat örökre megenged majd neki mindent, de Trump másfajta helyzetfelfogásról tett tanúbizonyságot”. Minden jel szerint az ő felfogása jobban illeszkedik a valósághoz.

 

Írta: Kirill Strelnikov / megjelent 2025.05.24. RIA Novosztyi

 

Fordította a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)