Trianon nélkül Szlovákia sem létezne

Alcím: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az állampolgárságról

A világ még nem heverte ki a II. világháború borzalmait, amikor 1948. december 10-én az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A történelem során első ízben fordult elő, hogy a nemzetek összefogtak, és közös erővel kidolgozták az igazságosság, az egyenlőség és a jog egyetemes fundamentumát.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, részlet:

„15. cikk

(1) Mindenkinek joga van az állampolgársághoz.

(2) Senkit sem lehet állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.”

Lásd:http://www.freeweb.hu/csendes/kultura/emberijog.html

A Trianoni békeszerződés (1920.) ezzel szemben egyetlen tollvonással elvehette milliók állampolgárságát, milliókat kényszerített állampolgárságuk megváltoztatására.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a trianoni szerződést is érvénytelenítette, vagy érvénytelenítenie kellett volna!

A szülőföldjükön állampolgárságuktól egyetlen tollvonással megfosztott magyar állampolgároknak az egész Kárpátmedencében – az egyes államok által az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata aláírásával – egyetlen tollvonással vissza kellett volna kapniuk a megkérdezésük nélkül, akaratuk ellenére elvett magyar állampolgárságot. A magyarul rosszul, vagy nem beszélőknek is!

Apai nagyapám magyar maradt, mert száz évvel ezelőtt – még útlevél nélkül – eljött Erdélyből. Szülőfalujában, otthon maradt rokonaink körül megszűnt a görög katolikus egyház, a magyar iskola, ma már alig egy-két, magyarul még beszélő család van a faluban, az eredetileg magyar, és ma is magyar nevű rokonainkkal is csak tolmáccsal tudok beszélni. Ők már soha többé nem lehetnek magyar állampolgárok? Megőrzött magyar nevük, egykori magyar állampolgárságuk ellenére sem?!

Részlet a trianoni „béke”szerződésből:

„VII. CÍM: Az állampolgárságról szóló rendelkezések

61. Cikk. Mindazok a személyek, akiknek illetősége („pertinenza”) oly területen van, amely azelőtt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeihez tartozott a magyar állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az Államnak az állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen az állami főhatalmat gyakorolja.

62. Cikk. Nem érintve a 61. Cikk rendelkezését, azok a személyek, akik a jelen Szerződés értelmében a Szerb-Horvát-Szlovén vagy a Cseh-Szlovák-Államhoz csatolt valamely területen 1910. évi januárius hó 1-je után szereztek illetőségét, csak oly feltétellel szerzik meg a szerb-horvát-szlovén vagy a cseh-szlovák állampolgárságot, ha a Szerb-Horvát-Szlovén, illetőleg a Cseh-Szlovák Államtól erre engedélyt nyernek.

Ha az előbbi bekezdésben említett engedélyt nem kérték, vagy azt tőlük megtagadták, az érdekeltek jogérvényesen annak az Államnak állampolgárságát szerzik meg, amely az állami főhatalmat azon a területen gyakorolja, ahol az illetőknek azelőtt volt illetőségük.

63. Cikk. Azoknak a 18 évesnél idősebb személyeknek, akik magyar állampolgárságukat elvesztik és a 61. Cikk értelmében jogérvényesen új állampolgárságot szereznek, jogukban áll a jelen Szerződés életbelépésétől számított egy évi időtartamon belül annak az Államnak állampolgárságát igényelni (opció), amelyben illetőségük volt, mielőtt illetőségüket az átcsatolt területen megszerezték.

A férj opciója maga után vonja a feleségét és a szülőké a 18 évesnél fiatalabb gyermekét.

Azok a személyek, akik a fentemlített opció-jogot gyakorolták, az ezt követő tizenkét hónapon belül kötelesek abba az Államba átteni lakóhelyüket, amelynek állampolgárságát optálták.

Jogukban áll azonban megtartani azokat az ingatlanokat, amelyeket annak a másik Államnak területén birtokolnak, amelyben opciójukat megelőzően laktak.

Magukkal vihetik bármi néven nevezendő ingó vagyonukat. Emiatt sem kilépési, sem belépési díjakkal vagy illetékekkel nem terhelhetők.”

Édesanyámat hét éves korában Felvidékről hozták Csonka-Magyarországra, mert nagyapám városi pénzügyi tanácsos volt, és magyar létére nem akart 1920 után kötelezően a cseheknek felesküdni. Családjuk összes birtokai, házas ingatlanaik az akkor új Cseh-Szlovákiában maradtak. A magyar állampolgárságtól történt megfosztásuk tehát a vagyonuktól való teljes megfosztással is együtt járt. A ’90-es években állítólag lett volna mód a felmenőink egykori ingatlanai tulajdonjogának visszaszerzésére, HA azok még nem kerültek át idegenek magántulajdonába, – de mi, a kisemmizett nagyszüleink csak magyarságunkat megőrzött utódaiként még ahhoz sem tudtunk elég anyagi erőt összeszedni, hogy egyáltalán megkeressük nagyszüleink egykori tulajdonát. A „kárpótlás” megcsillantott lehetősége számunkra tehát elérhetetlennek bizonyult.

De mit is várhatnánk MA Szlovákiától, amely még egyáltalán nem létezett a Trianoni Szerződés idején?

Érthető az ő hisztériájuk, ha arra gondolunk: Trianon nélkül a csupán néhány éve önálló szlovák állam sem létezne! Ha a történelmi Magyarország „elnyomta” volna a nemzetiségeket, nem segítette volna őket a szellemi felemelkedésben, és honvédő háborúi alatt őket és nem a magyarokat sorozta volna be katonának, a nemzetiségek nem szaporodhattak és nőhettek volna fel önálló állam alapítására képes nemzetekké.

Ha Szlovákiában MINDEN egykori magyar állampolgár leszármazottja magyar állampolgárságot kaphatna, Szlovákia MEGTELNE magyar állampolgárokkal, akik – ha akarnák – a közös történelmi sorsra és a Kárpát-medence ökológiai egységére tekintettel – megszavazhatnák akár Magyarországhoz való természetes tartozásukat is!

Ettől rettegnek Ficóék.

De mi erre a rettegésre NEM LEHETÜNK TEKINTETTEL! Annál is inkább, mert a szlovák kormány a németeket és a magyarokat sújtó, őket jogfosztottságban tartó Benes-dekrétumokhoz annyira ragaszkodik. – Lehet, hogy ők Csehszlovákia felbomlása után, az új Szlovákiaként nem írták alá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát? – És mégis „felvették” őket az Európai Unióba?!

Magyarországnak milliószám TÚSZAI vannak, s a Hazának kötelessége őket kiszabadítani!

(- KSM -)
Nemzeti InternetFigyelő