Mentsétek meg a magyarjainkat! – Trianon ismét visszaköszön… Donyeckből…
Egy rövid videó jelenik meg a monitoromon… öreg katona, mondhatni obsitos, megtörten köszön el mindenkitől. Közben csatazaj hallatszik. Valahol Donyeck vidékén, egy pusztaságban. Semmi köze a nagyhatalmak aljas, pénzcsináló háborújához, tömeggyilkosságához. Mert ma, minden politikus tömeggyilkos! Embereket áldoznak azért, hogy a fegyvergyártás, a fegyvereladás nagy és még nagyobb pénzt hozzon, hogy képzelt célok érdekében milliók haljanak meg. Köztük a kárpátaljai magyar, aki könnyezve búcsúzik unokáitól, feleségétől és bocsánatot kér azoktól, akiket megbántott… Egy ártatlan magyar ember, aki ott van a vágóhídon és elmondja, hogy neki kötelező ebben részt vennie, amíg az állam vezetői dőzsölnek a háborúból, az emberéletek árából.
És eszembe jut ennek az embertelen gyilkosságsorozatnak az erkölcsi mélységekbe mutató oldala. Milyen uniónak vagyunk a tagja? Milyen szankciók meghosszabbításába egyeztünk bele azért, hogy gázunk vagy olajunk legyen? Mi ennek az ára? Miért és milyen erkölcsi meggondolás alapján vagyunk még ennek a háborút támogató európai közösségnek a tagja? Mit várunk az egyezkedő, macska-egér játékot űző nagyhatalmaktól?
Igen, kicsik vagyunk, kevés beleszólási lehetőséggel, de mert kicsik vagyunk kötelező-e nekünk saját vérünket közvetve feláldozni ezen a szennyes sátáni oltáron? Miféle aljasság a politika? Miféle felmentést várhatnak a politikusok? Semmilyet! Mert erre nincs felmentés.
Politikai és gazdasági érdekek mentén, jó arcot mutatva, békét várva, uniós tagként végignézzük a gyilkosságot… Rémes világ ez! Sátáni világ, amelyben csak a pénz és az előnyök, a hatalom és annak a megtartása a lényeges… Közben a kárpátaljai magyar, ahelyett, hogy unokáit lovagoltatná a térdén, hogy előkészülne a tavaszi kerti munkákra… ott várja az elkerülhetetlen halált, mert jönnek az oroszok, akik minden katonát megölnek, aki az útjukba kerül. Mert Moszkva is a sátáni gyilkosságsorozat része. Ám, a politikusok nem látják az embert… a nagypapát, a férjet, az apát, a magyart. Nekik mindegy…
Ne kegyelmezzen a Mindenség Istene egynek sem, aki a háborúban bármely oldalon, bármilyen érdek mentén részt vesz, de kegyelmezzen azoknak, akiket erőszakkal katonaruhába öltöztetnek, hogy az érdekeikért meghaljanak!
„Isten áld meg a’ Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel,.
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e’ nép
A’ múltat ’s jövendőt!”
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
