Trafik Pax? – avagy Akit a (nagy) dohány füstje megcsapott

Komolyan mondom, nem értem! Nem értem ezt a műfelháborodást, ami trafik-ügy kapcsán kirobbant országszerte. Hiszen mindenki, aki életvitelszerűen itt töltötte ezt az elmúlt néhány évtizedet a gúnyhatárokon belül, tudta, vagy legalábbis számított rá, hogy ez fog bekövetkezni. Semmi új nincs a nap alatt! De hát miért is lenne? Hiszen pártitkárok gyerekei, egykori kommunista és még a tanácsköztársaság idején regnáló ügyeletes munkásmozgalmi fő hallja kendek egyenes ági leszármazottai regnálnak manapság az ország élén vagy a Törvényhozás Házában, egy tőről fakadnak ők.

Az éppen Soros hatalmi berendezkedés kedvezményezettjei sem tudnak, de nem is akarnak mást csinálni, mint ami lényegük, az önzés megtestesítőiként most senkitől sem akadályoztatva, kistafírungozzák a sajátjaikat. Ugyanazt csinálják, mint a komcsik, azzal a különbséggel, hogy akkor még visszapofázni sem lehetett, most meg lehet, csak nagyon úgy tűnik, nem érdemes. A csereszabatosság tekintetében a Jolly Jokert is megalázóba leküldő univerzális hivatkozási alap, a kétharmad nevében feljogosítva érzik magukat a politikai, és nem kevésbé az alkotmányozási teljhatalom, akár indokolatlan igénybevételére is. Elvégre – ahogy a nagyságos vezénylő tábornoktól szoktuk hallani oly gyakorta – ők az emberektől kaptak minderre felhatalmazást, igaz? Egy biztos, az olyan magasabb röptű, hogy ne mondjam eszmei kategóriába tartozó fogalmak, mint Nemzet, Haza és hasonlók, számukra frázispuffogtatási célzatból gondosan felépített és betanult kommunikációs lózungok csupán. Mikor, melyik – a szó mindenféle és legszorosabb értelmében véve – kifizetődőbb éppen, azt veszik elő.

De tényleg, az égadta világon semmi újdonság nincs abban, hogy azoktól, akik nem tudom én hány éve foglalkoznak valamivel, egyszerűen elveszik azt a valamit, amivel nem tudom én hány éve foglalkoznak, és sok esetben strómanokon keresztül odaadják olyasvalakinek, akinek fogalma sincs az egészről. A padlásokat már lesöpörték, a villákat már – fogalmazzunk finoman és cizelláltan –, új tulajdonosi struktúrába helyezték, Ángyán professzor úrtól tudhassuk, hogy a földek is meg voltak, Bajnaitól pedig a MOL és az állítólag még egyetlen, valamennyire magyar(országi) kézben lévő pénzintézet hovatartozásáról értesülhettünk a maga kis- vagy nagy magyar rögvalóságában, így hát nem maradt más csak a trafikok. A lakóingatlanokat csak azért hagytam ki a sorból, mert arról amúgy is minden magyar család – már csak érintettsége révén is – tud, hiszen a lakosság tömeges méretű kifosztása és ellehetetlenítése devizahitelezés címszó alatt éppen most is zajlik a szemünk előtt. Az ócsai lakópark kapcsán pedig kétségtelenül a „legvidámabb barakk” fogalom- és szóösszetétel történelmi folytonossága az, melyet a szemünk előtt éltet tovább az egykoron – legalábbis retorikai szinten – antikommunista, valamikor Fidesz, ma már csak FIZESS! néven emlegetett politikai párttömörülés.

Még egy momentumra szeretném felhívni mindenki figyelmét a trafik-ügy kapcsán. Ez a már sokat emlegetett és mindenható jogállam! Nagyon sajnálom szegény Bene Gábort, aki minden előadásán elmondja mennyire fontos, talán a legfontosabb, a joguralmi állam megléte, megfelelő működése. Meggyőződésem, hogy ez a sokkal pontosabb és fontosabb kifejezése, kifejeződése a ma ún. jogállamként használt, a Nemzet korrekt és igazságos működése szempontjából fontos emberi absztrakciónak. A ma hatalmon lévők – oldaltól függetlenül –, mint oly sok egyéb fogalmunk és szavunk esetében, ezúttal is annyira lejáratták, annyira elferdítették az eredeti jelentéstartalmat, hogy irtózatosan nehéz lesz a dolgunk, ha vissza akarjuk adni szavaink becsületét. Már csak e miatt, csodálatos anyanyelvünk megrontása, ha tetszik, verbális megerőszakolása miatt is el kell csapni őket, de még pediglen azonnal! Gábor, legutolsó információim szerint ezt a szót még nem tiltották be: kitartás!

Nyolc esztendő nagyon hosszú idő ám, Istenben szeretett felebarátim! Különösen akkor, ha a végeláthatatlannak tűnő lassan pergő évek alatt azt látja az ember, hogy a hatalom birtokosai – szinte következmények nélkül – jóformán mindent megtehetnek. De még ha következményekkel is jár a dolog – napjainkban tapasztaljuk meg csak igazán! – a kivételezettek kasztjába tartozó rittyent egyet a nagyságos és fényességes európai portának, ahol eszmei tejtestvérei, hogy ne mondjam elvtársai az urak, és kétség nem férhet hozzá, mégpedig megfellebbezhetetlenül, jár neki a busás anyagi kártérítés az ellene az ellen által elkövetett megpróbáltatásokért. Lásd Hagyó esetét!

Ilyen van? Itt csak ilyen van!

Mondjuk az is beszédes ám, és itt gyün a képbe igazán a régiségben csak áras népek szemléletének hívott mentalitás, amikor Lézer Johhny, most hogy dohány fronton igazán nyeregbe kerültek, azonnal feljebb tornázná a haszonkulcsot! Eddig nem volt érdekes, de mostantól, hogy mi húzzuk belőle a hasznot, mi vesszük belőle a sápot, most annál inkább! Ismét Gilad Atzmonnál a pont, amikor azt mondja: „A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég.” Az Izraeli Véderő leszerelt katonája, a királynő és a Brit Korona alattvalója, aki úgy mellesleg egyébként világhírű zenész is, iménti megállapítását ugyan egy közel-keleti állammal kapcsolatban mondta, hozzátéve még, hogy „Izrael napjai meg vannak számlálva”, de a trafik-ügyet elnézve, úgy vélem jelen esetben a magyarnak mondott kormányra is tökéletesen helytálló a megállapítása.

(Zárójeles megjegyzés: Az Élet menete után kábé öt perccel arról meg aztán végképp nem én tehetek, hogy enyhén szólva is áthallás van ezzel az Izrael-dologgal kapcsolatban.)

Megint a magyar nyelv tökéletessége, már-már isteni tervezettsége az, amire szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét! A DOHÁNY szó az, aminek mai többes jelentéstartalma tökéletesen idevág! Tudják, a magyar nyelv egy folyamatosan változó, a közízlésen és közmegegyezésen alapuló, kölcsönösen és tömegesen elfogadott szavak és kifejezések együttes gyűjteménye. Ez ugyan nem hivatalos meghatározás, csak amolyan saját, botcsinálta definíció, de asszem a lényeg benne van.

Sokszor szembesül az ember a magyar nyelv kapcsán az ún. AHA-élménnyel, amikor észrevesz valami olyan összefüggést, amit addig nem. A magyar ember számára annyira természetes és magától értetődő ékes, édes anyanyelvünk használata, hogy sokszor nem is veszi észre a magától értetődő dolgokat. Csak miután felhívják rá a figyelmét, csap a homlokára és gyün az a bizonyos AHA-élmény. No, hát így vagyunk most mink ezzel a DOHÁNY szóval is.

Meg így vagyunk ezzel a sokak által érdemtelenül még mindig elitnek hívott szánalmas politikai bagázzsal is. Épp itt az ideje, hogy gyűjjön most mán végre az a bizonyos AHA-élmény! Csapjunk végre a homlokunkra, hallgassunk végre a szívünk mellett az eszünkre is és a közvélemény-kutatók ma már senki által el nem hitt eredményeit megcáfolva, adjunk valamilyen más kimenetelt az eseményeknek!

Emlékeznek még a 2010-es országos erőfelmérőre? Tudják arra, amelyiken egy ország nem tudott fennmaradni, mindenki elment aludni, ’oszt csak másnap reggel ébredtünk fel, mire már minden eredmény meg volt! Érdekes módon nem az előzetes várakozások igazolódtak, nem a Jobbik lett a második politikai erő, pedig minden esélye meg volt rá a közvélemény-kutatók szerint és láss csodát, a csak a főváros környékén életképes LMP (ejnye, de ismerős felállás, mintha már láttunk volna ilyet SZDSZ néven) bejutott a falakon belülre. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, a Jobbik valahol 30% környékén állt, ezt redukálták mintegy a felére. Mindenesetre ez döbbenetes, mert ez azt jelenti, hogy az egyharmad szavazati arány – amivel a magyar(?) választási rendszer sajátos torzításainak köszönhetően kétharmad is előállítható – nem minden esetben elegendő.

Két variáció van! Sajnos egyik sem jár kielégítő végeredménnyel. A Jobbik első embere eleve úgy indul neki a választásoknak, hogy biztosan nem fognak nyerni. Az előzőek tükrében persze mondhatjuk azt, hogy realista, mindenesetre azért ez nagyon furcsa. Legalábbis igen kicsi az esélye annak, hogy ilyen hozzáállással annyian szavazzanak a Jobbikra, hogy egy – mondjuk úgy, kettős könyvelés következtében előálló – felezés esetén is mérvadó, de legfőképpen megkerülhetetlen tényezőjévé váljanak a 2014 utáni magyar országgyűlésnek.

A másik változat, ha olyan kevesen mennek el, hogy feltűnővé válik a legitimitás hiánya. Sajnos ez sem jelent megoldást, mivel a NATO-tagsággal kapcsolatos szavazásnál bevezetett sajátos demokráciaértelmezés – a 25% is többségi akaratot fejez ki – zökkenőmentesen biztosítja a trafik-koncessziók tartós továbbélését.

Tőke- és hatalomkoncentráció a pártitkárok, tanácsköztársasági felmenők és posztkommunista hatalomátmentők egyenes ági leszármazottainál, akik úgy vélik, hitbizományként kapták meg ezt az országot. A trafik-ügy ennek csupán egy apró, ám kétségtelenül hangos momentuma.

A nép persze a maga sajátos módján máris reagált. A közösségi oldalon a következő, nagyon szellemes feliratú plakáttal lehet találkozni:

„A CIGARETTA ÖL ÉS 10% HASZNOT HOZ A FIDESZ-KÖZELI CSALÁDOKNAK!

TE DÖNTESZ!

LESZOKSZ, VAGY ÁTÁLLSZ A CSEMPÉSZÁRURA!

No comment. Asszem ebben minden benne van.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: Miskolcon is tovább dagad a trafikbotrány